Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-28 / 175. szám
a miskolciaké a szó Rovatvezető: Rad ranyí Éra — Postacím: Déli Hírlap. Miskolc 3501. Pl.: 39. — Telelőn: 18-221 Fö a bizalom! Olykor elképesztő példák adódnak arra, hogy mekkora leleménnyel vagyunk képesek egy-egy elejtett szóból, gesztusból, megjegyzésből kombinálni, ha valamifajta előítélettel közelítünk meg dolgokat. Már elnézést B. J. miskolci olvasónktól, hogy a levelében írtakkal példálózunk, ám csábító az apropó. B. J. olvasott vagy hallott valamit arról, hogy a taxisoknak is van előírt bevételi tervük, amit teljesíteni kell. s hogy eppen ezért a csúcsidőszakban vagy csúcsforgalmi napokon (fizetésnapokon) a taxisoknak „nagyon észnél kell lenni”. A fél füllel hallott — vagy éppen fél figyelemmel olvasott — dolgok akkor jutottak eszébe, amikor a napokban a belvárosból a Marx térre utazott taxival. „Alighogy a város közepén jártunk, amikor a diszpécser kocsit keresett, a Hoffmann Ottó utcából lett volna fuvar. Az én taxisom jelentkezett az l'RH-adón, s elvállalta, noha akkor még úticélunk felénél sem voltunk... Kevés gondolkodás után minden tisztázódott előttem. Es most már tisztán látom a lényeget, hogy miért kell odafigyelniük a taxisoknak. A Marx tér ugyanis jó távol van a Hoffmann Ottó utcától. Engem a taxis letett és indult vissza a városba. Hogy nem kapcsolta volna újra a taxamétert, azt nem állítom, de egy biztos: erre az utazásra ráfizetett a Hoffmann Ottó utcai utas. mivel ha a belvárosból kapott volna kocsit, feleannyiba került volna az út, mint amennyibe így került neki.” B. J. ezek után levelét úgy sommázza: „Valóban figyelni kell taxizáskor, de az utasnak!", nem mindegy, hogy 40 forintot fizetünk, vagy nyolcvanat. Ha nem figyelünk, igen ráfizetünk !” A félig-meddig való tájékozottság végeredményben tájékozatlanság. Hiszem, hogy B. J. nem írta volna meg a levelét, ha tudja: Miskolcon összesen öt taxiállomás van. A Marx térén, a Tanácsház téren, az Arany János utcában, a Regiposta utcában és a Tiszai pályaudvaron. Ezenkívül úgynevezett „gyülekezőhelyük" van csupán a taxisoknak. Például az Avas-déli elágazásnál, s éppen azért, hogy ha valaki netán Tapolcára hív kocsit, ne a Marx térről kelljen küldeni. Taxiállomással tehát nincsen elkényeztetve a város. Ha a Taxifönökség URH-adóvevővel nem szerelte volna fel a kocsijait, meglehet, órákig várakozhatnának taxira az utasok. Hiszen ki-ki menet közben igyekezne elcsípni a szabad ko- esit, a taxiállomásokon nemigen ácsorognának a telefon mellett. S a leglenyegesebbet: a taxirendelés diszpécserszolgálata minden esetben közli a megrendelővel, hogy milyen távolságból tud gépkocsit küldeni, s megkérdezi: vállalják-e a távolabbi útvonalból adódó többletköltséget. Mondom; hiszem, hogy B. J. nem írta volna meg ezt a levelet, ha tudja, mi miért úgy van a taxisoknál, ahogy. Ami azonban figyelemre méltó levelében, az a bizalmatlanság. Az a fajta bizalmatlanság, amely mindennapjainkban gyakori jelenség. Talaja az általánosításokból fakadó előítélet. amely gátat vet minden jóhiszemű feltételezésnek. Jószándékot nem enged ott keresni a természetadta logikával sem, ahol — hite szerint — a közös céhjelzés határozza meg a jellemeket es magatartásokat. Noha őt magát is ingerelné, ha szakmáján belül egy kalap alá vonnák az ügyeskedőkkel. ^ Tulajdonkeppen nem artana kissé gyakrabban emlegetni a jó magyar közmondást: mindenki magából indul ki. Esetleg modernizálva: mindenki magából induljon ki! (r) Sok a kétértelmű irányjelzés Városunk területén több útkereszteződésben találkozhatunk kétértelmű haladási irányjelzéssel. Ezek igencsak megtévesztik a ge pjár művezetőket. Mint például a Madarász Viktor utca és a Kazinczy utca kereszteződésénél. Mást mond ugyanis a burkolati jelzés. s mást a közlekedési lampa. Aj útburkolati jelzés szerint ugyanis lehet haladni egyenesen, s kanyarodni balra a posta felé. A közlekedési lámpa azonban csak balra mutat szabad utat. Ha beáll egy autóbusz a lámpa elé, akkor egyiket sem lehet látni. Aztán jön a kavarodás, mig sávot vált a járművezető. Vagy ott van a Rácz György utca és Petőfi Sándor utca kereszteződése. A Szinva-hídon az elsőbbségadás táblát kicserélték stoptáblára. de minek. Mindkét irányban jól láthdtó az utcák forgalma. Ugyanakkor néhány méterrel odébb, a Bacsó Béla utca sarkán, nehezen belátható helyen — ahol tehát mindenképpen meg kell állni — Elsöbbségadás kötelező! táblát helyeztek el. Még egy: ember legyen a talpán, aki Tapolcára manapság el tud jutni. Naponta láthatók a lassító vagy eppen tanácstalanul álldogáló külföldi autósok a lezárt tapolcai út mellett, az amúgy is leszűkített 3-as úton. Mert sem a tapolcai út előtt, sem utána nincs eligazító tábla, amely jelezné a Tapolca felé- haladó terelőút irányát. Idegenforgalmunk tetemes. jó lenne tehát a fentiekre megoldást találni. Szabó Károly Miskolc Egy óra úszás — viszontagságokkal Mar az ókori görögök vallották, hirdették a testkultúra fontosságát. Nos, hogy is vagyunk ezzel Miskolcon 1980-ban, mi történik, ha egy dolgozó felnőtt megfogadja az ősi tanácsot, s például elindul, hogy ússzon egyet? Ott kezdődik, hogy nincs sok lehetőség. Egyetlen uszodánk csak sportolóknak ad helyet. Marad a strand.. Elmentünk tehát az Augusztus 20. strandra. Reggel nyolcra, .ogy munkakezdés előtt úsz- .lassunk egy órácskát. Tapasztalataink: 1. Csak azért fizettünk 14 forintot fejenként, hogy a strand területére lephessünk. Hogy miért ennyit? íme: a belépőjegy ára 8 forint. Már megszoktuk. Azt azonban nem, hogv a nálunk levő kis retikült. illetve üres reklám- szatyrot külön be kell adni az értékmegőrzőbe, darabonként 3 forintért. (A kettő tehát 6 forint.) Eddig az öltözőben a vállfára akaszthattuk ezeket is. 2. Reggel az első medencében' gyerekek tanulnak úszni — fél pályán —, s versenyzők edzenek — a másik felén. Kényelmetlenül éreztük magunkat a vízben, hiszen valóban zavartuk az ődaeM. Kérdéseink: 1. Mire való az uszoda, ha a versenyzők edzése a strandon történik? 2. Hová mehet úszni reggelenként az egyszerű földi halandó, ha már nem versenyző, de mégsem akar el- puhulni? , 3. Miért nem vállalnak újabban felelősséget a kis kézitáskáért, a retikülért a ruhatárban — hiszen nem foglalnak külön helyet sehol —, ha a ruháért egyébként is felelnek? Szeretnénk választ kapni. Orencsák Márta és Szalóczy Éva Miskolc Eperjesi János, a strandfürdő vezetője készséggel válaszolt olvasóink kérdéseire. Elmondotta: korábban igen sok kellemetlenségük volt amiatt, hogy a vállfákra, a ruhák mellé akasztották kézitáskáikat, szatyrukat a strandolok. A kiváltásnál ugyanis olyan értékeket is számon kértek a ruhatár dolgozóitól, amelyek — mint utóbb kiderült — nem voltak a táskákban. Az értékmegőrzőben valóban biztonságban van a beadott holmi, s emellett senki sem állíthatja, hogy barmi is lett volna mondjuk az üres reklámszatyorban. Arról azonban a fürdő vezetőjének nincs tudomása, hogy vendégeinknek minden egyes darabért külön kellene fizet-, ni a 3 forintokat. Ezt egyébként kizártnak tartja, hogy előfordult volna. Ami a gyermekek úszásoktatását illeti: júliusban a DVTK úszónapközisei veszik igénybe a nagymedence egyik felét, augusztusban pedig a Gárdonyi Művelődési Ház napközisei lesznek ott. Evek óta hagyományos szokás ez Miskolcon. Reggel fél 8-tól 11-in a kicsiké a számukra leválasztott terep. Szükségmegoldás, hogy hetenként háromszor — hétfőn, szerdán és pénteken — reggel 8 óráig a postás sportolók tréningeznek a nagymedence mély vizű területén Nyolc óra után azonban már a nagyközönségé ez a rész. Tehát a strand kapuinak nyitása idejére már szabad a pálya a vendégek előtt. Persze elképzelhető, hogy néhány sportoló olykor 8 után is folytatja az edzést. Ez azonban már szabálytalan. Hasonló tapasztalatok alkalmával nyugodtan szóljanak a fürdömesternek. A tisztább Népkertért cs... Tudom, hogy nincs ilyen akció Miskolcon, de lehetne. A Népkertre ugyanis ráférne a nagyobb figyelem. Sajnos, nincs elkényeztetve ligetekkel, parkokkal városunk, ám ami van. azt éppen ezért kellene nagyobb figyelemmel óvnunk, gondoznunk. Riasztó látvány a még ma is sokak által kedvelt ligetben a pázsitot csúfító letört ág, a pihenőhelyek mellett felejtett szemétkupac. S nem deríti senkinek a kedvét a szemetes sétányok látványa sem. Pedig de meghálálná, ha kissé jobban dajkálnánk az amúgy- is megcsonkított Népkertünket- x Jakubik László Miskolc » fii mán §||| .«*'. A fizetővendég-szolgálat szálláshelyeinek osztályozása A szervező vállalat és a szállásadó közötti a szervező vállalat és a vendég közötti szerződéinek is fontos része a fizetővendég-szolgálatban értékesített szálláshely területi és osztályba sorolása. Az osztályba sorolás elsősorban a vendég állal fizetendő díjak szempontjából fontos. Az így hasznosított szálláshelyek diját a területi csoportok és az osztályba sorolás alaDján kell megállapítani. A díj — közhasznú nevén a szobaár — szempontjából három területi csoportot különböztethetünk meg: az A területi csoportba Budapest, Siófok, Balatonföldvár, Balaton- lelle, Balatonboglár, Fonyód, Balatonalmádi, Balatonfüred, Tihany, Keszthely. Badacsony és Hévíz tartozik. Á B területi csoportba a hivatalos üdülő- vagy gyógyhellyé nyilvánított helységek tartoznak, az A területi csoportba tartozóknak a kivételével. a C területi csoportba pedig az országnak az A és B te- rüieti csoportba nem tartozó, oda nem sor<H$ helyiségei tartoznak. Az osztály a szálláshely minőségi színvonalát fejezi ki. Az első osztályba az a szoba sorolható, amely külön bejáratú, utcai fekvésű, s a kertre néz. Az első osztályú egyágyas szoba alapterülete legalább 10, a kétágyasé legalább 13 négyzet- méter. Az első osztályú ágyasé legalább 13 négyzetméter. Az első osztályú szoba és a vendég használta helyiségek berendezéseinek és fölszerelési tárgyainak kiváló minőségűnek kell lenniük. Az ilyen szálláshelyeknek a vendég kényelmét szolgáló mindenfajta fölszerelési ég berendezési tárggyal ellátottnak kell lenniük. Például általában az is követelmény, hogy a lakásban - az üdülőben — a toalett ne a fürdőszobában, hanem külön helyiségben legyen. Ha pedig a szálláshely ugyan megfelel mindezeknek a követelményeknek, de a szoba H. emeletnél vagy az 1960. után épült házakban a III. emeletnél magasabban van. a szálláshely csak akkor sorolható az első osztályba, ha az épületben felvonó is működik. Külön bejáratúnak kell lenniük a II. osztályba sorolható szobáknak is. Az egyágyas, másodosztályú szoba alapterülete legalább 9, a kétágyasé legalább 12 négyzetméter. A szoba és a vendég használta más helyiségek berendezési és fölszerelési tárgyainak jól karbantartottnak kell lenniük. A toalettnek a lakáson vagy az üdülőrészen belül kell lennie. Az a szoba, amely megfelel ugyan e feltételeknek, de a III. emeletnél, az i960 után épült házakban pedig a IV. emeletnél magasabban van, csak akkor sorolható a második osztályba, ha a lakóépületnek van felvonója. Azokra a szobákra, amelyek nem felelnek meg a másodosztályú követelményeknek, de a kereslet a lizetőven- dégeknek való bérleti hasznosítást indokolja, a vendégnek árengedményt kell adni. Az engedmény mértékében a szervező vállalat és a szállásadó állapodik meg. Bizonyos szempontból külön kategóriába tartoznak az úgynevezett lakosztályok. Lakosztálynak az a lakás vagy üdülő- rész tekinthető, amelynek legalább 16 négyzetméter nagyságú lakószobája, különálló s a vendégtől kizárólagosan használt fürdőszobája meg főzőkonyhája van. Ezeket a helyiségeket is megfelelő színvonalú berendezési és fölszerelési tárgyakkal kell ellátni. A lakosztályban legalább három személy elszállásolására kell fekvőhelyről gondoskodni. A szálláshely díja az elhelyezkedési területen és a szálláshely osztályán kívül még attól is függ, hogy a szálláshelyen hány személy szállásolható el. Sikeres konzervvásár a Centrumban, de... A Centrum Áruház a múlt héten igen nagy sikerű kon- zervvásárt rendezett, amelynek alkalmából 40 százalékú* árengedményt hirdetett Örömmel fogadtuk igen sokan. amit tanúsít a vásárlók tömege. A helyszínen azonban kiderült, hogy a vásár reklámozása nem volt egyértelmű. Nem minden kon- zervet áraztak le, s a leára- zottak között is volt az ál- kedvezmény mértékében Ijü- lönbség. Magam is tapasztaltam, hogy többen csak akkor kaptak észbe, amikor a pénztárnál voltak, hogy éppen a kedvezmény nélküli, eredeti áron árusított portékát tették a kosárba. A vásárért egyébként köszönet, a tanulságot azonban érdemes megszívlelni: a jövőben egyértelműbbé tegyék a reklámot. Gajdos Imre, a DIGÉP dolgozója Nagy György, a Centrum Áruház áruforgalmi osztályvezetője elnézést kér olvasónktól. s a vásárlóktól. Áruházuk első ízben rendezett élelmiszerféléböl kedvezményes vásárt. Ügy oldották meg. hogy a kibővített bonbonosztályon két gondolaboron helyezték el a leárazott árut. s a gondolasorok fölött ott volt a tábla, amely világosan hirdette, hogy azok a portékák kaphatók kedvezményesen. (Erről magunk is meggyőződtünk.) Abban azonban valóban hi- báztakjhogy — noha 40 százalékos árkedvezményt hirdettek —. némelyik konzerv- nél csak 30. másnál 50 százalékos volt az engedmény. A tanulságot egyébként a jövőben hasznosítják, s ügyelnek vásárlóik közérthetőbb tájékoztatására.
