Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

J Optika és blende az esztendőben különösen fon­A mindennapokat kell ábrázolni a)c Köszöntőt Erdős András, az MTV Politikai Adások Fő­szerkesztőségének vezetője mondott■ (Solymos László felvételei) tos. hoerv tndjuk: milyen cé­lokat kell hogy maga elé tűz­zön legnagyobb tömegkommu­nikációs eszközünk, a napi po­litika ismeretében. A miskolci televíziós, fesz­tiválokon a politikai adások készítői, riporterei, szerkesz­tő! találkoznak. Okét köszön­tötte a miskolci pártszékház- ban tartott tegnap délelőtti tanácskozáson Erdős András. az MTV Politikai ' Adások Főszerkesztőségének vezetője, nekik, valamint a város es a : ; polit .kai aktivistái­nak. parttitkároknak. újság- - íróknak szólt az a figyelem, amellyel, az elnökségben he­lyet foglaló Grósz Károly, az MSZMP KB' tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első tit­kára és dr. Fodor László, az MSZMP - KB agitációs és propagandaosztályánák he­lyettes .vezetője kísérte a következő naook szakmai vil­láit " megelőző.' általánosan ig-nz konklúziókat levonó megbeszélést. A NÉZŐ KÉRDEZ ..Megyeri Károly, az MTV elnökhelyettese vitaindító re­ferátumának bevezetőjeként jó érzékkel választotta a fent említett nézői levelek néhány részletét. A televí­zió nagyon ló. de nem lehet visszabeszélni, ha mást gon­dolok — írta az egyik néző. a másik azt kifogásolta, hogy csak Budapesten keresi lj a hibákat, es nem menneit el abba a megyébe, ahol az adásban látott fogvatékossá- gok éppenúgy megtalálhatók. De sorolhatnánk vég nélkül a kritikai észrevételeket, a végeredmény, ugyanaz: akár a belpolitikai, akár az utóbbi időbért kényessé váló 'külpo­litikai viszonyokat nézzük, a képernyő előtt ülő állampol­gár egyformán információ- éhes: kíváncsi arra, hogy mi az igazság. A Magyar Tele­vízió — európai viszonylat­ban — nem tartozik a leg­nagyobbak' közé. Ezzel együtt az is igaz. hogy a családok 90 százaléka rendelkezik te­levíziókészülékkel: milliók szerzik az információjukat a képernyőről. A pártkongresz- szus után sem mondhatunk mást. mint korábban. Minden körülmények között igaz és ■elfogadható mói^on kell taz írott sajtóhoz hasonlóan) a televíziónak is választ adnia a nézők milliói altaJ feltett kérdésekre. EGYÉRTELMŰEN, DE NEM EGYFORMÁN A pártkongresszuson is el­hangzott: a politikában nem kell váltani, alapvető válto­zásoktól nem kell tartani. Ez azonban semmiképpen nem jelent egyformaságot, egyér­telműen nyugodalmas mun­kát a televíziónak. Hiszen a mindennapok számtalan olyan kérdést vetnek föl, amelyek esetében az ő vála­szuk nem mindegy. Megyeri Károlynak az a véleménye, hogy a televíziónak, mint a' közéletiségnek. a mindenna­pi tapasztalatcserének helyet adó fórumnak kell a helyén lennie, az a feladata, hogy megfelelően orientáljon, az egyes nézeLeket, és jelensége­ket árnyaltan közvetítse. A dolguk sohtt nem volt kön.y.- n.vű, mostani viszonyaink kö­zött pedig különösen nem az; a következő öt ér ben a he­tenként sugárzott 82—83 órás műsoridő alig valamivel nő csak. nem bővülnek az anya­gi lehetőségek és nem lesz jobb az eszközeilálottság sem. ÚTKERESŐBEN Várhatóan ugyanaz lesz a következő esztendőkben a te­levíziós műsorok struktúrája, mint eddig volt. de ahogy Grósz Károly hozzászólásában elmondotta, itt Borsodban ép­pen úgy. mint az országban, a megoldandó feladatok iesz^ nek mások. A televízió fenn­állásának viszonylag rövid ideje alatt elérte a legtöb­bet: politikai műsorainak nagy része igényt tarthat a lakosság érdeklődésére, segítő vitákra inspirál. Ahpgy a kongresszus is leszögezte: tudjuk, hogy mi a teendő, a következetesebb utakat, mó­dokat kellene még jobban ismerni.' A társadalmi gondol­kodás nem követi másod­percre pontosan a politikai, gazdasági élet ■ változásait. A televíziónak ennek a szink­ronnak a megteremtése az egyik legfontosabb feladata és ezt mindennapjaink reális ábrázolásával segítheti. Fon­tos. hogy tudjuk, hogy mi történik Iránban, mit ér az Egyesült Államok elnökének egy-eav lépése, de legalább ilyen fontosak naoi üsveink. Az emberiség nagy élmé­nyeit is a saját sorsuk, egyé­ni élményeik alapján ítélik, élik meg az emberek. * « (makai) vita résztvevői Feladataink c kongresszus után Havofita állag két ős fél. liá- I rom és fél ezer levelet kap a relevizio. Hogy egészen ponto­sak legyünk: áprilisban .{.*45 gjondjosan megszerkesztett írás, felből verrzett borii ék érkezet* a i cm. ükre: nem vélelen. ha a li­bán n tudatban élnek, hogy a líözönsétr figyelemmel kíséri tmntiegnaftjaikat, mindennap­jainkat. Ezt bizonyítják azok#a felmérések is. miszerint az át­lagnéző heti, 15 órát tölt a képernyő előtt, ez. a két adat pedig már elég ahhoz, hogy a 20. íubileumi lévéfesztivál első szakmai tanácskozásának témá­jául ezt a címei adja: Felada­taink a kongresszus után. Nem ma jöttünk rá. hogy az ország Közvéleményének első számú formálója-a televízió, de ebben Ráday Bontanak pedig itt is ren­desen - mondta Kaday Mihály, míg a televíziónak a Miskolc­ról készült ös'-eáUításót néz­tük - és műértő szemmel be­csülte tel: vannak azért ebben a városban is értékek, ame­lyeket bizonyára nemcsak a celluloidszalag őriz majd meg az utánunk jövőknek, Leg­alábbis ezt reméli, akármerre megy az országban, ezért emel szót a fővárosban. — Hogy jutott eszébe, hogy éppen a régi, a múlt értékei felé fordítsa a figyelmét? — Először a bölcsészkaron szereztem diplomát, művé­szettörténet—magyar szakon, később végeztem el a főis­kolát operatőr-rendezőként. Az érdeklődésem végül is eb­ből a kettős képzettségből kerekedik ki. Művészettörté­nettel foglalkozni azonban egészén mps hozzáállást ki­van. az utóbbi egy-két év­ben készült műsoraimat in­kább közéleti töltésűnek hi­szem. A főiskolán, ahol a do­kumentumig] mezest. 3 témák emberközpontú megközelíté­sét nagyon fontosnak tartot­ták. arra figyeltünk, hogy olyan filmeket készítsünk, amelyekkel használni tudunk. Amióta a televíziónál va­gyok, immár tizenkét éve, szintén ez foglalkoztat: egé­szen pontosan a filmpubli­cisztika érdekel. — Korábban inkább az operatőrt ismerte a néző ... — Két évvel ezelőtt jelent­keztem A Hétnél, hogy szí­vesen csinálnék olyan néhány perces' összeállításokat, ame­lyek mindenkit érdeklő té­mákról szólnak. Az első mun­kám egy glosszacsokor volt a bürokráciáról, arról, hogy a hivatal mennyire meg tud­ja keseríteni az ember életet. Csináltam karcolatokat, né­hány olyan csípős képsort, amelynek tudom, hogy sok­felé nem ürültek, de hiszem, hogy ha — mondjuk — a kereskedelem ügyében szóla­lunk meg, akkor jobb, ha a vásárlót kérdezzük, és nem feltétlenül a minisztert. He- sőbb ami ‘A Hétben erje- delmi okokból nem tért ei. azokat az összeállításokat a televíziós netilap különkiadá­sában, A Hónapban láthatták a nézők, mígnem megkere­sett Liska Dénes szerkesztő, hogy az Unokáink is látni fogják példájára beszéljünk arról, amit unokáink már nem fognak látni, mert nem vigyázunk kellőképpen a múlt értékeire. — Tehát A Hétnél kezdő­dött kamerájával, okos szö­vegével folytatott sajátos „műemlékvédelme”.., — Talán emlékszik az osz- Ioperdővel foglalkozó össze­állításra amelyben azon cso­dálkoztunk, hogy miért kell egy csomó oszlopot egymás mellé rakni a közművek gaz-' tíáinak: csúnya és fölösleges. Aztán ez az oszlopiígy lett a kályha, ahonnét elindultam a múlt század, a századfor­duló, a régi Budapest lám­páinak.- a hajdani építészet .remekműveinek nyomában. Mert unokáink valóban nem fogják látni a hatvan-, nyolc­van-, százéves házak erkély- uácsait, ólomkeretes színes üvegabl akait, domborművei t. Ha így bánunk velük, las-an az sem találja meg ókat, aki keresi. — Ny than nagyon sok né­zőben talált hetyéslö vissz­hangra a múlt értekei matt érzett aggodalma. Volt-e eredménye, hogy szói emelt? — Leállították a gázlámpák kiirtását. Reménykedem, tiogy azok közül, akikre tartozik, egyre többen fognak rájönni arra. amit a világ minden tá­ján tudnak, hogy a minden­áron való modernizálás- he­lyett (vagy ha tetszik.' a mo­dern városrészek építése mel­letti meg keli őrizni a nagy­városok történelmi magvát. Lakótelep • mindenhol lehet, de a régi Budapestből vagy a régi Miskolcból csak egy van. — Értékmentő ..akció’’ a Szegvári Katalinnal közösen készített, itt a fesztiválon is versenyző Rendet! Minden áron? című film is. Kivág­ták az öszes fát Vámosníiko- Ián? ;— Úgy tudjuk, hogy ami a. film sugárzásáig állt az mAc megmenekült. Megint csak reménykedem: egyre keve­sebben’ lesznek, akik baltát emelnek egy diófára, és egy­re többen, akik az ilyen em­berek kezét lefogják. Ri­tán annak előnye is, ha egy házasságban két szakmabeli ta­lálkozik Esetünkben, ha a férj operatőr a tévénél, a feleség: Keleti Éva pedig fotóművész. Mert igaz ugyan, hogy a prog­ram szerint Keleti Évát várta tegnap este a Miskolci loió- klub. de szívesen és nagy ér­deklődéssel hallgatták a férjei: Málray Mihályi is. hiszen ő is a szakmában van. Köztudott. hogy Keleti Éva. az egyik legfotóigénye- sebb hetilap, az Űj Tükör képszerkesztője. Mátrav Mi­hály tehát az ő nevében is. az ő munkáját is megfigyel­ve mondotta el tanácsait. Csak a tudatosan megkom­ponált képekkel lehet, sikert elemi a lapoknál. Bármilyen motívum, téma „jó”, ha az igényesen van megfogalmaz­va. Az est hátralevő részében Mátrav Mihály saját, tehát a politikai riportokat készítő riporterek és operatőrök él­mén veiről beszélt. Ez az a pálya, amelyet mi. itthon ülő „civilek” sokszor és okkal irigyelni szoktunk. -Olyankor persze nem gondolunk .ar­ra hogy ez igen kemény munka. A kamera a hozzá­valókkal egvütt mintegy 80 kg. s sokszor csak ketten mennek a riporterrel, van hát mit cipelni. Szó esétt persze a 'napidíjról. a szállo­dai szobaárakról is; A Hét színvonaláról (romlott); a munka szépségeiről és veszé­lyeiről. Igen. a fociról is be­szélt. Arról, hogy mennyivel jobb a magyar tévé meccs- közvetítése (konkrétan: az operatőri munka), mint más­hol, ahol viszont maga a fptba’l jobb. De — hiába! — nem lehet egyszerre min­den jó. Ez a közhely ér­vényes magára a tévéműsor­ra is, - benne a politikai ri­portokra is. El van kényez­tetve a magyar néző? Ez. ott tegnap este állításként hangzott el- pedig kérdezve helyesebbnek tűnik ... A-té- vé is dolgozik, keményen! ,s ezt el tudta hitetni — sőt! — Mátrav Mihály színes, ér­dekes beszámolójával. . Az eredménv. amely szerdáig itt is látható a fesztiválon, olvan mint minden az életben: is-is. (horpácsi) Miskolc városért Kitüntetés a fesztivál intéző bizottságának Az előzetes programon kí­vüli bensőséges ünnepségre került sor tegnap délután Miskolc megyei város Taná­csának vb-termében. Dr. Tóth István vb-titkar ismertette Miskolc megyei város Tanácsának határoza­tát. amely szerint: a miskol­ci tévéfesztivál intéző bizott­ságát a város fejlesztésében, anyagi és szellemi értékei gyarapításában. társa lakni munkában végzett eredmé­nyes munkájáéit a Miskolc városért emlékplakettel tün­tette ki. A kitüntetést Rózsa Kálmán, Miskolc megyei vá­ros Tanácsának elnöke adta át Kováts Györgynek, a fesz­tivál intéző bizottsága tagjá­nak, a Rónai Művelődési Központ igazgatójának'. Arcok a fesztiválról A tévémajálisra Avasi Kürt Nem tudom, hogy a megje­lenés (délután 2 óra) után 30 perccel hány facér Avasi Kürt tesz még, de szerény vélemé­nyem szerint egy sem. \ mis­kolci tévéfesztivál ma kezdődő majálisának (félig sem) hiva­talos lapja bizonyára hatalmas közönségsikert arat. Humor minden? mennyi­ségben! Nyitray — csöppet sem szent — Péter a terem­tés koronája, a zsűri szüle­tését regéli el. egy hirdetés pedig Chrudinák Alajos kö­zel-keleti csemegéit reklá­mozza. Láthatunk pajzán hölgyeket, olvashatunk ar­ról. hogy megérkezik-e Mis­kolcra a monacói herceg, s a, gyes-en levő Lollobrigidá­ról. Leder pillangó köszön visz- sza a - harmadik oldalról, s azt kívánja, hogy jusson díj mindenkinek.­Magáról, a humorról nehéz írni — olvasni keli! Éop ezért ajánljuk mindenki fi­gyelmébe (aki hozzájut) a lapot. Szabados Gábor. Sas György. Nyitray Péter, s má­sok írásaival, Laczó József fotómontázsaival. Gyarmati Béla szerkesztősében. tfc Szeretettel köszöntünk hagyományokban gazdag városunk­ban — az Avasi Kürt címképe

Next

/
Oldalképek
Tartalom