Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-28 / 175. szám

a miskolciaké a szó Rovatvezető: Rad ranyí Éra — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pl.: 39. — Telelőn: 18-221 Fö a bizalom! Olykor elképesztő példák adódnak arra, hogy mekkora leleménnyel vagyunk képesek egy-egy elejtett szóból, gesz­tusból, megjegyzésből kombinálni, ha valamifajta előítélettel közelítünk meg dolgokat. Már elnézést B. J. miskolci olva­sónktól, hogy a levelében írtakkal példálózunk, ám csábító az apropó. B. J. olvasott vagy hallott valamit arról, hogy a taxisok­nak is van előírt bevételi tervük, amit teljesíteni kell. s hogy eppen ezért a csúcsidőszakban vagy csúcsforgalmi napokon (fizetésnapokon) a taxisoknak „nagyon észnél kell lenni”. A fél füllel hallott — vagy éppen fél figyelemmel olva­sott — dolgok akkor jutottak eszébe, amikor a napokban a belvárosból a Marx térre utazott taxival. „Alighogy a város közepén jártunk, amikor a diszpécser kocsit keresett, a Hoffmann Ottó utcából lett volna fuvar. Az én taxisom jelentkezett az l'RH-adón, s elvállalta, noha akkor még úticélunk felénél sem voltunk... Kevés gondolkodás után minden tisztázódott előttem. Es most már tisztán látom a lényeget, hogy miért kell odafigyelniük a taxisoknak. A Marx tér ugyanis jó távol van a Hoffmann Ottó utcától. Engem a taxis letett és indult vissza a városba. Hogy nem kapcsolta volna újra a taxamétert, azt nem állítom, de egy biztos: erre az utazásra ráfizetett a Hoffmann Ottó utcai utas. mivel ha a belvárosból kapott volna kocsit, feleannyi­ba került volna az út, mint amennyibe így került neki.” B. J. ezek után levelét úgy sommázza: „Valóban figyelni kell taxizáskor, de az utasnak!", nem mindegy, hogy 40 fo­rintot fizetünk, vagy nyolcvanat. Ha nem figyelünk, igen rá­fizetünk !” A félig-meddig való tájékozottság végeredményben tájéko­zatlanság. Hiszem, hogy B. J. nem írta volna meg a levelét, ha tudja: Miskolcon összesen öt taxiállomás van. A Marx térén, a Tanácsház téren, az Arany János utcában, a Regi­posta utcában és a Tiszai pályaudvaron. Ezenkívül úgyne­vezett „gyülekezőhelyük" van csupán a taxisoknak. Például az Avas-déli elágazásnál, s éppen azért, hogy ha valaki ne­tán Tapolcára hív kocsit, ne a Marx térről kelljen küldeni. Taxiállomással tehát nincsen elkényeztetve a város. Ha a Taxifönökség URH-adóvevővel nem szerelte volna fel a ko­csijait, meglehet, órákig várakozhatnának taxira az utasok. Hiszen ki-ki menet közben igyekezne elcsípni a szabad ko- esit, a taxiállomásokon nemigen ácsorognának a telefon mellett. S a leglenyegesebbet: a taxirendelés diszpécser­szolgálata minden esetben közli a megrendelővel, hogy mi­lyen távolságból tud gépkocsit küldeni, s megkérdezi: vál­lalják-e a távolabbi útvonalból adódó többletköltséget. Mondom; hiszem, hogy B. J. nem írta volna meg ezt a levelet, ha tudja, mi miért úgy van a taxisoknál, ahogy. Ami azonban figyelemre méltó levelében, az a bizalmatlan­ság. Az a fajta bizalmatlanság, amely mindennapjainkban gyakori jelenség. Talaja az általánosításokból fakadó elő­ítélet. amely gátat vet minden jóhiszemű feltételezésnek. Jó­szándékot nem enged ott keresni a természetadta logikával sem, ahol — hite szerint — a közös céhjelzés határozza meg a jellemeket es magatartásokat. Noha őt magát is in­gerelné, ha szakmáján belül egy kalap alá vonnák az ügyes­kedőkkel. ^ Tulajdonkeppen nem artana kissé gyakrabban emlegetni a jó magyar közmondást: mindenki magából indul ki. Eset­leg modernizálva: mindenki magából induljon ki! (r) Sok a kétértelmű irányjelzés Városunk területén több útkereszteződés­ben találkozhatunk két­értelmű haladási irány­jelzéssel. Ezek igen­csak megtévesztik a ge pjár művezetőket. Mint például a Mada­rász Viktor utca és a Kazinczy utca keresz­teződésénél. Mást mond ugyanis a burkolati jel­zés. s mást a közleke­dési lampa. Aj útbur­kolati jelzés szerint ugyanis lehet haladni egyenesen, s kanya­rodni balra a posta felé. A közlekedési lámpa azonban csak balra mutat szabad utat. Ha beáll egy autóbusz a lámpa elé, akkor egyiket sem le­het látni. Aztán jön a kavarodás, mig sávot vált a járművezető. Vagy ott van a Rácz György utca és Petőfi Sándor utca kereszte­ződése. A Szinva-hídon az elsőbbségadás táb­lát kicserélték stop­táblára. de minek. Mindkét irányban jól láthdtó az utcák for­galma. Ugyanakkor né­hány méterrel odébb, a Bacsó Béla utca sar­kán, nehezen belátható helyen — ahol tehát mindenképpen meg kell állni — Elsöbbségadás kötelező! táblát helyez­tek el. Még egy: ember le­gyen a talpán, aki Ta­polcára manapság el tud jutni. Naponta lát­hatók a lassító vagy eppen tanácstalanul álldogáló külföldi autó­sok a lezárt tapolcai út mellett, az amúgy is leszűkített 3-as úton. Mert sem a tapolcai út előtt, sem utána nincs eligazító tábla, amely jelezné a Tapolca felé- haladó terelőút irányát. Idegenforgalmunk te­temes. jó lenne tehát a fentiekre megoldást ta­lálni. Szabó Károly Miskolc Egy óra úszás — viszontagságokkal Mar az ókori görögök val­lották, hirdették a testkultú­ra fontosságát. Nos, hogy is vagyunk ezzel Miskolcon 1980-ban, mi történik, ha egy dolgozó felnőtt megfogadja az ősi tanácsot, s például el­indul, hogy ússzon egyet? Ott kezdődik, hogy nincs sok lehetőség. Egyetlen uszo­dánk csak sportolóknak ad helyet. Marad a strand.. El­mentünk tehát az Augusztus 20. strandra. Reggel nyolcra, .ogy munkakezdés előtt úsz- .lassunk egy órácskát. Tapasztalataink: 1. Csak azért fizettünk 14 forintot fejenként, hogy a strand területére lephessünk. Hogy miért ennyit? íme: a belépőjegy ára 8 forint. Már megszoktuk. Azt azonban nem, hogv a nálunk levő kis retikült. illetve üres reklám- szatyrot külön be kell adni az értékmegőrzőbe, darabon­ként 3 forintért. (A kettő te­hát 6 forint.) Eddig az öltö­zőben a vállfára akaszthat­tuk ezeket is. 2. Reggel az első meden­cében' gyerekek tanulnak úszni — fél pályán —, s ver­senyzők edzenek — a másik felén. Kényelmetlenül érez­tük magunkat a vízben, hi­szen valóban zavartuk az ődaeM. Kérdéseink: 1. Mire való az uszoda, ha a versenyzők edzése a stran­don történik? 2. Hová mehet úszni reg­gelenként az egyszerű földi halandó, ha már nem ver­senyző, de mégsem akar el- puhulni? , 3. Miért nem vállalnak újabban felelősséget a kis kézitáskáért, a retikülért a ruhatárban — hiszen nem foglalnak külön helyet sehol —, ha a ruháért egyébként is felelnek? Szeretnénk választ kapni. Orencsák Márta és Szalóczy Éva Miskolc Eperjesi János, a strand­fürdő vezetője készséggel vá­laszolt olvasóink kérdéseire. Elmondotta: korábban igen sok kellemetlenségük volt amiatt, hogy a vállfákra, a ruhák mellé akasztották ké­zitáskáikat, szatyrukat a strandolok. A kiváltásnál ugyanis olyan értékeket is számon kértek a ruhatár dol­gozóitól, amelyek — mint utóbb kiderült — nem voltak a táskákban. Az értékmegőr­zőben valóban biztonságban van a beadott holmi, s emel­lett senki sem állíthatja, hogy barmi is lett volna mondjuk az üres reklámszatyorban. Arról azonban a fürdő veze­tőjének nincs tudomása, hogy vendégeinknek minden egyes darabért külön kellene fizet-, ni a 3 forintokat. Ezt egyéb­ként kizártnak tartja, hogy előfordult volna. Ami a gyermekek úszások­tatását illeti: júliusban a DVTK úszónapközisei veszik igénybe a nagymedence egyik felét, augusztusban pedig a Gárdonyi Művelődési Ház napközisei lesznek ott. Evek óta hagyományos szokás ez Miskolcon. Reggel fél 8-tól 11-in a kicsiké a számukra leválasztott terep. Szükségmegoldás, hogy he­tenként háromszor — hétfőn, szerdán és pénteken — reg­gel 8 óráig a postás sporto­lók tréningeznek a nagyme­dence mély vizű területén Nyolc óra után azonban már a nagyközönségé ez a rész. Tehát a strand kapuinak nyitása idejére már szabad a pálya a vendégek előtt. Per­sze elképzelhető, hogy né­hány sportoló olykor 8 után is folytatja az edzést. Ez azonban már szabálytalan. Hasonló tapasztalatok alkal­mával nyugodtan szóljanak a fürdömesternek. A tisztább Népkertért cs... Tudom, hogy nincs ilyen akció Miskolcon, de lehetne. A Népkertre ugyanis ráfér­ne a nagyobb figyelem. Saj­nos, nincs elkényeztetve li­getekkel, parkokkal váro­sunk, ám ami van. azt ép­pen ezért kellene nagyobb figyelemmel óvnunk, gon­doznunk. Riasztó látvány a még ma is sokak által ked­velt ligetben a pázsitot csú­fító letört ág, a pihenőhe­lyek mellett felejtett sze­métkupac. S nem deríti sen­kinek a kedvét a szemetes sétányok látványa sem. Pe­dig de meghálálná, ha kissé jobban dajkálnánk az amúgy- is megcsonkított Népkertün­ket- x Jakubik László Miskolc » fii mán §||| .«*'. A fizetővendég-szolgálat szálláshelyeinek osztályozása A szervező vállalat és a szál­lásadó közötti a szervező válla­lat és a vendég közötti szerző­déinek is fontos része a fizető­vendég-szolgálatban értékesített szálláshely területi és osztályba sorolása. Az osztályba sorolás elsősorban a vendég állal fize­tendő díjak szempontjából fon­tos. Az így hasznosított szálláshe­lyek diját a területi csoportok és az osztályba sorolás alaDján kell megállapítani. A díj — köz­hasznú nevén a szobaár — szem­pontjából három területi csopor­tot különböztethetünk meg: az A területi csoportba Budapest, Siófok, Balatonföldvár, Balaton- lelle, Balatonboglár, Fonyód, Ba­latonalmádi, Balatonfüred, Ti­hany, Keszthely. Badacsony és Hévíz tartozik. Á B területi cso­portba a hivatalos üdülő- vagy gyógyhellyé nyilvánított helysé­gek tartoznak, az A területi csoportba tartozóknak a kivéte­lével. a C területi csoportba pe­dig az országnak az A és B te- rüieti csoportba nem tartozó, oda nem sor<H$ helyiségei tar­toznak. Az osztály a szálláshely minőségi színvonalát fejezi ki. Az első osztályba az a szoba sorolható, amely külön bejára­tú, utcai fekvésű, s a kertre néz. Az első osztályú egyágyas szoba alapterülete legalább 10, a kétágyasé legalább 13 négyzet- méter. Az első osztályú ágyasé legalább 13 négyzetméter. Az első osztályú szoba és a vendég használta helyiségek berendezé­seinek és fölszerelési tárgyainak kiváló minőségűnek kell lenni­ük. Az ilyen szálláshelyeknek a vendég kényelmét szolgáló min­denfajta fölszerelési ég berende­zési tárggyal ellátottnak kell lenniük. Például általában az is követelmény, hogy a lakásban - az üdülőben — a toalett ne a fürdőszobában, hanem külön he­lyiségben legyen. Ha pedig a szálláshely ugyan megfelel mind­ezeknek a követelményeknek, de a szoba H. emeletnél vagy az 1960. után épült házakban a III. emeletnél magasabban van. a szálláshely csak akkor sorolható az első osztályba, ha az épület­ben felvonó is működik. Külön bejáratúnak kell lenni­ük a II. osztályba sorolható szobáknak is. Az egyágyas, má­sodosztályú szoba alapterülete legalább 9, a kétágyasé legalább 12 négyzetméter. A szoba és a vendég használta más helyiségek berendezési és fölszerelési tár­gyainak jól karbantartottnak kell lenniük. A toalettnek a lakáson vagy az üdülőrészen belül kell lennie. Az a szoba, amely meg­felel ugyan e feltételeknek, de a III. emeletnél, az i960 után épült házakban pedig a IV. eme­letnél magasabban van, csak akkor sorolható a második osz­tályba, ha a lakóépületnek van felvonója. Azokra a szobákra, amelyek nem felelnek meg a másodosztályú követelmények­nek, de a kereslet a lizetőven- dégeknek való bérleti hasznosí­tást indokolja, a vendégnek ár­engedményt kell adni. Az en­gedmény mértékében a szervező vállalat és a szállásadó állapo­dik meg. Bizonyos szempontból külön kategóriába tartoznak az úgy­nevezett lakosztályok. Lakosz­tálynak az a lakás vagy üdülő- rész tekinthető, amelynek leg­alább 16 négyzetméter nagyságú lakószobája, különálló s a ven­dégtől kizárólagosan használt fürdőszobája meg főzőkonyhája van. Ezeket a helyiségeket is megfelelő színvonalú berendezé­si és fölszerelési tárgyakkal kell ellátni. A lakosztályban legalább három személy elszállásolására kell fekvőhelyről gondoskodni. A szálláshely díja az elhelyez­kedési területen és a szálláshely osztályán kívül még attól is függ, hogy a szálláshelyen hány személy szállásolható el. Sikeres konzervvásár a Centrumban, de... A Centrum Áruház a múlt héten igen nagy sikerű kon- zervvásárt rendezett, amely­nek alkalmából 40 százalékú* árengedményt hirdetett Örömmel fogadtuk igen so­kan. amit tanúsít a vásárlók tömege. A helyszínen azon­ban kiderült, hogy a vásár reklámozása nem volt egy­értelmű. Nem minden kon- zervet áraztak le, s a leára- zottak között is volt az ál- kedvezmény mértékében Ijü- lönbség. Magam is tapasztal­tam, hogy többen csak akkor kaptak észbe, amikor a pénz­tárnál voltak, hogy éppen a kedvezmény nélküli, eredeti áron árusított portékát tet­ték a kosárba. A vásárért egyébként köszönet, a tanul­ságot azonban érdemes meg­szívlelni: a jövőben egyértel­műbbé tegyék a reklámot. Gajdos Imre, a DIGÉP dolgozója Nagy György, a Centrum Áruház áruforgalmi osz­tályvezetője elnézést kér ol­vasónktól. s a vásárlók­tól. Áruházuk első ízben rendezett élelmiszerféléböl kedvezményes vásárt. Ügy oldották meg. hogy a kibő­vített bonbonosztályon két gondolaboron helyezték el a leárazott árut. s a gondola­sorok fölött ott volt a táb­la, amely világosan hirdette, hogy azok a portékák kapha­tók kedvezményesen. (Erről magunk is meggyőződtünk.) Abban azonban valóban hi- báztakjhogy — noha 40 szá­zalékos árkedvezményt hir­dettek —. némelyik konzerv- nél csak 30. másnál 50 száza­lékos volt az engedmény. A tanulságot egyébként a jö­vőben hasznosítják, s ügyel­nek vásárlóik közérthetőbb tájékoztatására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom