Déli Hírlap, 1980. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-08 / 106. szám

Az 5. perc története: Kutasi szabadrúgását Fükő (8-as) kapta, ö egyből — a kivetödő Disztl keze mellett — élesen ellőtte a labdát, és a befutó Szabó (jobbról a harmadik, 9-es) és Teodora II. (erősen takarva)) lábáról a kapuba vágódott a labda. és más semmi... DVTK—Videoton 1:1 (1:1) diindétttélé A vén platán és szobája A hegyes Krabah nemcsak arról nevezetes, hogy ott na­gyon sok a magas életkort elért ember. Krásznij Bazar es Szhtorasen települések között, a Kengyelancsaja hegyszoros keleti lejtőjén, ott, ahol véget ér a Kis-Kaukázus fő vízvá­lasztó gerince, a forrásnál egy öreg szederfaerdőben egy még öregebb platánfaóriás emelkedik — 2000 éves. Nehéz megérteni, hogyan élhet még mindig, hiszen legalább két év­százada törzsének belseje a földtől számítva 7 méter magas­ságig üres. Ennek ellenére a platánfa egészséges és minden évben termést hoz. A fatörzs belsejében levő „szoba", ame­lyet villám égetett ki, 49 négyzetméter alapterületű, a törzs kerülete pedig a földtől számított egyméteres magasságban 31,5 méter, a fa egész magassága 45 méter. A legenda szerint a polgárháborúban ebben a „szobában” keresett menedéket egy alkalommal a rossz időjárás elől a Vörös Hadsereg 100 főből álló egysége ... Boszorkányok, táltosok, garabonciások Kiveszőben vannak a földművelő parasz­tok és pásztorok kö­rében élő misztikus hiedelmek - tapasz­talták évekig tartó terep járásaik során a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Néprajzi Tanszékének munka­társai. Barna Gábor és kutatócsoportja több száz méternyi magnószalagon azok­nak a - többségük­ben - idős emberek­nek a megnyilatko­zásait örökítette meg, akik még valami­lyen hallott vagy személyesen átélt em­léket őriznek ezek­ből. Az emlékezők ta­núsága szerint a hajdúsági nép kép­zeletét leginkább a boszorkány alakja ragadta meg. Léte­zésében mindenütt hittek, csupán mes­terségének megtanul­hatóságát vonták né­hol kétségbe, s úgy vélték, hogy azt csakis örökölni le­het. Az adatközlők szerint a boszor­kányok általában nők, főként idősebb asszonyok, de itt- ott férfi is akad köztük. Kábán és Balmazújvároson úgy vélték, hogy minden bába boszor­kány; a hajdúnáná­siak úgy tapasztal­ták, hogy a bábák csak segédkeznek a boszorkányoknak, de hasonló hatalommal vannak felruházva. Van, ahol azt tar­tották, hogy csak kedd és péntek éj­jel járnak, általános vélemény volt. vi­szont az, hogy kü­lön napjuk nincs ugyan, idejük azon­ban korlátozott: éj­féltől 1 óráig ronta- , nak, de hatalmuk minden esetben csak napnyugtától napkel­téig terjed. Mindenütt védekez­tek ellenük, csak mint kiderült, más- más módszerrel: volt, ahol az öreg­asszonyok félelmük­ben kifordított ru­hában aludtak: volt, ahol seprűt támasz­tottak az ajtófélfá­hoz, mert szerintük a boszorkány addig nem tud bemenni, „amíg meg nem ol­vassa, hogy hány szál van benne”. Olyan hely is akadt, ahol az ajtó kilincsé­re akasztott olvasó­val védekeztek elle­ne. Széles körben is­mert hiedelemalak volt a táltos is. Azt tartották róla, hogy foggal született gye­rekből lesz. De tál­tos lesz az is, aki tizenegy ujjal szüle­tik. A táltosok so­vány, szikkadt em­berek, szúrós szemű férfiak voltak és mindig fáradt ember benyomását keltet­ték. Annyira nem félték őket, mint a boszorkányt, mégis tartottak tőlük, mert úgy hitték, hogy az egészséges gyereket nyomorékra cserélik ki. A garabonciás de­ákról szóló hiedel­mek, amelyek egy­kor nagyon élénken éltek, eltűnőben van­nak. A mese vala­mikor azt zengte, hogy sárkányon jár és vihart támaszt; ma csúfnévként hasz­nálják és a köteke­dőket illetik vele. A természetfeletti lények közül a li- dérc hiedelemköre a legismertebb. Azt mondják, hogy to­jásból kikelt tyúk. Van, ahol a fekete csirkét nevezik li- dércnek. Másutt a boszorkányhoz ha­sonlítják, aki a li­dércnyomást okozza. Tiszaörsön szőrös állatként, emlegették a markolábot, ame­lyet annak idején szintén gyerekijesz­tőnek Használtak; ma már nem isme­ri senki, a legöre­gebbek is csak hal­lomásból. Jó kedvhez jó muzsika sfc A bőgőnek nincs lába, tehát vinni kell.. ; (Jakubik László felvétele) Hányán nem látnak? Tegnapi előzetesünkben azt írtuk, hogy a DVTK-nak a Videoton elleni találkozója lét- fontosságú. hiszen mindenkép­pen pontot, vagy pontokat kellene szerezni ahhoz, hogy a kiesés veszélyét elkerüljék. Talán sokan kételkednek ben­ne, hogy ilyen súlyos lenne a helyzet. de ha figyelembe vesszük a csapat idegenbeli teljesítményét és az itthoni gyenge szereplést, akkor be­látják, hogy valóban aggód­nunk kell a DVTK-ért. A találkozó megkezdése előtt kis ünnepséget rendez­tek, melyen Árvái Béla, a DVTK elnöke és Józsa László, a labdarúgó szakosz­tály elnöke 350. NB I-es mérkőzése alkalmából kö­szöntötte Salamon Józsefet, aki 1963 óta a DVTK játé­kosa. A szurkolók is, mint­egy tízezren, nagy tapssal köszöntötték a válogatottat is megjárt hátvédet Ügy tűnik, az ünnepség hangulata tovább tartott a kelleténél, és ezért a Video­ton teljesen szabadon mozog­hatott. A DVTK csatársora könnyen megadta magát a fehérvári védők szoros em­berfogásának, nem mozogtak el, és így nehezen lehetett nekik labdát adni. Az első percek megilletődöttsége után a hazaiak is feljöttek, de roppant körülményesen szót-, ték akcióikat. Meglepő volt, hogy az utóbbi bajnoki mér­kőzéseken kitűnően szereplő Szántó ezúttal nem találta önmagát. Leadásai rendre az ellenfélhez kerültek, és sok­szor akadt el rajta a hazai­ak támadása. Borostyánt Horváth, Feketét Végh, Teo- doru II—t Kovács J. Oláht Burcsa szinte teljesen kikap- fesolta a játékból. A Videoton lestaktikával próbálta a ha­zaiak támadókedvét elvenni, ami többnyire sikerült is. Amikor a diósgyőriek beível­ték a labdát, abban a pilla­natban minden fehérvári já­tékos teljes erejéből futni kezdett Veréb kapuja felé, és így a diósgyőriek közül néha öten is lesen ragadtak. En­nek ellenszerét, azaz az egyéni játékot csak nagy so­kára találták meg a piros­fehér játékosok, de a befeje­zés általában sikertelen ma­radt. Érdekes volt megfigyel­ni, hogy a diósgyőri védők korántsem fogták olyan szo­rosan a fehérváriak kulcsem­bereit, gyors csatárait, mint azt vártuk. Tieber és Májer kedvére száguldozhatott a széleken, szervezhették az ellentámadásokat. Védőink rendre csak statisztáltak mellettük. A hazaiak csatárai közül a legagilisabb a nemrég Sza­badkán gólkirályságot nyert Teodoru II. volt, aki elfutá­saival és cselsorozatával sok­szor megkeserítette Kovácsék életét. Az első hazai gól után a ptadion eredményjelző táb­lájára Fekete nevét írták ki, bár a szurkolók között töb­ben is azt mondták, hogy — és mi is így láttuk —, Teodoru II. volt a gólszerző. Nos, megkérdeztük a fiatal játékost, ő hogyan látta? — Amikor Kutasi balról belőtte a szabadrúgást Fükö- nek, már láttam, hogy lehet itt valamit keresni. Sanyi élesen kapu elé lőtte a lab­dát laposan, és a menteni akaró Szabó (!) és én együtt rohantunk a labdára. Tulaj­donképpen kettőnk lábáról vágódott a labda a hálóba. A Videoton egyáltalán nem állt be védekezni, és tovább­ra is gyors, korszerű, két- háromhúzásos támadásokkal kísérleteztek. Lényegében Ku­tast rossz labdakezelését használta ki Burcsa, aki már a 21. percben egyenlített. Nem akarjuk azt mondani, hogy — miután az eredmény ennyi maradt — egyértelmű­en Kutasin úszott el az egy pont, hiszen a DVTK-ból ma­radéktalanul csak Verébét lehet dicsérni. A második félidő inkább küzdelmet hozott, játékot nem. A diósgyőriek rendü­letlenül ívelgették előre a. labdát, vagy középen próbál­tak támadásokat vezetni, de mindkét esetben könnyedén hárítottak a Videoton védői. Többször leírtuk már, hogy a DVTK csatárai nem hasz­nálják ki gyorsaságukat. Nos, ezen a találkozón is ezt lát­tuk. Fekete például a II. fél­időben annyira nem volt já­tékban, hogy észre sem vet­tük, hogy a pályán van. Bo­rostyán pedig mintha meg­unta volna a találkozót. Az egész mérkőzésen két olyan momentum volt, ami­kor Borostyán eldönthette volna a találkozót. Mindkét esetben hibázott, és ettől kezdve sértődötté vált. Elbújt védője mögött, nem mozgott, nem mutatta magát. Éppen ezért érthető Salamon kifa- kadása, amit a lelátón is hallhattunk. A jubileumát ünneplő védő rettentő dühö­sen fordult a DVTK kispad- ja felé, majd így szólt Szabó Géza vezető edzőhöz: — Szól­jon már neki, akar-e ját­szani? Mindez a II. félidő 10. per­cében történt, és ettől kezd­ve több volt a veszekedés a hazai játékosok között, mint az összefogás. Feltűnő volt 'például, hogy Kutasi és Sa­lamon többször — szurkolói nyelven szólva — „égették” egymást. A fehérváriak mit sem törődtek ezzel, és ha egy kis szerencséjük van, akár mindkét pontot elvihet- ték volna. A diósgyőri kapuban Veréb egyenletesen, jól védett, többször bravúrok sorozatát mutatta be. Szántó a talál­kozó elején rengeteget hibá­zott, de aztán a sok rossz teljesítmény között még az övé volt a legjobb. Rengete­gig ment segíteni a támadá­sokat, szervezte a hazaiak akcióit. Salamon teljesítmé­nyéről, jubileumára való te­kintettel, ezúttal nem szó­lunk. A beállós posztján ját­szó Váradi sokszor légüres térben mozgott, a szerelé­sekről lemaradt, a támadá­sokat nem nagyon segítette. Az ő helyére beállt Kádár inkább jobbhátvédet játszott, de ő sem volt jobb, mint Váradi. Kutasi nagyon lassú volt, szélsője szinte akkor ment el, amikor akart. Az ossz játékból szinte alig vet­te ki részét. Oláh, Fükő és Kerekes teljesítménye na­gyon gyenge volt, talán még Fükő volt az, aki néhány jó labdájával enyhített a közép­pályás sor mérsékelt telje­sítményén. A csatársorban Borostyán a klasszikus alibi- futball megtestesítője volt, érthetetlen szerepeltetése ak­kor, amikor egy fontos mér­kőzéshez így áll hozzá. Teo­doru II. a legveszélyesebb tá­madónk volt, de ahogy mon­dani szokták, egy fecske nem csinál nyarat. Fekete annyi­ra kivonta magát a játék­ból, hogy jószerivel csak ak­kor tudtuk meg, hogy a pá­lyán volt, amikor a mérkő­zés végén a játékosok levo­nultak az öltözőbe. Főleg a II. félidőben, Ja- czina játékvezető több dön­tését óriási füttykoncert fo­gadta. Anélkül, hogy a já­tékvezetőt védeni próbálnánk, a tárgyilagosság kedvéért meg kell mondanunk, hogy jól vezette a mérkőzést, és két hibától eltekintve végig kezében tartotta a találko­zót. Többször leírtuk ' már, hogy gólokat a játékvezető nem lőhet, ezért felesleges rajta követelni a győzelem elmaradását. DARAB GYULA ★ További eredmények: Vasas- Volán 2:0, Üjpest—PVSK 3:1, DMVSC—Bp. Honvéd 0:1, Győr— Ferencváros 3:1 Békéscsaba— MTK-VM 1:0, PiMSC—ZTE 7:2, STC—Dunaújváros 0:1. MÁV Elő­re—Tatabánya 0:0. az NB i Állasa A 27. FORDULÓ UTÁN 1. Bp. Honvéd 27 15 9 3 54-30 39 2. Vasas 27 12 10 5 57-38 34 3. Videoton 27 14 6 7 50-38 34 4. Ü. Dózsa 27 14 5 8 63-51 33 5. Ferencváros 27 12 8 7 59-42 32 6. Tatabánya 27 11 9 7 41-34 31 7. ZTE 27 9 10 8 42-42 28 8. Rába ETO 27 12 3 12 45-46 27 9. PMSC 27 9 8 10 46-32 26 10. MTK-VM 27 9 8 10 37-39 26 11. B.-csaba 27 8 10 9 44-53 26 12. Diósgyőr 27 10 5 12 37-34 25 13. DMVSC 27 7 11 9 30-31 25 14. D.-újváros 27 7 10 10 40-44 24 15. Volán SC 27 8 7 12 32-48 23 16. MÁV Előre 27 6 8 13 24-46 20 17. STC 27 5 8 14 24-40 18 18. PVSK 27 4 7 IC 22-59 15 Felszabadulási ökölvívó emlékverseny Ma 17 órától a városi sportcsarnokban 33 egyesület 132 versenyzője lép szorítóba a felszabadulási ökölvívó em­lékversenyen, amelyet az or­szág ifjúsági korú verseny­zőinek rendeznek. A viadal érdekessége, hogy ebben az évben az ökölvívók négy aranyjelvény-szerző versenye közül ez az első. A verseny négy napig tart, pénteken és szombaton egész nap öklöz­nek a versenyzők, a döntők vasárnap reggel 9 órakor kezdődnek. Sportpálya, társadalmi munkában Társadalmi munkában sportpályát építenek a Sze­rencsi Csokoládégyár KISZ- fiataljai, szocialista brigád­jai. A Monok mellett épülő pályát már alapozták, ezen a héten végeznek a füvesítés­sel is. A fiatalok és szocia­lista brigádok több ezer óra társadalmi munkát végez­nek a pályaépítésnél. Ügy tervezik, hogy szeptember­ben fel is avathatják az öl­tözővel is rendelkező tömeg­sport bázist. Teke A második vonalban sze­replő miskolci férfi tekecsa­patok győztek az utóbbi for­dulóban. MÉMTE—KV SE 6:2 (2505:2503). Rendkívül szoros találkozón idegenben sike­rült győzni a miskolci mun­kásoknak. Pontszerzők: Han- zók 435 fa, Németh 431, Bor- bény 430, Zombó 426. Borsodi Bányász—STC 7:1 (2507:2303). A Perecesen le­játszott találkozón henge­reltek a hazaiak. 7 o Ha s labd Országos II. osztályú fel­nőtt tollaslabdaversenyt ren­deltek Szegeden május 1-én és 2-án, ahol a Honvéd Papp J. SE ifjú reménységei is pá­lyára léptek, és eddigi emieik sorát egy első és egy harma­dik helyezéssel gazdagították. A női párosban a Tamók— Dovalovszki (Honvéd Papp J. SE—SZOTE) kettős első he­lyet szerzett, míg a férfi egyéniben Zovúnyi Sándor harmadik lett. Sakk Vasárnap megkezdődött és 9-éig tart a megyei egyéni fel­nőt sakkbajnokság a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőházban. A verseny időpontjai; délelőtt fél 9-től 1 óráig, délután 1-től este 9 óráig. A megyei bajnok­ságot 11 fordulós svájci rend­szerűén bonyolítják le. Az OB II-es sakk-csapatbaj­nokság legutóbbi fordulójában a tartalékos miskolci együttes nem várt vereséget szenvedett Buda­pesten a Láng Vasas ellen. Láng Vasas—Miskolci Sparta­cus 8:4 (2 függő), győzött: Ko- rompai, Maczkó, Porkoláb, dön­tetlent ért el D. Kovács és Lo- bermayer. Miskolcon játszottak az OB I. sakkcsapatbajnoki címért. A Miskolci Medicor ellenfele ez­úttal a nyolc mesterrel felálló Tipográfia együttese volt. Az eredmény 6:6 lett, de a jelen levő sakkozók megítélése sze­rint Kluger és Márton függő játszmáját a miskolciaknak ítéli majd az értékelő bizottság. Győztek: Szurovszky, Szabó, Czina, Nikita. Döntetlen lett Borbély, Lőrinc, Kádár és Ko­vács mérkőzése. A becslések szerint jelen­leg az egész világon több mint 40 millió vak él, 80 szá­zalékuk a fejlődő országok­ban. Három eset közül ket­tőben a megvakulást idejé­ben való gyógykezeléssel meg lehetne akadályozni. A megfigyelések szerint a va- k£>k szama jelenleg inkább emelkedik, mint csökken.

Next

/
Oldalképek
Tartalom