Déli Hírlap, 1980. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-28 / 253. szám

’AnpóoKAntoi öté ónixra tow; "Oxav n xápn im% ánAóimac émoKiáC^ inv émrúbexíon 'H xww&rtt« w>ü k«' y«í<; ■&?' r£* JCMsííű*, *k<«t «iw? £*& y& ^«tví» u' iw« *5afc>> ífwo !cwc ^ v^&S&a <*$<< #£ xv*­x*m **$*A hm m «&*« »W «* ^***^ vi $&X í":í»:. V* fi f ■:< <■-. ?'<>•.•««>>>.. <: x>\ . :;, . i<* &♦ **« <.*w &**&>, h', o­« <**>&>&«■■< >X5X^s: X:í ■>í^s- •»$ :'.$& '<>■>>* >frvír«> < '*x*; y"> *<\ ■' ?<.-:XÄXtw.-i >^ ^ >-.v;^>xi >:*yv $Ú:3$SjfcW: :SR':$-:-Ä 'i : :'<•.« >:< >>%<* ?<+:y.".y • <•>'•<>•• >f:'<'■ \ - i 7«h~y>\ : \x y:>, •>.': i;. :; ; >;v *<' *■•: •>.:>■. ; Í’ví-i<*. *<x> •< < «>:.•:> .•: > : ' •-. :•. ' • >.<>.•«.., y,,r '.m' •:<• ^ ^00>X« <>'". - -w *£*», *$. y'+Y's $£ • ^ « ' •' -y, ■ <>■•: > •, ■'••• %< ........ ' • ‘Hm***** *'<■' ■■■<■''>** : ' -■■ ■•■ív í;>>< ?• •ixX'->:« •*>•••'•<,-,• v ■• :.< >. >,,... .,,<<'• mm*» >x - ’•': ■•■ $x <:•. -s a. ..< . i 'y«y-y< . •■« >•: : mm* >v*a£ mm \ •< :,. • <-i>íf -ré< •;.- <m <v^ i .»<.»: íimrnm ; i. : : ■ ■ ■ tm n % /•< í'5 sit2üJ21i iímSkmSSSSUm *:::cr:::::::ixri:r::rr» Ü«»awa6im: si fepésitessás«^ wlpi ä«S?«8i W1Ö! Salamonról, r„ .. Görög­országból Salamon József, a DVTK egykori válogatott középhát­védje csaknem három hó­napja már, hogy elszerződött a PAOK Szalonikihez. Azóta nem sokat hallot­tunk róla, csupán annyit tu­dunk, hogy rendszeresen ját­szik a bajnoki mérkőzéseken. Az első közelebbi informá­ciót, egyik barátjának írott képeslapjából szereztük, melynek utolsó mondata így szól: „Nagyon rövid, de ke­mény edzések vannak, ké­sőbb még írok, üdvözlök mindenkit. Salamon József.” Salamon Józsefnek, úgy tű­nik, beválik a görög együt­tes. Köztudott, hogy az 1980 —81-es bajnokságban új ed­zővel kezdték a bajnoki pontvadászatot. A Bayern München egykori edzője, az „aranycsapat” volt hátvédje, Lóránt Gyula vette át az ed­zések és a szakmai munka irányítását. A PAOK Szalo- niki neves csapat, amely az utóbbi években szerényebb eredményekkel volt kényte­len megelégedni. Nyilvánva­lóan azzal a szándékkal szerződ tették a nagyon szi­gorú edző hírében álló Ló­rántot edzőnek, hogy segít­ségével ismét kilépjen a gár­da a nemzetközi porondra. A csapatnak azonban elég gyenge volt a védelme. Ezért kerestek a klub vezetői egy megbízható középhátvédet, aki a hátsó alakzatot határo­zott vezényléssel biztossá te­szi. Ezt a játékost Salamon személyében találták meg. Legalábbis a görög újságok felsőfokban írnak játékáról. Ezek közül kettő hozzánk is eljutott. Azok is el tudják olvasni Salamon József ne­vét, akik nem ismerik a gö­rög ábécét. A Paokgenaikos Kozmoz (ejtsd: Paokgenáj- kosz Koszmosz) című lap fél­oldalas cikkben mutatja be Salamont és családját, amely­hez fotókat is mellékeltek. Egy másiik lap címoldalán a PAOK 5:1-es győzelmét hí­rül adva, Salamonról és az őt interjúvoló görög újság­íróról közöl képet. Örülünk Salamon sikeré­nek, reméljük, hogy későbbi itthoni tartózkodása alkalmá­val személyesen is beszélhe­tünk görögországi élményei­ről. D. GY. (A felvételeket a görög újságokról Szabó István ké­szítette.) DVTK-mérleg, félidőben Munka, siker, elismerés, hanyatlás, kapkodás, kudarc, munka, részsikerek. Ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk a DVTK labdarúgócsapatának az utóbbi három évben mu­tatott teljesítményét. Manapság a részsikerek időszakát éli az együttes. A szurkolók és a szakvezetők — bár a hibákat és annak okait részben, illetve pontosan tudják — nem ezt várták a csapattól. Attól a gárdától, amely tavalyhoz képest csupán három poszton változott. A pszichológusok számára nyilván érdekes volna annak kiderítése, miért sokkolta a játékosokat Kutasi és Salamon távozása. Tagadhatatlan, hogy a két válogatott labdarúgó meghatározója volt az együttesnek, de ettől még nem kellett volna világvége-nangulatnak kialakulnia. Ne felejtsük el, rajtuk kívül még heten voltak kerettagok, közülük hatan játszottak is a címeres mezben. A bajnokságot három vereséggel kezdte az együttes. A har­madik találkozót, idegenben, az FTC elien veszítették el. Pedig azt a mérkőzést akár megnyerhették volna. Ügy tűnt, a játékosok túltették magukat a kezdeti kudarcokon és for­májukat fokozatosan visszanyerik. Az azóta eltelt időszak tényeit figyelembe véve állítjuk, hogy ez a negyedik vagy a? ötödik fordulóban be is következett volna. Csakhogy a Ferencváros után a Celtic következett, amelytől hat gólt kaptak, és ez megint szétzilálta a DVTK-t. Ennek egyenes következménye volt a Vasas és a Csepel elleni fiaskó. Az egyesület elnöksége ekkor lépett közbe. Rendkívüli ülésen. hoztak egy sereg okos határozatot. Ugyanakkor né­hány elkapkodott, meggondolatlan és megalapozatlan határo­zatot is elfogadtak, amit csak részben, vagy egyáltalán nem tudtak végrehajtani. De tagadhatatlan, hogy a csapat ismét erőre kapott; néhány mérkőzésen felvillantotta a „régi nagy” DVTK erényeit. Bizonyíték erre a Celtic, az MTK-VM, a ZTE elleni itthoni győzelem, a Debrecen, a Dunaújváros elleni idegenbeli döntetlen és a Tatabányán elért győzelem. A fejlődés nem volt töretlen, hiszen két hazai összecsapáson is csak kínkeserves döntetlenre futotta. A vasgyáriak — leg­alábbis a pontokat tekintve — mindenesetre előbbre léptek. Mégis elegedetlenek vagyunk. Elsősorban néhány kulcsjátékos teljesítményével. A csapat- kapitány, Oláh jó másfél éve kínlódik, ki tudja miért? Sportszerűen, példás családi életet éi. Most sem edz keve­sebbet, mint ezt megelőzően. Mégsem megy neki a játék. Maga sem tudja, mi az oka ennek, pedig nagy szükség lenne egy jó Oláhra, az Oláh-féle bombagólokra. A középpályások között Fükőt nagy tehetségként emlegették. Ma mar inkább úgy fogalmazunk; milyen jó játékos lenne, ha megfelelő fizi­kummal rendelkezne. Milyen kár, hogy senki és semmi nem kényszerítette eddig (?) őt arra, hogy megerősödjön. Vannak tanári megmozdulásai, indításai, de ez ma már kevés, még a hazai alacsony színvonalú bajnokságban is. Borostyán is üstökösként robbant az élvonalba, de már régóta csak pil­lanatai vannak. Szepesi György, az MLSZ elnöke mondta róla; „Borostyánt menedzselni kell, és ha ez megfelelően történik, akkor hosszú évekre megoldódik nemcsak klub­csapatának szélsőgondja, hanem a válogatotté is.” Lehet, hogy menedzselik, de hogy nem jól, az biztos. Különben nem azt látnánk tőle, amit.., Annak ellenére, hogy gólokat lőtt. Másodszor: nem elégít ki, mert nem elégíthet ki, a csapat­játék. A védelem kivételével — az is csajt bizonyos fokig — a másik két sor egyszerűen képtelen feladatainak ellátására. A találkozók többségén sematikus és mechanikus támadó­játékot nyújtottak, pedig a sikerek idején a kiismerhetetlen támadások sok gólt eredményeztek. Nincs meg a csapat­részek közötti összhang. Az együttes játéka körülményes és lassú. Tehát néhány reményt keltő eredmény ellenére még mindig nagyon nehéz helyzetben van a gárda. Éppen ezért vétkes könnyelműség elherdálni a pontokat, A tatabányai váratlan két pont a tervvel szemben előnyt jelentett, de ezt a PMSC elleni mérkőzésen elvesztették. Ezek után ahhoz, hogy az októberi 5 pontot teljesíteni tud­ják, a Videotont le kell győzni. Ha most újabb pont vész el, akkor azt már nagyon nehéz lesz behozni. Ugyanis novem­berben sem lesznek könnyű találkozók. Márpedig ahhoz, hogy a DVTK-ról ismét felsőfokban beszélhessenek, ahhoz nem­csak értekezni kell, hanem a pályán is nyújtani kellene vala­mit. Mindenkinek, egységesen! DARAB GYULA Véleménycsere a megyei kosárlabdáról A Magyar -Kosárlabda Szö­vetség főtitkára lesz a vita­vezető ma este fél 6-kor a Megyei Testnevelési és Sport- hivatalban. Rendkívüli kibő­vített elnökségi ülésen vitat­ják meg a megyei kosárlab­da szakszövetség elnökségé­nek ez évi munkatervét, a bizottságok munkáját, a szer­vezett versenyek tapasztala­tait, a szakember-ellátottsá­got, a rendelkezésre álló lé­tesítmények helyzetét, szó lesz az utánpótlásról, a baj­noki és versenyrendszerről. Befejező napirendként a ko­sárlabdasportra megfogalma­zott V. ötéves terv helyzete és a VI. ötéves tervi elkép­zelések szerepelnek. Nem lesz könnyű Horváth Frigyes fő­titkár helyzete... Ma: elnökségi ülés a D VTK-nál Ma délután 3 órakor el­nökségi ülés lesz a DVTK- nál. Először a birkózószak­osztály munkáját értékelik, majd Nagy Bertalan, szak­mai elnökhelyettes számol be a sportegyesület olimpikon­jainak szerepléséről. Végeze­tül a gazdálkodási tevékeny­ség időarányos állapotát elemzi Major Árpád főköny­velő. ^Mindenféle Bőrrákot okoz Japán az Egyesült Államok és az európai országok után szigorú intézkedéseket hozott a fluoro-karbongáz légkörbe juttatásának korlátozásáról, mivel ez az anyag bőrrákot kelt. A több minisztériumból és hivatalból álló tanács egyet­értett abban, hogy a lehető legnagyobb mértékben csök­kenteni kell e gáz légkörbe jutását, s úgy döntöttek, hogy tovább tanulmányozzák a korlátozó intézkedéseket. A környezetvédelmi ügynök­ség reméli, hogy decemberig sikerül megoldani ezt a problémát, mert akkor fog tárgyalni róla az OECD. Az effajta karbon a hűtő­gépek, a légkondicionálók és az aerosoios tartályok hűtő­anyaga. A világ teljes flu­oro-karbongáz termelése évi 700 000 tonna körül mozog. Hat" évvel ezelőtt az Egye­sült Államok tudományos akadémiája figyelmeztetett arra, hogy ez a gáz felhal­mozódik a sztratoszférában és elpusztítja az ózonréte­get, amely megvédi a földet a káros napsugaraktól. Ez a gáz a felelős a bőrrák na­gyobb előfordulásáért is. A sztratoszféra óZontartal- mának 1 százalékos csökke­nése a bőrrákmegbetegedé­sek 4 százalékos növekedé­sével járna., Az Egyesült Államok 1978- ban megtiltotta a fluoro- karbon gyártását a sprayk- hez, Svédország 1979-ben, Kanada pedig az idén má­jusban követte példáját. A japán bizottság döntése után felszólították az érin­tett iparágakat, hogy a spray-kben jelenleg hasznos fluoro-karbongázt más gáz­zal helyettesítsék. Ivóvíz a szomjazó partoknak Ebből az ausztrá­liai és dél-afrikai, de még a kaliforniai vagy az Arab-fél­szigeten levő száraz területek is profitál­hatnának: 1000 köb- kilométer, 100 milli­árd tonna legjobb minőségű ivóvíz locs- csan bele évről évre az Antarktisz pere­mén, jéghegy alak­jában a tengerbe, úszik Északnak és lassan felolvad. Az eleinte igen határo­zatlan ötlet, hogy az Antarktisz partszélén évről évre letöreile- ző 5000 óriási jég­táblából néhányat a szomjazó partokhoz vontassanak, és ott ,»szétbontsanak”, közben konkrét for­mát öltött. Az első modellvontatási kí­sérletről számolt be F. Mauriel az Ice­berg Transport In­ternational cégtől egy Cambridge-i ér­tekezleten. A svájci Brienzer See-n az 1:100 léptékű famo- dellel és St. Malo kikötőjében egy »célból készült 1 :t>0- hoz léptékű modellel végzett kísérlet min­denekelőtt a legelő­nyösebb szállítóesz­köz megtalálását cé­lozták: a tudósok segédmotorokat, vi­torlákat és vontató- ernyőt próbáitaK ki. Mauriel véleménye szerint a két vonta­tóernyő — egyen­ként 100x100 méteres nagyságúak —, a legjobb lelhetősége- ket nyújtják ahhoz, hogy egy jéghegyet alig 10 km/ óra se­bességgel juttassanak célba. Ezeket moto­rokkal érik utol fel­váltva, hasonlóan az úszásnál a kallózás technikájához. To­vábbi kiserieteket szándékoznak végez­ni egy Északi-Je- gfes-tengerböl szár­mazó jégtömbbel, amely az ivóvízkész­letnek kiszemelt déli­sarki jéghegynek mintegy tized része. Már a feldolgo­zásról is gondolkoz­tak a tudósok. D. J. De Marle a New York-i Rochester Institut of Techno- logy-ból megvizsgál­ta annak lehetőségét, hogy hogyan lehetne Atrika délnyugati partvidékén a Sal- danha-öböíben ter­vezett iparterületet jéghegyek révén víz­zel ellátni. Azt ja­vasolta, hogy a jég­hegyeket ne a par­ton olvasszák fel, hanem bányagépek­kel vájják ki és az „omladékot” csőve­zetéken juttassák a szárazföldre. Ener­giaforrásként a kö­zel fekvő ipari komplexumok hulla­dékhőjét lehetne fel­használni. Az így előálló hőesés, az energiaforrás gazda­ságosságát is fokoz­ná. Azt, hogy az úszó víztartályok felol­dódhatnának, mielőtt; még a száraz par­tokat elérték volna, a tudósok kizártnak tartják. A 8«. széles­ségi foktól délre évente csak néhány centiméter olvad le, ahogyan azt 1977/78- ban egy norvég An. tarktisz-expedíció megállapította. A jéghegyek mintegy 10 méteres felső ré­tegében a hőmérsék­let természetesen az eredeti mínusz 20 fokról mínusz 5 fok­ra és még maga­sabbra emelkedik. Ennek ellenére sok jéghegy — emberi segítség nélkül — úszik egészen a 30. szélességi fokig Északra, mielőtt még a nap és a körül­vevő óceán maga­sabb hőmérsékleté­nek hatására felol­vadna. A legnagyobb napóra Valószínűleg a világ leg­nagyobb napóráját fedezték fel archeológusok római ása­tások során. Néhány lépésre az olasz parlament épületé­től hatalmas ókori római időmutató maradványaira bukkantak, amely a második századból származik. Megta­lálták egy bronzrúd részeit, amely eredetileg 60 méter hosszú volt és mutatta az órát. a napot, valamint az állatöv jeleit. A napóra, me­lyet valószínűleg Hadrianus császár (76—138) készíttethe­tett, ma hat és fél méterrel van az utca szintje alatt. További két méterrel köz­vetlenül Hadrianus órája alatt található Augustus csá­szár hírec napórája. Mindkét óra mutatója az obeliszk volt, mely ma a római par­lament előtti téren áll. Au­gustus az obeliszket riváli­sa, Antonius, Kleopátra egyiptomi királynő férje fö­lött aratott győzelme után Rómába hozatta. Ott jelen­legi helyétől 200 méterre északra állították fel. A ró­mai birodalom hanyatlását követő változékony évszáza­dokban a római császárok­nak ez a kőből készült ta­núja is elsüllyedt, Csak majd­nem másfél évezreddel ké­sőbb, 1743-ban találták meg újra az obeliszk töredékré­szeit. Robbantás helyett: vízágyú Akármilyen ügyes is a lömes- ter — a kőfejtők és a külszíni ércbányák fejtési falainak lerob­bantásakor mindig keletkeznek akkora szikladarabok, amelyek túl nagyok a szállításhoz és a továbbfeldolgozáshoz. Ott hely­ben kell őket szétverni. Az ed­digi módszerek: a robbanószer, az ejtőgolyó, meg az ejtőkala­pács, vagy túl veszélyes, vagy túl drága. Az Atlas Copco által kifejlesz­tett vízágyúval ezeket a hátrá­nyokat el lehet kerülni. Ennek a segítségével, víz belövése út­ján a legkeményebb szikladara­bokat is szét lehet törni. A víz­ágyút teherautóra szerelték, me­reven egybeépítve egy hidrau­likus fúrókalapáccsal. Először egy jó három centiméter átmé­rőjű és kb. 80 centiméter mély lyukat fúrnak a sziklába. A lyukból kifújják a törmeléket, majd a fúrókalapács visszatér a kiinduló helyzetébe, azután a vízágyú csúszik automatikusan lövő helyzetbe. Ekkor néhány másodperc alatt 400 bar nyomás alá helyeznek 1,8 liter vizet és nagy sebesség­gel a fúrólyukba lövik. Amikor a lövedékként viselkedő víz a fúrójuk fenekének ütközik, egy lökéshullám keletkezik, amely a vízoszlopon visszafelé terjed és néhány milliomod másodpercen keresztül kb. 3000 bar-os nyo- mást gyakorol minden irányban. Ez a nyomás elég ahhoz, hogy sugárirányban, a kőzet felületéig hatoló repedések keletkezzenek egy ezredmásodperc alatt. A kő­zetfelület elérésekor a nyomás hirtelen megszűnik — a szikla­darab széttöredezik anélkül, hogy a kőzettörmelék szerterepülne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom