Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-11 / 264. szám

jjt Ez lesz a villanyvasút agyközpontja Villany mozdonyra várva Vasútépítők ha összefognak... A leninvárosi vasútállomás környéke kész táborhely. Pi­ros lakókonténerek, vágá­nyokra állított lakókocsik je­lentik az otthont annak a több száz embernek, akik a vasútépítéssel és a biztonsági berendezések szerelésével je­gyezték el magukat. A Nyékládháza—Tiszapal- konya közötti vasúti szaka­szon csak éjszaka járnak a tehervonatok. A személyfor­galmat vonatpótló autóbuszok bonyolítják le. Nappal e va­sútvonal újjáteremtőié a te­rep. Meg néhány évvel ez­előtt gózös döcögött itt végig, s a nagyarányú iparfejlesz­téssel már nem tudta tarta­ni az iramot. Felcserélték hát a dízelekkel, de ez sokkal költségesebb vonatozás, mint a villamos vontatás. Dr. Dudás József, a MÁV Miskolci Igazgatósága terv- gazdasági és műszaki fejlesz­tési osztályának vezetője ma­gyarázta: — A villamosítás­hoz teljes pályarekonstruk­ciót kell végrehajtani, meg kell építeni a. modern bizto­sítóberendezéseket és ki kell húzni természetesen a villa­mos vezetékeket. Májusban szinte még megvalósíthatat- lannak tűnt ez a program. A 13 kivitelező vállalat példá­sán játszott egymás kezére, hogy ez a 350 milliót érő be­ruházás még az idén valóra váljon. A munka oroszlánré­szét a csehszlovák EZ Válla­lat munkásai vállalták, akik augusztus 27-én vették bir­tokukba a munkaterületet. Bojnansky Frantisek épí­tésvezetőnek már vannak ma­gyar tapasztalatai. hiszen Egerben is hasonló jelentő­ségű munkát végeztek. Októ­ber közepétől folyamatosan dolgoznak, szombaton és va­sárnaponként is. hiszen a ka­rácsonyt már ők is szeretnék otthon tölteni.. Munkásaik a nyílt vonalon 15 és fél. az állomásokon 22 és fél kilo­méter hosszban hagyják itt kezük nyomát. Koczka István, a leninvá- rosi állomás főnöke sem hitt jt év elején abban, hogy még az idén begördülhet az állo­másra az első vfllamosmoz- dony. Most nem kis vasutas­feladat lebonyolítani azt a teherforgalmat, 12 óra alatt, ami máskor 24 óra alatt zaj­lik. Az ország minden részé­be el kell juttatni a tüzelő­olajat. Vasárnap például egy rendkívüli szállítmány, több mint 8000 tonna szén érke­zett a hőerőműnek. De a vil­lamosítással még nagyobb feladatok várnak rájuk, hi­szen megduplázódik a forga­lom. A tervezők érdeme, hogy a dominó biztosítóbe­rendezéseket Len in városban és Hejökeresztúrban is az ál­lomás épületeben tudták el­helyezni. E gombnyomásra működő csodamasinák ezen a szakaszon 25 ember nehéz fi­zikai munkáját végzik el. (Mar van is helyük más va­súti tisztségekben.) Azok pe­dig. akik a kezelőasztalról kö­vethetik majd nyomon a vo­natok futását, illetve gomb­nyomással irányítják az ál­lomás munkáját, már barát­koznak e komoly játékszer­rel. Tóth Karoly, a MÁV Táv­közlési és Biztosítóberende­zési Építési Főnökségének üzemmérnöke elárulja a gyors munka titkát. A jelfogó be­rendezést már kompletten, szaknyelven így mondják: felélesztve hozták Budapest­ről. De a kábelek kiépítése, a távbeszélő-összeköttetések megteremtése, a milliónyi huzal bekötése 104 ember er­deme. Hasonló biztosítóbe­rendezést a hejőkeresztúri ál­lomáson szerelnek a miskol­ci BFF műszerészei. Jövőre folytatják a villa­mosítást Lenínvárostól Ti- szapalkanyáig. Az eredeti tervhez viszonyítva, másfél évvel korábban elkészülnek a korszerűsített vasútvonallal. Ez teszi lehetővé, hogy a személyvonatok az eddigi 50 Kilométeres sebesség helyett 80-nal, a tehervonatok 35 he­lyett 50-nel mehetnek. A szá­mítások szerint igen jelen­tős energiamegtakaritást eredményez, hogy a dízeleket villamos mozdonyokra cse­rélhetik. Az összeg event« több mint másfél millió fo­rintot jelent, A terepről ítélve, még jó néhány különleges pörgetett betonoszlopot kell felállíta­niuk az építőknek. Nincs könnyű dolguk a ..kötéltán­cos” villanyszerelő akroba­táknak e téliesre fordult idő­ben. Meg kell még bűvölni a biztosítóberendezéseket, és életet kell lehelni ezernyi ve­zetékükbe. De ezt a karácso­nyi ajándékot szeretné átad­ni ez a sereg a leninvárosi­aknak. O. E. yent mindegy9 mit kap ebédre Hol egyen a gyerek? Slágertéma a gyermekétkez­tetés Helyzete, jövője. Találko­zunk veie a televízióban, az újságokban; legutóbb lapunk basaojain is. Hogy mégis újra szoba kerül, azt azok a szeles skálán mozgó, a lelkesedéstől a kételkedésig terjedő, indula­tos vélemények indoKoljak, amelyen a jővö felvázolását — vendéglátóipar bevonása, köz­ponti konynák, éttermen sió. — kísérik. Nem csoda az élénk érdeklődés: hiszen gy érékeink­ről van szó! Yárosunnimn csak általános iskolásból több van, mint húszezer, s számún lo­vaim emclkeuin a közeljövőben. Hogy a kisvárosnyi gyerekse­reg mit és hogyan fog enni a jm oben, nem egyszerűen gaz­dasági kérdés. Több annál: minuennapi közérzetünket, éle­tünket alapi etóen betolj asolo tény. Két elképzeias megvalósí­tásáról eshet szó. Egyrészt a félgőzzel működő, kapacitá­suk jo részét kihasználni nem tudó éttermek, vendég­látóipari konyhák igénybe­vétele. fölös lehetőségeik ki­használása. Másrészt az is­kolák. kollégiumok konyháit átadni — ha a számítások jelenlegi gazdaságtaianságu- kat igazoljak — vendégiató- ipari kezelésbe. Látszólag egyszerű, világos megoldások: valójában egy folyamat sok kérdést magá­ban rejtő további lépései. DIAKOT AZ ÜRES ÉTTEREMBE! A vendégszűkében lehető­ségeket kutató vendéglátó- ipar s a gyermekétkeztetes gondjainak találkozása nem újkeletű ötlet. Régebben is ebédelt már majd kétezer ál­talános iskolás a vendéglátó­nál. s az avas-déli Ifjúság étteremmel létrejött az első, iSKOlákat, óvodákat s felnőtt vendégeket egyaránt kiszol­gáló nagykonyha. A vendégiátóiparnaK to­vábbra is sok a lekötetlen kapacitása: az iskolások közt pedig ma is sok — s egy­re több — az étkezésre vá- ' ró diák. Legtöbben a közép­fokú oktatási intézmények­ben. jóval kevesebben, de még mindig elegen az általá­nos iskolások Közt. Az óvo­dák és bölcsődék esetében az ellátással nincs baj. Mit hozhat, ha egy pár te­rületen — főleg a középfokú intézményeknél — a vendég­látóipar bekapcsolódna a gyerekek ellátásába? Rendel­kezésre bocsátana a holtidő­ben üres éttermeit, az ebé­den kívül is ott tartózkod­hatnának az osztályok: eny­hítve ezzel az égető napkö- zisíérőhely-gondokat. A kony­hákat átvéve, korszerűd o technológiát, nagyobb szak­értelmet. színvonalasabb étel- választékot ígérnek az aján­lattevő vállalatok. Gazdaságosabb lehetne az egész étkeztetés — teszik htzzá —, olcsóbb, nagyke­reskedelemből származó anya­gokat használnának. A kony­hai felszerelések, gépek kor­szerűbbek lennenek, a meg­épült feldolgozó üzemek — gastroi'ol — is besegítenének. S ami nem elhanyagolandó: a szervezett gyermekétkezte­tes állami támogatást élvez. ÜZLETI KAPCSOLAT A kilátások biztatóan fes­tenek. festenének, ha az ét­keztetés eddigi gyakorlatát alulról szemlélő szülők es pedagógusok részéről nem támadna jó néhány, a ked­vezőtlen tapasztalatokból fa­kadó kétely. Arák eddig is éttermekben étkeztették a gyerekeket, pa­naszolják, hogy baj van a felszolgálással, a környezet­tel, s pedagógiai problémák is felmerültek. A nevelési célt — kulturált étkezésre szoktatás — nehéz megvaló­sítani, ha a körülmények nem a legkulturáltabbak... Ahol pedig saját iskolai ébtezőben nívós ebédet sikerült adni, az esetleges gazdacserében színvonalzuhanást látnak, fél­tik az elért eredményeket. Eddig az igazgató — s a tanárok — felelősséggel el­lenőrizhettek az ételek minő­segét, hiszen a konyha és az iskola egy szervezet: ha hiba történt, a konyha, utasítás­ra. módosított. Az esetleges átadással az ellenőrző peda­gógusok és a konyha viszo­nya alárendeltből üzletivé válik, s a panaszkönyvek, a távollevő Központnak címzett reklamációk hatásosságától joggal tamáskodóak a véle­mények ... Előítélet? Talán igen. Az érintettek idegenkedése, ódz­kodása a vendéglátóipartól az elmúlt évek személyes es hallomásból megismert rossz tapasztalatainak köszönhető. Ugyan miért, s hogyan nyúj­tanának színvonalasabb szol­gáltatásokat, miért tűznének, tálalnának jobban — mond­ják —, ha a felnőtt vendé­gek helyett gyerekekről Tesz szó. . . ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK Az aggályokban osztoznak a tanaes ílletesesei is. Ok ezt úgy fogalmazzák meg: a vál­tozás csak olyan lehet, ami a ..minél több gyeteket, mi­nél magasabb színvonalon étkeztetni” alapelvét szolgai­ja. Magyarán: eddig Is, ez­után is a gyerekek érdeke az első. Igazi gond az, hogy a kí­nálkozó lehetősegek közül vá­lasztva, olyan szervezd, jogi feltételeket teremtsenek, ami megnyugtatóan garantálja a fenti szép elv ervenyesuie- sét. Ez persze nem egyszerű dolog', hiszen a vendéglátó­vá! kötendő egyezségben sók egyéb — felszereléssel, szállí­tással, bérekkel, normákkal kapcsolatos .— kérdést is tisztázni kell. A gyerekek jövőbeni ebed­je, uzsonnája közügy, mind- ánnyiunk ügye: továbblépni, jó megoldást választani csak a vélemények, tapasztaíatOK legszélesebb körű meghallga­tásával, egyeztetésével lener. KISS LÁSZLÓ hőszáli sas is fészkelt itt A Bükk utolsó medvéje November 13. Boldizsár Eva. 9. az. Alt. Is­kola, Szeles u. 65., II órától. November M. Garami Károly, T/S. pártalap­szervezet, Tízes honvéd u. 21., 17 órától. November IS. Gyúró Józsefné, Középszer u. 15. Vili 3., ll órától. November 17. Keszthelyi Zoltán és Kovács Ernőné, 1/7. pártalapszervezet, Kisfaludy u. 37., 18 órától; Mér- kusz Dezső, cementgyár, párt­iroda, 17 órától; Recskó Péter- né. Sas u. 15., 17 órától; Seres Attila, Kun B. u. 6. Ilii., 18 órától. November 31. Dr. Gecse Istvánné. Avas-dél, lakásszövetkezeti Iroda, Engeis u. 33—35., 16 órától. November 34. Balogh Sándor, Szikra mozi, Marx K. u. (HNT-helyiség). 17 órától; Budai József, 12. part- alapszervezet. Baross G. u. 18., 17 órától; Karaba László. Szi- nyet Merse P. u. 10., 17 órától; Kov ács János. 8. sz. Alt. iskola, Éder Gy. u. 1., 18 órától: Kues- kár Julianna, megyei vízművek ebéd’őhelyiscge. Tömösi u. 3.. 17 órától; Lakatos Attila, 42. számú Alt. Iskola. Elek T. u.. IT.30 órá­tól: Leskó Sándor, 5. sz. Alt. Is­kola, József A. ü. 48.. 17 órától: Prebendárcsik Béla. Zrínyi Ilona Gimnázium. Rudas L. u. 2., 17.30 órától; Sándorfi László, Avasalia u. 14., 17 órától: Szolga István, 40. sz. Ált. Iskola, Herman O. u. 2.. 17 órától: Tóth Zoltán. 3. sz. Kisegítő Iskola. MÁV-telep 186., 18 órától: Komlósy Tamásné. 12. sz. Alt. Iskola, Kun B. út 27., 13 órától. November 35. T ’rágó Era.-íb V, Tn-onta« u. ■ 17 órától; Kolláth Sándor, Púi. pártalapszervezet, Csabai kapu 8., 16 órától; Nagyné Tóth Margit, 14. pártalapszervezet, Széchenyi üt 105., u órátok A vadászember számára a Bükk az ev minden szukában egyformán kedves, varázslatos, vonzo és rokonszenves. Évszá­zadok óta tapossák vadász ös­vényeit, évszázadok óta kínálja a hegység eleven kincsét: ne­mes vadjaik Mai vadállománya megbízhatóan jo, ara volt ez valaha dúsabb is. gazdagabb is. Regi feljegyzések, krónikák szolnak például Mátyás király bükki vadászatairól. Az Igazsá­gos itt a Bükk-fennsikon bő. lényre vadászott. Es hogy csak a ritkaságoknál maradjunk: a múlt szazad 80-as éveiben itt volt fészkelőhetyük a kószálj sasoknak (Aquiia fúlva) is. A fejedelmi madárból az idő tájt minden második esztendőben 1—1 került aggatóra. Imecs- falvi lmecs Béla, a bélapát­falvi érseki uradalom fderdésze még a 90-es években is több­ször találkozott a légkirályok­kal. És medvekalandban is le­hetett részük az akkori pus­kás embereknek. Ilyen va­dászkalandot említ az Imecs- falvi lmecs Béla által Bél­apátfalván szerkesztett és Ungvárott nyomtatott orszá­gos terjesztésű erdészeti és vadászati szaklap — a Ma­gyar Erdész — 1901. február 20-i I. évfolyam, 1. száma: L. V. gróf Erdődy Rezső er­dőmestere 1900. december 6- án egy szarvastehenet lőtt a visnyói „Nagyrét” nevű bük­kös erdőiészben. Hogy a ró­kák az elejtett vadat ki ne kezdjék, két erdőőrrel egy erős magfára akasztotta fel, másfél méternyi magasra a föld színétől. Az erdőmester másnap megint lőtt egy te­henet, s most már szekérért ment, hogy a két vadat be­szállítsa a távol fekvő falu­ba, Nagyvisnyóra. Amikor a szarvashoz értek, földbe gyö­zástól: a vadnak ugyanis csak a feje és a nyaka csün­gött le a faágról, a többi ré­sze hiányzott. Arra számított, hogy a kártevő nem lehet, messze, s tán visszatér meg a potya pecsenyéhez. A meg­maradt hús- és csontdarabo­kat érintetlenül hagyta, mert úgy tervezte, visszajön még sötétedés előtt, s ha alkalom kínálkozik, kitölti bosszúját a pimasz rablón. Ködös, sze­les idő volt az 1900-as de­cemberi, s az erdőmester már délután 3 óra tájban vissza­tért kísérőjével a leshelyre. Akkor lepődött meg csak igazán, mikor a ködfoszlá­nyok szétterülése után vagy 30—40 lépésnyire egy hatal­mas fekete medvét pillantot meg. A mackó gyanútlanul ropogtatta a hátrahagyott csontos húsdarabokat, mind­addig. mígnem puskadurranas figyelmeztette, hogy más le­gény is van itt — az erdő­ben. A lövésre a medve mérgesen mordult és Sebesen továbbállt. Később utánkere- sésre indult, de csak azt konstatálhatta, hogy a bun- dás teljesen elhibázva, ép bőrrel menekült. A visnyói esettől még előbb, 1900 novemberében Bükkmo- gyorósd és Bükkszentmárton határában láttak medvéket. Két barna medvét. A nagjp bundások két borjút meg egy csikót téptek szét és fogyasz­tottak el. Hajtóvadászatot is rendeztek rájuk, de minden siker nélkül. 1909-ben Dédes környéken terítettek le egy jól megter­mett bundást. Ez volt az utolsó bükki medve. kerezett az erdőmester lába, s az álla leesett a csodálko- PATAKI DEZSŐ + A vasúti betonkeverő megágyaz az oszlopnak (Herényi László felvételei) '

Next

/
Oldalképek
Tartalom