Déli Hírlap, 1980. április (12. évfolyam, 78-100. szám)
1980-04-14 / 86. szám
a miskolciaké a szó Ki figyel oda? A tiszta, virágos Miskolcért > Vagyunk néhányan a Selyemréten is, akik csatlakoztunk a varosunk szépítéséért indított mozgalomhoz, s igyekszünk rendbe rakni, kikoznictikázni lakókörnyezetünket. Egyik nyugdíjas lakótársammal kitakarítottuk a házunkhoz tartozó pihenöparkot, s körülnéztünk, mit tehetnénk még. Sajnos azonban a magunk erejéből többre már* nem futja. Segítség kellene. Ecgkivált a felgyülemlett vagy korábban ottfeledett törmelékek, hulladékok elszállításához. Tavaly ősszel például esőrepedés volt a lakóépületünktől karnyújtásnyira, ám miután a hibát elhárították, önfeledtek a javítás közben keletkezett törmeléket, s egy jókora gödör is árulkodik a javítók figyelmetlenségéről. A Szinva-parton — az óvoda mellett is — a szállítókat várja egy nagy halom szemét. Már csak az óvodás gyermekek egészségének védelméért is mihamarabb el kellene vinni onnan. Sok bosszúságot okoz lakótelepünkön az is. hogy a vízlefolyó aknák túlnyomó többsége eldugult, az idők folyamán telebordódott sárral. A csapadék emiatt — míg csak fel nem szárad — tócsákba gyűlve bűzlik az út két oldalán. A város tisztaságával kapcsolatos egy másik gondunk is. Az ugyanis, hogy a szemétgyűjtő konténerek közül némelyik a kiürítés után nem nyitható fel. A gép rászorítja a tetejét, amit aztán csak fejszével lehet kifeszíteni. Mit tehetnek a lakók, ha nem boldogulnak a konténertetőkkel? Természetesen a tartály mellé, a földre öntik a háztartási szemetet. Ügy gondolom, jó lenne, ha a köztisztasági vállalat dolgozói a konténerek kiürítése után meggyőződnének arról, hogy vajon a célnak megfelelő állapotban maradtak-e ezek az alkalmatosságok. Nyilván nem csupán a Selyemréten gond ez. I.ehet. hogy az általam leírtak apróságok. Ám ne feledjék el; a tisztaság megteremtése ezeknek az apró problémáknak a megszüntetésén is múlik. Magyar Ecrenr Miskolc, Augusztus 20. u. 18. sz. Gázpalack az úttesten Beleborzongtunk a látványba, ami pentek délelőtt a népkerti buszmegállónál fogadta a közlekedőket. Az úttest közepén egy hatalmas gázpalack hevert. A látvány fölött mindenki szörnyülkö- dött: vajon ki és hogyan szállította ezt az ovatos kezelésre szoruló gaztartalyt. hogyan veszíthette el számara ilyen észrevétlenül. A palack ugyanis kétségtelenül gazdátlan volt: az úttestről az egyik autóbuszról leszálló buszvezető, s a járókelők emelték fel, s tették a járdára. Mindenkinek megmozgatta a fantáziáját:, mi lett volna, ha ... autóra, netán járókelőre zuhan? Vagy ha felrobban? Végiggondolni is el borzasztó. A sajtó sokat foglalkozott mar azzal az évek során. I hogy nagyobb gondosággal kell a szállítmányokat kezelni a gépjármüveken. A KRESZ szigorúan rendelkezik erről. S lám mégis előfordul... Holott ilyennek még véletlenségből sem volna szabad előfordulnia! M. S.-né M iskoic Hiányzik a 00... Attól tartok, hogy lassan örökzöld témája lesz Mis- kolcnak a nyilvános illemhelyek hiánya. Legkivált azért, mert egyre többfelé tűnik fel. hogy nincs. Itt van például a Tanácsház téri új park. Űjnak mondjuk, noha már több éve vonzza a sétálgató, pihenni vágyó nyugdíjasokat, a kisgyermekeiket levegőztető mamákat s a környező iskolák diákjait. Egyszóval — nagy látogatottságnak örvend. S hogy éppen ezért igencsak elkelne benne egy „zöld házikó” vagy „földalatti”, azt tanúsítják azok a szinte mindennapos jelenetek a bokrok mentén vagy a tűzfal tövében. amelyeket nem illik leírni, igaz. a Szabadság téren és a Szemere parkban van ilyen létesítmény. Ám erről nyilván kevesen tudnak. Helyes volna hát. ha vagy építenének erre a térre is ilyen közhasznú intézményt, vagy legalább egy- egy táblával útbaigazítást adnának arról, hol található a legközelebbi ... Gyakran jártam külföldön, s híres világvárosokban láttam, hogy ily módon segítenek a szük- seg-helyzeten. Hiszem, hogy nálunk is jó szolgálatot tenne ez a módszer. P. S.-né, Miskolc A Trencsényi utca lakóinak: A TIGAZ ismét egy kis tü- relrrtet kér, az útburkolatot is rövidesen helyreállítják, miután befejezik az utcában a gázvezetékek lefektetésének második ütemét. A Vörös Hadsereg u. 3—5. sz. ház lakóinak: Megnéztük. A parkot nem találtuk. Közelebbi megjelölést kérünk, s lehetőleg pontos névvel es lakcímmel ellátott leveiMagyar Bálintne, Miskolc, Árpád u. 25. sz.: Mindeddig sajnos meg nem sikerült megtalálnunk azt az illetékest. aki pontos választ tudna adni arra, hogy milyen jogszabályok vonatkoznak a levélben megjelölt földterület használatára. S most mór bennünket is izgat a kérdés: vajon ki tudja? A választ rendületlenül keressük. Nagy Lajos, Miskolc, Selyem- rét u. 32. sz.: Panaszát továbbítjuk, a választ •eveiben közöljük. így kell elköszönni! Nem nagy ügy — mondhatná bárki —. en azonban azt hiszem, hogy emberségből példaadó . .. Március 29-én kapta kézhez férjem az ..ob- stíot’, mellyel el bocsátották öt a Magyar Néphadsereg szolgálatából. Az 1919-ben született korosztály — az ö korosztálya — veit együtt meghatottam hallgatta végig a napi- parancsot. melyben a honvédelmi minisíter köszönetét fejezte ki mindenkori helytállásukért. Ez a korosztály végigjárta a háború poklait, s évtizedeken át készen állt hazánk védelmére. Az Emléklap átadása előtt, az utolsó vezényszóra, még egyszer kihúzták magukat. Talán a katonai eskü jutott az eszükbe, talán a második világháborúban mellettük bajtárEz a meglepően szép. műsoros búcsúztató emlékezetes marad csaladunk számára is. Köszönöm férjem megbecsülését a honvédségnek. S hiszem: a legszebb példáját adták annak, hogyan kell elköszönni a búcsúzó előttünk járóktól. Marosi Lajosnc Miskolc elesett fiatal saik. .. * A sportcsarnok előtti díszmedencét láttuk már szárazon, láttuk vízzel telten, telve szeméttel. s láthatjuk most tisztán, s ha így megy — székekkel teli. A környékbeli ifjak nemigen kímélik díszmedencénket, s a vasvázas székekkel tiporják mozaikkal borított aljat. Úgy tűnik, nyugodtan tehetik, hiszen ki figyel rájuk? Pedig szomorú a látvány. Azt példázza. hogy kicsit gazdátlanok a köztereinket díszítő létesítmények. Vajon eljutunk-e odáig, hogy végre a járókelők is elszánják magukat, s figyelmeztetik a rendbontókat. L. József Miskolc A megközelíthetetlen utca A MISKOLCIAK* A SZŐ Rovatvezető; Radvioyi *va Levélcím: Déli Hírlap szerkesstAsége 39» Miskolc, Bajcav-ZsUinszk? ó* Ti. Tetetooszám: 18-231 Ha hiszik, ha nem. kevés híján el vagyunk zárva a világtól a Kőporos utca felső során. Törtéletünk pedig a következő: Másfél évvel ezelőtt kezdték meg utcánkban a kisajátítási eljárást, akkor, amikor a Bodótetö beépítését, az északi tehermentesítő út építését az Eszperantó tértől elkezdték. Aztán egyszer csak kaptunk egy értesítést, , hogy a kisajátítási eljárást bizonytalan időre felfüggesztik, nem bontják le házainkat. Igen ám, csakhogy addigra már az utcánkra felvezető út felét elvették, s ott maradtunk közlekedési lehetőség nélkül. Hogyan jutunk otthonainkba? Gyalogosan a kőporosi bérházak közül, egy olyan Pardon! lépcsőn, amely alig éri el a 30 centi szélességet. Tulajdonképpen nem is lépcső, csak valamiféle kőlapokból összedobott tákolmány. Jármüvekkel viszont a tengelyig süppedő sárban a téten at kell megkockáztatni a feljutást. Gyakran elakadnak mifelénk a köztisztasági vállalat szemétgyűjtő járművei, s a gázpalackot szállító gépkocsik. Csak csodálni tudjuk a gépjárművezetők áldozat- készségét. hogy felkapaszkodnak hozzánk ezen az úton. Megoldást kellene, s lehetne találni arra, hogy addig is, míg a terület szanálását be nem fejezik, ideiglenesen segítsenek súlyos gondunkon. Miután a kisvasút vonalát megszüntették ezen a területen, közúzalék-boritás- sal átjárásra alkalmas helyet építtethetnének az illetékesek a felső sor házai ház. Végül is: mindaddig itt kell élnünk, míg a bontás folytatását el nem rendelik. Az utca lakóinak nevében: Gergely Endre, Miskolc, Kőporos ti. Bű. sz. Fújja el a szél? A diósgyőri városközpontban — az Árpád utca és a Kuruc utca között — van egy tágas park. A 21. sz. Általános Iskola diákjai elhatározták, hogy megszervezik a tavaszi nagy-takarítást. Lelkesedésüket fűtötte, hogy á köztisztasági vállalat is meghirdette a város szépítését segítő hulladékgyűjtési akcióját. Az iskolások példaadóan dolgoztak, s összegyűjtötték a jókora parkban a téli időszakban felgyülemlett szemetet. Bíztak benne, hogy majd csak elszállíttatja valaki. Eddig azonban hiába bíztak, mert senki sem törő- • dött még a szemétkupacok - kai. Lassan széjjelfújja a szél, s ismét olyan lesz a terület, mint a nagytakarítás előtt. Akár kezdhetnék elölről a tisztogatást. Kiváncsi vagyok rá: vajon mikor támad ismét kedvük a kisdiákoknak a takarítgatás- ra? Hiszen még zokon sem vehetnénk tőlük, ha kedvüket szegte volna a história. Végül is: célját vesztette munkájuk, hiába igyekeztek Ügy gondolom, mihamarabb meg kellene győzni őket az ellenkezőjéről. S. T. Miska«.’ Megfigyeltem: minél kevesebb a vásárló egy boltban, annal kényelmesebbek az eladók. (Természetesen tisztelet a kivételnek!) Hadd ne írjam le tapasztalatom színhelyeit. Különösen a kora délelőtti és a déli órák csábítják tereferére a beszélgetni vágyókat, S nemcsak a kereskedelmi egységekben van így. Ne adj isten, hogy müszakváltáskor térnék be egy-egy szolgáltató egységbe. Olyankor ugyan ketten is vannak a poszton, ám rosz- szabb, mintha nem volna ott senki. A várakozó ilyenkor tudhatja meg, hogy Piriké- eknél belázasodott a gyerek, s a nagymamához kellett vinni, hogy Ilonka rohan haza, mert vendégeket vár, s főznie kell valamit. Arra is fény derül, hogy vigyázni kell a főnökkel, mert harapós kedvében van, csínján bánni a feketével, mert nem futja a reggeli főzethez, s hogy „képzeld drágám, a Mari már megint összeveszett az Ildivel”., és a többi... és a többi... Tudom: emberek vagyunk, meg kell érteni az ilyen helyzeteket is. S meg is értjük, ha legalább csak annyi figyelemre méltatnak bennünket, várakozókat, hogy azt mondják: pardon, kis türelmet kérünk-.. Fodor Éva M iskola Örült tempó — fölényes modor A Zsolcai kapu felöl a nyomdaudvar bejáratánál — éppen a kanyarban — szembetaláltam magamat egy személygépkocsival. Olyan őrült tempóval termett mellettem, hogy elképzelni sem tudtam, honnan keveredett elő egy szempillantás alatt. Szerencsére elugrottam előle, magam is meglepődve azon, hogy még mily fürge tudok lenni... És most töredelmesen be kell vallanom miamit: megsértettem a gépkocsivezetőt. Közismert kézjelekkel utaltam rá; bizonyára valami baja van, hogy ilyen veszélyes meggondolatlansággal mer közlekedni. A „pilóta” válasza: felhúzta az ablakot, hogy ne hallja, amit mondok. Am én provokáltam, s konokságom eredményes volt — kinyitotta a kocsi ajtaját. De kiderült, hogy csupán csak azért, hogy én is halljam, amit ő mond: semmi közöm hozzá, hogy ő milyen tempóban közlekedik, különben is mit reklamálok, hiszen nem ütött el! Szerencsére — mondtam én —, mert akkor nyilván mindketten nehezebb helyzetbe kerültünk volna. És ez az, ami nem rajta múlott. Ezúton szeretném az ÁG 54—72 frsz. (s a moziüzemi vállalat tulajdonában levő) személygépkocsi vezetőjének figyelmét felhívni ra: mérhetelenül tévednek azok a gépjárművezetők, akik úgy vélekednek, mint ő; közlekedésük tempójához igenis mindannyiunknak közünk van, akiket veszélyeztetnek. Higgye el: kockázatos dolog a gyalogos reflexére bízni a veszélyhelyzet megoldását. Jobb megelőzni a bajtt M. G.
