Déli Hírlap, 1980. október (12. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-20 / 246. szám

I I ! ! Akták, sorsok9 emberek Segítünk ha kell, ha lehet Betegek és „ beteg Indokok: 1. Nincs szabadságom, a kert, a ház pedig nem vár­hat. Az orvos meg majd kiír betegszabira. Mondok neki valamit... 2. Sokat ittam. Másnap mindenem fajt, e.mentem az orvoshoz.,. A szakember így fogalmaz: — A betegnek a táppénz rossz, mert kevesebb a pénze. A „lógósnak” viszont jó. mert maszekolhat, csinálhatja a házát, rendbe hozhatja a por­táját, a kertjét... A statisztikát böngészve — divatos szóhasználattal élve: Borsod táppénzes fegyelme nem túl jó. A munkából ki­esett napok számát százez­rekben mérik, a táppénzre ki- lizetett összegek pedig mil­liókra rúgnak. Havonta és átlagosan 17—19 ezren vannak táppénzen, s az erre a címre kifizetett ösz- szeg több mint 50 millió fo­rint. Az SZTK táppénzes el­lenőrei évente 15—16 ezer be­teget és „beteget” látogatnak meg, s körülbelül 250 esetben javasolnak táppénzletiltást Dargai Gyula 1947-töl. Ki­rály István 1962-től dolgozik ellenőrként. Ők mondják: — Sehol sem fogadnak bennün­ket szívesen. Volt ahol élet- veszélyesen megfenyegettek, s olyan is akadt, hogy a be­teget felöltözve, sáros csiz­mában találtuk az ágyban, állig betakarva. Különösen húsvétkor, új év kezdetén, szüret táján, a tavaszi és őszi mezőgazdasági munkák ide­jén maradnak otthon sokan. Az orvos kiírja őket, aztán- ha mi pont arra járunk, le­buknak ... A táppénzcsalók többsége rafinált ember: vé­gigkilincselnek üzemi és kör­zeti orvost, addig járnak a rendelésekre, míg táppénzre nem veszik őket... Így mu­száj ellenőrizni őket. A vál­lalatoknak is ezt kellene, ke­vesen vagyunk mi a megye csaknem 20 ezer betegére... A. Hazafias Népfront megyei bizottsága a közelmúltban foglalkozott az 1973. évi népességpolitikai határozat végre­hajtásának tapasztalataival. A megállapítások témánk szem­pontjából is figyelemre méltóak. „Egyre Kevesebb a népese­dési gondokat dramatizáló, a szociálpolitikái intézkedéseit le­kicsinylő, az egyén es a család felelősségét figyelmen kívül hagyó .szélsőséges vélemény. Ugyanakkor a 3 gyermekes ideái.s családmodell elfogadása még nem a kívánt mértékű.” Kétségtelen, az utóbbi két esztendőben Borsodban mérsék­lődött a születések száma, viszont az előző esztendők maga­sabb szaporulata gondokat okozott az óvodai, bölcsődei igé­nyek kielégítésénél. Az ovodai ellátottsági szint a megyék között Borsodban a legalacsonyabb, 58—39 százalékos. A vá­rosokban 100 óvodás korúra 65 férőhely jut. A bölcsődék kihasználtsága csaknem 150 százalékos, ami azt jelenti, hogy egy-egy intézményben másfélszer annyi gyermeket gondoz­nak. mint amennyi a férőhelyek száma. A becslések szerint a társadalom a gyermeknevelés költé- geinek egyharmadát, egynegyedét vállalja át a családtól. Sok ez, ha a múlthoz mérünk, ha nemzetközi összehasonlítást teszünk. Ám az vitathatatlan, hogy a gyermektelen házas­párok — ha pusztán csak a dolgok materiális oldalát nézzük — aránytalanul könnyebben élnek és boldogulnak. Az ideális családmodell kialakulásának nem kedvez „az egy kicsivel kisebb lakás, de egy kicsivel több lakás” — elmélet sem. És érdemes lenne meditálni azon is, hogy egy több gyermekes családban mondjuk mennyibe kerül havonta az ingyenes, de nem éppen olcsó iskoláztatás. A gyermeknevelés költségeit egyharmad, egynegyed rész­ben átvállaló társadalmi gyakorlat mindinkább abba az irányba hat, hogy ez az arány növekedjék, a népgazdaság anyagi teherbírásának növekedésével összhangban, s a szálló­igévé lett kérdés (kicsi vagy kocsi ?j megválaszolása gyer­mekeink. unokáink számára ne jelentsen gondot, lelkiisme­reti problémai, anyagi hátrányt... *Csodamasinákat veszünk, hogy o gyógyítás ne-fájjon any- nyira [Herényi László felvételei) megyénk lakosai ennyivel betegesebbek lennének. El­gondolkodtató adat. hogy na­ponta 18—19 ezer ember hiányzik munkahely erői. Ne­künk az okok kulatasa. ha úgy tetszik, csak mellékfog­lalkozás. hiszen jószerivel a mi dolgunk az igazolt táp­pénzes okmányok kifizetése. A múlt évi kiadásoknak pél­dául a 1U százalékát teszi ki. azaz, 468 millió forintot. — Igazgatói munkásságát, úgy tudjuk, kellemes fel­adattal kezdte. Október 1-én. a jubileum alkalmából tartott ünnepsé­gen már én jutalmazhattam meg azokat, akiknek e mun­kában elévülhetetlen érdemei vannak. O. E. * Bajban kell az anyagi segítség. A pénztári ablak előtt nevre szólóan fizetnek Az ünnep ünneplésre csábít. Harminc éve an­nak, hogy egy törvény- erejű rendelet a szak- szervezetekre bízta a tár­sadalombiztosítást. A jut­tatásokra fordított összeg 1950-ben 2,2 milliárd fo­rint, 1975-ben 45 mil­liárd, tavaly 73 milliárd forint vott. Az idén ez az összeg várhatóan meg haladja a 80 miiliárd fo rintet... De nemcsak « pénzről van szó. Társa dalomöiztesítási rendsze rönk minden nemzetközi összehasonlítást kibír, s a még meglevő gondok kai együtt is valamennyi magyor állampolgár szó ciófis biztonságban él A Az intelligens emberek mindig kérnek, sohasem követel­nek Nemzetközi év Az ENSZ az 1981-es esz­tendőt a rokkantak nemzet­közi évének nyilvánította. Ennek alapgondolata, hogy a Mennyibe kerül egy gyerek? rokkantaknak is jógiik . van részt venni a gazdasági, a társadalmi, a politika, élet­ben. Az akcióprogramhoz ha­zánk is csatlakozott. A fel­adat egyeljek között: megfe­lelő mechanizmus kialakítá­sa a rokkantakkal kapcsola­tos valamennyi elgondolás összehangolására. Ezzel segít­hetik a rokkantak egészség- ügyi ellátását, oktatását, tár­sadalmi és szakmai rehabili­tációját. Megkérdeztem egy ismerős fiatalasszonyt, szerinte mi­lyen juttatásokat kap társa­dalombiztosítás címszó alatt. Kicsit elgondolkodott, de a táppénzen kívül nem tudott egyebet felsorolni. Pedig kap családi pótlékot, és élvezte a gyes előnyeit. Való igaz. a fiataloknak kevés dolguk akad a Társadalombiztosítási Igazgatóságon. Legtöbb he­lyen az ezzel kapcsolatos ügyeink vállalati berkekben rendeződnek ... Jómagam is — talán eppen azért, mert nem akadt elintézendő dol­gom az intézményben — amolyan személytelen hiva­talnak látom kívülről a*z SZMT-székházban működő megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságot. — Igaz, hogy ügyfeleink nagy rész« az idősebb kor­osztályból kerül hí, hiszen egyik legfőbb dolgunk a nyugdíjba vonulók admi­nisztratív ügyeinek intézésé. Másrészt a bajbajutottak, va­lamilyen hirtelen tragédiát átf'lők, szociális problémáikat önerejükből megoldani nem Nemcsak a munkakö­rülmények javulásának, nemcsak ai egészségügyi ellátás fokozatos fejlődé­sének tudható be, hogy c táppénzesek aránya csökken, hanem az erő1 södő állampolgári fegye­lemnek is. Tavaly egyéb­ként 74,6 millió nap után fizetett táppénzt a társa­dalombiztosító Magyar- országon. Az utóbbi öt évben ez a legalacso­nyabb szám. tudó emberek jönnek ide. Elődöm — mondja Kis Béla, az új igazgató —- alaposan beavatott e hivatal szellemé­be. Az itt dolgozók ars poe­ticája, hogy az itt kitárulko­zó emberi sorsokat nem ak­taként kezelik. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy a mun­katársaknak nemcsak az ér­vényes rendeletekkel, jogsza­bályokkal kell tisztában len­ni. de a pszichológiai alap­tételekkel is. És ilyenkor már nemcsak egv vagyunk a hivatalok közül, hanem nyomban személyessé vá­lunk. Türelem és türelem kell minden mennyiségben. Sokszor nem is azt mond­ják el, amiért jöttek, hanem amit éreznek.. S az ügyinté­zőknek ebből kell kihámozni a teendőket és útbaigazítani azokat az embereket, akik a segítségünket kérik. Betegek­nek és rokkantaknak az is­merősök sok mindent taná­csolnak. Nem ritka, hogy itt keresik nálunk az Állami Biz­tosítót. Azok az ügyintézők, akik lelkileg nem bírják sa­ját vállukra venni mások terheit, nem maradnak az igazgatóság munkatársai. De szerencsére sok a segíteni kész. nehez emberi sorsokat belátó kolléga. Ez az a törzs- gárda, amely olyan szellem­ben munkálkodik, hogy soha nem azt keresi, milyen pa­ragrafust talál a nem-re. De ha néha ez a válasz: akkor • is tanácsot, útbaigazítást ad­nak csaladok, emberi sorsok orvoslásara. — Egy statisztika szerint a megyében a társadalombiz­tosításra kifizetett összegek harmadik, helyén áll a táp- pénzkóltség... — Ebben az évben, sajnos, újra emelkedett. Szakem bé­nek előtt is érthetetlen, hogy ki éleiéi tette rá Borossy doktor A cég reklámja vott az igazgató, dr. Borossy László. 42 éves munkássága során egyszer sem volt orvosnál, egyetlen napot sem töltött táppénzen. Mondták neki srr. ismerő­sök: mennyit befizettek már a társadalombiztosítási alap­ra, mikor kapják ők azt vissza? Valamennyi üknek azt kívánta, hogy inkább ne szo­ruljanak rá. Azaz erőt és egészséget kívánt. Az a jó, ha nyugdíjas éveik alatt látnak belőle minél többet. Az ő nyugdíjának ügyinté­zésével nem sok gondja-baja akadt a munkatársainak. Az éveket nem kellett innen- onnan összeszedni. Pályafu­tását az intézmény elődjénél, az OTI-nál, azaz az Országos Társadalombiztosító Intézet­nél kezdte. Személyi lapjá­nak első rubrikájában még kitűnően olvasható: szellemi szükségmunkás. Hat hónapig, fizetés nélkül dolgozott — ez gyakorlat volt akkoriban — várVa egy megüresedő fize­tett állásra. Az ácsmester fiának saját munkájából kel­lett fedeznie jogi egyetemi tanulmányai költségeit. Csa­ládi indíttatás sugallta 1936- ban íródott disszertációjának témáját is: A szociális biz­tonság problémái a társa­dalmi biztosítás tükrében. A professzor, a társadalom hi­báit jól látó ember örült, hogy egy diákja vette a bá­torságot e problémák cso­portosítására. Aztán, amikor a segélyezési ablaknál ült, mellettük rendőr — mert annyi volt a drámai nagy je­lenet akkoriban a dolgo­zató ban megfogalmazott el­méleti tételeket a szomorú gyakorlat is igazolta. A miskolci évekről mai­sokkal szebb emlékei van­nak. Amilyen szorongással jött ide, hiszen akkortájt hi­vatalból helyezték ide-oda az embereket, olyan öröm volt a számára, hogy befogadták. Az első bányásszál .'aló ta­lálkozás után már tudta ez lesz az 6 városa. Pesti szüle­tésű léven. nehezebb embe­reknek gondolta az ipari munkásokat, s az évek hosz- szú során kellemesen csaló­dott. Az igazi kétkeziek so­hasem veszekedtek és kiabál­tak, mindig csak kértek. Dr. Borossy Lászlót a zöld gyepről is jól ismerik a sportrajongók. Futballbíroi minőségében is kiválóan igaz­gatta a játékot. Hobbimecs- cseken még mindig ő fújja a sípot. Nyugdíjas éveiben is sportszenvedélyének szeretne sokáig hódolni, a megyei labdarúgó szövetség elnöki tisztségében meg nagyobb eröbedobassal dolgosat i. (oláh) A 30. évforduló alkal­mából rendezett orszá­gos ünnepségen a Nép- köztársaság Elnöki Ta­nácsa eredményes mun­kásságáért dr. Borossy Lászlónak, a Borsod me­gyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóság vezető­jének a Munka Érdem­rend arany fokozatot adományozta. Az egy gyermekre jutó családi pótlék havonta és átlagosan ötszáz fo­rint. Ez az összeg évről évre növekszik. Más kér­dés, hogy a gyermekek száma csökken, öt éye még száz családban át­lagosan 196 gyermek volt. Most csak 189... Nemcsak a demográfu­sok tartják kevésnek ezt. B. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom