Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-12 / 109. szám

\ .'W-J-S, *k# .jfcW-iítóék-4 drótkötél is tud olyan makrancos lenni, mint egy kislány! Drót a derékon, tan könyv a táskában Férfiak kézimunka­fonala Nemcsak a kemence melege füti őket jfc Nem karcsú a gombolyag dereka A brigádvczelő gyári ele­ganciája stílusos.* A nadrág szíja egy vékony, rugószerű drót. Praktikusnak mondha­tó; ott és akkor enged, ami­kor kell. A drótgyári divat­szín a szürke. Igaz, nem va­lami randevúra szóló viselet. De nem is szép asszonyokat, hanem mázsás és tonnás íémgombolyagokat ölelgetnek itt az emberek. A sósav párája megköhög- tet a hőkezelő üzemben, amíg sorra elmagyarázzák a kü­lönböző kemencék rendelte­tését. A cél ugyanaz: a hu­zal szövetszerkezetét kell át­alakítani, hogy megfeleljen a különböző kívánalmaknak. Noha, felgombolyítva kapják az alapanyagot, de ez a ke­ménykötésű fonál ugyanúgy tud rakoncátlankodni, mint egy vékony cérnaszál. Ki- egyengetni a* gubancokat: ke­mény férfikézimunka. HA BEVÁLIK, GYEREKJÁTÉK LESZ A December 4. Drótművek hőkezelő üzeménél; egyik leg­jobb szocialista brigádja a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság nevét viseli. A múlt esztendei jó munkájukért arany koszorús jelvényt kap­tak. + Szekeres József a képző­művészeti tó latok szerelmese (Kiss József felvételei) — Nagy múltú . kollektíva í— jellemzi őket Lükő Ká­roly üzemvezető —, de a meg­újulás megtáltosította ezt a brigádot. Amióta a négy mű­szakra tértünk át, azóta van­nak így együtt. Huszonéve­sektől kezdve a nyugdíjba készülőig minden korosztály, képviselteti magát. Van köz­tük olyan fiú, aki itt talált magára. Én is ismerek olyan brigádokat — amelyek ba­bérjaikat féltve —, kiközö­sítik a „fekete bárányokat”. Van-e értékesebb vállalkozás, mint közösségivé változni egy kirekesztett, a helyét, életformáját nehezen talá­lót?... Szekeres József brigádve- zető és Urbán Béla csoport- vezető jó példája láttán töb­ben ültek be az iskolapadba. Szekeres egy általános érett­ségi után, most egy másikra készül 46 évesen. A többet ésszel, mint erővel elvet val­ló ember elégedetlenkedett műszaki ismereteivel. — Kiötöltem valamit, spe­kuláltam, a titok nyitja a kezemben volt, s mégsem tudtam bemenni az ajtón. Akor kellett szaladgálni ide- oda segítségért, kegyetlen láb- és kézmunka míg újból gombolyag lesz a fémkötél. Ha ez a kötözőbak beválik — mutat egy újdonsült szer­kezetre —, remélem gyerek­játék lesz e művelet. TANULNI MUSZÁJ Persze kevesen kacérkod­hatnak még a brigádból az­zal a gondolattal, hogy ma­gasabb műszaki ismeretek birtoklói legyenek. De már az is haladás, hogy néhány fiatal, no. meg aki a gyer­mekei előtt röstellkedik, hogy nincs meg a nyolc általáno­sa. megpróbálja bepótolni, amit elmulasztott. A betaní­tott munkások közül a vál- lalkozóbbak beiratkozhatnak a hőkezelő szakmát, adó tan­folyamra. A cél. hogy megta­nulják mi, és miért történik itt a kemencékben. Lánc-lánc, eszterlánc. Az “alapanyagot jól vagy rosz- szul, mór megcsinálták vala­hol ... Ha törik a drót, a meó visszadobja. Nagy János főművezető magyarázza: — Ha rosszul dagasztott® kenyeret, áír veszi észre, aki megeszi. A mi „sütésünkét” a Beton- és Vasbetonipari Művek veszi meg. Az építőipar módosí­totta a szabványt, hogy a minőség javuljon, de a ko­hászati szabvány a régi. A brigád egy felhívással fordult a többiekhez. — Csak egy kicsivel kell jobban odafigyelni, s keve­sebb energia fogy — magya­rázza a brigádvezető. — Én vagyok a fűtő — fűzi hozzá mosolyogva a cso­portvezető —, az égőket kell jobban beállítani, no meg a levegőt, és a gáz helyes, ará­nyára figyelni, s máris spó­roltunk. VIRTUSBÓL IS . Nemcsak a kemence mele­ge, de a férfias virtus is fű­ti Veres Bélát és Medve Fe­rencet. Nem egymás ellen ve­tekednek, hanem egy tonná­nyi huzal megzabolázásán. Régi páros, szemjátékból ér­tik egymás szavát. — Bár ilyen embereim len­nének még vagy tizenöten — súgja a csoportvezető. Az óhaj máris diktálja a kér­dést; mennyiveF több a job­bak fizetése. A mozgóbér ke­vés, s nem elég ösztönző. Egy emberre átlagosan 135 forint jut. De az üzemveze­tő nyomban hozzáfűzi: ha­marosan bevezetnek egy új, és ösztönzőbb rendszert. A brigád nem véletlenül választotta a nevét. A ma­gyar—szovjet barátságot sze­retnék tovább ápolni. Az üzem falára egy szép tablót készítettek a győzelem napja alkalmából. A Szovjetunióból is érkezik egyébként otyan alapanyag, amit az ő felada­tuk továbbmunkálni. Jelké­pes az a termelési grafikon is a falon, amit ők készítet­tek. színesre festett lapos kötélből. Az üzemek szépen emelkedő termelési eredmé­nyét szimbolizálja. < A hét végén vendégségbe készültek. Kubiczky Ferenc kemencekisegítőnek egy kis borházat építettek Szirmabe- senyőn. A házszentelőn bog­rácsgulyás volt a menü. OLÁH ERZSI V Zöld hulláin a városon át Jó irány az egy irány Borsodi műszaki hetek Ma és holnap több mint tucatnyi rendezvényt tarta­nak városunkban és megyénk más településein a XVIII. borsodi műszaki hetek alkal­mából. A legkiemelkedőbb jelentőségű esemény az az ankét. amelynek előadója Szilágyi Lajos, az ÉVM mi­niszterhelyettese. A -rendez­vény színhelye az MTESZ miskolci székhaza. időpontja: délután fél három. A ‘ mai nap további ese­ményei közül hadd említsük meg a GTE miskolci szerve­zete és az MEE miskolci cso­portja közös rendezvényéi, a Nehézipari . Műszaki Egyete­men. ahol a korszerű szer- széni gép-vezérlésekről valla­nak szót a szakemberek. A vidéki rendezvények egyike az a kiállítás, amely ma délelőtt nyílt meg Hol­lóházán. s május 16-ig tart nyitva. A Szilikátipari Tudo­mányos Egyesület hol lóházi csoportja a tavalyi Alkotó If­júság pályázat díjnyertes ter­mékeit mutatja be. Már most szeretnénk fel­hívni a figyelmet néhány hol­napi előadásra. A Faipari Tu­dományos Egyesület miskolci csoportja az Avas Bútor­gyár kultúrtermében dél- ulóh 2 órakor a magyar bú­toripar helyzetéről rendez előadást. A GTE városi szer­vezete a DIGÉP-ben gépgyá­ri, a December 4. Dvótmű- vekben drótgyár műszaki na­pot rendez. Érdekesnek ígér­kezik a Magyar Élelmezés­ipari Tudományos Egyesület Borsod megyei területi szer­vezetének előadása is, amely a közgazdasági szabályozók­nak a sütőiparra gyakorolt hatását taglalja majd. Az előadás a Fürdő utcában dél­után 2 órakor kezdődik. Az Országos Erdészeti Egyesület miskolci helyi csoportja pe­dig — ugyancsak a szabályo­zórendszer változásának té­makörében — ankétot rendez az MTESZ-székházban. ahol minisztériumi előadó foglal- , kozik majd a VI. ötéves terv ' erdészeti feladataival. A vidéki rendezvények kö­zül figyelmet érdemel Sátor­aljaújhelyen a Lakáskultúra című lap szerkesztőségi an- kétja, amely a lakás beren­dezésével foglalkozik, s a helyi művelődési központban délután 2 órakor kezdődik. (Folytatás az 1. oldalról) Igen ám. de a felfestett .je­lek már ellentétesek a most zajló forgalommal. Mit lehet tenni: szombat reggeltől — a balesetveszély elkerülése ér­dekében — bevezetik, az egy- irányúsítást. Ekkor látszik meg igazán, mennyien vezet­nek rutinból. Hiába a fel­festett útburkolati jelek, a táblák, söl a rendőri forga­lomirányítás. egyre-másra hajtanak be a személy- és tehergépkocsik a már ' egv- irányúsított Szemete utcá­ra. Gyors konzultálás, s ha­talmas. a kötelező haladási irányt jelző tábla kerül az útnak erre a részére. Fel­festik a még elmaradt jele­ket is, kikerülnek az utolsó .táblák. Rugalmas a Miskol­ci Közlekedési Vállalat is: reggel 6 órakor már a Szin- va-hídon álltak meg a Nép- kert felé közlekedő autóbu­szok. Vasárnap délelőtt: körútra indulunk. Igyekszünk minél több tapasztalatot szerezni arról: mennyire gyorsítja a forgalmat az egyirányúsí tás, hol keletkeznek dugók, egy­általán. hogyan sikerült az új forgalmi rend premierje. A Petőfi tértől indulunk. s mert a Földes Gimnázium mögött éppen zöldet kapunk, zöld hullámban haladunk a sportcsarnokig. Nem telik bele egy perc, már a Nép­kertnél vagyunk. Mindenkép­pen gyorsult tehát a forga­lom. Még két megfigyelés: a Szinva-hídon éppen beáll két csuklós autóbusz. Közeleg a harmadik is, ám ha a meg­állóig menne, „kilógna” a Széchenyi útra. A buszveze­tő rugalmas: lelassít, majd a zöld jelzés ellenére megáll az Avasi kávéház előtt, hagy­ja. a többieket kifutni. Mö­götte néhányan eszeveszetten nyomják — szabálytalanul — a dudát. Pedig, ha sávot vál­toztattak volna — mert hogy itt két sávon futhatnak a Sze­mere utca felé —, már ré­gen túl lennének a villany- rendőrön. Később az út há­romsávosra bővül. A CO 54—93 forgalmi rendszámú Wartburg vezetője rosszul értelmezi a sávváltoztátás előnyeit, irányjélzés nélkül lő ki éppen elénk, csaknem összeütközünk. A sportcsar­nok előtt hasonló szabályta­lansággal tér vissza a szélső sávba, merthogy az Avas-dél felé akar menni . .. A megyei paribizottság volt épülete előtt visszafor­dulunk, s most a Korvin Ol­ló utca forgalmát vesszük górcső alá. Itt is zöld hul­lám van, hasonló gyorsaság­gal érkezünk a Madarász Viktor utcáig. Itt balra for­dulunk, s a bal oldali sáv­ban maradunk. Ebből a jel­zések szerint csak balra, te­hát a posta felé lehet ka­nyarodni. Ismét példák soka­saga arra: mennyire rutin­ból vezetünk. Tíz kocsi'.-kö­zül hat ebből a sávból egye­nesen halad tovább! Ismét az MSZB téren vagyunk, a párt­székház parkolójához igyek­szünk. Legnagyobb megrökö­nyödésünkre szembe velünk jön a ZM 31-42 forgalmi rendszámú Zsiguli. Kiszólunk, hogy egyirányú az utca, ini­re észbe kap, s megíordítj« kocsiját a vezető. Jó negyedóráig figyeljük itt a forgalmat. Vannak, akik csak a „Behajtani tilos!" táblánál veszik észre, hogy a Papszer utcán át kell foly­tatniuk .útjukat. Mások meg­állnak, tudakozódnak: most hogyan is juthatnak ide vagy oda. Kisebb torlódás, de a villanyrendőr már 15—18 ko­csit is átenged. Ez is bizo­nyítja: sokan nem olvastak el a KPM közleményeit, la­punk szinte mindennapos hír­adásait. A tapasztalatok ennek el­lenére kedvezőek. Gépkocsi­vezetők sokasága nyilatko­zott úgy: nagyon jó irány az egyiíány. Gyorsabb, „szellő­sebb” á közlekedés a belvá­rosban. lényegesen csökkent a balesetveszély. A feledé­kenyekkel szemben pedig tegnap még elnéző vett * rendőrség is ... TÓTH ZOLTÁN Színe és fon iái kj a (Részben) feszített víztükör Az igényes angol úri, aka­rom mondani: feríiszabó, leg­alább egyszer, de inkább többször is próbál, mielőtt készre formázza az öltönyt. Azt mondják a szakemberek, hogy hasonlóan kell eljárnia annak is, aki feszített víz­tükrű medencét készít: mi­előtt íelkeni a vízzáró mal­tert, azaz készre „szabja” a medencét, próbaképpen fel kell töltenie Vízzel. Nos, ez az, ami nem történt meg Tapolcán, de hogy miért nem, arról később. Előbb ugyanis röviden el kell mon­danom. mi a feszített víztü­kör lényege. A hagyományos úszóme­dencék oldalfala visszaveri a hullámokat, és — mint tud­juk — nem sima a víztükör. Régen rájöttek, hogy ha en­gedik átbukni a hullámokat a meghatározott szögben haj­ló oldalfalon, akkor nem ve­rődnek vissza, következés­képpen: feszített, sima lesz a víztükör. Országszerte számos feszí­tett tükrű medencét építet­tek mái-, s annak idején öröm­mel tettük közhírré, hogy Ta_ polcán is lesz ilyen. A me­dence átalakítása az idei sze­zonra — éppen hogy — be­fejeződött, ám szakembernek sem kell lenni ahhoz, hogy észrevegyük, az egyik oldalon van valami bibi: ha nem töltik túl a medencét, csak itt-ott bukik át a víz a fa­lon. Mert rosszul szabták — Hofi dalát idézve: „elszab­ták” — a Vízügyi Építő Vál­lalat emberei. Ez úgy fordul­hatott elő — mondják —. hogy nem próbálták ki a „remeket”, mielőtt elvégez­ték az utolsó simításokat. Pedig olyan egyszerű lett volna, mint egy pofon, hisz Tapolcán van viz, éppen elég. Télen is van. tavasszal is van. Az időjárást tehát alig­ha lehet hibáztatni. Fürdeni persze így is lehet a medencében. S ha netán találkozik az ember néhány hullámmal, az sem tragédia. Kiskorunkban sem kergettek bennünket az asztal körül, ha nem feszített vizű meden­cében lubickoltunk. Egyéb­ként is helyre lehetne hozni a hibát, akár egy kurta hét alatt — hallottam a vállalat egyik vezetőjétől —. csak ilyenkor; szezonban már kel­lemetlen javítgatni. Bizony kellemetlen. Különösen, ha gondos munkával meg lehe­tett volna csinálni a meden­cét — egyből is —. rende­sen. Ügy látszik, nincs szeren­csénk a tapolcai stranddal. Mintha a balsors rakott vol­na fészket azokba a bronz- stjvegű betonkúpokba, melyek a bejárat fölöt* meredeknek. Mellesleg: már akkor is nyilvánvaló- volt, hogy bőví­teni kell a strand területét, amikor ezt a sokkupolás. méregdrága kapuzatot építet­ték. És mert csakis bejá­rati oldal felé tágítható a tér, a betonkúpokat előbb- utóbb szét kell rombolni. Hej. haj. bizony, a bal­sors! . . . Raktárban pihen az egymillió forintért vásárolt; sátor is, amivel be akarják fedni a (részben) 'ffeszített vizű medencét. Mikor? Az idei őszön már semmiképpen. De jövőre, vagy azután is csak akkor, ha valahonnan előteremtik a költségtöbblet­ként jelentkező súlyos száz­ezreket. A sátornak ugyanis méregdrága energiából van (lenn») a tartószerkezete. É,i^ jel és nappal, hétköznap és ünnepnap, szakadatlanul dol­gozni kell a nagy teljesít­ményű gépeknek, hogy any- nyi meleg levegőt pumpálja­nak. amennyi Lefeszíti az ir­datlan ponyvát, (Sopronba« van hasonló rendszerű uszo­da. Vezetője — fülem halla­tára — nem éppen meleg szavakkal emlékezett meg azokról, akik a külföldről importált ötletet elfogadták.) De mit kezdenek a sátor­ral. ha nem lesz pénz az üzemeltetésre? Eladják. Ki­nek? Nyilván annak, akinek elkerülte a figyelmét, hogy energiatakarékosság van vi- 'ágszerte. ígv például a stran­dokon is. Lesz ilyen? Ezt már találgassa más. Mond­juk az, aki elszabta . .. (békés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom