Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)
1979-12-30 / 305. szám
Röstelítük közölni Mint az évelő növények, újra meg újra szárba szökkennek a borravalóról a szóbeszédek. Ha akarnánk, kerülgethetnénk a téma forróját, hiszen oly sok cikk jelent már meg róla, s van némi veszélye a gyakori ismétlésnek is. Hozzászoktunk az érvekhez, ellenérvekhez, s már-már magától értetődő természetességgel siklunk el razóssága felett. Szórjuk a forintjainkat, bár dohogunk miatta. Nagyvonalú gavallériánk a logikánkat sérti. Hiszen a benzinkutas nem a magáéból ad. hanem az államéból, s nem szívességből, hanem a pénzünkért. A borbélytól is joggal várhatjuk el, hogy csak a hajunkat vágja, s a torkunkat ne bántsa. A szolgáltatóipart is azért létesítették, hogy a tarifában meghatározott összeg ellenében szó gáltassanak. S a kör ráad: sül bővül. Napjainkban bár a belkereskedelmi miniszter szigorú szankciókat helyezett kilátásba — terebe- Ivesedni látszik a kereskedelmi eladók és beszerzők borravalózása is. Már csak az hiányzik, hogy egy jó könyv elolvasása után postára adjunk netán egy tízest X. Y írónak, mert munkáját jól ' végezte el. Dehát miért is adunk többet a szabott árnál? Mert más is ad! Én is. te *is. ö is ... Kerek láncolat. Ha valahol megszakadna a füzér, s végre elhinnénk, hogy senki sem adja dalolva fix-fize- tósenek egy részét a másik szakmában dolgozónak, hiszem. egyszerűbb lenne min- ' den! Szentpali Zsuzsa Miskolc (Hónapok óla őrizzük a lenti levelet szerkesztőségünk fiókjaiban. Volt. aki azt mondta tartalmára: anakro- /■\lizmus: Mások szerint: egy Rockefeller megteheti, hogy ne adjon borravalót. Mínem vagyunk annyira gazdagok. ..) Vam-pír Határra érkeztünk! — Jó reggelt kívánok, magyar vámvizsgálat! — hangzik a vonat folyosóján. Némi feszültség telíti a légkört. Mindannyiunknak van egy kis eldugnivalo- ja. hisz’ csábít, ami tilos! A salát agyafúrtságunk lelett érzett öröm nagyobb, mint a dugiáru értéke... Olt tartunk, hogy a vámos kérdezget, mi pedig igyekszünk a tőlünk telhető legbizalomgerjesziöbb hangot megütni, még a gyanú leghalványabb árnyéka se essen ránk. Van, aki rendkívül készséges: bokacsapkodó pre- cizséggel válaszol — főleg arra, amit nem is kérdeztek —, s sértődött, ha nem vizsgálják at. ugyanis biztos helyre dugott mindent. Sokkal elegánsabb persze, ha valaki lezser. A fáradt arcokon ülő mélabú szinte kiabál: mennyire hétköznapi dolog az egész. Az igaz. hogy bőrkabátja új. bolti szagol araszt, s júniusban kevesen hordanak ilyet, de hat hidegek az esték ... Van vicces utasunk is. tréfácskái megannyi jelzőtábla: nekem tiszta a lelkiismeretem. Mert ugye: aki tilosban jár, az nem viccelődik, s ha jókedvű a „szerv" is, nagy baj nem lehet... / Végre csukódik az ajtó. nagyot sóhajt mindenki: megúsz- tuk! A feszültség után oldódnak a nyelvek, ki-ki eldicsekszik, mi mindent rejt a bőröndök feneke. S amikor otthon megdicsöülve mind kirakosgatjuk, a kérdésre, hogy: És a vámmal mi volt? — könnyedén válaszolhatunk; — A, semmi, a lényeg az, hogy természetesen kell viselkedni...! K. László Miskolc, Petqfi u. Állítólag! ür Meg nem erősített hir szerint városunk tömegközlekedési eszközeihez jövőre — a japán metró mintájára! — paszíro- zó-embert is alkalmaznak. Egyesek tudni vélik, hogy az ötletet az MKV tovább kívánja fejleszteni. Gumiautóbuszt terveztetnek Miskolcra. Az újítás újítása állítólag folyamatban .., eJj. a miskolciaké a szó így írtunk mi Ha az embernek nincs mire szerénynek lenni, akkor dicsekszik — tartja a szólás. Mj, miskolciak rendhagyó kivétel vagyunk, mert noha volna miért szerénynek lennünk, örökké dicsekszünk. Legalábbis a rovatunkhoz érkezett levelek erről tanúskodnak. Dicsekszünk például azzal, hogy az ország második városa a miénk, sőt! — első a vidékiek között! (Ezt egyébként 1919-ben is pontosan annyiszor írták le olvasóink, mint 1978-ban. Azt azonban, hogy mit is jelent vidéki városnak lenni, csak sejtjük. Persze azért lehet, hogy rang ez is!) Dicsekszünk azzal, hogy gazdag a irti Miskoleunk. Példának okáért még azt is megengedhetjük magunknak, — bár egyelőre csak módjával —hogy egyetlen, ámde évek óla íeiújítás alatt levő kétszobás bérházi lakást három őrrel őriztessünk váltott műszakban, műszakpótlékkal, ünnepnapi túlmunkával, l'ejcnkénti havi háromezerért. (A Szemere utca 20. sz. ház egyik lakásáról van szó. Olvasóink közül többen írásban tették le a hagyesküí, hogy a világon is példa nélkül álló és utánozhatatlan ez a gavalléria!) És izgalmas is a mi városunk. Tele talánnyal. Némely területén kibarkohbázni is lehetetlen, hol ffolytatódik az ut ea. Lehel, hogy éppen egy másiknak a közepén. (Lásd: Avasdél!) Vagy: fantasztikus csemege volt idén rejtvénykedvelö olvasóink körében a felau.d: megfejteni, miért kell ünnepi díszvilágítást adni a körbeállványozott avasi templomnak akkor is, amikor a főutcán látványosan takarékoskodunk az árammal. (Persze legyünk igazságosak- a főutcán spórolhatunk. Minek oda közvilágítás, ahol már minden gödröt ismerünk !) Olvasóink szerint rendkívül szívélyes is Miskolc. Egyik- másik éttermünkben pl. fenntartott helyek fogadták nyáron az idegeneket. (Az ismerősöknek tartották fenn a pincérek!) Roppant energiát áldoztunk az alkoholizmus elleni küzdelemre is. (Akadt vendéglő, ahol a nyolc napon túl gyógyuló súlyos lelki sértéstől sem riadtak vissza, ha arról volt szó. hogy ne csak igyék, egyék is a kólára betérő!) Aztán kereskedőváros is Miskolc. Olvasóink leveleiből kiderül, hogy sok évszázados hírünkhöz hívek maradtunk. Piacaink a turisták ezereit vonzották, ott mindent lehetett kapni, amit a boltokban nem, nemzetközi áruforgalmunkat bármelyik Impex megirigyelhetné. (Itt és most közöljük — mert Illetékes Helyről tudjuk —. hogy jövőre sem adnak garan- cialeveiet a piacainkon alkalmi árusoktól vásárolt portékákra. Ha adnak, akkor az nem érvényes. Legfeljebb Krakkóban.) Olvasóink dicsekvésének idén sok-sok kedvelt témája volt tehát. Közöttük például a közlekedés (arról mindig akad idő elmélkedni csúcsforgalomban!), a MIK javítási rekordja tinó.t igenis megjavították a rekordot!), pántjaink jobb sorsa (amelyre érdemesek volnának!), közterületeink tisztasága (lásd utópia!), a zavartalan vízellátás (amelyet tulajdonképpen csak mi, fogyasztók akadályozunk azzal, hogy nem iszunk több tejet!), a meg zavartalanabb hőellátás (a láz- mérő ott is 3tí fokot mulat, ahol csak 18 van!), a hivatalnokok mérhetetlen udvariassága (mert bár van olyanjuk is, de sokfelé még mérhetetlen!), és sorolhatnánk még sokáig a mindmegannyi dicsckcdnivalót. Mert lám arról, amire volt okunk szerénynek lenni, mélyen hallgatott mindenki. (Legfeljebb az Illetékesek válaszaiból értesülhettek róla Kedves Olvasóink!) , Szóval így írtunk mi, miskolciak, dicsekedve! Mert nálunk a Verébre is ágyúval lőhetnek. Nagyágyúval! — ha értik, mire gondolok? (Lásd: DVTK.) (radványi) Van fölösleges forintja? Szemesnek áll a világ...? A minap a Centrummal szemközti standon ért egy kellemesnek nem mondható meglepetés. Miután kiszemeltem egy csinos kis fát, s nagy ügy- gyel-bajjal sikerült ki- ráncigálnom a halomból, tüstént fizetni indultam. Éppen azzal a gondolattal bíbelődtem, hogyan szállítsam majd ezt a takaros kis fenyőt, mikor a pénztár mellett serénykedő. koros. puf ajkás ember mar nyúlt is felém. — Ragyogó — gondoltam —, összeköti, s így könnyebb lesz az u i a zás. Az én emberem egyetlen könnyed mozdulattal fölkapta a karácsonyiamat, körültekerte kétszer müraf- fiával, majd elém dugta a markát: — Négy forint — bökte ki szemrebbenés nélkül: A meglepetéstől elakadt a szavam, s a tenyerébe ejtettem a pénzt. Eloldalogtam, honom alatt a zsákmánnyal, s epés gondolatom támadt: december 10-től tartott a vásár. Naponta több százan fordultak meg itt. Érdemes lenne utánaszámolni: menynyit kereshetett az én emberem az elmúlt napokban? Naponta kb. 1500 forintot! Jó m u nkaszer vezéssel 2000 forintot! Mindezt három méter műraf-. fiával, négy-öt mozdulattal! A buszmegállóból visszapillantottam: újabb és újabb gyanútlan férfiak és nők sorakoztak a mester előtt, aki fáradhatatlanul oldott és kötött. Még nem tudták, amit in már tapasztaltam: szemesnek áll a világ. No. meg a szemtelennek! . .. Karádi Zsolt Debrecen, Pallagi u. 11. sz. 4 MISKOLCIAKÉ A SZÓ Kovatve^etC Kadcaoyi Éva Levéit-itn Déli Hjriap s/n kesztósége Vliskolc. Balcsv oi is. relefon^am •Oft? •: >s: .v*:' VV' yyfy.-:« TÁ Ww Sfc* --'-»as* »Ms + Az év utolsó előtti napján ünnepélyesen bocsánatot kérünk attól az olvasónktól, aki — ngha névtelenül' - még tavasszal beküldte ezt a fotót. Röstelítük közölni. A .szöveg zavart bennünket. Idézzük: „Így tisztitják a tapolcai csónakázótavat!’’ Pardon... Reklamáció Ez év december 13-i számban jelent meg egy cikk Falusi „csendélet a bérházak között — címmel! Ezzel kapcsolatosan szeretném, az alábbiakat tudomásukra hozni, miután negem érint: 1. Kotlót nem tartok. A csirkéket úgy vettem pár napos korukban, jelenleg tíz tyúk van belőlük, de semmi különösebb zajt nem csinálnak, ami a lakók nyugalmát zavarná. 2. A kutya a vállalaté, és el van látva rendesen élelemmel. még a lakók is hordanak neki. A kis patkányfogó kutya a sok patkány miatt nélkülözhetetlen. Valóban minden éjszaka nagy kutyakoncert van. Sajnos, a lakók nemcsak a kukákat hordják tele ennivalóval, hanem sokan az emeletről a maradék ételféleségeket is ledobálják több mindennel együtt, úgy, hogy az épületek környéke tele van szeméttel. A kóbor kutyák éjszakánként civakodnak, marakodnak. 3. Libat nem tartok, nem is volt. A csirkéket is a telepvezető engedélyével vettem. 4. Nekem egy lakó sem panaszkodott még a fentiek miatt. így tudomásom sem volt róla. A 7-es bérház van a telephez a legközelebb, azok sem panaszkodtak, pedig nekik lehetne a legtöbb okuk hozzá, és az ügyet tudomásom szerint ki sem vizsgálták, és a sértő cikk enélküi jelent meg az újságban, ami bizony a rágalom határát súrolja. Ezeket szerettem volna az Önök tudomására hozni, és kérem az ügy kivizsgálását. Megjegyzem még, ameny- nyiben az ügyet nem vizsgálják ki, úgy tovább megyek. Tisztelettel: (T. bácsi — a Vízügyi Igazgatóság felsö-majláti telephelyének őre — ugyan elfelejtette aláírni reklamáló levelét. ennek ellenére helyt adunk neki. Igaz, ami igaz: nem az ő kotlosai költötték a telephelyen berendezett tyúkfarmot alapító csibéket. A kutya a vállalaté, tartsák érte a halukat mások. A liba már elfogyott, s a 7-es bérház lakói — akiknek pedig T. bácsi véleménye szerint a legtöbb okuk volna a panaszra — öt nem keresték meg. A~ összes többi stimmel. Igaz, egyébről nem is volt szó a reklamált cikkben! A szerk.) V. Sándor. Miskolc: Azt már nem! 11. Ilonka, Avas-dél: Higgye el — noha ellenkezóck a híresztelések — nekünk is van lei künk . . . ! Istók Laura, Miskolc. Baross Gábor u.: A kert idézet pontosan így hangzik: .........tűiéből lógjon ut narancs . . ." (Egyébként Karinthy Frigyes.) r. Gyula, Miskolc: A semmi ötletszerű becslese meg mindig jobb. mint a kristály tiszta bizonytalanság éles kirajzolása ! S. I*. és társai: A gyógyszerész nem indiszkiet volt. amikor harsányan közölte az asszisztenssel, hogy önök mit Űzettek ki, és mit kell kiadni, hanem teledékeny. Elfeledte, hogy vannak még szemérmes emberek. Miskolci földalatti * A kéregvasút ugyan még várat magára, de azt azért kikérjük magunknak mi. miskolciak. hogy nincs földalattink... Van! Az Eszperantó téren is. Igaz. sem zap./a. sem zanyja; évek óta zárva! Jakubik László Miskolc
