Déli Hírlap, 1980. április (12. évfolyam, 78-100. szám)

1980-04-09 / 82. szám

Bemutató a színházban TARTUFFE Ha .jelen van a rendező, mctipeuig jelen van, a bemu­tató cluatiúsok közönségének tapsa mindig előhívja. Nem > öli tehát semmi különös ab­ban, liog,y Major Tamás, két­szeres Kossuth-díjas, kivaló művészt kitapsollak Moliére TaríUHe című vigjátékának miskolci bemutatóján. Legíel. jebb az nem jellemző, hogy míg a nézőtér leié meghajol a rendező, addig előtte hajoljon meg az előadás társulata. De ha a színészek így érzik, ak­kor ez nyilván helyénvaló, igazságukat régen hely éré tet­te a színháztörténet. Miskolci tartózkodása so­rán is sokszor elmondta Major Tamás, hogy a szín­ház életfogytiglan elkötele­zett hívét mi köti Moliére- hez, a színészmesterség egyik legnagyobb tanítójához. , A Tartuffe pedig különösen em­lékezetes darab számára. A felszabadulás utáni magyar színházban ötszázszor ját­szotta a címszerepet; 'ezzel az előadásával nyerték meg A lére számára a magyar színpadokat. Világos, hogy . máig élő igazsága a rende­ző-színész számára hervad- haíat -mok, és természetes, hogy amit tud, továbbadni igyekszik. Az a jó. ha a szín­ház. úgy, mint a Tartufie miskolci előadásának társu­lata, ezeket a tartalmi és tormai igazságokat átveszi. • • Moliére, a 300 évvel ezelőtt élt szinesz-rendező egész eleiében az igazságot kutat­ta. Hihetetlenül küzdelmes életének az a legelső igaz­sága, hogy semmi nem elég nagy ár azért, hogy megmu­tassuk : mi a követendő út. Szembeszállt korával, ami ennél sokkal több, korának uralkodó osztályával, hogy elmondhassa: amit akkor' és olt igaznak vélt. A józan ész az emberséget állította szembe a fösvénységgel, rangkórsággal, finomkodás­sal, különcKödessel, vagy esetünkben az éietveszelyes álszenteskedéssel. Halálosan komoly dolgok voltak ezek akkor, és Major legnagyobb színháztörténeti. színészi igazsága, hogy ezeket a tár­sadalmi. emberi igazságokat mai nyelvre, a mi nyelvünk­re is le tudja fordítani. Egyik hitvallása. hogy Moliére azért nem jelenik meg a maga igazi nagyságában színpadainkon, mert darab­jainak csak a vígjáték jel­zőjére figyelve elbagatellizál­ják. a komédia részére fi­gyelnek. Holott „Moliére-t olyan komolyan kell venni, ahogy ő halálosan mély meggyőződéssel vitte szín­padra darabjait.. . Azzal az indulattal kell gyűlölni az üres, hazug, visszahúzó je­lenségeket az életben és a művészetben, olyan maka­csul kell harcolni ellene, ahogy ö tette. Újra kell ol­vasni darabjait. ezekben még sok izgalmas felfedezést tehetünk.” A Tartufie középiskolá­sok kötelező olvasmánya; nyilván nem kell egy szín­házi előadás kapcsán részle­tesen elmesélni, hogy miről szól. Tudjuk, hogy arról a gazemberről, aki (a sok kö­zött ez az egyik, korának szóló oldalvágása Moheré­nek) a vallásosság, az ál­szent magatartása mögé búj­va e! vissza embertársainak hiszékenységével. Azzal az érzéssel, amellyel — miután 1 az ember egyik legőszintébb tulajdonsága — éiétveszélyes visszaélni. Különösen akkor, ha ehhez, mint Orgon szemé­lyében. jó alany kínálkozik, Orgonnak a kezében ugyanis hatalom van, amely, mihelyt a legkisebb szabad gondol­kodást szimatolja, azonnal harcra kész. De legfőképpen harcra kész akkor (mint minden elvakult butaság), ha akaratának a józan ész. a valóság logikája szegül szembe. Ezzel a makacsság­gal kell szembeszállni, és nyilván nem véletlen, ha Major Tartuffe-iel szemben Örgont, tartja főszereplőnek. Tartufie a maga kártékony­ságával együtt is csak egy veszélyes egoista, de Orgon elvakultsága sokakat (ebben az esetben a családját) so­dorhat veszélybe. Még akkor tt, ha Moliére egyensúlyba Visszajelzés ♦ Tímár Eva (Elmira) és Blaskó Péter (Tartuffe) (Jármay felv.) vágyó igazsagerzeke a szín­házi közönség számára elfo­gadható happy and-del te­remt rendet ebben a tulaj­donképpen nem is olyan bo­nyolult társadalmi hierar­chiában. • • Majos Tamásnak egy hosz- szú pálya során csiszolódott Moiiére-ismerete teremtette meg a Miskolci Nemzeti Színház puritánul egyszerű, elegans Tartufíe-elöadásat. A vendég Székely László egy­szerű színpada, Szakács Györgyinek a kort idéző, jel- leml'ormáló. de a színészek mozgását mégis megkönnyítő jelmezei a lényegre figyel­nek: emberen, jellemek mér­kőznek ezen a színpadon an­nak az érdekében, hogy Vas István jól érthető, szép ma­gyar- fordítása segítségével régmúlt korok minden időben érvényes igazsága találjon értő fülekre. Major Tamás évtizedek óta neveli, tanítja a színé­szek nemzedékeit, nyilván nem veszi sértésnek a Tar- tufíe miskolci társulata sem, ha a darab szövege által kí­nált valamennyi játékban az ő tudását, gondolatait én tetten a néző. Nem ront ez semmit az előadás egészének harmóniájában, sőt. elismerés minden színésznek, aki a szöveget a maga egyéniségén átszűrve tud , azonosulni a játék, az alkotás moiiére-i igazával. Orgont annak a gyenge, befolyásolhatóságában veszé­lyes, éppen ezért normális ember számára Kiszámítha­tatlanul szeszélyes, makacs­ságában életveszélyes figurá­nak mutatja be Dégi István, amilyennek Moliére szántai Nagyszerű. színészi játék eredménye, hogy a néző szinte a maga bőrén, idegei­ben érzi: mennyire nem len­ne jó ezzel a figurával élet­közelségbe kerülni, éppen gyengesége mennyire ártal­mas lehet. Viszont ez az alak az, amelyik lehetőséget ad a Tartuffe-féle figurák létezé­sére: Dégi játéka biztosítja Blaskó Péter (maszkjában is) Meíisztó-szerűen gonosz, tér­től és időtől független gálád gazemberének létjogosultsá­gai. A Blaskó áltál életre keltett Tartuffe elismerésre méltó nagysága éppen abban van, hogy nemcsak Dégi já­tékára, hanem a megjelené­sét hosszasan előkészítő első felvonásra is rímel. Mielőtt Tartuffe színre lepne ugyanis. „ mar megis­merjük azt a világot, amely nélküle ugyan nyugodtabban élne, de lehet, hogy ember­ségben. tisztességben szegé­nyebb lenne; megismerjük a kort és társadalmat hűen tükröző családot. Azt a vilá­got, amely egy újabb Moli- ére-előadásig ennek a társu­latnak a játéka nyomán ma­rad meg a miskolci közönség emlékezetében. A makacs konzervativizmust képviseli Pernelle asszony. Orgon any­ja. akineK maradiságában. nevetséges eltökéltségében nem is veszélytelen figuráját Máthé Éva érdemes művész kelti életre. E.szköztelensegé- ben is olyan meghökkentően jól és hitelesen, mint ahogyan Tímár Éva játssza a tanács­talan kiszolgáltatottságában is találékony Elmirát. vagy amilyen ifjonti hévvel kelti életre Körtvélyessy Zsolt Damist, az igaza tudatában bármire képes fiatalembert. Az ifjúság minden csellel szemben védtelen naivsága- val é.s erejével áll elénk Sze­rencsi Éva (Mariane) 'és Galkó Balázs (Valér), a te­hetetlen tudást pedig Kul­csár Imre (Cléante, Orgon sógora) és Páva Ibolya (Do- rine. a komorna) személyesí­ti meg. A jo játék minden eszközével, és a jó színház elhitető erejével. Ezt szolgál­ja Lojális úr. a törvényszol- ga személyeben Csapó Janos, Matus György (rendőr had­nagy) és Egerszegi Judit (Pernell asszony szolgálója) is. MAKAI MARTA A termelési regény fogaimat a Harmincas évektől ismeri az irodalomtörténet. Gladkov Ce­mentje, Katajev Hajrája azt a valóban hősies küzdelmet mu­tatta be, ahogyan a polgárba ború ulan konszolidálódó szov­jet gazdasag az ipart megte­remtette. Cement kellett, acél, vasút és áram, szinte a sem­miből. Ezernyi feltétel hiány­zott hozzá, de adott volt a forradalmi lendület, a tömegek lelkesedése. Senki sem vitaita, hogy mindenáron ipart kellett teremteni, s a szó szoros értel­mében a sztyeppén, a kukori­caföldeken. Ennek k kornak a (regény) hőse* a megalkuvást nem ismerő, az erejét nem kí­mélő munkás, aki ha kellet?, két műszakot is vállalt, hogy túlteljesítse a tervet. Időközben azonban meg­változtak a célok és az esz­közök is. Felnőtt egy szak­embergárda, amely már esz­köznek tekinti a technikái (miután már adott, van), a tudományos eredményeket. Korunknak már a (minden­áron való) gyorsaság a jel­szava, hanem a gazdaságos­ság, a racionális szervezett­ség. Mert korántsem mind­egy. hogy mit, milyen mi­nőséget és milyen áron ter­melünk. Sokszor éppen a hamar és az „olcsó” jelenti a drágát, aminek holnap kell megfizetni az árát. Ám, a hajdani szükségszerűség­ből fakadó beidegzettségek, reflexek, sémák igen sokáig tovább étnek a tudatban. Holott semmi sem elavul- tabb, mint a tegnapi jelsza­vak. ha azokat módosítás nélkül, mechanikusan akar­juk alkalmazni a mára is. Építeni, termelni csak ra­cionálisan szabad, érdemes, tehat a kor színvonalán. Ezek evidenciák, szinte már­mar közhelyek. ..Kint” az életben azonban ezek konk­rétan jelentkeznek, valóságos emberi konfliktusokban. Mint ahogyan azt péntek este az Alekszandr G cl maii színmüvéből készült Vissza­jelzés című tévéjátékban láttuk. Az alapkérdés — élére állítva — itt is az volt, hogy hamar-e vagy jót? Már magának a kér­désnek a megfogalmazása is önmagában hordozza a vá­laszt. Mert egyáltalán nincs hamar az, ami nem éssze­rű, ami nem az egészben gondolkozik, nem a nagy egészet szolgálja. Ez volt a darab konfliktusainak a má­sik magja. Az életben ugyan­is a rész és az egész érde­ke állandóan ütközik. Soká­ig nem vettük tudomásul ezt sem. Kárhozatosnak. ül- dözendőnek. szégyenletesnek tartottuk az egyéni és a csoportérdek feltárását, ki­mondását. Holott ezek min­dig is voltak, meghatározták az emberek cselekedeteit. Gelman darabja nem tesz mást. mint hogy „lehámoz­za” az érdekekről a jelsza­vakat. ígv rögtön kiderült, hogy Nnrkov igazgató (Raj­hona Ádám) „lelkesedése” mögött nagyon is pontosan leírható, sőt indokolható kar­rierizmus van. Ö is tudja, hogy a részleg határidő előtti átadása kárt okoz a népgazdaságnak, de hogy felkészületlenségét, szakmai és emberi fogyatékosságait leplezze, pozícióját megerő­sítse, demagóg' módon bele­hajszolja feletteseit is a hi­bás döntésbe. Ellenfelét, a közgazdászt (Hámori Ildikó), aki számításaival kimutatta, milyen kárt okoz a hibás döntés, igyekeznek erkölcsi­leg is, egzisztenciálisan is tönkretenni. Nem rajtuk (Nurkovon és szövetségesé­in) múlik, hogy nem sike­rül teljes mértékben, noha nagyon is ősi, jól bevált módszerekkel dolgoznak. Elég sejtelmesen a szájpro­pagandára bízni, hogy a fia­tal nő a hajdani főnöke sze­retője volt, s máris ,,le le­het írni”, nem kell komo­lyan venni az érveit. Úgy tűnik, hogy a reflexeink eb­ben a kérdéskörben ugyan­úgy működnek, mint a déd­anyáinké, hiába minden emancipáció. Nem az igazír ság a fontos, hanem az, hogy ki mondja. Ez az elv és gyakorlat vezet a kol­lektív felelőtlenségnek neve­zett döntésképtelenséghez. A lakájlelkűek ugyanis csak azért, hogy pillanatnyi ér­dekük ne csorbuljon, min­denkor készek arra, hogy „felfelé” hazudjanak, lak­kozzanak vagy éppen kor- moljanak. A he!jres dönté­sek előfeltétele a helyes és alapos információ, az alter­natívák ismerete. Nos, Gel­man darabja, ha úgy tet­szik, éppen arra példa, hogy az egyéni érdekek, az infor­mációhiányból eredő döntés- képtelenség, milyen súlyos károkat okozhatnak a nagy közösségnek, a társadalom­nak. Mihályit Imre rendezese puritán volt, lenyegretörő. (horpacsi) SZERDA Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Sporihíració. — 12.Ha­zunk tája. — 13.00: Operasiáge- rek, — 13.30: Örökzöld tiszessz- melodiak. — 14.15: Kamarazene. — 15.l)ü: Hírek. — 15.lö: Zentai Anna es Takács Béla nolakat enekel. — 15.28: MR 10—14. — 16.08: Kritikusok fóruma. — 16.19: A ma tor ze ne i egy ix t i es0 k ifeTvtn e- leiből. — : Penetrari ’ itupsf­ka. — 17.00: Hírek. — 17.07: s holnap 'újra. meg újra! ... — 17.37: Hangverseny a Mindenki zeneiskolája hallgatóinak. — 18.15: Hol volt. hol nem volt . . . 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Könyvpárba.j. — 20.25: Üj opera-' lemezeinkből. Közben '21.10: Ver­sek és 22.20:- Az Egyesüli Álla­mok elnökválasztása eloti. — 23.14; József Attila két verse. — 23. L9 : Ranki , György : Cirkusz. Fantasztikus álomjelenetek 5 képben, előjátékkal, — 24.00: Hírek. — 0.10: XIV. századi kata­lán zene. Petőfi rádió; 12.00: A Magyar Rádió népi zenekara játszik. — 12.30: Az új főnök. — 13.30: Nép­műsor zene. — 14.00: Ferenczi Anikó oboazik. — 14.15: Operettdalok. — 14.30: Hírek. — 14.35: Sláger- múzeum. — 15.31: Sudi Farkas :;Py!.népi ;«eÍ4jskáEa játszik. Arido Mihály nótákat énekel. — 16.00: Az ifjúsági Rádió műsora, t — 16.30: Hírek. — 16.35: Néhány pete tudomány. — 16.40: Deseó Csaba szerzeményeiből. — 17.30: ötödik sebesség. — 13.30: Hírek. — 18.33: Daloló, muzsikáló tájak. — 19.13: Operettekből. — 19.25: „ Tallózás a világsajtóban. —19.45: A beat kedvelőinek. — 20.30: Hírek. — 20.33: ..A csillagot két kézzel szórhatod”. — 21.55: Kép­telen riport. — 22.25: Babavósár. — 23.00: Hírek. — 23.15: A dzsessz a 7ü-es evekben. — 24.00: Hírek. . Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. —*37.05: Gyári belépő. Ismét csillog a fekete arany . .. Szerkesztő: Tolnai Attila. — m m Ünnepi játékaink Első tetei: leres (sütős) pirulás). Előadja az asszonycsoport. A tánc leírása: sorban állunk (a szín le­írását lásd a tánclexikon húsbolt, csemege- bolt, boltok címszavainál). A sor méltó­ságteljesen, dühítő lassúsággal egyre előrébb tipeg (gyakorlott táncosokkal topog), topot- zékol. A kar tagjai hadonászva (heje-huja- hopp) piros és lila pénzekkel integetnek. Kepváltás: fehér konyhákban, a sülő hú­sok. süteményeit gőtében magányos asszony­alakok imbolyognak. A zene egészíti ki a képet. (Üvegcsörgös, lapcsapós-magyaros. vi­tis menüett.) Egy férfi (alázatos bariton): — Anyukám! Van még sörünk? Nő (eles. esetleg régibb házasok esetében túlélés szoprán): ' * - * — És ünnepen majd mit iszol’.’ (Függöny.) Második tétel. Felvonás OTP- és levoná­sokkal. (Kínálás). Karcsú, teltkarcsú, teltebb karcsú asszony­alakok fognak körbe egy menekülni immár képetlen, ernyedten elhanyatló, ülő alakot, alti tétova mozdulatokkal egy kölnisüveggel védekezik. Az asszonyok kínálás tánca előbb pipisledón kedves, majd egyre magasabbra tartott tálcákkal fenyegetővé lesz. A férfi (bosszúsan basszus): — Ügy erzem. sokat ittam . „ Nők (fenyegető alt): — Csupán a bor beszél belőled . . ■ A férfi: — Kimegyek a friss levegőre . .. (Szuszogva oldalt hanyatlik.) Nölc — Ne úgy szeress, hogy könnyet ejtesz, légy akaratos, büszke és vidám. (A vidám elhangzásakor a férfira ömlenek a tálcákra rakott italok, sütemények, kolbászok, sonkák és töltött húsok. A süteményekről lehulló cukor teszi édesen szomorúvá a képét.) (Függöny.) Harmadik tétel. Ó-magyar busongó. (A krémekkel, zsírokkal elmaszatolt függöny felmegy.) Nő (bánatos alt): — Fiam. úgy erzem. sokat ittál! Férfi (rekedt, cseppet sem hős tenor): — Asszony, a dac beszél belőled! A piszkos tányér, pohár, üres palack es lemazsolázott szendvics lassú körforgásba kezd. Férfi (temetésekkor hasznait kántor-bari­ton ): — Holnaptol miből élünk? Nő: — Majd maszekolsz nekem edes ... A színre palackok táncolnak. Kórus: — Kibírjuk fizetésig . .. (Függöny.) Negyedik tétel, az utójáték. Papírpénz jelmezü szellem-alakok tánca, rajtuk feliratok: húsvét, karácsony, szilvesz­ter, egyéb... A szellemalakok dugig telt kukák körül tolonganak, amelyekből sonkák csülkei, sültek vége. töltött húsok sárgás zöldje, a kép vége felé zöldes sárgája tűnik elénk. Képvallással a kidobott ünnepi maradé­kok pénzzé változnak, majd a lecsapódó kukafedelek zárják csattanósan a képet, je­lezvén, hogy ezt az ünnepet is megültük. A kérdés, hogy kinek volt erre energiája, a forgó-morgó tévéreklámban hangzik el. (Le­írni nekem volt.) BARTHA GÁBOR Dzsesszkedvelok negyedóráin. Sonny Rollins tenorszaxofonon játszik. — 17.S0: Tíz perc me- zogazoasag. A N agy miskolci Ál­lami Gazdaság, mini a megye- szekhely egyik élelmiszer-bázisa. Szerkesztő-riporter: Borsodi Gyu­la. — A borsodsziráki Röpülj Pava népdalkor enekel. — Sport. — 13.00: Észak-magyarországi Krónika. (Országos pedagógiai tanácskozás kezdődik Kazincbar­cikán. — Megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának vegyé­szeti szakbizottsága.) — 18.'l&nc 18..Í0: Gap- és műsor előzetes. Televízió, 1. műsor; 12.40: Le­hel egy kéraéssej több? — 14.40: Hurrá, nyaralunk! — 15.55: A lilm lexikája. — 10.30: Hírek. — 16.55: Spanyolország iőlyoi. — 17.03: Maoame Curie. Angol té- vélilmsorozat. — 18.05: Ennél a Jorgatásnál ki a brigadvezeló? Riport. — J3.43: Slaléta. — 19.10: Tévétorna. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradő. — 20.00: Hat év történelem. — 20.45: Jogi ese­tek. — 21.25: Zene, zene. zene. — 22.25: Tv-hiradó 3. Televízió, 2. műsor: 19.05: A mi képernyőnk. A pécsi körzeii síuaió szerb-liorvat nemzetiségi műsora. — 18.50: Tv-mraau. — 20.00; A rotdlők ciC.oOOi. —- 21.10: Tv-iurauo 2, — zi.űu; Tú­UuskJUO 80. Miskolci Nemzeti Színház, (I*­tcksziu (ij: Lsapooar mkUarka. Kiállítások: Mini Galéria (10—1 18j : Karral Kinga és Gai Agues Kiaimasa. — Va^as Gaiérla ir4— 181: A i-erspekuvaesoport Zuuu— su kraiutasa. — Vasas rvruveroucSl Központ (ii—19): szabad ioo '80. — Konai öanoor Művelődési Koz. pont (10—lö): i' elszaűauult or­szág. — Miskolci Galéria (10—18): Lila Kiaüz es GuaziaV Kranz kerámiái. Filmszínházak: Béke (14, nns, 8): Bekcrüo (szí. magyar film). — Bckc, kamaramozi (4): oz, a csouak csuuaja (szí. amerikai íiimj. — (b) : Honiogialas 1—11. (magyar iimr. oupla néjyar ;■) — Kossuth (r3, linó): Habfürdő (szi. magyar rajziilmmusical). — (i): Pamaleon es a höigyven- dogek (mo. szí. dominikai íiim, 18 evén relüliéknek, III, helyat :> — Tokaj venucgiatöiiaz, tusco- mozi (ti): A vaspreiekrus (szí. orasz tiim. 16 even lelüiieknek :> — lapolca, Ady (7): Gyért, iga­zodj el! (mb, szoijet tilm), — szirma (iti): Júlia (mb. ameri­kai film. 14 even aluliaknak nem ajánljuk, 11. helyár!) CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió; S.00: Hírek, --- 8.27: Nótacsokor. — 9.20: Irodai-' mi évíorduioiiapiar — 9.44: £e- nevár. — 10.00: Hírek. — 10.03: Hobby-dominó. — 10.35: A Ber­lini Filharmonikus Zenekar le­mezeiből. — 11.39: Jókai Mór éle. te és kora. Petőfi rádió; 3.00: Hírek. — G.05: tijusagi dalok. — 8.20: Az Egyesült Államok, elnökválasztás előtt. — 8.30: Hírek. — 8.38: Nap­közben. — L0.30: Hűek. — 10.33: Zeneüéielött. Televízió. 1. műsor: 8.00: Tévé- j torna. — 8.05: Iskolatévé. —9.45: Francia nyelv. — 10.00: A kéz öt ujja. Belga filmsorozat gyere­keknek. — 11.05: Táborozás a múzeumban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom