Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)

1980-08-06 / 183. szám

a+c Mi lesz, ha eltörik? Nem komplett! Áruvaríációk Egy kormányhatározat nyomában Hol tart a munkástovábbképzés? Lassan tíz éve. hogy meg­Röpködnek a reklámmű­sorban a tányér- meg a po­hárcserepek. Akadhat olyan tévénéző, aki még a mű­tragédia előtt kimerevitené a képet: ne törjék össze. Az üzletekben éppen az után a darab után lólott-tulott. Amíoráék miskolci üzleté­ben egyféle fözelékestal kap­ható a Variából. A Centrum­ban a monopol készletükből sem vásárolható meg hely­ben minden darab. A Na­gyítóban megjelent írás sze­rint a fővárosban sem pró­bálkozhat nagyobb sikerrel egy kicsorbult készlet tu­lajdonosa. A helybéli Am­fora-üzlet vezetőjének véle­ménye: a Varia-készletek drágák és nem váltak be. .lo kapcsolataik révén a ve­vő bemondása alapján szer­zik be a póttányérokat meg a többieket. Mcddi" tart a készlet? a A varialhatosagra tett ha­zai úttörő próbálkozás kez­dene kudarcot vallani? A kérdés megvalaszolatian ma­rad: miért éppen ezeket a draga szériákat kellett va­llanak kikiáltani? Néha megadatik, hogy kül­földi prospektusokat, divat­lapokat forgathassak. Csak sóvárgok. s levonom a konk­lúziót. Ilyen gusztán asztalt teríteni nehezen lehetne a hazai forgalomban levő kész­letekkel. A hétköznapibbak nemesen egyszerűek: a for­matervezett tányérokhoz, kancsókhoz a legsikkesebben simul az utolsó kiskanál, a sótartó is. Hol van az az üzleti ahonnan egy ünnepi asztalra való teljes pohár- - garnitúrát ki tudnának állí­tani? Ugyanarra a mintára és fazonra gondolok, a stampedlistől kezdve a sörö­sig. S itt nemcsak a kris- tálykülönlégessegek jönné­nek számításba. Jobb szál­lodáink ennél a módinál nem adják alább. Hol, sik­kadhat el ez a fajta jó íz­lés. míg a készletek az üz­letekbe kerülnek? Mostanság veszi, nem veszi, nem kap mast jelszóval állíthatja ösz- sze otthona szervizeit egy fiatal házaspur. Hasonló gondokkal bonyo­lódik a bútorvásárlás. Ha a vevő nem tudja egyszerre megvenni a garnitúrát, ké­tes kimenetelű vállalkozás a Szcmctliy Imre «ralikái Szemethv Imre grafikus- művész munkáiból nyílik ki­állítás holnap délután 5 óra­kor a József Attila Könyvtár kiállítótermében. A megnyi­tón a művész is részt vesz. A tárlat vasárnap kivételével naponta 12-től este 8. szom­baton délután 5 óráig tart nyitva, szeptember 13-ig. darabonkénti beszerzés (egy­két kivételtől eltekintve — ezek csupán szekrénysorok — nincs variálható bútorj. Mert a variálhatóság fo­galmában a harmónia is benne foglaltatik. Egy. a közelmúltban lezajlott ked­vezményes bútorvásár a kö­vetkező tanulsággal szolgált: hiába kínálnak egyes dara­bokat jóval áron alul, a ku­tyának sem kell. Nem illesz­kednek. nem simulnak a for­galomban levő bútorok stí­lusához. Színhan«ülás o A legnevesebb divatterve­zők. belsőépítészek és lakbe­rendezők mindezek ellenére a variálhatóság és a harmó­nia mellett voksolnak. A legjobb kirakatrendezők is erre tanítanak. Feltéve, ha tudnak. Mert megmutatni, hogy mit mivel lehel ötlete­sen és ízlésesen variálni, csak akkor lehet, ha van mi­ből. Hazánk tagja az úgyneve­zett Intercolor Bizottságnak. Ez a hangzatos nevű szerve­zet a színek nemzetközi di­vatjai hivatott összehangol­ni. Hol vesznek el az infor­mációk? Ma egy kissé rend­hagyó színű cipő tönkre­megy. mire hozzávaló reti- kült talál a viselője. A kül­földet jaró hazai turista hiá­ba ácsingózik a táska- meg a bőröndüzletek kirakatai előtt is. A divatbemutatókon „lené­zik’' a hölgyek a manökenek variálható darabjait. A nyílt színen cserélik ki a pulóve­reket. a kabátokat, a bléze­reket. Még jókor tavasszal láttám a Luxus Áruházban egy komplett nyári kosztü­möt: nadrág, szoknya és egy igen divatos kis kabát. Ára 1600 forint. Csak első hal­A csuka, a »üllő és a pouly már jól érzi magát A kiskörei Tisza II. víz­lépcső megépülésével 127 négyzetkilométeres, hatalmas víztükör körvonalai rajzolód­tak ki a tervszerű duzzasz­tás révén. Artéri területek, a hajdani Tisza-völgyi erdők helyei kerültek vízborítás alá az Adria feletti 89 mé­teres ditzzasztási szint el­érésével. A tározótér első duzzasz­tása óta a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei szakaszmérnökségének víz­minőség-vizsgáló laboratóriu­ma folyamatosan vizsgálja és értékeli az itteni Tisza-sza- kasz és a kiskörei tározó vízminőségének alakulását és helyzetét. A Balaton egyötö­dösek és a Velencei-tó négy­szeresének megfelelő nagysá­gú tó területét tulajdonkép­pen a Tisza, az Eger és a Laskó-patak töltötte fel. ezt igazolták a vízkémiai és biológiai vizsgálatok is. Megállapítható, hogy a táro­zó egyes részein jelentős kü­lönbség van a víz minősége között. Ez a körülmény az­zal magyarázható, hogy az Eger- és a Leskó-patakon ér­kező viz a felső vízgyűjtő szennyezettsége következté­ben, egy minőségi osztállyal lásra drága. Mert egy far­mer majdnem ezer, egy ma­szek-. vagy egy butikszoknya 650, vagy ennél is több. Ha így vesszük, a kábát már ingyen van. Azóta biztos nincs belőle egy darab sem. De minden bizonnyal elkel­ne az olcsóbb, variálható nyári viselet is. Hirdették, hirdettük, divat lesz a sort. Hiánycikk. Elképzelem, hogy nézne rám egy eladó, ha fö­lé még egy legombolható szoknyát kérnék ugyanabból az anyagból. Sőt megtolda- nám. hogy egy inggel és egy hosszú ujjú kabátkával meg komplettebb legyen. Mint a horgász Kínálnak-e a textilgyárak különböző léptékű, azaz ugyanolyan, csak kisebb-na- gyobb mintájú anyagot? Vagy ugyanabból a minőség­ből egy mintással harmoni­záló egyszínűt? Persze mindezt egyetlen üzletben kellene fellelni. Netán az el­adónak kínálni. Álomyálom... Mintha a legtöbb gyártó cégnek kisebb gondja is na­gyobb lenne annal, mint hogy a variálhatósággal, a praktikus pótolhatósággal foglalkozzon. Pedig ahol így csinálják, a divatbarát hol- > mikat egymás mellett tálal­ják. nem megy rosszul a bolt. Mert a vevő lelke kifür­készhető. Megrezdül, es el­lenállhatatlan kísértésbe esik. ha meglát egv. a la­kásába jól illő, ruhatárának szineivei harmonizáló dara­bot. A keresésbe meg elfá­rad és belefásul. Manapság kevesen találunk gyönyörű­séget a vásárlásban. Leg­többször horgászszerencse kí­séri utunkat: kifogjuk, vagy nem fogjuk .. OLÁH ERZSI rosszabb a Tisza vizénél. Ez­zel szemben a kiskörei tó egyik legklasszikusabb ré­sze. az abádszalóki öböl el­különül a Tisza viztestétöl. állapotára, az öböl vizének minősegere a tavi viszonyok a jellemzők. Igazolódott ed­dig az az előzetes feltevés is. hogy a tározón keresztül átfolyó élő Tisza vizének mi­nőség^ nem pkoz romlást a mesterséges tóban, az eset­leges szennyeződés az átfo­lyó víz sodrásával távozik a duzzasztó alatti szakaszra. Egyöntetű a megállapítás, hogy a tóban levő növény­zet átalakulása a vízi élet körülményeinek megfelelően folytatódott. A fűz. a kőris, a víziakác. cserjék és sarjak a vízborítottságot jól tűrik, szemben a nyárfákkal, ame­lyek pusztulnak. A sekély vizű tározóterületeken, pél­dául Sarud és Tiszanána tér­ségében. buja vizinövényzet fejlődése indult meg.’ sok helyen fonalas algákkal. A tóban mindinkább terjed a nád is. jelentős részben a mesterséges telepítés követ­keztében. A víz gazdag tápanyagtar­talma megfelelő, mondhatni ideális eletkörülménveket te­remt a vízi állatvilág szá­je'.ent a munkások tovább­képzésével foglalkozó kor­mányhatározat. Furcsának tűnik, hogy ilyen magától értetődő feladatot külön kor­mányhatározattal kell hang­súlyozni, ám erre is csak azért volt szükség, mert e feladat a vállalatok s mun­káltatók számára mégsem volt olyan magátol értetődő. A munkaerő-gazdálkodással összefüggő nagy gondjaink egyike ugyanis, hogy a fog­lalkoztatottak szakmai össze­tétele és képzettsége eltér a kívánatos munkaerő-szükség­let ugyancsak kívánatos szer­kezetétől. FÉLMILLIÓ EMBERT ÉRINT Igaz: napjainkra már ki­alakultak a munkástovább­képzési rendszer szerveteti keretei, s megvannak a mi­nimális — helyenként ennél kedvezőbb — személyi és tárgyi feltételek. S mégis: az egész rendszer meglehető­sen döcögve, nehézkesen, s bizony eléggé alacsony ha­tékonysággal működik. Ha megorobálkozunk valamiféle, rövidre fogott oknyomozás­sal, akkor mindenekelőtt a jelenlegi rendszer alaoelveit kell szemügyre vennünk. Ezek egyike: minden mun­kásnak öt-nyolc évenként el keil végeznie az éppen ese­dékes továbbképző tanfolva- moí. E kötelezettség á jel­zett időszakonként, legalább 3—3.5 millió munkást érint, azaz évenkén a munkásálld- mány 16—17 százalékát (kö­rülbelül félmillió embert). . Mi történik akkor — kor­mányhatározatról lévén szó! —. ha ezt a alapelvet végül is nem sikerül a gyakorlat­ban megvalósítani? Semmi sem! A határozat ugyanis nem fogalmazta meg az eset­leges szankciókat. S feltehe­tően azért nem. mert a ren­deletalkotók iß azon a véle­ményen voltak, hogy ez csak afféle kívánatos, de nem fel­tétlenül szükségszerű tenni­való lenne. A rendeletalkotók ugyanis — feltetően — azzal is tisztában voltak, hogy ha mára. Még azokon a terüle­teken is számottevő a hal­szaporulat, ahol a vízminő­ség alacsonyabb osztályba sorölható. A meggyőző ada­tokat a poroszlói halászati termelőszövetkezet szolgál­tatta. amely a Magyar Hor­gászok Országos Szövetségé­nek felkérésére lehalászáso­kat végzett. Ezek alkalmá­val főleg csuka, süllő, ke­szeg és ponty került nagyobb mennyiségben a hálókba. A víz minőségének meg­óvásáért. illetve- szabályozá­sáért felelős vízügyi szervek további lépéseket tesznek a lehető legideálisabb körül­mények megteremtésére. Részben a Kis-Tisza, a Las- kó- és az Eger-patak szabá­lyozására készítenek feladat­tervet. Sor kerül öblítőcsa­tornák építésére is. minde­nekelőtt az abádszalóki öböl térségében, valamint Tisza­füred és Négyes községek ha­tárában. Ezek a munkálatok is segítik majd. hogy a ro­mantikus. nagy üdülési kör­zet pihenni, felüdülni vágyó látogatói minél több örömet leljenek a nagy víztükör­ben. a fürdőzéstől a horgá­száson át a vízi sportig. E. S. évente valóban félmillió muiiKast kenene j0—no órá­ra a taiilermexoe ültetni, s OKiaiásuKnoz tooo tízezer — tuoonyire reisoioicu vegzett- Scggei rencitiKezo szaKemoe, t biztosítani, akitor ez 30—90 muiio urat venne igénybe, aminek nagy lesse a ínunrta- iüooui esne ki. iviinaez még­is megérne, ha iiy motion a munaasoK — ugjmona: nup- raseszen — koré un tumiaa a ronamosan vattozo lecnm- kai, műszaki ismereteset. Am, ha az iparunk tech- nisai lea>zereilsegenek es műszaki kulturajanaK válto­zásait jelző adatokat vizs­gálj ük, aKKor gyorsan kide­rül, hogy messze vagy uns mi meg az uj technikák es tech- noiogiak j—6 évenkénti gyö­keres változásától, megúju­lásától. KövetKezesképpen: e továbbképzési követelmény megfogalmazói vagy abból inciuilaK ki. hogy a mai mun­kásgárda általános műveltsé­ge és szakmai képzettsége hihetetlenül alacsony, vagy azt az illúziót kergetik, hogy nálunk a legfejlettebb ipari államokra jellemző roham­léptekkel halad előre a mű­szaki-technikai forradalom. ISMÉTLŐ iSKOLÁK Legyen szabad megkockáz­tatni: mindkét, esetleges fel­tételezés — tévedés. Az első feltételezés esetében ugyan miként igazolhatók az immár harmincéves — es szüntelen reformokkal formált — szo­cialista szakmunkásképzés erőfeszítései? Ha pedig elfo­gadjuk — és mi mást tehet­nénk. —*,.hOAV „közepes fej­lettségünk'’ egyik meghatá­rozója az a kérlelhetetlen tény. hogy iparunk műszaki és technikai kultúrájára ko­rántsem a robbanásszerű vál­tozások a jellemzőek, akkor e hatalmas munkástömeg vi­szonylag rövid időszakonkén­ti továbbképzése alig jelent­het' többet, mint amit egy intézményesített „ismétlő is­kola” nyújthat. Csoda-e. ha a tisztázatlan alapelvek meglehetősen fura gyakorlathoz vezetnek? A vállalatok egy része egysze­rűen mellőzi a továbbképzés­sel kapcsolatos kormányha­tározat végrehajtását. Másutt különböző formai megoldá­sokkal próbálják ..letudni” a továbbképzésből adódó fel­adatokat. (Továbbképzésnek számit például az egyszerű biztonságtechnikai tanfo­lyam is .. .) Megint másutt azokat irányítják továbbkén- zésre, akiknek munkája át­menetileg nélkülözhető, s persze vannak olyan vá'.lala- tok is. ahol minden lehető és lehetetlennek látszó feltételt biztosítanak, hogy megold­hassák a valóban szükséges, és valóban hasznos tovább­képzést. De ők sem a segéd- és betanított munkásokra koncentrálnak elsősorban — már csak azért sem. mert e munkáskategória továhhkép- zési tartalma tisztázatlan —. hanem a szakmunkásokra. S e gyakorlat — jellemző mó­don — a dinamikusan fejlő­dő. vagy a dinamikus fejlő­dés lehetősége előtt álló ipar­ágakra jellemző (például: vegyipar. híradástechnika, még inkább a műszeripar slb.). A GAZDÁLKODÁS FÜGGVÉNYE Kutathatnánk más okok' után is. de tán ennyi is ele­gendő annak feltételezéséhez, hogy a már munkaviszony­ban levő munkások szakmái továbbképzése nem annyi rá a központi .rendeletek, hatá­rozatok es előírások függvén nve. mint inkább a gazdál­kodás valóságos körűimé*- nyélből adódó szükségszer^, ség. ,. S témánk e pontrin kap'- csolódik a gazdaságfejlesztés általánosabb kérdéseihez* Ha nincs — és valóban nines' — akadálya á szelektív ipari fejlesztésnek, ha megtererit- tőfinek ttóaöJsosáft le.ilesjtkes 1 ehe!ősegei, ha meg.- szűnik a vállalatok "közötti' — es napjainkra már töké­letes simaságára csiszolódott. — nivellálódás, ha a mun­kásoknak . sem mindegy, hogy hol. melyik, vállalatnál dolgoznak, akkor a munkál? tatók majd arra is ügyelnek, hogy gazdálkodási stratégiá­juknak megfelelő képzettségű munkavállalókat alkalmazza­nak. Másként ugyanis nem boldogulhatnak. S persze: e kívánatos állapot esetén, nem lesz szükség központi’, s meglehetősen adminisztratív színezetű határozatokra.- To.- vábbképzési határozatra sem, ami racionális megfontolá­sokból kiindulva Ugyan, de végül is nem sok sikerrel próbálkozott annak előírásá­val. hogy a munkahelyeken műveltebb. és szakmailag képzettebb munkásoknak kell dolgozniuk. 'V. Cs. Kisköre vize if- Legényesen ..; (Herényi jelv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom