Déli Hírlap, 1980. november (12. évfolyam, 257-280. szám)

1980-11-04 / 259. szám

Kosárlabda NB H

£ Két dobás, négy pont. Balról Winter, jobbról Medgyesi, a két volt válogatott.

(Szabó István felvételei)

Kosárlabda JSB I

Győzelem a BEAC ellen

Üjabb fordulót bonyolítottak le — immár az őszi elsőt — a kosárlabda női NB I-ben. A DVTK ellenfele ezúttal a BEAC csapata volt. Különösebb erőlködés nélkül biztosabban győztek, mint azt a számszerű eredmény is mutatja.

DVTK—BEAC 67:64 (34:27)

NB I, női, Miskolc, Sportcsarnok; vezette: Holocsi és Gidó- fálvy.

A mintegy 800 néző előtt Szta- nev Károly edző a következő ötöst küldte pályára a fővárosiakkal szemben: Medgyesi (13), Molnár (11), Aronné (16), Papp («>, Winter (17). Csere: Dor- sánszki (2). Novák (2). Karádi (r—), Jászka (—).

0:4 után talált magára a diósgyőri együttes, és a 4. percben sikerült egyenlítenie 6:6-ra. Ettől kezdve több-kevesebb kosáraránnyal végig vezetett. Az első félidőben időnként Winter játszott válogatott formában, de nála is éppúgy becsúsztak átadási, támadás-befejezési hibák, mint a többieknél. Innen a viszonylag kicsi kosárkülönbség.

A második félidőben többször is 10 ponton felüli vezetést szerzett a DVTK. Ebben az időszakban főleg Aronné volt — gyors indításokból — eredményes, és hozzá csak időnként zárkózott fel Medgyesi és Molnár. Különösen izgalmasan alakult az utolsó egy perc. 65:60-ra vezetett a DVTK, amikor a hazaiak kértek időt, gondolván arra, hogy az ellenfél egész pályás letámadásra tér át. így is történt. 65:62-né3 a BEAC csapata kért időt, és megpróbálták a lehetetlent, a fordítást, ugyanis 25 másodperc volt hátra. 65:64-ig fel is jöttek, azonban az utolsó másodpercben dobott Winter-kosár a DVTK hárompontos győzelmét jelentette.

De nemcsak három ponttal voit jobb a BEACnál a diósgyőri együttes. Különösen Medgyesi saját palánk alatti munkáját emelnénk ki: esélyt sem adott a fővárosi centereknek, hogy labdát szerezhessenek. Elöl Molnár lényegesen több pontot dobhatott volna, ha többet vállalkozik. Aronnét csak a gyors, lerohanó támadásoknál hozták helyzetbe. Papp rendkívül indiszponáltan játszott, az első félidőbezi kosarat sem dobott, jóllehet, sokat volt a pályán. Winter túl „szép” kosarakat szeretett volna dobni, de elég sok kimaradt. Átadásaiban, leadásaiban is több volt a pontatlanság, mint amit megszoktunk tőle. A cserék közül Dorsánszld, Novák, Karádi, Jászka keveset játszott ahhoz, hogy igazából értékelni lehessen őket.

Bizonyosak vagyunk benne, hogy jelenlegi játékosállománya az első öt helyre hozhatná a DVTK-t, ha állandóan egyforma teljesítményt nyújtanának. Sajnos, egy-egy felvillanástól eltekintve még mindig baj van az ossz játékkal, a távoli dobásokkal, a ziccerhelyzetek kihasználásával. Reméljük, szombaton, az újabb hazai tallákozón, a PVSK elleni mérkőzés után több jót tudunk írni a leányokról.

(d. lóth)

Ismét

csak a fiúk

A MEAFC NB 11-es kosárlabdacsapatai ezúttal Nyíregyházán léptek pályára a Mezőgazdasági Főiskola együttesei ellen. Mint már annyiszor, ezúttal is csak a fiúk hagyták el győztesen a pályát.

MEAFC—Nyíregyházi MGF

101:58 (46:32). NB 11, férfi

MEAFC: Házi (18), Báláz Véreckei (12), Bálák (13), Lé (19). Csere: Fodor (16). Áron w,, Lavotha (7). Imrich (4), Bárdos (—). Edző: Eperjessy Gyula.

A MEAFC gyors játékával hamar előnyt szerzett, és ezt az előnyt a második félidőben fokozva, 100 ponton felüli dobott kosárrá változtatva, biztosan győzött.

Nyíregyházi MGF—MEAFC 66:61 (43:26). NB II, női

MEAFC: Szabó (9). Veres (6), Szűcs (6), Dargai (12). Richlich (12). Csere: Lantosné (4), Bodó- né (12). Edző: Szemes Antal.

Az első félidőben rengeteg labdát adtak el a vendégek, ugyanakkor sok támadást nem tudtak kosárral befejezni. A 17 pontos előnyt azután hiába próbálták a második félidőben ledolgozni.

Beckenbauer

bemutatkozott

Franz Beckenbauer, azaz „Ferenc császár” megtartotta bemutatkozó fellépését Hamburgban. Csaknem négy esztendő után ismét honi környezetben éli a nyugatnémet Bundes liga hétköznapjait. A New York Cos mos tói hazatért, kitűnő játékost négyezrén figyelték árgus szemekkel a kikötőváros reprezentatív csapatának vasárnapi gyakorlásán, amely Beckenbauer első hamburgi edzése volt. A 90 perc után jött egy rövid mérkőzés, s az a csapat nyert, amelyikben a hazatért klasszis rúgta a labdát.

Öt év után újra Miskolcon

Magyarország—Anglia

ökölvívé-mérkizés

A városi sportcsarnok tízéves jubileumán a Magyar Ökölvívó Szövetség jóvoltából rangos sporteseménynek lehetünk szemtanúi. Holnap délután ugyanis a sportcsarnokban rendezik meg a Magyarország—Anglia válogatott ökölvívó-mérkőzést.

A két ország válogatottja öt évvel ezelőtt egyszer már találkozott egymással a miskolci sportcsarnokban, akkor 14:8-ra a magyarok győztek. A két nemzet öklözői eddig öt alkalommal vívtak meg egymással, és valamennyin a magyarok győztek. A pontarány is imponáló: 70:38 a mieink javára.

A holnapi küzdelem résztvevői ma, a kora esti órákban érkeznek Miskolcra. Mindkét válogatott a FÖLDGÉP tapolcai üdülőjében üti fel tanyáját. Ma este nyolc órakor itt tartják a technikai értekezletet, melyen eldől a két csapat végleges összeállítása, és ekkor válik ismeretessé, hogy az egyes súlycsoportokban ki kiwei mérkőzik. A magyar

válogatott kerete a következő: 48 kg: Rózsa (Tatabánya) és Hasza (Építők); 51 kg: Váradi (Nyíregyháza); 54 kg: Farkas és Botos T. (mindkettő Salgótarján); 57 kg: Gönczi (Kecskemét) és Ka- lányos (Bp. Honvéd); 80 kg: Dezamits (Tatabánya) és Kottán (Bp. Honvéd); 63,5

kg: Lehotai (Ü. Dózsa) és Magyar (Pécsi VSK): 67 kg: Danyi (Bp. Honvéd); 71 kg: Hi;anek (Salgótarján). Székely (Óbuda Tsz) és Némedi (Sopron); 75 kg: Csépányi (Zalka SE) és Dudás (Paks): 81 kg: Hogál (Bp. Honvéd) és Soltész (SZIM Vasas); Nehézsúly: Alvics (Pécsi

VSK) és Lévai (Ü. Dózsa).

A magyar ököl vívó-válogatott eddig 28 ország' ellen lépett szorítóba és 203 mérkőzést vívott, melyből 116 magyar győzelemmel, 33 döntetlennel és 54 vereséggel végződött. A mostani keretből öt éve Dudás és Danyi szerepelt Miskolcon. Akkor Dudás győzött, míg Danyi kikapott, A többiek miskolci premierre készülnek.

D.

Lépéshátrányban

A múlt héten teljessé vált a kép a labdarúgó világbajnoki IV. csoportban. Ismeretes: a magyar labdarúgó-válogatott ebben a csoportban kísérli meg, hogy beverekedje magát az 1982-es spanyolországi VB huszonuégyes döntőjébe. A sportág történetének ez lesz a XII. világbajnoksága.

A teievíziós közvetítések segítségével lemérhettük az ellenfelek — Anglia, Romania, Svájc és Norvégia — felkészültségét, vagy legalábbis ennek körvonalait. A csoportból két csapat jut tovább. A szakemberek szerint ez a legnehezebb csoport. Az eddig lejátszott selejtező mérkőzések előtt általános volt a vélemény, miszerint Anglia biztos továbbjutására számíthatunk, míg a második helyre Románia, Svájc és Magyarország körülbelül azonos eséliyekkel pályázhat majd. Ezt a véleményt kissé megkérdőjelezik az edoíg lejátszott találkozók eredményei: Anglia—Norvégia 4:0, Norvégia—Románia 1:1, Románia—Anglia 2:1, Svájc—Norvégia 1:2. Az első találkozón. Wembley-ben a norvég válogatott hetven percig, a nagy neveket felvonultató angolokkal teljesen egyenrangú elleniéinek bizonyult. Az is igaz, hogy a szigetországiak nagyon gyengén játszottak. A második összecsapáson elért döntetlen tiszteletet parancsoló, már ami a román együttest illeti, hiszen a norvégok idegenben győztek később Svájc ellen. A harmadik selejtezőn a csoport két legerősebbnek tartott válogatottjának küzdelméből a románok kerültek ki győztesen, és ezzel a tabella élére kerültek. A svájciak első mérkőzésüket hazai környezetben játszották, és meglepetésre, vereséget szenvedtek.

Ezek után nézzük, mit is láthattunk az ellenfelektől:1 Kezdjük Romániával — vajon minek köszönhetik a jó rajtot? 'Elsősorban támadó szellemű játékuknak. Ehhez rendelkeznek megfelelő játékosokkal is, a védelemben Munteanu, Síefanescu, Sames és Negrila biztos hátországot jelent. A. középpályát Jordanescu uralja, ő nemcsak e csapatrészt vezényli, hanem az egész együttest is. A csatársorban pedig Camataru és M. Raducanu gólelrőssége jelenti a veszélyt. Románia válogatottja küzd óképes, erőtől duzzadó, gyors játékot nyújtott, ami nem kis erény.

Anglia, valljuk be őszintén, csalódást keltett. Győztek ugyan a norvégok ellen, de a jelentések szerint nagyon gyenge produkciót nyújtottak a sztárokkal. Aztán nélkülük álltak ki (sérülés miatt) a románok ellen, ami kudarcot, hozott számukra. Ügy tűnik, válogatottjuk még mindig nincs olyan szintén, mint néhány klubcsapatuk. Továbbra is a szélekről ívelhették be a labdát, amit általában nem tudtak megjátszani. Védelmük sem a régi, nem biztos. A középpályán kissé lassúak, míg a csatárok közül csak Woodcock jelent gólveszélyt. Az EB-t megjárt csapatra építenek. Feltehetően a továbbiakban jobban szerepelnek majd.

Norvégia a sötét ló szerepét tölti be. Ez az együttes mindenre í képes. Válogatottjuk tíz klubra épült, ami elég ritkaság manapság.

A játékosok közül eddig csak a három idegenlégiósról hallottunk. Aas. Alberssen és Thoresten mellett néhány nagyon jól képzett labdarúgót ismerhettünk meg. A kapus T. Jacobsen nagyszerű védéseket produkált. Névrokona, F. Jacobsen kiváló csatár, bármelyik magyar csapat tárt karokkal fogadná. Ügy tűnik, sok meglepő eredményt produkálnak majd.

Svájc hazai veresége ellenére is beleszólhat még a továbbjutásba. Kitűnő játékosokkal rendelkeznek. Bottesron bal oldali középpályás játéka, szabadrúgásai, szögletrúgásai élményszámba mentek. Tanner méltó partnere a csapatkapitánynak. Remek szélsőik vannak. Else- ner és Schönenberger egymással váltva alaposan megkeverik a védelmeket, míg Barbaris mindent tud, amit egy vérbeli csatárnak tudnia kell. Védelmük ezzel szemben nagyon ingatag, könnyen zavarba hozható. Ez a válogatott is gyors, támadó szellemben játszik.

De hol tartunk mi, magyarok? Az előbbieket figyelembe véve, jóval lemaradtunk az ellenfelektől. Még csapatról sem beszélhetünk. Lépéshátrányba kerültünk, amit behozni nagyon nehezen lehet. Mészöly Kálmán és segítői alaposan feltérképezhették a négy válogatottat, hiszen ott voltak az argentínai VB-n, az olaszországi EB-n és több selejtező mérkőzésen. Az ott szerzett tapasztalatokat azonban eddig még sem a válogatott, sem a klubcsapataink nem hasznosították. Reménykedni persze lehet; a labdarúgásban sok minden megtörténhet, a gyengébb is érhet el sikereket. Talán most a mieink is képesek lesznek bravúrokra. De ehhez a legkevesebb, hogy legyen egy csapat. A többiért szurkolunk.

SUTtA-B CTYÜT A

Napfalut építenek

Algériában, mintegy 200 kilométerre Algírtól délre, Bou Saada kőidében „nap- falut” építeneK. 1982-ig a falu jövendő 1500 lakosának teljes energiaszükségletét a Napból és más kimeríthetetlen energiaforrásból származó energiával kell fedezni.

A falu tervezését és építését az algériai tudományos kutatási szervezet (ONRS) vezeti és ellenőrzi. Szociológusokat és technikusokat azzal a feladattal bíztak meg, hogy a napenergia-felhasználás technológiáját a helyi feltételekre alkalmazzák, és a falu lakóit ismertessék meg az új technikával, és tanítsák meg a készülékek kezelésére.

A „napfalu” célja nemcsak az, hogy valamennyi háztetőn napkollektorokat szereljenek fel, hanem hogy az új

faluközösség egész életét szorosan összekapcsolják a napenergia alkalmazásával és a költségkímélő és szeny- nyeződésszegény mezőgazda- sági termelés gondolatát sok-, oldalúan érvényre juttassák, így a helyi építőanyagokat lehetőleg hasznosan kell felhasználni, a szennyvizeket es a szilárd melléktermékeket elő keil készíteni és biogázt kell termelni. Az algériai építési hagyományok’ kedveznek a tervezőknek? Algériában a házakat már régóta vastag falakkal építik, amelyek a hőt távol tartják, sok kis rácsos ablakon keresztül a szél igen, de vakító fény nem hatol a szobákba. A levegőt a belső udvarokban szökőkutak hűtik le. v

Legyen

egy hozzátartozó a szülőszobában?

Azoknak az asszonyoknak a szülése, akik egy kórház klinikai hűvösségében adnak életet gyermeküknek, valószínűleg kevésbé lesz gyors és egyszerű (minden bizonnyal kevésbé tudják kifejleszteni a létfontosságú köteléket újszülötteikkel) , mint azoké, akik úgy szülnek, hogy egy barátjuk mellettük van. Ezt a kedvenc női érvelést most alá támasztotta a Guatemala City-i kórházban levezetett szülések tanulmányozása.

Ebben a városban a túlzsúfoltságra hivatkozva szüntették meg azt a régi hagyományt, hogy a szülés ideje alatt a szülő nő hozzátartozója társaságában lehet. Ezentúl még a családtagokat sem engedik be a szülőszobába. így sok asszony egyedül marad a vajúdás alatt, csak a beöltözött doktorok és a nővérek veszik körül őket.

Dr. Robert Sosa és kollégái találomra kiválasztottak egy húszfős csoportot, és a csoport tagjai számára társat biztosítottak. E a társ egy képzetlen asszony, aki egyszerűen csak mindig jelen van, meglógja a nő kézéi, megdörzsöli hátukat, vagy éppen beszélget. Összehasonlításképpen az orvos tanulmányozott húsz olyan nőt is, akik egyedül maradtak a szülés ideje alatt.

Talán a legérdekesebb eredmény magából a kiválasztásból született. A kutatók korábban elhatározták, hogy elhanyagolják azoktól az asszonyoktól származó eredményeket, akiknek a szülése valamilyen oknál fogva, például fogós szülés vagy császár- metszés miatt komplikált voit.

A kutatóknak 83 asszonyt kellett figyelmen kívül hagyniuk az ellenőrző csoportban (amelyikben társ nélkül szültek). hogy találjanak húszat, akiknek normális szülésük volt. Ugyanakkor a kísérleti csoportba bevettek közül csak 13 asszonyt kellett kihagyni a tanulmányból azért, mert szülésük alatt valami rendellenesség történt.

A normálisan szülő 40 anya közölt a vajúdás átlagosan jóval hosszabb volt a társ nélkülieknél, mint azoknál, akik társaságban voltak — 19,3 óra a mindösz- sze 8,7 órával szemben. A kutatók azt' is megállapították, hogy a szülés alatt egyedül maradt

anyák lényegesen kevesebb időt fordítanak új gyermekük

megszemlélésére, vagy arra, hogy beszéljenek hozzájuk, mosolyogjanak rájuk.

Az orvosok rámutattak, hogy a kórházak zsúfoltsága a születés előtti osztályok hiánya és a kórházak barátságta- lansága miatt a leendő anyák sokkal jobban izgulnak, mint másutt. Azzal érvelnek, hogy az izgu- lásnak szerepe lehet a komplikációkban. Az eredmények különösen vonatkoznak az alacsony jövedelmű, az egyedülálló és a tizenéves anyákról való gondoskodásra, akik valószínűleg nem kapnak elég "támogatást saját családjuktól a szülés alatt.

A szovjet üzemekben jelenleg csaknem 5000 ipari robot dolgozik. (A világ ipara mintegy 13 ezerrel rendelkezik.) Ezek a gépek kimerítő, egyhangú, nehéz fizikai műveleteket vettek át az embertől. Olyanokat, mint a fémek öntése, préselése, hegesztése és termikus megmunkálása, az esztergályozó. maró, köszörülő, csiszoló munkák, az alkatrészek festése és krómozása. Az ipari manipulátorok és programvezérlésű szerszámgépek jól megbirkóznak feladatukkal; a berendezés termelékenysége átlagban kétszeresére—háromszorosára, sőt olykor ötszörösére növekszik.

Sok szovjet gépgyár tér át ha_ gyományos termékeinek, például a szerszámgépeknek olyan robotokkal való kombinálására, amelyek ki tudják szolgálni ezeket a berendezéseket. Többek között * krasznodari gépgyár, amely

hengerek, turbinák, generátorok, hajómotorok és más nagy energetikai berendezések megmunkálására szolgáló esztergákat gyári.

A gyár konstruktőrei a tudósokkal összefogva kifejlesztettek egy manipulátort, a krasznodari univerzális rakodó robotol, amely közös program szerint együtt dolgozik az esztergával. A rakodó robot több elemből álló „gépi kéz”, amelynek mozdulatait számítógép irányítja. A „kéz” megragadja a munkadarabot és a megkövetelt pontossággal felteszi a szerszámgépre, majd leemeli onnan.

A robot „gépi kezének” öt ízülete van. Az acélkézfej képes automatikusan reagálni az „uj_ jai” alá helyezett tárgyra, a szó. rí tás erejét úgy szabályozva, hogy ne sértse meg a munka, darab csiszolt felületét vagy . • . a virág szárát (képünkön).