Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)

1980-08-28 / 201. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Radványi Eva — Postacím: Déli Hírlap Miskotr 3501 Pt.:39. — Telefon: 18-221 Fenyő és bükk Lapunk július 10-i számában foglalkoztunk a Bükki Nemzeti Park Baráti Körének plenáris ülésén elhang­zott észrevételekkel, problémákkal. A cikkre a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezérigazgatója. Cser­mely László válaszolt. Állásfoglalásukat — közérdekű jellege miatt — az alábbiakban ismertetjük: Az erdők többcélú hasznosítása nem ú j keletű. A gazda­sági, fatcrineszlcsi igények kielégítésén túl védelmi, s köz­vetve vagy közvetlenül közjóléti néven összefoglalt sokrétu le adatnak is eleget tesz. Ez utóbbiról ennyit, és ilyen súly- lyal sokáig azért nem beszéltünk, mert annak biztosítása természetes volt. A népesség gyarapodása, iparosodás, urba- nizálódás. a nyersanyagigények nagymérvű növekedése miatt jelentkezhet az aggodalom, hogy e többcélú funkció bizto­sítása a jövőben nincs-e veszélyezlelve. A probléma jelzése időszerű, s az esetleges veszélyek felismerése biztosíthatja csak. hogy mindannyiunk jövője érdekében azokat elkerül­jük. Napjainkban — és a jövőben még inkább — a környezet­védelmi, közjóléti igények, elvárások, feladatok erősen meg­nőttek. Ezt azonban úgy kell kielégítenünk, bogy a népgaz­daság elvárasait, a faanyagellátás terén is a lehető legjob­ban biztosítsuk, hisz ezen feladatokban is erősen mcgnövc- kcdell igenlőkkel keli számolni. így a fatömeg termelést, a népgazdaság la alapanyaggal való ellátását sem lehet alá­rendelt szempontnak tekinteni. A eikk fő aggálya, a túlzott fenyvesítés, illetve a bükk fa­faj visszaszorulása, valamint a tarvágásos üzemmód alkal­mazása. A Bükki Nemzeti Park területén az irányelveknek megfelelően az őshonos fafajok, növénytársulások védelmet erdőgazdálkodásunk során is szem előtt tartjuk. Szükséges­nek tartjuk továbbá pontosítani a következőket: ..Tarvágás"- ról akkor beszélünk, ha az idős állomány letermelése után a területen mesterséges erdősítés szükséges új állomány lét­rehozásához. Erre csak akkor kerül sor. ha a természetes felújítás lehetősége valamilyen okból kizárt. Ebben az eset­ben a tarvágást követő évben az erdősítés kivitelezésére ál­talában sor kerül. 8 éven belül pedig már kész fiatalos állo­mány fedi a területet. Vitathatatlan, hogy a tarvágás bioló­giai. környezetvédelmi szempontból nem előnyös, esetenként mégis elkerülhetetlen. A növénytársulás a vágásterületeken átmenetileg ugyan megváltozik, de szakszerű állományápo­lás és -nevelés után a fiatalos záródását követően viszony­lag rövid idő alatt helyreáll. A biológiai egyensúly a termé­szetben sem merev, hanem dinamikus, mely térben és idő­ben kisebb-nagyobb állapotváltozásokkal jár eg> iitt. A segítő szándékot köszönjük és az észrevételeket gazdál­kodásunk során figyelembe vesszük. A Fagyialtsarokban A nyári kánikula idején a DH-ban is több írást — kri­tikát. dicséretet — olvastam már a különféle vendéalátó- ipari egységekről, ahol bi­zony általában ilyenkor több a munka. Nos. hogy ezt a többletmunkát is lehet na­gyon jól és igen sok ember megelégedésére végezni, erre szeretnék most példát mon­dani. A fagylaltkedvelők népes táborába tartozom. A város összes cukrászdáját. íagylalt- kimérő helyét jól ismerem. Legszívesebben azonban még­is a Széchenyi utca 13 szám alatti Fagyialtsarokban vá­sárolok. Pedig itt általában az utcára nyúló hosszú sor áll a fagyiért. Eszerint tehát mások sem sajnálják az ide­jüket. a sorakozás fáradságát azért, hogy itt Uaoiák meg kedvenc „csemegéjüket”. S hogy miért nem • ’• ’ Nemcsak azért, mert itt álta­lában négyféle (csokoládé, puncs vanília és kókuszt, na­gyon finom minőségű fagylal­tot mérnek. Hanem: mert az itt dolgozó asszonyok mindig kedvesen mosolyogva, s a vá­sárlók egészségére kívánva adják a fagyit. Pedig amint megtudtam napjainkban 1R0 kilogrammot is kimér itt a négy asszony. Kiváncsiskodá- somra megtudhattam azt is, hogy mindnyájan régi ven­déglátóipart doleozók. akik szívű evüknek fartiák hosv a vásárlók elégedettek legvenek munkáiukkal. udvariasságuk­kal. Hadd írtam m°g nevü­ké1 is- Hoch Pálné Tóth Mi- hálvné és két Szarka István­ná — Hike és Erzsiké. A fa­gyj ió minőségéért nedig to- vpV>b bórftot-táV rt Hies^otpt a Dióhéi cukrászdába, ahon­nan Ládi Józsefné küldi ide a fagylaltport. Azt pedig szinte természetesnek tart­ják. hogv ha este-'7 órakor (zárórakor! més van faw- laHiuk és mé“ iönnek a ve­vők — nem záriák be a bol­tot Pedig már reggel 7-kor nyitnak, s addigra a kifogás­talan tisz(asá°ot is ók bizto­sítják az üzletben, amely nézeteiben kicsiny ugyan de It hírnevét illetően dicsére­lesen ■'nagy a fagylaltkedve­lők körében. Minderről már­ciustól októberig (amíg üze­mel a Fagylaltsarok) bárki meggyőződhet. Katona I. Miskolc, otadion utca Kellemetlen emlék Augusztus 20-án a Bültköt is sok kirán­duló kereste fel. s bi­zonyara solzuk számara kedves emlék marad ez a nap. Sajnos, én ezt nem mondhatom el. A garadnai végállo­másnál levő büfében ugyanis többed magam­mal olyan kellemetlen­ség ért, hogy az elron­totta kirándulásunk hangulatát S mivel nem szeretném, ha má­sokkal is megtörténne ilyesmi, leírom az ese­tet. Volt közöttünk egy lány. aki kólát szere­tett volna inni. Erre én udvariasan beáll­tam a sorba, s ugyan­csak meglepett, amikor a kiszolgáló hölgy (ké­sőbb megtudtam, hogy az üzletvezető) közölte velem, hogy állhatok ott 9 óráig is. nem szolgál ki. mert nincs gőze . . . Mondtam, hogy nem kávét kérek, ha­nem kólát . . . Mire ugyancsak megdöbben­tő stílusban megfenye­gettek. Nem tudtam mire vélni ezt a ..ven­déglátást”. A további megfigyelésem pedig még megdöbbentőbb volt: egy fiatal gyerek és egy idősebb ember zenélt a teremben, s az üzletvezetőnő egy tál­cával körbejárt — szinte erőszakosan kö­vetelve hogy a vendé- aek adjanak a zené­szeknek pénzt . . . Nem hinném, hogy ez bárki számára kellemes em­lék maradt volna. Re- mélem. hogy a vendég­látóipari vállalat ille­tékesei felfigyelnek minderre. J. László Hogyan tehette? * A rongálok fantáziája kimeríthetetlen, Ennek bizonyítéka a miskolci Gyermekváros közelében levő. 2-es autóbusz meg­állóját jelző tábla. Nem tudjuk elképzelni, hogyan jutott fel az a' felelőtlen elem az oszlop tetejére, hogy a képünkön lat­ható „mutatványt” teljesíthesse. Fotó: Sz. Gy. Újfajta szúnyogirtás? Köszönet egy kiskatonának A miskolci Tanácsköztársaság téri építkezésen nagy füst — amely á kilencemeletes bérházak fölé emelkedett — hívta fel magára a figyelmet. Lakóháztűzre gondoltam, közelebb érve azonban láttam, hogy nincs semmi baj. Csupán az ott dolgozók raktad „tisztességes" tüzet az átadásra váró egyik magas épület tövében. Azóta sem tudom magamban eldön­teni, hogy az épületet akarják-e az itt terjengő füsttel szür­kére pácolni, esetleg fáznak az októberi nyárban, vagy rovar­irtás céljait szolgálja ez a „tábortűz". (Fotó — s. — y.) Csehszlovákiában jártunk A miskolci kertbarátok Bu- day József es Kocsis PaJ me­zőgazdasági szakköreinek mintegy 45 fős csoportja — a városi tanacs anyagi támo­gatásával — autóbuszon Csehszlovákiában járt. há­romnapos tapasztalatcserén. Az első nap megnéztük Kassán az Állatorvosi Főis­kolát, ahol a rektorhelyettes fogadott bennünket és beszélt az iskola munkásságáról. A főiskola megtekintése után az Eucópa-hírű botanikuskertet néztük meg, s felvilágosítást kaptunk a dísznövények szár­mazásáról. továbbtermeszlé- sükról. Ellátogattunk a kas­sai Dómhoz és megtekintet­tük Rákóczi sírját is, ahol koszorút helyeztünk el. Másnap Tornagörgőn a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetet tekintettük meg. Ünne­pélyesen fogadtak bennünket és hosszú szakmai felvilágo­sítást kaptunk a különböző szőlőfajtákról. Visszamenve a termelőszö­vetkezet központjába, meg­kóstoltuk az ott termesztett borféleségeket, és megnéztük a hatalmas, fóliasátrakat, ahol Veszélyes kút A szép avasi sportpálya előtt egy vízvezeték-kút tá­tong, amelynek mélysége kö­rülbelül másfél méter. Ez a kút egy kis rézkerék forga­tására működik. E rézkere- kecske Viszont egy szmíen fekszik a talaj felszínével. paradicsomot, paprikát és uborkát termesztenek. Emel­lett foglalkoznak szőlő es más gyümölcs termesztésével is. A központban megtekin­tettük gépállomásukat, majd megkóstoltuk boraikat. In­nen’ Dobsinára mentünk, s megtekintettük a világhírű jégbarlangot. Hazafelé jövet megnéztük Rozsnyót, Zoiyom- brézót és Rimaszombatot. Sz. J. Miskolc Elég gyakran marasztal­juk el a mai ifjúságot, pél­dául neveletlenségéért, ud­variatlanságáért. Nos. <*n most ellenpéldát szeremén mondani, s nagyon kérem a DlI-t. hogy közölje sorai­mat. hadd tudja meg a nyil­vánosság : adódnak azért olyan esetek, elmlvekböl ar­ra következtethetünk, hogy ha esetleg a családban egy- egy fiatal nem is kapja meg az úgynevezett jólneveltséget. mégis van ahol igazán jó, szolgálatkész, becsületes em­berré nevelik ... Budapestről utaztam haza, Miskolcra. Zsúfolt vonaton álltam a peronon, s Hatvan előtt e?y kiskatona meg­érintette a váltamat. — Elnézést — mondta —, a mi fülkénkben még van hely a csomagjainak. Egyéb­ként figyeltem, hogy szeret­ne leülni. Én már ültem ma eleget, tudniillik Zalaeger­szegről utazom haza, Mis­kolcra. Nekem néhány óra álldogálás különben sem kottyan meg ... Magas növésű, szőkésbarna hajú fiatalember volt, s sza­vai annyira megleptek, hagy tiltakozni kezdtem: ,,Ó. de­hogy foglalom el a helyét, hiszen ha fáradtan érkezik haza, akkor engem szidhat a családja előtt!” Mire ő: „A családom nemigen fog­ja megkérdezni, hogy állva, vagy ülve jöttem-e haza. Viszont a néphadseregnél én sok mindent megtanultam es sok mindenhez hozzáedzöd- tem. Talán el sem hiszi, de még az udvariasság értelmét is ott értettem meg. Szóval, tessék csak nyugodtan leül­ni a helyemre .. Milyen kommentárt fűzzek még ehhez? Ha leközlik so­raimat, akkor remélem, hogy az olvasok elég sok minden­re tudnak következtetni. A kiskatona nevét nem tudom, de mégis meg kellett írnom köszönetemet azért, amiből ilyen j ölne vei tségre követ* keztethetek. S hogy ez a jól- neveltség kinek köszönhető? Ezt a DH olvasóira bí­zom ... K. Imrcné Miskolc, Stadion utca Sátorverés „haverizmussal”? O. É. miskolci olvasónk is nagy hive a kempingezésnek. Az idei nyáron azonban olyan bosszúság érte a sátor­veréssel kapcsolatban, hogy emiatt tollat ragadott, s megírta szerkesztőségünknek: jó lenne, ha a jövőben ilyes­mi sem vele, sem másokkal nem történne .. De hát konk­rétan miről is van szó? — Augusztus 9-én kirán­dultunk Miskolcról Sárospa­takra — írja tehát O. É. —; úgy terveztük, hogy ott sát­rat verünk tel. Sajnos, a tér­képen kijelölt kemping még nincs készen. Ezért ellátogat­tunk a „Termál strandfürdő” névvel kijelölt helyre. Ott azonban közölték velünk, hogy a strand területén nem lehet tábort verni. Esétleg próbáljuk meg sátrunkat fel­állítani hatul, a strand mö­gött. a focipalyán — ha még a külföldi vendégek hagytak helyet. Közben azonban olvasónk és hozzátartozói meglátták, hogy mégis vannak sáloro- zók a strand területén. Meg is kérdezték őket: a tilalom ellenére hogyan kerültek oda? S a válasz: „Ja, paj­tás. mi itt haverok va­gyunk . . Nemcsak „macska-ügy”... így aki azt meg kívánja for­gatni. hogy hideg vízhez jus­son. le kell hajolnia a kis kerékhez, a talajszintig. Ez a művelet elfogadható lenne, ha a vízre áhítozó személy alatt nem tátongna a mélv gödör. Ifjak, gyermekek látogat­ják. főleg a sportpályát. Ivás közben — a fenti Oriok miatt — könnyen történhet bal­eset. beleeshetnek a gödörbe. Megelőzhető a baleset: mi­előbb be kell fedni a tátongó lyukat, gyermekeink bizton­sága érdekében. Kun Pál Miskolc, Dorottya u. 1. sz. Sokszor és sokféle fóru­mon elhangzik, hogy az ut­ca embere közömbösen szemléli környezetét, s nem törődik a körülötte levő sző­kébb világgal sem ... Váro­sunkban például arról is sok szó esik. hogy a köztiszta­sággal lényegében minden­kinek szívügyeként kell tö­rődnie. Nos. a magam részé, ről én is ezt próbáltam ten­ni augusztus 23-án. amikor egy macskatetemet láttam az úttesten. A Szabadság tér előtt éktelenkedett a nem éppen esztétikus és higiéni­kus látvány. A szemközti Avas-szálló nyilvános tele­fonfülkéjéből nyomban fel is hívtam a Köztisztasági Vál­lalatot. a 35-549 telefonszá­mot. Mondtam, hogy közér­dekű bejelentést szeretnek tenni. A válasz azonban ugyancsak hidegzuhanyként ért. Kioktató hangon azt ad­ták értésemre, hogy vegyek egy lapátot és takarítsam el én a tetemet, ha már annvi- ra bántja a szememet... Ez­után pedig az így beszélő mégiscsak kapcsolta az ..il­letékest”, aki viszont felhá­borodott hangon közölte ve­lem. hogy ők nem állatvédő ■ egyesület tagjai, s ilyesmi­vel nem foglalkoznak. Hát szerintem mindez már nem­csak ..macska-ügy” ... Szent pali Zsuzsa Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom