Déli Hírlap, 1980. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1980-12-01 / 281. szám
nélkül Az óvoda a Marx Károly * úton van. 1972-ben rpiteue a Lenin Kohászati Müvek. Jelenleg nyolc csoportban 23») kisgyerek jár ide, de volt idő, amikor 320-at írattak be. Testi lelki jólétüket lé óvónő, kilenc dajka, nyolc konyhai dolgozó, egy elelmezésvezetö, két fűid, egy parkgondozó, három gazdasági dolgozó szolgálja. Miskolc egyetlen olyan óvodája, amelyben ebedló is van. E\eitle 1 millió 309 ezret fizetnek ki bérré. 2 millió 091 ezer a fenntartási költség. A családok hozzájárulása 038 400 forint. Az óvodába három év alatt nyolcszor törtek be. Legutóbb májusban Ezzel szemben az intézménynek nincs körzethatára, legalábbis Hubai Gyula né vezető óvónő nem tudja, hogy honnéi vehet fel gyereket; ina ntár mindenkit fel ultinak venni. Perecesről, Majlátról, az Avas-délről, Csabáról hoznak ide gyerekeket. Eél hatkor nyitnak, és addig vannak ott. am’g az esetleg „elfelejtett" gyerek is eszébe jut a szülőknek. Ezek után nem csoda, ha Hubai Gyulané jókedvű; egy „bejárt” intézményben dolgozik; váratlan, vagy nagy meglepetés ót már nem érheti. örül, hogy a betöréseket (sajnos, sok intézményben előfordul) újabban hétköznapra időzítik a tettesek, és nem kell karácsonykor bemennie. Ezeknek egyébként meg szándékozik írni, hogy ne strapálják magukat, nagyon kevés pénzt tartanak a kasszában, és a felnőtt fiát sem osztotta ki. amikor gömbölyű édesanyján mulatott: — Te tanítasz testnevelést? — Miért? — nevet tiszta szívből. Tornáztatni azért tudhatok. — Szóval arra vagytok kíváncsiak, hogy hogyan néz ki egy hétköznap az óvodában? — pontosítja magának a látogatásunk okát. és lehet, csak mi látjuk úgy. hogy pillanat alatt éveket, évtizedeket fognak át a gondolatai. 1952-ben az akkori tani-’ tó- és óvónőképzőben végzett Miskolcon, az utóbbi néhány évig a perecesi óvodában volt. — Perecesen kevesen voltunk. ott mindenki nagyon ismert mindenkit — mondja :—, bár nem tudom. Nem nehéz ez itt sem. Vagy szerencsém van. Eddig még nem volt olyan, hogy ha megállítottak az utcán, ne tudtam volna, melyik gyerekről van szó. Fogadóórák minden hónap első hétfőjén vannak, de a találkozásokra ezeknél sokkal alkalmasabb a hajnali fél hattól, reggel nyolcig adódó idő; ekkor lehet behozni a gyereket. Még azt is, akiről azt írta a mama az üzenőfüzetbe, hogy holnap nem jön. Jön, mert ha nincs nagy baj, telefonon is rábeszélik a családot, hogy nem kell egy napot sem kihagyni. Nem is nagyon jó, ha akárki kihagyja az egyes na-- pokat. mert az óvodában, mint közismert, tantervek vannak. Matematikát, ábrázolást (nem egészen kötelező jelleggel), irodalmat, anyanyelvi ismereteket, környezetismeretét, testnevelést tanulnak, És percre pontos menetrend szerint . tízóraiznak. uzsonnáznak, ebédelnek, sétálnak, játszanak és alszanak a jövő remenvségei. Ebben az esetben egészen pontosan az LKM-ben. a DI- CÉP-ben,' Lyukóbányán dolgozó felnőttek kis-, középei nagycsoportos gyerekei. Mert ami nem mindegy, az nem mindegy. Így jártuk végig az igazgatói irodától a nyolc foglalkoztatón. az ebédlőn, az összes szekrényen, mosdón, folyosón és konyhai kiszolgálóhelyiségen keresztül az egész épületet, illetve a hatalmas udvart, ahol látszanak a gyerekek gondozta nyári parcellák nyomai; ha kíváncsiak vagyunk, legyen nekünk karácsony. Vagyis rövidesen Mikulás, mert a többi között azért is jöttünk, hogy megtudjuk. hogyan várják a Télapót. Azt is megtudtuk, hogy mindenki várt ránk, de csalódást okoztunk. A kiscsoportos óvodás itt nem szívesen áll szóba azzal, akin nincs fehér köpeny. Most eszünk, most alszunk / Tanterv az óvodában? Fából vaskarika? — esik kétségbe a felnőtt, aki erről a világról keveset tud. Napirend, mint a katonaságnál? Nem beszélve a matematikáról, de nem beszélni kell erről, hanem látni. Azt, hogy a ..gyamollalan” kicsi, akinek otthon gügyögünk, itt a helyére rakja a játékot, a kisfiú tud masnit kötni a na- posi kötényen. Nem ejti ei a porcelán tányért, amikor megtérít, és tudja, hogy mi a több, a kevés, és a különbség. Különbséget tud tenni a megszokott és a megháborított napirendje között. Láttunk egy kislányt, magányosan ült olyan asztalkánál, ahonnét hiányzott három társa. A többieknek hátat mutatva evett. Nem sértődésből, nem dacból, nem azért, mert magányosan erezte magát Az volt az ő helye. A helyén aludt ebéd után a másik kicsi is, akinek az ágya az óvó. néni asztala mögött volt. Csak itt tud pihenni, zavarja a fény. és igényli a felnőtt közelségét. Mint az agy ónra koptatott plédet, amit gondosan összehajtogatva mindig; a kispárnája alá helyez. Egy kisfiú' azt mondta: — Azért szeretek itt lenni, mert rendben mennek a dolgok ... Fejlődő személyiségek Rajzoltattunk A Télapó- és a Mikulás- zacskó között zsinórra fűzött csizmácskák várják, hogy az aznapi legérdemesebb gyermek egyet-egyet elhúzhasson. Az irány természetesen az ajándékzacskó. Ahány csizmát áttolnak, annyival kevesebbet alszunk december 5-ének csodaváró estéjéig. Ez az óvodai szokás, azt hittük (mert az ember vénen is gyerek valahol), hogy már mindenki ebben él. Holott a Mikulás-láz legkisebb jele sem mutatkozott a gyerekeken; itt minden ünnepre külön készülnek. A gyerekfantázia a múlt hét közepén még november 7-nél és december 3-nál tartott. Külön megdöbbenést okoztunk az egyik nagycsoportnak azzal, amikor arra kértük őket: a nyomdatechnikánkra való tekintettel rajzoljanak feketefehérben télapói előzetest. Rajzoltak. Azt már csak az óvónő mondta el, hogy a gyerek szomorú lesz ettől a változattól, nem indítja meg a fantáziáját. Bocsánat, gyeA mozgás néhány lehetséges jellemzője: normális, nem fáradékony, fáradékony, ügyes, ügyetlen, harmonikus, rendezetlen, gyors, túlzottan mozgékony... . Alak és tartalom szerint minősítve a beszéd: jól érthető, pösze, selyp, raccsol; az óvodás szóbeli kifejező képessége gazdag, átlagos, szegényes; élményeit, gondolatait összefüggően mondja el, kérdésekre válaszolva mondja el, nem mondja el. A gyerek figyelme tartós, változó, szétszórt; megfigyelőképessége pontos, pontatlan, változó. Aztán itt vannak a testi fejlődés számadatai, a gondolkodás, az ér-, deklődés. az érzelmi élet, az akarati élet. a szociális magatartás fejlődésének jellemzői. Az óvodások személyiségfejlődésének naplója viszonylag új „találmány”, megyénkben tavaly vezették be, országos kísérlet részeként. Bizonyos időközönként bekerülnek a feljegyzések a naplóba, mely megcáfolha- tatlanul követhetővé rajzolja a kislány vagy kisfiú érését, személyiségének irányulását, főbb sajátságait. Nem árt, Az oldalt irtó Makai Márta és Szabados Gábor, fényképezte Kiss József. ha a mindig elfogult szülő ..objektiven” is látja gyermekét. Persze, szülője válogatja, hogy hasznal-e. rekek, a színes nemcsak nektek rokonszenvesebb. Még egyszer köszönjük, hogy segítettetek nekünk. # Főzőcske, de okosan... p Játék délelőtt Az óvónő Hajtás Józsefné az egyik nagycsoport óvónője. Huszonhét éve van a pályán, huszonhét esztendeje dolgozik derékszögben meghajolva. Muszáj neki. a babaasztalok, székek csak évek múlva' nőnek meg, és azt már iskolapadnak hívják. Nem zavarja, hogy nyolc éve új tantervek szerint tanít, ugyanúgy szeret. — Még a családi problémáimat is itt vezetem le — mondja, és igazat ad. Hosszú a nap valóban. de aki szerencsés alkat, mert óvónőnek való. az csak otthon érzi a derékfájást. — Engem megnyugtatnak a gyerekek, muszáj rájuk odafigyelni, és sokszorosan megéri a figyelem: mindent meghálálnak, amit az ember ad nekik. Csak természetesen, logikusan, szeretettel kell szólni. Ahogy Dakó Istvánná beszélhetett több, mint két évtized alatt otthon is a munkájáról: a lánya is óvónő. Erre készült, mint Dobozy Lászlóné, aki más pályát el sem tudott volna képzelni. Olyan egyszefü, ahogy mondja: — Csak gyakorlatot kell szerezni, hogy az ember ki- kisérletezi a módszerét magának ... Vagy másoknak. Kést csak a középső csoport kap kézbe. A kanállal A legkisebbnek is jól kell tudni bánni. Gyurma Ne tessék azt mondani, hogy ha óvodába megyünk, odavalók vagyunk; semmit nem tudunk erről az intézményről, ha azt hisszük, hogy akárki alkalmas lehet rá, hogy itt éljen, dolgozzon. Az ember azzal is elégedett lehet, ha ragad rá valami, mig néhány órát a város sok-sok intézménye közül az egyik óvodában eltölt. A dajka Tóth Béláné (ha délelőttös) fél ötkor ébred a diósgyőri városközpontban. Fél hatkor már itt várja az aznapra előírt koránébredőket; a családját akkorra (lehet, hogy még tegnap este) elindította. A nagyobbik gyereke tizenhat éves, ezért hiszem el, hogy ő már harmincöt. A patikatisztaságú folyosókat nézem, míg mondja a napirendjét: reggel nyolcig az apró-cseprő, nyolc után takarítás, reggeli, ha délutános, fél tizenegykor jön délelőtt, és este fél hétkor szabadul. — Nem fáradt? — Az óvónőnek szellemileg, nekünk fizikailag nehéz, de nem panaszkodhatunk. Jó csoportunk van. nem nagyon sírnak reggel sem. A foglalkozása szerint, szíve szerint dajkálja a kicsit, a nagyobbat. Ahogyan fogalmaz: a 160 forintos hús- és gázpótlékkal 2360 forint a fizetése. Provokatív interjú — Miért nem szeretsz az .óvodában lenni? — Azért jó itt, mert. . . nekem volt egy barátom, ő elment egy másik óvodába, most már mindenki a barátom, csak otthon a húgom egyszer meghúzta a hajam. — Szoktatok verekedni? — A húgom még kicsi. — Nem a húgoddal, hanem itt, az óvodában. — A, itt nem szoktunk verekedni, dé ritkán egy kicsit. Persze, nem. — Mi lenne, ha te most azzal az autóval szeretnél játszani, ami annál a fiúnál van? — Elkérném tőle. — És odaadná? — Igen. — Mert te vagy az erősebb? — Én sokkal erősebb vagyok a húgomnál. de azért szeretem öt. majd ha nagy lesz, meghúzom a haját. — Miért bántott léged egyszer az óvó néni? — Nagyon sírtam amikor anyukám megvert a fenekemen de aztán elmondta, hogy igaza van, gyerek kezébe gyufa nem való. — És az óvó néni mit csinált veled? — Itt nincs gyufa, ami a kezembe nem valG . — De amikor rossz voltál. — Én nem voltam rossz. Amikor egyszer kiküldött az óvó néni a folyosóra. mert megérdemeltem, akkor rossz voltam, de már jó vagyok. — Köszönöm az interjút. — Tessék ? \
