Déli Hírlap, 1980. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1980-09-16 / 217. szám
Gyűlnek az anyagok a kis raktál ban Tranzisztor-sztori Jó lenne, ha lenne Miskolc híradástechnikai alkatrészellátása köztudottan siralmas. Valójában csak egyetlen eg.v helyen, a BIK kis üzletében, az Ady hídnál lehet rádió-, tévé-, magnóalkatrészeket beszerezni. Ez a bolt. ha éppen nincs zárva, (szabadnap, leltár, áruátvétel miatt), akkor zsúfolt es alig van választék. Pedig egy idő óta közösen üzemeltetik a RAVILL nagykereskedelmi Vállalattal, amit a kirakatban díszelgő Elektron feliratú tabia is hirdet. Mindezeket alátámasztja A miskolciaké a szó rovatunkban közzelmúltban megjelent olvasói levél is. örömmel értésdltüok .tejlát arról, hogy a MAGÉV, azaz a Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat is szeretne . híradástechnikai anyagok eladásával foglalkozni. Ez a budapesti központú vállalat már 25 éve foglalkozik elfekvő felesleges anyagok, gépek beszerzésével és értékesítésével. Gyengeáramú osztálya már régebben működik Budapesten és Győrött, most viszont Szegeden és Miskolcon szeretnék megnyitni. Az anyagbeszerzők nincsenek nehéz helyzetben, mert a híradástechnikai vállalatoknál elfekvő készletet bőven lehet találni. Egyelőre hárman szervezik az új üzletet? Bihari János és Bogdán Lajos villamosmérnökök es Ónodi Zoltán tévéműszerész. Ritka kivétel kereskedelmünkben. hogy szakemberekre bízzák az árubeszerzést és az eladást. Jelenleg csak egy -VaMarbÓl sd*. ez a~gyengeára- mú osztály, a Szer.ípéteri kapu 24. szám alatt, ennek ellenére máris két és fél. három millió forint értékű alkatrész hever a dexion polcokon. S aki betér ide. már vásárolhat is. De... Jó volna, ha a vállalat kapna egy üzlethelyiséget. Talán még az sem ártana, ha ez nem a város szélén, hanem valahol a központban lenne. Szívesen látnánk őket mondjuk a Korvin Ottó utcai házak körül épülő üzletek egyikében ... (kerényi) Az elmúlt év végén, s 1980 elején hosszú hetekig, hónapokig mérgelódíünk, mert a fejből is jól ismert telefon- szám foglaltat jelzett, avagy egészen mást kapcsolt, mint reméltük. Újabb tárcsázás a tudakozóhoz, s csak itt derült ki, hogy a szám azóta megváltozott. A változások jegyzéke — merthogy ekkor fejezte be a posta a nagy munkát — csak április végén készült cl, s májusban jutott el az előfizetőkhöz. A közben történtekről Sztahura László, a Miskolci Postaigazgatóság távközlési és műszaki igazgatóhelyettese a következőket mondotta: — Á Kazinczy utcai régi telefonközpont túlterhelt. Mirid több panasz érkezett hozzánk, hogy sokasodik a sikertelen hívások száma, sokat kell várni a tárcsahangra. E tényt vizsgálva, mar az elmúlt év szeptemberében méréseket végeztünk, s megállapítottuk, hogy a központban bizonyos keretek rendkívül leteitieltek. míg mások alig. A leterheltség amolyan M-görbét mutat, azaz reggel, a munkakezdést követően meredeken felfelé ível a hívások száma, majd délben — ebédidő táján — völgyidőszak következik, ami után ismét a maximumhoz közeli a hívások mennyisége, s délután 4 óra tájban a reggelihez hasonlóan meredek az eses. Arra gondoltunk, hogyha bizonyos hívószámokat megváltoztatunk — azaz egy- egy nagy forgalmú közület más keretre kerül — arányosabb lesz az elosztás. Ennek érdekében változtattunk meg Miskolcon mintegy félezer hívószámot... — S mit mutat az eredményeket regisztráló görbe? — Augusztusban és szeptember elején ismét vizsgáltuk az érintett kereteket. Az elmúlt évhez képest a forgalom dinamikusan emelkedett, ám ezzel együtt nemhogy romlott volna, de javult a sikeres hívások aránya. Ez Aggódunk: lassan elfogy a varos, a mi városunk, amire még szüléink, a saját gyermekkorunk emlékei raillenek, az, ami ide köt, s a lakóhelyet otthonossá teszi. Ezen aggodalomtól vezérelve irtunk nemrégen a régi, műemlék jellegű miskolci épületek szomorkás állapotáról. Választ várva az ott felvetődött gondolatokra, megkérdeztük dr. Horváth Bélát, Miskolc város főépítészét: láthatunk-e még valamit a régi Miskolcbol húsz év múlva is? — Hogy széttöredezne a régi városkép? — kérdezett vissza a főépítész. — Személyes véleményem szerint is sok jellegzetes városképi elem tűnt el a közelmúltban — jó részük kényszerűségből. Bár nem ez az első ilyen „vetésforgó" városunk történetében. A reneszánsz és középkori városképet a barokk kor stílusjegyeit képviselő épületsorok színezték át — ezek maradványai a Tanácsház tér 5—7. szám alatti hangulatos. bájos épületek: nemrég került sor a homlokzatok rekonstrukciójára. De visszatérve a vetésforgókra: a legnagyobb, s máig is kiható kárt Miskolc építészeti arculatában a telekspekuláció, a korai kapitalizmus haszonleső szemlélete okozta. Az eklektikus stílusú homlokzatok mögött szűk sikátotehát egyértelműen azt mutatja, hogy az átcsoportosítás szükségszerű és sikeres volt. A regisztrált adatok bizonyítják, hogy mind a hívott, mind a beérkező hívások az optimálishoz közeli értékeket mutatnak. A hívások esetében még mindig találtunk öt csúcspontot. Akadt viszont két olyan keret — az egyikről éppen a Lenin Kohászati Művek hívószámát tettük at a diósgyőri központba —, ahol bizonyos tartalékkal rendelkezünk. Ezt úgy hasznosítjuk, hogy például a Vasgyári Kórház hívószámát a kétmegyes telefonkönyv megjelenése előtt — várhatóan október végén — megváltoztatjuk, így hamarabb lehet majd hívni. Természetesen az új telefonkönyvben már az új hívószám szerepel a kórház mellett. — A számváltozások sikere egyértelmű. Sokan panaszkodnak viszont továbbra is: hosszú időbe kerül, mire vonalat, azaz búgó hangot kapnak ... — Említettem már, hogy a belvárosi központ rendkívül forgalmas. A városban folyó beszélgetések javarésze ezen keresztül történik. Tény, hogy jó néhány távbeszélőtulajdonos észlelhette: némileg meghosszabbodott a vonalra várás ideje; mások viszont gyorsabban jutnak vonalhoz. De ilyen rendkívüli forgalom mellett nem tudunk eleget tenni annak a kívánalomnak, hogy amint felemelik a hallgatót, már legyen is búgó hang. A kapcsolási számok változása az előfizetők érdekében történt, bízom benne, hogy az előnyös változást már észlelték. Megígérhetem azt is, hogy a telefonkönyv megjelenése után újabb számokat mar nem fogunk megváltoztatni, azokat, amelyek még hátra vannak, műszakilag előkészítettük, s csak közvetlenül a telefonkönyv megjelenése előtt változtatjuk meg. TÖTH ZOLTÁN rok. levegőtlen sötét tömbbelsők keletkeztek, s a régi városképekből csak nyomok maradtak. Ezzel az örökséggel kell gazdálkodnunk, élnünk. s ezt formálni, idomítani a jelenlegi igényeinkhez csak nagyon átgondolt, kulturált megoldásokkal lehet. e • Ami minden miskolcit foglalkoztat: a paneles építkezés gyors térhódítása, betörése a városbelsőbe. Nagynak érzi mindenki azt a szakadékot, ami hangulatban, látványban tátong a két építészeti világ között. Annak tudtával, hogy a lakásépítés súlyos gond ma is, lehet-e ezen segíteni? — Azok a legszebb városok — magyarázza a főépítész —, ahol az évgyűrűszerűen egymásra következő különböző korok városképi elemei együtt, egymás mellett megtalálhatok. Városunkban ahhoz, hogy ez a történeti folytonosság jelen legyen, s az ellentétek csökkenjenek, speciális, ha lehet így mondani: sajátosan patrióta szemlélet szükséges. Fel kell ismerni, mi az érték a város számára, mi az, aminek fenn kell maradnia, még ha nem is komoly érték a műemléki papírforma szerint. S ezután funkciót kell találni neki, külsőhöz illő, hasznos szerepet. Ez néha hibádzik: túl könnyen rámondjuk valamire, hogy már felesleges, nem lehet semmire használni: tűnjön el. Az épület külsejével, jellegével összehangolt belső funkció a fennmaradás legbiztosabb záloga. A használónak idomulnia kell az adottságokhoz, s ez kényelmetlenséget. áldozatot jelent — talán ezért is ódzkodnak tőle. — Azért van. aki ezt vállalja — hangzik a válasz —, például az erdörendezőség műemlék területen rendezkedett be. megtartva mindent, ami védendő, rendbehozva a környezetét. A hivatal és a műemlék szépen megfér együtt. De ott van a Gárdonyi Művelődési Ház is. A volt kastélyépület s a körülötte levő őspark ma egyik legszebb környezetű művelődési házunk. Mindezek ellenére tény. hogy sokszor nehéz rábírni az egyes intézményeket: ne csak szóval, hanem ténylegesen tegyenek is valamit az érdekeltségi körükbe tartozó építészeti emlékért. S ez elsősorban a váA Tiszai pályaudvaron az idei újítási feladattervben tíz témát javasoltak a dolgozóknak. Ezek egyike: a személyszállító kocsik belső takarításának gépesítésére történő újítások. Szilágyi Járos szeretetén. a szűkebb pátriánk iránt érzett felelősségen múlik. 9 9 Az elvek, a városépítő, -szépítő törekvések helyességét nehéz kétségbe vonni. Az utcán járó. nézelődő, a várost otthonának nevező embert mégis inkább a gyakorlat nyugtalanítja: a túl gyorsan, radikálisan változó városkép, a megfogyó régi Miskolc. A város építésének, fejlődésének folyamata elért odáig. hogy egyetlen, számunkra szépségét, hangulatot, történelmet jelentő epület sem tűnhet el a belvárosból. A rekonstrukciós terv az eredeti jelleg megőrzése és kiteljesítése mellett korszerű belváros megteremtését tűzte ki célul. A rehabilitációs átépítés elejét veszi az utóbbi, időben megindult — egyébként világjelenség — slumo-t sodásnak, a városbelső fizikai és erkölcsi hanyatlásának. Korszerűsítjük a lakásokat. üzletsorokat, levegő- scbbek lesznek a tömbbelsők. Ha a belvárost illetően megnyugtató is a jövő, a többi miskolci építészeti emlék sorsa vajon hogyan alakul? Hiszen a sok részből összeépült várostest a legkülönbözőbb pontjain rejt ilyeneket. Itt lenne a legnagyobb szükség arra a bizonyos. már sokszor emlegetett városszeretetre. féltő gondoskodásra. Az Országos Műemléki Felügyelőség hozzájárulna például a népi építészeti emlékek helyreállításához — Szirma, Görömböly. Hejócsaba —. de a beleülő funkciók megteremtése segítség, jóindulat nélkül nehéz. • • Pusztán rendeletekkel nem lehet várost védeni, építeni-. Még tervekkel sem. Ami a papíron, a tervlapon köny- n.ven megvalósíthatónak tűnik, sokszor elbukik a nemtörődömség, a szűklatókörü- ség állította akadályokon. De néha a nehezen megvalósítható tervek is valósággá válnak: ha a jó értelemben vett lokálpatriotizmus, varosszépítő akarat, s a közösségi érdek előtérbe helyezése övezi. Remélhetőleg Miskolc is ezt az utat választja a jövőben... KISS LÁSZLÓ nos művezető ezzel kapcsolatban bárkinek szívesen ad bővebb tudnivalókat személyesen, vagy a pályaudvar házitelefonjának 17-38-as mellékén. Régi lemez... Jól mondta Sugár András vasárnap a televízió műsorában: változik a divat, s változik a feketepiacon legnagyobb haszonnal értékesíthető aruk listája is. Jelen esetben a hanglemezekről volt szó. Külföldön a felkapott együttesek lemeze két-háromszáz forintnak megfelelő összegért megvásárolható. Nálunk ezek a felvételek többnyire nem kaphatók, legalábbis állami üzletben. Az államilag ellenőrzött maszekboltok árusítják ugyan (vajon honnan veszik és hol?) de nyilvánvalóan a tisztes és ellenőrzött haszonnal tetézve^ A feketepiac kínálata nagyobb, de árai is magasabbak. Kétségtelen: jogtalan haszonszerzés esete forog fenn... Nekem erről a farmermizéria jut eszembe. A bármi áron szerzett nadrágok vagy 15 éve nálunk csodaszámba mentek. A hazai konfekcióipar szakértői azt mondták, hogy csak múló divatról van szó, nem érné meg megvásárolni a gyártási jogot, az alapanyagokat, s ránzetodő lenne át- a’.’itani a gépeket. Aztán nálunk is megkezdődött a farmergyártás: hazai alapanyagból, itt készült szabásminta alapján. Utólag bevallhatjuk, a Made in Hungary nadrágoknak nem volt átütő sikere. Csak jobb áru es több pénz híján vásárolták virágzott az eredeti portékát kínáló zugpiac. Egy Levisért mar akkor elkértek 1000—1200 forintot, s a közvélemény háborgása elsősorban az üzletelők ellen fordult. Aztán fordult a kocka is. Az ipar egvezseget kötött külföldi cégekkel, s bebizonyosodott, hogy a hazai farmerkí- nalat is olyan szintre emelhető, amely kielégíti a vásárlót, s főleg — témánk szempontjából ez a legfontosabb — gatat szab a seftelésnek. (A Zsarnain vagy a Búza téren mar csak rosszul tájékozott külföldiek kínálnak, jelentősen csökkentett áron; farmert. Az állami boltokban általában jobb a választék, s ott próbálni is lehet.) A hanglemeznél más a helyzet. Nemcsak azért, mert a divatos zene iránti igény hazai forrásból kielégítetlen, hanem azért is, mert (s ezt nem az elfogultság mondatja velünk) a magyar hanglemezek világhírűek és világszínvonalúak, akár a művészi oldalát: akár a technikai oldalát „tesszük a korongra”. A komoly zenei felvételek kiállnak akármilyen nemzetközi ösz- szehasonlítási próbát. A könnyűzenénél a kínálattal van baj. A televíziós riportban az egyik boltvezető az ország gazdasági nehézségeire hivatkozva magyarázta a szegényesebb bolti választékot. Am Jugoszláviában, Lengyelországban. Csehszlovákiában már évekkel ezelőtt megtörté.»' az a frontáttörés, amelyik fölös anyagi áldozatok nélkül is igény- centrikussá tette az állami hanglemezpiacot. Ismét csak Sugár Andrást idézve: a piaci igények fel nem Ismerése és a piac el nem ismerése vásárlói kielégítetlen- séghez vezet, s táplálja, fölhajtja a feketepiac árait. És ■nuél a pontnál mar nemcsak a hanglemezről van szó... B. I. 7 últerhell telefonközpont Ötszáz szám változott Újító kedvűek figyelmébe A régi Miskolc, eltűnőben Mitől város a város? Tiszta formák, de ingerszegény a környezet,
