Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-29 / 176. szám

A nyolcadik ezüst Nem panaszkodhattunk a XXII. nyári olimpiai játékok kilencedik versenynapján sem. Kolczonay Ernő a párbajtőr egyéni döntőjében második lett, és ezzel megszerezte a 8. magyar ezüstérmet. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy ezen a napon sportolóink érem nélkül maradnak. Az atlétikában fu­tóink a középfutamokból nem kerültek az esti döntőkbe, persze nem is vártuk tőlük. A férfiak távolugrásának dön­tőjében nagyon szurkoltunk, hogy a fiatal, tehetséges Szalma Lászlónak kijöjjön a lépés, és egy jó ugrással felkerülhes­sen a dobogóra. Nem sok hiányzott hozzá, öt centiméterrel maradt el a bronzérmestől, s új országos csúcsot állított fel. A szabadfogású birkózók küzdelmében egy magyarral ke­vesebb léphet mától a szőnyegre. Szalontai Zoltán élete legnagyobb viadalán kiesett Fortuna kegyeiből és a további küzdelemből, de sebaj, a diósgyőri fiúnak nem ez volt az utolsó olimpiája. Klubtársa, Szabó Lajos viszont akár kel­lemes meglepetést is okozhat még, reménykedjünk. Ezek után éremszerzési óhajunkat már csak a súlyemelők vagy a vívók teljesíthették. A legnagyobb esélye a 1U0 kg- os Sólyomvári Jánosnak volt meg erre, de a lökésben nem úgy sikerültek a gyakorlatai, és végül is az ötödik helyen végzett. És akkor jött Kolczonay Ernő, aki a magyar párbajtőrö­zők közül egyedül verekedte be magát a döntőbe. Higany­mozgásával, guggolásból indított furfangos tusaival csak fél sikert ért el. De volt benne kurázsi, és nem mindennapi iz­galmak között dőlt el, hogy az ezüstérmet csakis ő veheti át ezen az estén. Neki köszönhetjük, hogy nem maradtunk érem nélkül. Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani. Talán valamennyien csalódottságot éreztünk volna, ha Kolczonay- nak nem sikerül. Telhetetlenek vagyunk? Reméljük, egy magyar sportoló sem veszi annak, de eddig minden olyan szépen sikerült,.. A tegnapi nap volt az első az olimpián, melyen nem szü­letett világcsúcs. És mégsem érzünk keserűséget, mert volt egy szédületes Mennea- és Komiszova-hajrá, egy nagyszerű diszkoszverseny és nem utolsósorban egy csodálatosan szép döntő párbajtőrben. És még hat napig élvezhetjük az olim­piai versenyeket... Érem az űrben Szalma László jó roham után (bal oldali képünkön) 813 cm-t ugorva érkezeit a homokba (jobb oldali képünkön). A fehér holló A siker kapujában A magyar férfi kézilabda* válogatott, kellemes megle­petést okozva, elérkezett a siker kapujához. Az utolsó csoportmérkőzésen Kuba együttese volt az ellenfél. Ha győz csapatunk, a csoport második helyén végezve, a bronzéremért játszhat. Tud­ták ezt a játékosok is, és magabiztosan léptek pályára. Faludi Mihály szövetségi ka­pitány nagyon bízott fiaiban, és nem ok nélkül, hiszen nyolc perc elteltével a ma­gyarok 7:0-ra vezettek. Ezt követően, a biztos vezetés tudatában kiengedtek a mie­ink és rendre szabad utat engedtek Casusónak, aki egymás után négy gólt lőtt, s három gólra csökkentette a kubaiak hátrányát. Ez fö­löttébb megzavarta együtte­sünket, és az addig olajozot­tan működő gépezet akadoz­ni kezdett. Megtört a csa­pat lendülete, lassabb volt a támadásvezetésünk és ez a ritmuskihagyás kedvezett a ellenfélnek: két gólra csök­kentették a magyar előnyt Végül is az első félidőt 14 ill­és magyar vezetés zárta. A második játékrész elején is­mét Kovácsék kezdeményez­tek többet, és 23:15-re sike­rült elhúzni. Az előny töb- bé-kevésbé maradt is, csak a végére következett be ha­sonló rövidzárlat, mint leg­utóbb a dánok ellen. Most azonban szerencsére a fiúk újítani tudtak, és biztosan, 27:22-re győztek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a férfi kézilabda szerdai döntőjét a Szovjetunió vívja az NDK- val, míg a harmadik-negye­dik helyért Magyarország Ro­mánia válogatottjával ját­szik. 1 ■ 1,1 ■ 1 '■ Összeállította: DARAB GYULA. A felvéte­leket a tv képernyőjéről ké­szítette: SÓLYMOS LÁSZLÓ. A szabadfogású birkózók 52 kg-os és 62 kg-os súlycsoportjá­ban a magyar színeket a diós­győri Szabó Lajos és Szalontai Zoltán képviseli, illetve képvi­selte. A kötöttfogású sikerek után talán szokatlan megszokni azt, hogy e fogásnem honi kép­viselői közül nem sokan esélye­sek éremre. A néhány esélyes között volt a 62 kg-os súlycso­portú Szalontai Zoltán is. Nem jól kezdődött számára a verseny, hiszen rögtön az első mérkőzé­sen vereséget szenvedett a ku­bai Cascarettől. Ezt követően egy vietnami ellen tussal győ­zött, majd tegnap délelőtt a két­szeres Európa-bajnok bolgár Dukovot kapta ellenfélként. A bolgárok kitűnősége hírnevéhez méltóan, 16:8-as pontozásos győzelmet ért el Zoli ellen, ami a diósgyőri birkózó kiesését je­lentette. Guttman József, a DVTK bir­kózóinak mesteredzője Zoli tel­jesítményéről így vélekedett: — Sajnos az történt, amitől féltünk. Az első mérkőzésen a kubaiak legtehetségesebb, bár eddig nem a legeredményesebb versenyzőjét kapta. A kubait többször láttam birkózni, eddig a 68 kg-os súlycsoporban verseny­zett de több nagy versenyre le. A félidőn túljutott moszkvai olimpia minden téren igazolta a felfokozott várakozást. A mérleg vasárnap estig 52 olimpiai és 30 világcsúcs, s ebből egyedül az uszodában — ahol vasárnap vé­get értek a versenyek — 10 vi­lágrekord és egy csúcsbeállítás, valamint 22 olimpiai rekord mel­lett, nem kevesebb, mint 238 nemzeti rekord dőlt meg. A Lenin-stadionból a kozmikus távközlési eszközökkel külön tu­dósítást sugároztak ..egyenes adásban” a Szojuz—Szaljut ür- kompleum négytagú nemzetközi személyzetének. Mint Viktor Gorbatko, a szovjet—vietnami közös űrrepülés parancsnoka elmondotta, vasárnap az űr­komplexum amúgy is ,.olimpiai napot” rendeztek, s az illetékes sportszervek megbízásából a vi­lágűrben nyújtotta át „A Sport Érdemes Mestere” kitüntető címről szóló okiratot és jelvényt a világűr abszolút rekorderének, Valerij Rjuminnak, aki már má­sodízben jár tartósan a kozmosz­ban és az állandó személyzet má­sik tagjának, Leonyid Pop^ovnak. fogyasztotta magát, így most az olimpiára harmadszor is, és a 62 kg-osok között indulhatott. Végtelenül ügyes, kígyómozgású, és sokkal erősebb is a techni­kailag sem tökéletes Szalontai Zoltánnál. A másik szerencsét­len sorsolás Dukov volt, aki egy­értelműen jobb a mi verseny­zőnknél. Ennek ellenére állítom, hogy a mezőnyben a negyedik legjobb Szalontai volt. Sajnos, a sors és a szerencse nem volt kegyes hozzá, de van még le­hetősége bizonyítani. Szabó Lajos, a DVTK 24 éves birkózója, két mérkőzésén sem töltött 8 percnél több időt a szőnyegen. A legutóbbi VB bronzérmesét, a kubai Ocanát hét perc kilenc másoderenél tu­solta. Második talákozóján 27 másodpere eltelte után, fektette kétvállra a román Ciarnaut. Guttman József róla így nyilat­kozott : — A kubait tavalyelőtt a VB-n Lajos tusolta. Most tavasszal a felszabadulási versenyen a kubai győzött pontozással. Óriási fegy­verténynek tartom, hogy Szabó Lajos bátran kezdeményezve, ilyen nagyszerű győzelmet ara­tott. A román fiú legyőzését biztosra vettem, számottevő ered­ménye nem nagyon volt, de #gy olimpián sohasem lehet tudni . . . Nagyon bízom Lajosban, és bár elég nagy a mezőny, szerintem bekerülhet a legjobb hat közé. Reméljük, a mester jóslata ugyanúgy beválik, mint Szalon­tai esetében, amikor még a ki­utazás előtt a sorsolástól tette függővé Zoli szereplését. A szombati és vasárnapi atlétikai kudarcok után már csak egyetlen reményünk maradt. Szalma László egy centivel ugyan, de megugrot­tá a férfi távolugrás selejte­ző szintjét, ami biztosította számára a tegnapi 12-es dön­tőben való indulás jogát. A moszkvai luzsnyiki stadion­ban 21 Celsius-fok és 0.71 m sec erősségű szél fogadta a döntő résztvevőit. Alig kezdődött el a verseny, ami­kor az első sorozatban fe­dettpályás Európa-bajnokunk. Szalma 813 cm-es új országos csúcsával a második legjobb ugrást hajtotta végre. Persze a többiek sem tétlenkedtek, és egymás után érték el nagyszerű eredményeiket. Hogy mást ne mondjunk, a később olimpiai bajnokságot nyert NDK-beli Dombrowszki leskisebb ugrása 2 cm-rel volt jobb Szalmáénál, aztán fokról fokra javítva, végül is 854 centi nféterrel nyert. Szalma a második sorozatban 799 cm-t ugrott, a harmadik ban belépett. Ezzel együtt a negyedik legjobb eredmény­nyel bekerült a nyolcas dön­tőbe is. Az újabb három so­rozatban azonban mindössze egyetlen érvényes ugrása volt, az is 795 cm-re sikerült. Így aztán az 5 cm-rel távo­labbra szálló szovjet Podluzs- nij mögött a negyedik he­lyen végzett. Ez a negyedik hely azonban fölér egy érem­mel. hiszen atlétáink közül az egyetlen volt, aki a vára­kozásnak megfelelő ered­ménnyel szerepelt, sőt új or­szágos csúcsot ért el. Érmesek Olimpiai aranyérmet nyertek: Dombrowski (NDK, férfi távol- ugrás), Komiszova (Szovjetuniói ÍUO m-es női gátfutás), Ras- csupkin (Szovjetunió, férfi disz* koszvetés), Mennea (Olaszország. 200 m-es férfi síkfutás), Koch (NDK. 400 m-es női síkfutás), Röthlisberger (Svájc, cselgáncs, 86 kg), Szuhorucsenkov (Szov­jetunió, kerékpár. országúti egyéni), Hoffmann (NDK, mű­ugrás, férfi toronyugrás), Za- remba (Csehszlovákia, súlyeme­lés, 100 kg), Harmenbcrg (Svéd­ország, vívás, párbajtőr). ÉREMTÁBLÁZAT arany ezüst bronz Szovjetunió 46 49 28 NDK 34 26 28 Magyarország 6 8 5 Románia 5 4 t> Olaszország 5 1 L Bulgária 4 6 11 Nagy-Britannia 4 6 4 Franciaország 4 4 1 Svédország 3 3 5 Kuba 2 * 3 3 Ausztrália 2 — 5 Svájc 2 — — Csehszlovákia 1 2 6 Finnország l 4 3 Dánia 1 — ’-J Etiópia 1 — 1 Belgium 1 — — Görögország 1 — — Lengyelország — 7 8 Jugoszlávia­1 Z Koreai NDK — 1 1 Mexikó­1 1 Brazília­­* Jamaica­­2 Hollandia­2 Ausztria ~­t Libanon­­1 Spanyolo.­­1 Csúcsok MAGYAR CSÜC5 Szalma László (atlétika — fá- volugrás. 813 cm). Mariann folytatja Alighanem sokáig lesz még té­ma Ambrus Mariann borulása. Mindig fájdalmas érzés, ha egy rossz mozdulat miatt vész kárba négy év minden lemondása, min­den erőfeszítése. Ambrus eseté­ben viszont. . . „Most már túl vagyok a nehe­zén” — meséli az olimpiai fa­luban. „Talán tudják, az orvosok részleges hasizomszakadást álla­pítottak meg nálam, az járt olyan fájdalommal, hogy abban a pillanatban elveszítettem az eszméletemet. Nem is emlékszem semmire, csak arra, ljogy a csa­pás befejezése után, már a kí­sérő mentőcsónakban találtam maga. A sérülésem már külö­nösebben nem fáj, legfeljebb e£y-egy mozdulatra, ha feleme­lem a lábam, vagy ha tüsszen­tek, vagy nevetek. „Bár — teszi hozzá —, külö­nösebben nincs kedvem nevet­ni. Azt hallottam, hogy otthon olyasmit írnak rólam, szándéko­san borultam. így adtam fel a versenyt... Csak az írhat ilyet le, aki maga sohasem verseny­zett. Miért tettem volna? Hiszen kedvező pozícióban voltam . . . Most már csak abban bízom, hogy az orvosok engednek in­dulni az országos bajnokságon. Mert természetesen nem adom fel. Ernő feltáncolt a második fokra A férfi párbajtőr egyéni küz­delmek során a legjobb hat közé a magyarok közül mindössze a tíz évvel ezelőtt az öttusától a ví­vókhoz átpártolt Kolczonay Er­nő került be. Kicsit bánkódtunk Pethő és Osztrics dr. kiesésén, de bíztunk a mindig jókedvű, mosolygós VB-ezüstérmes Kol- ezonayban. Talán még soha nem jött össze ilyen rangos mezőny az olimpiai párbajtőr döntőben, mint most. Nevezhetnénk szu- perdöntőnek is, hiszen nem ke­vesebb, mint három világbajnok is pasira lépett az aranymedá­lért folytatott csatában. A mi fiunk győzelemmel kezdett a ro­mán Popa ellen, majd két ve­reséggel folytatta, a svéd Har- menberg és a francia Riboud ellen. Ez utóbbi azért is volt kicsit meglepetés, mert a dél­előtti selejezők során Kolczonay lü:6-ra verte a franciát. Ezután Mozsajevet győzte le 5:3-ra. Utolsó asszója előtt furcsa hely­zet állt elő. Az addig veretlen Harmenberg kikapott az addig Te győztél, AIbi Amikor az olimpiai 200 m-es férfi mellúszás szombati döntője után Vermes Albán a dobogó második fokára lépett fel, hogy át­vegye ezüstérmét, hirtelen egy emlékkép villant eszembe, öt évvel ezelőtt az egri fedett uszoda öltözőjében készülődtem reggel egy kis frissítő lubickoláshoz. Alighogy levetettem kabátomat — kint hideg tél volt — egy magas, szemüveges, vékonydongájű fiú állt meg a mellettem levő szekrénynél és komótosan, még szinte fél­álomban vetkőzni kezdett. Csak morogva viszonozta köszönésemet, majd sietve ment az első emeleten levő medence felé. Vermes Al­bán akkor még 18 éves volt és az Eger SE színeiben versenyzett. Többször találkoztunk, ö edzett, én csak úgy faltól-falig kényelme­sen úsztam. Volt alkalmam megfigyelni, hogyan készül versenyeire, és a monoton edzésekbe hogyan visz színt remek humorával. Az egyik edzésen a sokadik ezer méter megtétele után a medence fa­lához érkezve megállt, mint aki elvégezte a kiszabott penzumot. Edzője a partról az ujjával mutatta a hátralevő egy hossz számát. Majd látva, hogy tanítványa nem mozdul, rászólt: — Albi, még van egy hossz, nem látod, mutatom! — Mester, elnézést, nem láttam, az úszószemüveg van rajtam — majd jót derült edzője pillanatnyi mérgén, és kuncogva tovább úszott. Emlékszem, az edzésein rengeteget gyakoroltatták vele a rajtot. Egyszer mókából még velem is gyakorolt, azaz együtt ugrottunk sípszóra, de nekem jobban ment, pedig Aztán, miután már lemondtak róla, Budapestre, Széchy Tamáshoz került, akinek a keze alatt magyar favorit lett, majd bejutott az olimpiai úszócsapatba is. Sok vita előzte meg a nevezését, de vé­gül is — örömünkre és talán legjobban a saját örömére — bizo­nyított. Büszkeség tölt cl, hogy valaha, ha csak rövid ideig is, de néhány napot együtt tölthettem Albival. Hiszen végül is te győztél, AiBi... * Nemhiába mosolyog Kol­czonay Ernő, hiszen első olimpiáján ezüstérmet szer­zett a párbajtőrözők egyéni döntőjében. nyeretlen Mozsajevtől, így a Kolczonay—Edling találkozótól függött az érmek és helyezések sorsa. Ha Edling győz, akkor hármas holtverseny alakul ki es újra vív az aranyért Harmen- berg, Edling és Kolczonay. Ha. Kolczonay 5:2-re győz, akkor ő a bronzérmes. Nos, a kissé ko­paszodó, csupa szív Kolczonay 0:1 után fordított és végül is 5:1-re nyert. Ez azt jelentette — hosszas számolás után —, hogy a különös és az ellenfelek idegeit teljesen felőrlő, táncoló stílusban vívó Kolczonay a do­bogó második fokára állhatott fel. Nagyon örült ezüstérmének és utolérhetetlen szerénységgel köszönte meg edzőjének, szakve­zetőjének, a társaknak, felesé­gének es kisfiának a segítséget, ami őt a szuperdöntö ezüstér­méhez segítette. Talán még má­sodik gyermekének is megkö­szönte volna, de ő még nem ér­kezett meg . .. A magyar szurkolók üdvrival­gása közepette boldogan vette át megérdemelt érmét lord Kil- lanintől, a NOB most leköszönő elnökétől. Újdonsült ezüstérmesünk 1953. május 15-én született Budapesten. Nős, egy fia van. A Bp. Honvéd versenyzője. 1974-ben világbaj­noki bronzérmes csapattag, 1978- ban a világbajnokságot nyert aranyérmes együttes tagja, 1979- ben Melbourne-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett egyéniben, majd a mexikói Universiaden egyéniben és csapatban is arany, érmet szerzett. Első olimpiája Moszkva volt. A szabadfogású birkózók 48 kg-os súlycsoportjában Bíró László (balról) a szovjet Kornyilajevvel csatázik, de vég­eredményben a 6. helyen végzett. Felemásan szerepelnek a diósgyőriek

Next

/
Oldalképek
Tartalom