Déli Hírlap, 1980. augusztus (12. évfolyam, 179-203. szám)

1980-08-21 / 195. szám

így ünnepeltek a fővárosban bájíiok kormánya möge ül­tek. s a szomszédos megyek aratóinak, és a szlovák kom- bájnosoknak. Most már a jövő évi kenyerünkért dol­gozunk sok helyen, a talaj- előkészítesen van a hang­súly ... Ezt követően új lisztből sült kenyeret adott at Grosz Károlyinak. aki, gratulált a mezőgazdasági munkások­nak. hogy a nehéz körülmé­nyek ellenére is példát mu­tattak helytállásból. — A leiszabadulás óta ta­lán a legnagyobb búzater­mést takarítottuk be az idén — mondta. — Most már nyugodtan nézhetünk a hol­nap elé. az ország kenyere — azon felül, hogy több he­lyen még most is aratnak — biztosított. A mezőgazdaság eredményei mellett azonban az iparnak sem kell szé­gyenkeznie. A megye válla­latai. gyárai az esztendő el­ső hat hónapjában 2.2 szá­zalékkal többet termeltek, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Állíthatom, túl­jutunk a nehézségeken... Fiikő László főhadnagy mondta a tiszti fogadalom szövegét —. majd Czinege Lajos hadseregtábornok. hon­védelmi miniszter mondott beszédet. A korábbi évek augusztus 20-i sportparádé programjá­nál is gazdagabb látványos­sággal, most először műsorba válogatott ügyességi bemuta­tókkal — például motoros sárkányrepüléssel, rakétás ej­tőernyős ugrásokkal — is szí­nesítve rendezték meg a ha­gyományos budapesti hon­védelmi napot. A fő esemeny: vízi- és légiparádé a Dunán. A becslések szerint, mintegy félmilliós közönség nézte-tap- solta végig a csaknem másfél órás bemutatósorozatot. Több millióan élvezhették a sokféle látványosságot mindenütt az országban a televízió jóvol­tából. Színpnmnás fénykoronát varázsolt Budapestre az Al­kot mány-napi országos ese­ménysorozat vegén az ünnepi tűzijáték, amely a tévékép­ernyők révén ..bevilágította” az egész országot. Másfél év­tized patiná/.za ezt a hagyo­mányt: most 16. alkalommal volt ez a látványosság au­gusztus 20-a fénypontja. A fővárosunk fölé formázott fényvesztivál — amelynek légi koreográfiáját Budapest természeti adottságai, hegy­es vízrajzi körülményei teszik olyannyira lenyűgözővé — ma már Európa-szerte ismert és elismert, vendégforgalmi vonzerőt is jelent erre az ün­nepünkre. Tegnap este már jóval <t óra előtt tíz- és tízezrek né­pesítették be a pesti Duna- partot, a másik oldal távo­labbi partszakaszait, s a kör­nyező épületek magaslati pontjait. Szemgyönyörködtető látvány volt, amikor fényszó­rók pásztáztak föl-ala a Duna légterében, jelezve, az Alkot­mány-napi tűzijáték kezdetét. A nyitánytól a fináléig pil­lanatnyi szünet nélkül pergett ezután a félórás pirotechnikai program. A Gellérthegy or­máról és keleti sétányairól, lábánál pedig a budai rak­partról hat kilövőhelyről elektromos vezérlésű kilövő­csövekből röppentették fel több száz méteres pályára a műsorhoz felhasznált mintegy 10 tonna fénybombát. Az LKM csanyiki faházát ez alkalommal kibérelték a mezőgazdasagiak. bár ott lát­tuk a kohászat vezérigazga­tóját. ám korántsem házi­gazdái minőségben. Ide látogatott el az ünne­pi műsor befejeztével Grósz Karóin és Drótos László, va­lamint a megye és a város vezetőségének több képvise­lője. hogv meghal'ga.s.sák Hartman Bálintot, az edelé- nvi Alkotmány Termelőszö­vetkezet elnökét, aki jelen­tés tett az aratásról. Talán a legjobb szó: az elismerés tükröződött az ar­cokról. miközben az elnök beszélt. — Jelenthetem — mon­dotta —. hogy a háromhe­tes éréscsúszás, valamint az aratást nehezítő mostoha időjárás ellenére a medvé­ben a gabona 85 százalékát betakarítottuk, s a mező­gazdasági üzemek erejük­höz kénest helytálltak. Biz­ton állíthatom, meglesz, meg­van a kenyerünk. Ezért kö­szönet iár a munkásoknak is, akik közül többen a kom­Az Alkotmány . ünnepén, tegnap az Országház épülete előtt több ezer érdeklődő je­lenlétében tartották meg a hagyományos tisztavató ün­nepséget: a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főis­kola, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola, a Karikás Frigyes Katonai Kollégium, valamint a hazai és a kül­földi egyetemeken, főiskolá­kon idén végzett hallgatók tettek tiszti esküt. Vendégségben... Vendégek voltunk a Ma­jális-parkban rendezett ha­gyományos munkás-paraszt találkozón: valóságos nép­vándorlás részesei is. gya­logszerrel sétálva fel az ün­nepi díszbe öltözött parkba. A vendég, különösen ha jó a hangulat — s abban itt nem volt hiány — enni, in­ni kíván. Nem túlzás: amit szem-száj megkívánhat, az megtalálható volt a vendég­váró, hívogató sátrak pult­jain. ínycsiklandó tálalás­ban. s a kedves, gyors kezű kiszolgálogárdában sem volt hiány. A ZÖLDÉRT sátrá­nál az idén még soha nem látott gazdag választéka várt gyümölcsnek, zöldségnek a vevőseregre — leszállított áron! Száztíz mázsa dinnyét, hét »mázsa paprikát, 15 mázsa őszibarackot, és sok mást hoztunk fel — mondta So­most József, a „sátoraa- rancsnok” —, de ha szük­ség van többre is, hozunk, a teherautó itt vár. Van mun­kánk bőven: a Lenin 104. szocialista brigád tagjai, akik itt dolgoznak a pult mögött a tengernvi zöldáru mellett 6000 üveg sörrel és 3000 üveg üdítővel, is tudnak szolgálni. Bekukkantottunk a Bükk­vidéki Vendéglátóipari Vál­lalat pultjai mögé is: itt a DIGÉP 2. sz. konyha dol­gozói állták- a vásárlók, a szomjas és éhes vendegek rohamát. Németh Ferenc üzletveze­tő: — Negyedosztályú ára­kon adunk mindent. Felhoz­tunk két mázsa debreceni párost két mázsa virslit, a laci pecsenye mennyisége pe­dig korlátlan: amennyi'csak eltogy. Sokan önellátásra rendez­kedtek be: sok helyről ka­nyargóit az égnek a bográ­csok alatt pattogó tüzek füstje. De akinek ez sem fe­lelt meg: várták a Gastro- fol csárda hamar népszerű­vé lett gusztusos, jóízű és il­latú ételei. Sapka és törökméz Karútok, ha Már kora délelőtt százak igyekeztek felfelé a CSanyikba . Rég látott ismerősök, bará­tok találkoztak a terített asz­talnál. séta közben. Gyakran hangzott fel: de jó hogy lát­lak ! A dolgos hétköznapok kevés alkalmat szolgaitatnak a baráti csevegésre, eszme­cserére. különösen, ha más­más frontján küzd a munká­nak. akiket a barátság a kö­zös múlt. s jelen összefűz. ^ Az ünnepi műsort megtekintették a megye és a város vezetői is. Mézeskalács, törökméz. cél­lövölde. ringispil — minden látnivaló, ami csak a gyerek­kor szép emlékei közé tarto­zik. megtalálható volt a Csa- nyikban. Az önfeledt mula­tozásban gyermekkor díszle­tei közt igazi játék, a jó han­gulat elmosta a generációk közti különbségeket: vatta­cukrot nyalt óvodás, és nyug­díjas. s a körhintára , fejült mindenki, aki csak gyomor­ral bírta ... , A Volán 3. sz. Vállalatá­nak sátra előtt „komoly” ver­seny folyt: II-es rúgás tudo­mányában versengtek a fér­fiak, s a gyöngébb nem is. Nyolc évvel ezelőtti talál­mánya ez a vetélkedő, egy osztályvezetőnknek — mondta Juhász István, a versenybíró — azóta páratlan népszerű­ségnek örvend. Lesz zsákban- futás is. kosárradobás, s sok minden más. Komoly díjak is vannak: pezsgőtől a helikop­terig. Az utóbbi csak méretei­ben és abban különbözik az eredetitől, hogy műanyagból van... S ha valaki veszít, az könnyen kárpótolhatja magát: várja az MHSZ-cél- lövölde. páratlanul olcsó árai­val. Egy forintért kettőt lő­hetett, aki akart — igaz. nem babára, vagy szivacsvirágra, hanem rendes céltáblára. Ha giccsel nem is, de sikerél­ménnyel gazdagabb lehet a jó szemű, biztos kezű vállal­kozó. Egv pár lépéssel odébb sapkákat árulnak, rajta egy- egy jó nevű hazai focicsapat emblémája. ■ A DVTK-ás in­gyen van — kiáltja a jó ér­zékű kereskedő, s kicsit ké­sőbb közli az odasereglö kö­zönséggel — majdnem in­gyen! Mert harminc forint egy ilyen klassz sapkáért nem pénz ... . találkoznak... Már a rendezvény nevében is benne foglaltatott: találko­zó. Igaz tartalommal telítő­dött a szó a vidám falatozás, evés-ivás közben: elég volt csak letelepedni valahol és odafigyelni egy kicsit. A parancs ismertetését kö­vetően az ifjú tisztek foga­dalmat tettek nemes hivatá­suk teljesítésére — nevükben A legszebb az volt ezekben a találkozókban, hogy a csa­lád, a gyerekek után rögtön a munka került szóba. Pilla­natok alatt elfelejtették, hogy a mai nap ünnep, s nem munkanap: a szavak, a mon­datok munkahelyi gondok, örömök, az eredmények körül kavarogtak. Tóth István, az LKM nyug­díjasa summázta beszélgeté­sünk közben a sokat tapasz­talt. egyszerű, szikárságában is sokat mondó mondataival az előbb elmondottakat. y Reggeli pillanatkép ... Egyidős Vliamalapító Közel 950 éve már. hogy I. István örökre befejezte mii vét, neve a hallhatatlan királyok közé került. A tör­ténelemtudomány ,,merész újítónak” nevezi — a szi­lárd magyar feudális állam megteremtőjének. Mai mértékkel mérve rosszízű, rosszemlékű fo­galmak kötődnek ehhez: úrbér. robot, . hűbéri rend­szer, tized, jobbágyi lei * \ - századokon át tartó s soha nem könny :l»biiJo terhei. Ilyenkor mégis emléke­zünk államalapító kirá­lyunkra. Alkotmányunk ün­nepén visszatekintünk s nem feledjük az első lépé­seket. az évszázadokon át vezető, nehéz, rögös út kez­detét. Szükségszerűséget is­mert föl I. István; a törzsi, vérségi rendszer tarthatat­lanságát. Létrehozta es rög­zítette a rendi jogokat, ál­landó királyi tanácsot hí­vott életre, erős hadsereget szervezett. Vállalkozását si­ker koronázta: a fiatal ma­gyar állam fennmaradt, s kiállta rögtön az első pró. hát, visszaverte a német ha­dakat 1030-ban. Az államalapító történe­lemtudományunkban, törté­nelmi tudatunkban az öt megillető helyre került: emlékezünk tetteire, tisz­teljük emberi és történelmi nagyságát, s védjük, épít­jük azt. amiért, ő is csele­kedett: hazánkat, a magyar allamoi. •* Inneputazók Sokan, több ezren va­gyunk mi bejárók, akik ke­nyerünket (miiy -n ‘i’Iszeiü most az új kenyér ünne­pén» az otthontol messze, a megyeszékhelyen keres­sük meg. Ritkán jövök össze a ko­hásszal — aki ha az .éjféli órákban megy haza. sza­lonnát eszik Len.vvrr°I, mostanában pedig paprikát is vág hozzá —. a fiatal drótgyári munkással — aki hajnalanta alszik még. s bi­zonyára a melfg ágyról ál­modik —. a vasutassal — akinek mivel mozdonyveze­tő, az első szerelvénye va­lamikor reggel öt körül in­dul —. s a többiekkel, akik a legkorább jönnek mun­kába. Miskolcra, s azokkal is, akik az utolsó vonattal mennek haza. fin ritkán járok a hajna­lival. az éjfélivel. Ök min­dig. Most egy vona'tal jöt­tünk he valamennyien. A Csanvikba Jndui‘Mnk mind. utaztunk ünnepelni a kenyeret adó ipari város ha . . . az Alkotmánnyal — Az a jó — mosolygott rám jóízűen —, hogy mindig több az öröm, mint a gond. Mindig tudunk jót mondani egymásnak, ha találkozunk a régiekkel: s ez nagy szó. Nézzen csak körül: békében, jó kedvben ünnepelünk, mert van mit. Én büszke vagyok rá ... Az ünnepi összeállító sunkat készítették: ILLÉSV SÁNDOR KERÉNY! LÁSZLÓ KISS LÁSZLÓ SÓLYMOS LÁSZLÓ Alkotmányunk az idén 31- esztendős. Bár Kövi János nem augusztus 20-án szüle­tett 1949-ben, de hál. az éve­ket tekintve, egyidős szocia­lista alkotmányunkkal, amely mint ahogy Szuchy Róbert is mondotta köszöntőjében — minden hatalmat a dolgozó nép kezébe adott. A 31 éves Kövi János is dolgozó, vasutas. — Hát az igazat megvallva — meséli — nemigen szá­moltam utána, hogy hány éves az alkotmány. Hát hogy ugyanannyi mint én, helye­sebben én vagyok annyi mint a jog . . . így sikerült . . . — Kijöttem a családdal. Zolikát pedig először hoztuk ki a Csanyikba. nyolchóna­pos. Főzök egy jó bográcsost, úgyis rég csináltam ilyet. Most legalább megmutatom — kacsint egyet a feleségére —, hogy én is értek ehhez . . . Az eredményről nem győ­ződtem meg. Biztosan sikerült a gulyás ... Azért távozóban még utánam kiáltja: — Az­tán írja meg, hogy tisztelet­ben tartjuk mi a jogot, az Alkotmányt. Valamennyien, mi vasutasok... Túljutunk a nehézségeken

Next

/
Oldalképek
Tartalom