Déli Hírlap, 1981. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-04 / 1. szám
„A Magyar Üttörők Szövetsége Borsod megyei Elnöksége nevében szeretettel köszöntőm a XVI. országos asztali- tenisz úttörő-olimpia valamennyi résztvevőjét, kedves vendégeinket ! Ebben az úttörőévben Miskolc, hazánk második legnagyobb városa ad otthont e népszerű sportág megyei győztesei számára a találkozáshoz, az arany-, ezüst- és bronzérmek sorsának eldöntéséhez. Igyekeztünk jó feltételeket teremteni ahhoz, hogy színvonalasak legyenek a versenyek, a bajnoki érmek valóban a legméltóbbak birtokába kerüljenek. Szeretnénk alkalmat adni arra is, hogy az itt töltött idő a sport, a küzdelem percein túl az ismerkedés, a vidámság, a szórakozás élményét nyújtsa, erősítse a sport, a testedzés szeretetét, az úttörőbarátságot.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Sarlai Petemé megyei úttörőelnök a XVI. országos asztalitenisz úttörőolimpiát. — Mi valósult meg mindebből? — Tudni kell, hogy csupán az asztalitenisz, a sakk, a havas sportágak rendezése, szervezése, a mozgósítás és azok költségvetése tartozik a Magyar Üttörőszövet- ségre. 1978-ban BükkszentAz eskü „Én, az úttörő-olimpia résztvevője fogadom, a versenyeken tudásom javát nyújtom. Az úttörőélet törvényeit és a sportág versenyszabályait minden körülmények között betartom. Ügy verseny- zek, hogy eredményemmel iskolámnak és az úttörőcsapatomnak hírnevet szerezzek, magatartásommal méltó résztvevője legyek az úttörő-olimpiának.” (Az úttörő-olimpiai eskü szövege.) kereszten rendeztünk téli úttörő-olimpiát. Ügy tűnik, az országos szövetségünk kedvezően értékelte munkánkat, és ezért kaphattuk meg az asztalitenisz-küzdelmek megrendezésének jogát Illetve, még valamiért. Országos szövetségünk is tisztában van azzal, hogy a miskolci asztaliteniszsport nagy Mester és tanítványai Borsod megye első csapatának négy tagjából három a DVTK színeiben sportol. Edzőjük, Karszki István valamennyiük mérkőzésein árgus szemekkel figyelte gyermekeit. Az olimpia zárása után egymondatos értékelést kértünk csapatáról, és annak tagjairól. — Szűcs József bronzérme kiemelkedő teljesítmény, számomra kellemes meglepetést jelentett. Rózsahegyi Péter és Karádi Krisztina is azt produkálta, ami a jelen pillanatban elvárható Mit tudnak ezek a gyerekek? A döntőket azzal a szemmel néztük, hogy a magyar és a miskolci asztaliteniszsport jövője végül is ezeken a fiatalokon múlik. Bízhatunk-e bennük? Testnevelő tanárokat, asztalitenisz-edzőket is megkérdeztünk. Volt, aki dicsérte a színvonalat, volt, aki elmarasztalta. Lángi Tihamér, városi szak- felügyelő, ÁISB-elnök: Hol a láb? Ezek a gyerekek mindent tudnak az asztal mellett, amit tudniuk kell. Nagy biztonsággal ütnek tenyeres és fonák oldalról egyaránt. Pörgetnek is — mindkét oldalról. De abban a pillanatban, amikor egy lépést kell a labda után tenni, már „meghaltak”. Tarján András, a MÉMTE NB I-es női csapatának edzője, a versenybizottság tagja: — Szakmai szempontból csak a döntők színvonala elégített ki. Persze, ez nem véletlen. Elég, ha annyit mondok, hogy a 92 versenyző között több volt a nem igazolt játékos, mint az igazolt. Róluk nem is ejtek szót. Az igazoltak jutottak a döntőkbe. Az eredmények pedig pontosan tükrözik annak a tájegységnek az NB I-es csapatát, ahonnan jöttek. Demeter Sándor MÁISB- elnök, a versenybizottság tagja: — Hogy egy kissé haza is beszéljünk, óriási eredmény volt Borsod I. csapatától, hogy kiverték az akár aranyéremre is esélyes Tolnát. jÜIegítélírem szerint a mezőny sokkal erősebb, mint a tavalyi, szekszárdi volt,,. Mindehhez tegyük hozzá a saját véleményünket is. A döntők valóban magas színvonalúak voltak. Ezek a gyerekek mindent tudnak, amit asztaliteniszben tudni lehet. Hogy a labdabiztonságuk még kívánnivalót hagy maga után, az az életkorukkal magyarázható. Viszont egyet kell érteni Lángi Tiha- mérral, mert „igazi” lábmunkát sem a fiúktól, sem a lányoktól nem láttunk. Egyről viszont a szakemberek nem szóltak: a küzdeni tudásról. A ma úttörői — jólesően írjuk ezt le — még tudnak minden egyes pontért (függetlenül az eredmény alakulásától) küzdeni. És ha szakmailag mást nem is hozott a XVI. asztalitenisz úttörőolimpia, ez már mindenképp siker. hagyománnyal rendelkezik, a megyei és a városi szakszövetségek példásan dolgoznak, így semmi kockázatot nem vállalt azzal, amikor kérésünkre nekünk adta a rendezés jogát. Nem lett volna ez a verseny olyan látványos, olyan eredményes, ha a társadalmi szervek nem nyújtják azt a maximális segítséget, mint amit nyújtottak. A versenyzés feltételei — dicséret a sport- csarnoknak — maximálisan jók voltak. Ezenkívül szerveztünk több úgynevezett kiegészítő programot, de közben nem felejtettük el a fő célt, azt, hogy magán a versenyen nyújtsanak a legtöbbet fiatal asztaliteniszezőink. A megnyitó napján az ifjúsági és úttörőházban kulturális program volt, az első versenynapon pedig szabadon választhattak úttörőink egy disco és egy filmvetítés között. Ami pedig a formaságokat illeti, a parádés körülmények között lebonyolított versenyen az is doppingolta a gyermekeket, hogy néhány nap — egy hónap — múlva ugyanitt rendezik meg a felnőttek Európa 12 versenyét. j|c Nagyüzem a miskolci sportcsarnokban Szűcs is duplázott Szűcs Jóska, a miskolci 17. sz. Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója először vett részt úttörő-olimpián. Talán ezért volt, hogy sem Beregi Istvánná, a testnevelő tanára, sem Karszki István, a DVTK edzője nem adott sok esélyt a mokány fekete fiúnak. Jóska azonban igazán kitett magáért, és kellemes meglepetést okozva, a negyedik korcsoportosok fiúversenyében a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A verseny után kissé megilletődve mondotta: — Reggel, amikor felkeltem, nagyon izgultam, mert tudtam azt, hogy az ellenfelek nagyon erősek. Izgalmam fokozódott, amikor játszani kellett, mert a csapatverseny során jobban ment a játék. Szerettem volna bejutni a legjobb négy közé. ami végül is, nagy örömömre sikerült. Nagyon élveztem a versenyt, és most boldog vagyok. Sokat kell még tanulnom, szeretnék jó versenyző lenni. tőlük. Badarász számomra csalódást okozott, sajnos, ne.n nagyon szeret edzeni, pedig nagy tehetség. A csapat teljesítménye jó, de lehetett volna akár ezüst is az az érem, ha a lányok jobban játszanak. Az első napon a fiúk szerepeltek jobban, hiszen a két 2:2-es döntetlennél csak ők győztek. Ügy gondolom, hogy az úttörő- olimpián bebizonyosodott: a sportág utánpótlásában Borsod megye — Budapest és Tolna megye mellett — vezető helyen áll. Rózsahegyi is bronzérmes lett. Ha ilyen díjat kiadtak volna, bizonyára ő nyeri ..a legszimpatikusabb versenyző’’ címét. Ezt képünk is bizonyítja. Kriszti és barátnői Karádi Krisztina a MÉMTE-ben sportol, ahol Tarján András irányítja edzéseit. A tehetséges szemüveges kislány a miskolci 11. sz. Általános Iskolának hatodik osztályos tanulója (testnevelő tanára: Tok Miklósné). Az egyéni versenyek során a III. korcsoportosok között bronzérmet szerzett. A'legjobb négy közé sima volt az útja, de az elődöntőben a későbbi első helyezett, a tolnai Bátorfi megállította győzelmi sorozatában. Nem volt elkeseredve, elégedett volt eredményével, és bizalmas mosollyal mesélte olimpiai élményeit: — Az első versenynapon éppen ebédelni mentünk, amikor megláttam két barátnőmet. Szurkoltak nekünk, de már nem volt idejük hazamenni. Mi becsempésztük őket, úgy. hogy senki sem vette észre: két „versenyzővel” többen esznek. Jóízűen megebédeltünk, és együtt lopakodtunk ki az ebédlőből. Jó muri volt... Fontos pontok, de hiába... Az első versenynapon a csapatok küzdöttek a helyezésekért. A házigazda Borsod megye két csapattal indult, de csak az első számú gárda vette sikeresen az , akadályokat. A kitűzött cél a legjobb négy közé jutás volt, de úgy tűnt, hogy a Tolna megyeiek meghiúsítják a borsodiak tervét. 2:2 , volt az eredmény, a két gárda között az döntötte el a továbbjutást, hogy melyiknek jobb a pontaránya. A találkozó utolsó mérkőzésén Badarász Zsuzsának kellett játszania. Őrajta állt — vagy bukott — a borsodi együttes továbbjutása. Nyugodtan állíthatjuk, hogy világbajnoki izgalmakkal is felért Zsuzsa nagy csatája. A miskolci 34. sz. Általános Iskola hetedik osztályos tanulója (testnevelője Pecsét Tibor) végül is 27 pontot szerzett amit a mérkőzés előtt talán a legoptimistábbak sem vártak el tőle. Zsuzsa az elődöntőben is jól játszott, és legyőzte a Statisztika (Budapest I.) versenyzőjét, a nagyon tehetséges Böhm Gabriellát. A csapat azonban kikapott Budapest I-től, így a brosodiak bronzérmesek lettek. Badarász erejét sajnos felőrölte a csapatküzdelem, és így a másnapi egyéni versenyek során nagy meglepetésre a nyolc között vereséget szenvedett egy nála jóval gyengébb tudású kaposvári asztaliteniszezötől. Hiába. ilyen az élet. Részletek a jegyzőkönyvből Borsod I. csapata a selejtezőben 4 :ü arányban győzött Csongrád megye válogatottja ellen, és 2:2-t játszott Somoggyal. A főtáblán Fejér megyét 4:0 arányban verték, majd 2:2 végeredmény mellett, mindössze 1 ponttal győzték le a nagy rivális Tolnát. A későbbi győztes Budapest I. csapatától 3:1 arányban kaptak ki, így alakult ki a végső sorrend: l Budapest 1., 2. Budapest III., 3. Borsod I. (Szűcs, Rózsahegyi, Badarász és Kóródi) és Budapest II., 5. Baranya, 6. Veszprém. Borsod II. csapata (a rendező jogán indul, hatott két csapat) Tolna megyétől 3:1 arányban kapott ki, míg Vas megyét ugyanilyen arányban legyőzve sem jutott a főtáblára. III. korcsoport, leány, egyéni: 1. Bátorfy (Tolna), 2. Nagy (Budapest), 3. Karádi (Borsod) és Széles (Budapest). Karádi eredményei: Gombkötő (Vas megye) 2:0, Soós (Baranya) 2:1, Bátorfy u:2 — ezzel lett harmadik. Indult még Lipucz is Borsod megyéből, de a legjobb tizenhat között Zadravecztől (Zala megye) 2:0 arányban veresége* szenvedett. A IV. korcsoportos leányok versenyében a megyét képviselő Badarászt dobogóra vártuk. Sajnos, oda nem jutott. Bár megverte a Fejér megyei Bókát (2:0), kikapott 2:0 arányban a Somogy megyei Németlitől. a legjobb nyolc között. A második borsodit, Porembát is Németh ütötte el — még a legjobb tizenhat között — a továbbjutástól. A végeredmény: 1. Bolvári (Tolna), 2. Böhm (Budapest), 3. Németh és Sárközi (Budapest). A III. korcsoportos fiúk küzdelmében egy ötödik és egy harmadik hely jutott a borsodiaknak. Ötödik lett Tóth, aki 2:1 arányban verte meg Kozmát (Hajdú megye), de kikapott a legjobb nyolc között a budapesti Pigniczkytől 2:0 arányban. Rózsahegyi bronzérmet szerzett, a döntőbe jutástól őt is Pigniczky ütötte el. Korábban megverte Nagyőrit (Veszprém) és Csajbókot (Szolnok), mindkettőt 2:0 arányban. A végeredmény: l. Pigniczky, 2. Makarényi (Budapest), 3. Rózsahegyi és Jurek (Budapest). A IV. korcsoportban is sikerült. Szűcs révén, bronzérmet szerezni a borsodiaknak. Legyőzte 2:0 arányban Vichert (Győr), 2:l arányban Uhrint (Budapest), de 2:0 arányban kikapott az ezüstérmes budapesti Vargától. A másik borsodi, Gergely nem jutott a legjobb nyolc közé, 2:1 arányban kikapott a budapesti Takácstól. A korcsoport végeredménye: 1. Szosznyák (Békés), 2. Varga, 3. Szűcs és Harczi (Pest megye). összeállította: D. TÓTH BÉLA és DARAB GYULA, a felvételeket SZABÓ ISTVÁN készítette. * A bronzérmes csapat (balról jobbra): Szűcs, Rózsahegyi, Badarász és Kóródi Péter, az örök elégedetlen Rózsahegyi Péter a III. korcsoportosok viadalában állt asztalhoz. A miskolci 34. sz. Általános Iskola hatodik osztályos, tanulója (testnevelő tanára Pecsét Tibor) négy évvel idősebb Laci bátyja nyomdokain haladva, négy évvel ezelőtt kezdett el asztaliteniszezni a DVTK-ban. ahol Karszki István és ig- nácz László tanítványa lett. Az apró termetű Péter nem teljesen egészségesen állt rajthoz, hiszen már a csapatverseny során„ is kisebb fájdalmat érzett a lábában. De oroszlánként küzdött, harcolt, miképp az egyéni versenyben is. ahol harmadik lett. Mégis úgy tűnt, hogy eredményére nem valami büszke. A miértre felnöttes komolysággal így válaszolt: — Jó formában voltam, de nem vagyok elégedett a teljesítményemmel. Az egyéniben 2:0-ra kikaptam Pigniczkytől, és így nem jutottam döntőbe. Jobb játékos ugyan, de akár, le is győzhettem volna. Lehetett volna jobb a helyezésem . .. Nincs példaképe, de mindenkitől elles valamit a sportág fortélyaiból. Mindig elégedetlen, ami nem éppen hátrány... Mindenki segített Úttörő-olimpia Miskolcon
