Déli Hírlap, 1980. október (12. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-28 / 253. szám
’AnpóoKAntoi öté ónixra tow; "Oxav n xápn im% ánAóimac émoKiáC^ inv émrúbexíon 'H xww&rtt« w>ü k«' y«í<; ■&?' r£* JCMsííű*, *k<«t «iw? £*& y& ^«tví» u' iw« *5afc>> ífwo !cwc ^ v^&S&a <*$<< #£ xv*x*m **$*A hm m «&*« »W «* ^***^ vi $&X í":í»:. V* fi f ■:< <■-. ?'<>•.•««>>>.. <: x>\ . :;, . i<* &♦ **« <.*w &**&>, h', o« <**>&>&«■■< >X5X^s: X:í ■>í^s- •»$ :'.$& '<>■>>* >frvír«> < '*x*; y"> *<\ ■' ?<.-:XÄXtw.-i >^ ^ >-.v;^>xi >:*yv $Ú:3$SjfcW: :SR':$-:-Ä 'i : :'<•.« >:< >>%<* ?<+:y.".y • <•>'•<>•• >f:'<'■ \ - i 7«h~y>\ : \x y:>, •>.': i;. :; ; >;v *<' *■•: •>.:>■. ; Í’ví-i<*. *<x> •< < «>:.•:> .•: > : ' •-. :•. ' • >.<>.•«.., y,,r '.m' •:<• ^ ^00>X« <>'". - -w *£*», *$. y'+Y's $£ • ^ « ' •' -y, ■ <>■•: > •, ■'••• %< ........ ' • ‘Hm***** *'<■' ■■■<■''>** : ' -■■ ■•■ív í;>>< ?• •ixX'->:« •*>•••'•<,-,• v ■• :.< >. >,,... .,,<<'• mm*» >x - ’•': ■•■ $x <:•. -s a. ..< . i 'y«y-y< . •■« >•: : mm* >v*a£ mm \ •< :,. • <-i>íf -ré< •;.- <m <v^ i .»<.»: íimrnm ; i. : : ■ ■ ■ tm n % /•< í'5 sit2üJ21i iímSkmSSSSUm *:::cr:::::::ixri:r::rr» Ü«»awa6im: si fepésitessás«^ wlpi ä«S?«8i W1Ö! Salamonról, r„ .. Görögországból Salamon József, a DVTK egykori válogatott középhátvédje csaknem három hónapja már, hogy elszerződött a PAOK Szalonikihez. Azóta nem sokat hallottunk róla, csupán annyit tudunk, hogy rendszeresen játszik a bajnoki mérkőzéseken. Az első közelebbi információt, egyik barátjának írott képeslapjából szereztük, melynek utolsó mondata így szól: „Nagyon rövid, de kemény edzések vannak, később még írok, üdvözlök mindenkit. Salamon József.” Salamon Józsefnek, úgy tűnik, beválik a görög együttes. Köztudott, hogy az 1980 —81-es bajnokságban új edzővel kezdték a bajnoki pontvadászatot. A Bayern München egykori edzője, az „aranycsapat” volt hátvédje, Lóránt Gyula vette át az edzések és a szakmai munka irányítását. A PAOK Szalo- niki neves csapat, amely az utóbbi években szerényebb eredményekkel volt kénytelen megelégedni. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal szerződ tették a nagyon szigorú edző hírében álló Lórántot edzőnek, hogy segítségével ismét kilépjen a gárda a nemzetközi porondra. A csapatnak azonban elég gyenge volt a védelme. Ezért kerestek a klub vezetői egy megbízható középhátvédet, aki a hátsó alakzatot határozott vezényléssel biztossá teszi. Ezt a játékost Salamon személyében találták meg. Legalábbis a görög újságok felsőfokban írnak játékáról. Ezek közül kettő hozzánk is eljutott. Azok is el tudják olvasni Salamon József nevét, akik nem ismerik a görög ábécét. A Paokgenaikos Kozmoz (ejtsd: Paokgenáj- kosz Koszmosz) című lap féloldalas cikkben mutatja be Salamont és családját, amelyhez fotókat is mellékeltek. Egy másiik lap címoldalán a PAOK 5:1-es győzelmét hírül adva, Salamonról és az őt interjúvoló görög újságíróról közöl képet. Örülünk Salamon sikerének, reméljük, hogy későbbi itthoni tartózkodása alkalmával személyesen is beszélhetünk görögországi élményeiről. D. GY. (A felvételeket a görög újságokról Szabó István készítette.) DVTK-mérleg, félidőben Munka, siker, elismerés, hanyatlás, kapkodás, kudarc, munka, részsikerek. Ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk a DVTK labdarúgócsapatának az utóbbi három évben mutatott teljesítményét. Manapság a részsikerek időszakát éli az együttes. A szurkolók és a szakvezetők — bár a hibákat és annak okait részben, illetve pontosan tudják — nem ezt várták a csapattól. Attól a gárdától, amely tavalyhoz képest csupán három poszton változott. A pszichológusok számára nyilván érdekes volna annak kiderítése, miért sokkolta a játékosokat Kutasi és Salamon távozása. Tagadhatatlan, hogy a két válogatott labdarúgó meghatározója volt az együttesnek, de ettől még nem kellett volna világvége-nangulatnak kialakulnia. Ne felejtsük el, rajtuk kívül még heten voltak kerettagok, közülük hatan játszottak is a címeres mezben. A bajnokságot három vereséggel kezdte az együttes. A harmadik találkozót, idegenben, az FTC elien veszítették el. Pedig azt a mérkőzést akár megnyerhették volna. Ügy tűnt, a játékosok túltették magukat a kezdeti kudarcokon és formájukat fokozatosan visszanyerik. Az azóta eltelt időszak tényeit figyelembe véve állítjuk, hogy ez a negyedik vagy a? ötödik fordulóban be is következett volna. Csakhogy a Ferencváros után a Celtic következett, amelytől hat gólt kaptak, és ez megint szétzilálta a DVTK-t. Ennek egyenes következménye volt a Vasas és a Csepel elleni fiaskó. Az egyesület elnöksége ekkor lépett közbe. Rendkívüli ülésen. hoztak egy sereg okos határozatot. Ugyanakkor néhány elkapkodott, meggondolatlan és megalapozatlan határozatot is elfogadtak, amit csak részben, vagy egyáltalán nem tudtak végrehajtani. De tagadhatatlan, hogy a csapat ismét erőre kapott; néhány mérkőzésen felvillantotta a „régi nagy” DVTK erényeit. Bizonyíték erre a Celtic, az MTK-VM, a ZTE elleni itthoni győzelem, a Debrecen, a Dunaújváros elleni idegenbeli döntetlen és a Tatabányán elért győzelem. A fejlődés nem volt töretlen, hiszen két hazai összecsapáson is csak kínkeserves döntetlenre futotta. A vasgyáriak — legalábbis a pontokat tekintve — mindenesetre előbbre léptek. Mégis elegedetlenek vagyunk. Elsősorban néhány kulcsjátékos teljesítményével. A csapat- kapitány, Oláh jó másfél éve kínlódik, ki tudja miért? Sportszerűen, példás családi életet éi. Most sem edz kevesebbet, mint ezt megelőzően. Mégsem megy neki a játék. Maga sem tudja, mi az oka ennek, pedig nagy szükség lenne egy jó Oláhra, az Oláh-féle bombagólokra. A középpályások között Fükőt nagy tehetségként emlegették. Ma mar inkább úgy fogalmazunk; milyen jó játékos lenne, ha megfelelő fizikummal rendelkezne. Milyen kár, hogy senki és semmi nem kényszerítette eddig (?) őt arra, hogy megerősödjön. Vannak tanári megmozdulásai, indításai, de ez ma már kevés, még a hazai alacsony színvonalú bajnokságban is. Borostyán is üstökösként robbant az élvonalba, de már régóta csak pillanatai vannak. Szepesi György, az MLSZ elnöke mondta róla; „Borostyánt menedzselni kell, és ha ez megfelelően történik, akkor hosszú évekre megoldódik nemcsak klubcsapatának szélsőgondja, hanem a válogatotté is.” Lehet, hogy menedzselik, de hogy nem jól, az biztos. Különben nem azt látnánk tőle, amit.., Annak ellenére, hogy gólokat lőtt. Másodszor: nem elégít ki, mert nem elégíthet ki, a csapatjáték. A védelem kivételével — az is csajt bizonyos fokig — a másik két sor egyszerűen képtelen feladatainak ellátására. A találkozók többségén sematikus és mechanikus támadójátékot nyújtottak, pedig a sikerek idején a kiismerhetetlen támadások sok gólt eredményeztek. Nincs meg a csapatrészek közötti összhang. Az együttes játéka körülményes és lassú. Tehát néhány reményt keltő eredmény ellenére még mindig nagyon nehéz helyzetben van a gárda. Éppen ezért vétkes könnyelműség elherdálni a pontokat, A tatabányai váratlan két pont a tervvel szemben előnyt jelentett, de ezt a PMSC elleni mérkőzésen elvesztették. Ezek után ahhoz, hogy az októberi 5 pontot teljesíteni tudják, a Videotont le kell győzni. Ha most újabb pont vész el, akkor azt már nagyon nehéz lesz behozni. Ugyanis novemberben sem lesznek könnyű találkozók. Márpedig ahhoz, hogy a DVTK-ról ismét felsőfokban beszélhessenek, ahhoz nemcsak értekezni kell, hanem a pályán is nyújtani kellene valamit. Mindenkinek, egységesen! DARAB GYULA Véleménycsere a megyei kosárlabdáról A Magyar -Kosárlabda Szövetség főtitkára lesz a vitavezető ma este fél 6-kor a Megyei Testnevelési és Sport- hivatalban. Rendkívüli kibővített elnökségi ülésen vitatják meg a megyei kosárlabda szakszövetség elnökségének ez évi munkatervét, a bizottságok munkáját, a szervezett versenyek tapasztalatait, a szakember-ellátottságot, a rendelkezésre álló létesítmények helyzetét, szó lesz az utánpótlásról, a bajnoki és versenyrendszerről. Befejező napirendként a kosárlabdasportra megfogalmazott V. ötéves terv helyzete és a VI. ötéves tervi elképzelések szerepelnek. Nem lesz könnyű Horváth Frigyes főtitkár helyzete... Ma: elnökségi ülés a D VTK-nál Ma délután 3 órakor elnökségi ülés lesz a DVTK- nál. Először a birkózószakosztály munkáját értékelik, majd Nagy Bertalan, szakmai elnökhelyettes számol be a sportegyesület olimpikonjainak szerepléséről. Végezetül a gazdálkodási tevékenység időarányos állapotát elemzi Major Árpád főkönyvelő. ^Mindenféle Bőrrákot okoz Japán az Egyesült Államok és az európai országok után szigorú intézkedéseket hozott a fluoro-karbongáz légkörbe juttatásának korlátozásáról, mivel ez az anyag bőrrákot kelt. A több minisztériumból és hivatalból álló tanács egyetértett abban, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kell e gáz légkörbe jutását, s úgy döntöttek, hogy tovább tanulmányozzák a korlátozó intézkedéseket. A környezetvédelmi ügynökség reméli, hogy decemberig sikerül megoldani ezt a problémát, mert akkor fog tárgyalni róla az OECD. Az effajta karbon a hűtőgépek, a légkondicionálók és az aerosoios tartályok hűtőanyaga. A világ teljes fluoro-karbongáz termelése évi 700 000 tonna körül mozog. Hat" évvel ezelőtt az Egyesült Államok tudományos akadémiája figyelmeztetett arra, hogy ez a gáz felhalmozódik a sztratoszférában és elpusztítja az ózonréteget, amely megvédi a földet a káros napsugaraktól. Ez a gáz a felelős a bőrrák nagyobb előfordulásáért is. A sztratoszféra óZontartal- mának 1 százalékos csökkenése a bőrrákmegbetegedések 4 százalékos növekedésével járna., Az Egyesült Államok 1978- ban megtiltotta a fluoro- karbon gyártását a sprayk- hez, Svédország 1979-ben, Kanada pedig az idén májusban követte példáját. A japán bizottság döntése után felszólították az érintett iparágakat, hogy a spray-kben jelenleg hasznos fluoro-karbongázt más gázzal helyettesítsék. Ivóvíz a szomjazó partoknak Ebből az ausztráliai és dél-afrikai, de még a kaliforniai vagy az Arab-félszigeten levő száraz területek is profitálhatnának: 1000 köb- kilométer, 100 milliárd tonna legjobb minőségű ivóvíz locs- csan bele évről évre az Antarktisz peremén, jéghegy alakjában a tengerbe, úszik Északnak és lassan felolvad. Az eleinte igen határozatlan ötlet, hogy az Antarktisz partszélén évről évre letöreile- ző 5000 óriási jégtáblából néhányat a szomjazó partokhoz vontassanak, és ott ,»szétbontsanak”, közben konkrét formát öltött. Az első modellvontatási kísérletről számolt be F. Mauriel az Iceberg Transport International cégtől egy Cambridge-i értekezleten. A svájci Brienzer See-n az 1:100 léptékű famo- dellel és St. Malo kikötőjében egy »célból készült 1 :t>0- hoz léptékű modellel végzett kísérlet mindenekelőtt a legelőnyösebb szállítóeszköz megtalálását célozták: a tudósok segédmotorokat, vitorlákat és vontató- ernyőt próbáitaK ki. Mauriel véleménye szerint a két vontatóernyő — egyenként 100x100 méteres nagyságúak —, a legjobb lelhetősége- ket nyújtják ahhoz, hogy egy jéghegyet alig 10 km/ óra sebességgel juttassanak célba. Ezeket motorokkal érik utol felváltva, hasonlóan az úszásnál a kallózás technikájához. További kiserieteket szándékoznak végezni egy Északi-Je- gfes-tengerböl származó jégtömbbel, amely az ivóvízkészletnek kiszemelt délisarki jéghegynek mintegy tized része. Már a feldolgozásról is gondolkoztak a tudósok. D. J. De Marle a New York-i Rochester Institut of Techno- logy-ból megvizsgálta annak lehetőségét, hogy hogyan lehetne Atrika délnyugati partvidékén a Sal- danha-öböíben tervezett iparterületet jéghegyek révén vízzel ellátni. Azt javasolta, hogy a jéghegyeket ne a parton olvasszák fel, hanem bányagépekkel vájják ki és az „omladékot” csővezetéken juttassák a szárazföldre. Energiaforrásként a közel fekvő ipari komplexumok hulladékhőjét lehetne felhasználni. Az így előálló hőesés, az energiaforrás gazdaságosságát is fokozná. Azt, hogy az úszó víztartályok feloldódhatnának, mielőtt; még a száraz partokat elérték volna, a tudósok kizártnak tartják. A 8«. szélességi foktól délre évente csak néhány centiméter olvad le, ahogyan azt 1977/78- ban egy norvég An. tarktisz-expedíció megállapította. A jéghegyek mintegy 10 méteres felső rétegében a hőmérséklet természetesen az eredeti mínusz 20 fokról mínusz 5 fokra és még magasabbra emelkedik. Ennek ellenére sok jéghegy — emberi segítség nélkül — úszik egészen a 30. szélességi fokig Északra, mielőtt még a nap és a körülvevő óceán magasabb hőmérsékletének hatására felolvadna. A legnagyobb napóra Valószínűleg a világ legnagyobb napóráját fedezték fel archeológusok római ásatások során. Néhány lépésre az olasz parlament épületétől hatalmas ókori római időmutató maradványaira bukkantak, amely a második századból származik. Megtalálták egy bronzrúd részeit, amely eredetileg 60 méter hosszú volt és mutatta az órát. a napot, valamint az állatöv jeleit. A napóra, melyet valószínűleg Hadrianus császár (76—138) készíttethetett, ma hat és fél méterrel van az utca szintje alatt. További két méterrel közvetlenül Hadrianus órája alatt található Augustus császár hírec napórája. Mindkét óra mutatója az obeliszk volt, mely ma a római parlament előtti téren áll. Augustus az obeliszket riválisa, Antonius, Kleopátra egyiptomi királynő férje fölött aratott győzelme után Rómába hozatta. Ott jelenlegi helyétől 200 méterre északra állították fel. A római birodalom hanyatlását követő változékony évszázadokban a római császároknak ez a kőből készült tanúja is elsüllyedt, Csak majdnem másfél évezreddel később, 1743-ban találták meg újra az obeliszk töredékrészeit. Robbantás helyett: vízágyú Akármilyen ügyes is a lömes- ter — a kőfejtők és a külszíni ércbányák fejtési falainak lerobbantásakor mindig keletkeznek akkora szikladarabok, amelyek túl nagyok a szállításhoz és a továbbfeldolgozáshoz. Ott helyben kell őket szétverni. Az eddigi módszerek: a robbanószer, az ejtőgolyó, meg az ejtőkalapács, vagy túl veszélyes, vagy túl drága. Az Atlas Copco által kifejlesztett vízágyúval ezeket a hátrányokat el lehet kerülni. Ennek a segítségével, víz belövése útján a legkeményebb szikladarabokat is szét lehet törni. A vízágyút teherautóra szerelték, mereven egybeépítve egy hidraulikus fúrókalapáccsal. Először egy jó három centiméter átmérőjű és kb. 80 centiméter mély lyukat fúrnak a sziklába. A lyukból kifújják a törmeléket, majd a fúrókalapács visszatér a kiinduló helyzetébe, azután a vízágyú csúszik automatikusan lövő helyzetbe. Ekkor néhány másodperc alatt 400 bar nyomás alá helyeznek 1,8 liter vizet és nagy sebességgel a fúrólyukba lövik. Amikor a lövedékként viselkedő víz a fúrójuk fenekének ütközik, egy lökéshullám keletkezik, amely a vízoszlopon visszafelé terjed és néhány milliomod másodpercen keresztül kb. 3000 bar-os nyo- mást gyakorol minden irányban. Ez a nyomás elég ahhoz, hogy sugárirányban, a kőzet felületéig hatoló repedések keletkezzenek egy ezredmásodperc alatt. A kőzetfelület elérésekor a nyomás hirtelen megszűnik — a szikladarab széttöredezik anélkül, hogy a kőzettörmelék szerterepülne.