Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-10 / 7. szám
Hiszek a szerepeimben Beszélgetés Huszti Péterrel Shaw Pygmalion című színművében Psota Irénnel Egy teljes óra van még hátra a függöny felgördüléséig, de itt az öltözőben, ahol sor kerül erre a beszélgetésre, gondolatban már bizonyára a közelgő fellépés foglalkoztatja a színészt. — Az elmúlt másfél évtized alatt, mióta játszom, úgy tapasztaltam. vannait előadások, amelyek egyértelműen már előre meghatározzák az egész napomat — mondja Huszti Péter. — Olyan nagy szerepekre gondolok, mint Peer Gynt, .Já- gó, Hamlet vagy mások. Egyetlen estén egy teljes élet! Szellemileg és fizikailag erősen igénybe vett. Ma viszont éppen ezért fura helyzetbe kerülve játszom a színpadon a Mégis kinek az élete? című darabban. Egy ágyhoz kötött, béna szobrászt alakítok, s csak a fejem és az arcom vesz részt a játékban, nincsenek mozgások vagy gesztusok. Mégis sokkal jobban kifáradok, mintha egész idő alatt szaladgálnék. — Lehet-e valamilyen motion védekezni, felkészülni az intenzív szerephatások elleni ■ — Ha csak tehetem, gyalog jövök be a, színházba, ez jó órás sétát jelent fellépés előtt és így sokkal inkább koncentrálok a közelgő feladatra. — Miként ébredt fel Huszti Péterben a színház iránti érdeklődés? •— Családomnak nem volt semmiféle kapcsolata .a színházi világgal. Arra viszont jól emlékszem — pesti születésű vagyok —, a ház körül pokrócos színházi előadásokat rendeztünk. én voltam a fő szervezője. Határozottabb élményeim voltak már az általános iskolában, szavaltam ünnepélyeken. S később részt vettem a Rákóczi gimnázium pezsgő színjátszóéletében. Sokáig . emlegették kitűnően sikerült Bánk bán-előadá- sunkaf. Mindezek ellenére orvos akartam lenni. A színház iránti szeretetet belém oltotta az édesanyám, kiskoromtól fogva vitt az előadásokra. Egyszer aztán váratlanul szakadt fel belőlem : rendező leszek. Jelentkeztem is a főiskolára, de még a - kapuban lebeszélt a rendezésről _ Várkonyi Zoltán. aki már látott valahol fellépni. Így kerültem az ő szinészosztályába. és elmondhatom. sokat köszönhetek neki. A pályámat és a színházhoz kötődő viszonyomat ő és Ádám Ottó színházigazgató főrendező határozták meg. — Tizenhat éve színész. Eny- nyi idő után értékelhető a megtett út? — Lehetséges, hogy többet hiszek a színészetről, mint ami valójában. Színész vagyok, de a pályám külsőségeivel még ma sem tudok mit kezdeni. Zavarban vagyok ennyi idő után is, ha valahol rám ismernek. Ennek nem szabadna így lennie, hiszen a-z emberek, úgy érzem, szeretnek. Mégis, igazán csak a színpadon érzem jól magam. A szerepeimet illetően mindig izgalmas feladatokat kaptam , és sokat. Már főiskolás koromban is itt játszottam a Madách Színházban, remek darabokban ... A sikert viszont már nem látom ilyen tisztán. Feltételezhetően öthat olyan szerepem volt, amivel elégedett lehetek. Igazi bukásban csak egyszer volt részem, rögtön az első fellépéskor, még harmadéves főiskolásként. Kudarcok? Ügy fogadtam őket. ahogy kell. Hiszen egyetlen szezonban sem lehet kétszer egyformán játszani. S ha nem is kaptam visszajelzéseket, voltak szerepeim, amelyeket nem sikerült megoldanom. olykor kínszenvedés volt végigjátszanom őket. — Es. a Hamlel.alakítása? — A Hamlet egyértelműen negatív kritikát kapott. Ám én mégis úgy éreztem, ebben a szerepben végigjártam a mennyországot és a poklot. — Mérlegre tehető-e hát a színész pályája? —. Nekem hinnem kell abban, amikor egy királyt, vagy éppen egy hóbortos lovagot, netán egy béna szobrászt alakítok. Hinnem kell a figurában amit életre keltek. A klasszikus remekek is csak akkor szólnak hoz- zárh, ha mögöttük ott van az engem nyugtalanító ember figurája. Nos, úgy vélem, minderre már fel lehet fűzni egy színészi pályát. Persze nem diadalmenetben. Az eltelt 15 évet folyamatként nézem, amikor is igyekeztem minden szerepből magam kibányászva megtalálni egyéniségemet. — Megismeri önmagát az ember és a színész? — Ez a pálya történetesen olyan, hogy ha figyeljük önmagunkat, sok olyasmit felfedezhetünk, amely megdöbbent bennünket. Miféle tulajdonságok lappangansk lelkünk mélyér.! S miután már jó néhány drámát eljátszottam. háromféle halálnemét szenvedve végig, ha választhatnék, csak vígjátékokban, karakterszerepekben lépnék fel. Imádom, ha nevetnek köröttem. Ez annál is érdekesebb, mert szinte kizárólag hősszerepet játszom. A humort isteni adománynak tekintem az életben is. a színészetben is. Engem eok mindenen átsegített. Képes vagyok magam némi öniróniával figyelni. A drámai szerepek rám sajátos módon visszahatnak. Hetekig, hónapokig hordom magamban egyik-másik szörnyű drámai figura mélységeit és gyötrődöm minden este. — A felesége is színész. Befolyásolja ez a munkáját? — Rendkívül szemérmes vagyok minden szempontból. Nehezen tanulok, mások .előtt semmiképpen nem. íratlan törvény otthon: nem esik szó a színházról. Ezt meghatározza a napi élet, a gyerekek. Darabokról, szerepekről. legfeljebb csak utólag beszélgetünk. — S mi az, ami a színházon túl még leknii maradék energiáját? — Tanítok a főiskolán, színészetet. Tavaly végzett egy osztályom. Rendkívül szeretek úszkálni, utazgatni. Turistaként és színészként sok helyre eljutottam. Ha tehetem, sokat olvasok és van néhány dolog, arait meg szeretnék írni. Irományaim a színházi világ körül forognak. Azokról az emberekről szeretnék írni, akik meghatározták a pályám. Pécsi Sándorról, Kiss Manyiról és mindazokról, akiket szerettem, mert bár kezdő színész voltam, barátjukká fogadtak. És azokra is gondolok, akik itt élnek körülöttem és sokat kaptam és kapok tőlük színészként, emberként egy - aránt. fft Huszti a Hamletben Ljabb tagozatok 1 A Dolgozók Általános Iskolájában A Dolgozók Általános Iskolája újabb tagozatokat indít az 1980—81-es tanév második félévében. Hetenként két alkalommal tanítanak, s reggel fél héttől negved tizenegyig. vagy délután fél háromtól este negyed hétig tartanak az órák. amelyek az ide járók műszakváltásához igazodnak. A félév négy hónapig tart. Jelentkezni az elsőtől a nyolcadik osztályig lehet; ha elég jelentkező lesz. a kismamák részére külön osztályt indítanak. A be- iratkozókat január 19. és 30. között mindennap reggel nyolctól délután háromig várják a Dolgozók Általános. Iskolájában (Miskolc III.. Rózsa . Ferenc út 1. sz.. az 4mikor a kereskedő mustrál Sportos elegancia LK1V1 1-es kapujával szemben.)-Tetőtől talpig végigmustrálták a kereskedelem megyei és miskolci szakemberei a mane- keneket. Illetve azokat a ruhadarabokat, amelyeket csütörtökön vonultattak fel a Júnó- szálló Matyó termében. A Magyar Divat Intézet tos viselet utcai ■ formája ez az együttes. A divatbemutató vezetője, Mészáros Éra csak fiataloknak és karcsú- aknak ajánlotta. A tinédzserek minden bizonnyal szívesen vennék, ha szüleik is hasonlókat tudnának nekik venni. A bordó és bézskocAz Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoportja és a Magyar Építőművészek Szövetsége északmagyarországi csoportja hétfőn délután fél ötkor vetítettképes előadást rendez a Miskolci Galériában. Jeney Lajos 'iíbl-díjas építész a korszerű nevelési központokról tart értekezést. tervezői tartós divatvonalakat jósolnak az 1981—82-es őszi—téli szezopra. Az ipar »felkészült a hasonló vonal- vezetésű ruhák, kabátok és kiegészítők gyártására, s a kínálatukból a kereskedők már nemsokára válogatnak. Ebből az ízelítőből mulatunk be egy modellt. A sporkás nadrág—felsőrész együttes kis állógallérral készült, a dereka bőségét masnira kötött öv fogja össze. De számtalan hasonló, overáll fazonú modellt, nadrágkosztümöt is láttunk, amelyek a fiatalok legkedveltebb ruhadarabjai lehetnek. Ha az üzletekben is lesznek ... Szalay Lajos rajzai a Miskolci Galériában + Kőhordó. Szalay Lajos rajza a Miskolci Galéria kiállításáról. Szalay Lajos hatvan rajza címmel 1941-ben jelent meg egy kis könyvecske, melyhez Kassák Lajos írt előszót. (Ennek az előszónak, melyben nagy jövőt jósol Szalaynak Kassák, a szövege ott olvasható a Miskolci Galéria előterében, mellette néhány akkori Szalay-rajz fotója látható.) Szinte jelképesnek tűnik — a véletlen produkálta —, hogy a februárban 72 éves művész tegnap megnyílt miskolci tárlatán is 60 rajz szerepel, többségében a legújabbakból, melyeket itt. „fogadott szülővárosában” rajzolt 1980-ban. Az eredeti elképzelés sze- rint a tavaly Budapesten bemutatott Szalay-kiállítás anyaga jött volna Miskolcra, ám a művek, melyeket legutóbb Debrecenben mutattak be az Egyetemi Galériában, .nem érkeztek meg. így történt meg az, hogy a véletlen folytán „unikumot” kap a miskolci közönség: olyan müveket láthat a február 8-ig nyitva tartó tárlaton, amelyek zöme még nem szerepelt kiállításon. (A grafikákat Szalay Lajos hagyta itt letétben a Herman Ottó Múzeumban, illetve tizennégy, a múzeum tulajdona, egy korábbi vásárlás eredményeként.) „. .. soha nem akartam modern , rajzokat csinálni “csak« jókat. De ez a «csak« keményebb próba volt, mint ezer, esetleg sikerülhető modern rajz. Igyekeztem elválasztani a reális rajzot a látvány szembelógó naturalizmusától. Nem le-, hanem megrajzolni akartam a rajzót. Igyekeztem elérni, hogy a vonal részt vegyen a látványban, ne látszódjék benne ... mindig arra ügyeltem, hogy a vonal egyik végével a valóságos látványra támaszkodjék ...” Az idézet Szalay Lajostól való, 1979-ben írta New Yorkban, ahhoz az albumhoz. mely a békéscsabai megyei könyvtár kiadásában jelent meg, 250 számozott példányban. Szalay Lajos óriási jelentőségét a magyar grafikában — és az egész képzőművészetben — kitűnő ismerője és barátja, dr. Végvári Lajos művészettörténész, tanszék- vezető egyetemi tanár méltatta megnyitójában. — Sokakra volt befolyással — mondta egyebek között —, sokakra hatott, de utánozni senki sem tudta. Virtuóz rajztudásával tárja fel azokat a gondolati feszültségeket, szélsőségeket, ellentmondásokat, örömöket, amelyek benne munkálnak. A világról beszél, nem a természettől, hanem a benne fészkelő gondolattól jut el a műig. Az ember válságtudata, ugyanakkor élniakarása sugárzik rajzaiból. Olyan ember Szalay Lajos, aki állandóan vihart kavar maga körül, és ezekből a viharokból táplálkozik. — Kívánjuk — mondta megnyitója befejezéséül dr. Végvári Lajos —, hogy nyughatatlan szellemével továbbra is feszültségben tartson minket — személyesen is —, bár most New Yorkban van, tavasztól ismét köztünk legyen, Miskolcon. (szabadág) SZÉMANN BÉLA
