Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)
1979-12-03 / 283. szám
A DIGÉP-ben Kitüntetik a legjobb véradókat A Diósgyőri Gépgyár Vöröskereszt-szervezete december 4-én délután fél 3 órától ünnepséget rendez a gyár központi kultúrtermében. Begijik János, a DI- GÉP pártbizottságának titkára ekkor köszönti az önkéntes véradókat, akik közül a legrégebbiek kitüntetésben részesülnek. A rendezvényt a 34. sz. Általános Iskola énekkarának és a 100. számú Szakmunkásképző és Szakközépiskola cite- razenekarának műsorával teszik emlékezetesebbé. if Látogatóban'..'. (Kerényi fele.) Szakszervezeti képzőművészeti körök III. megyei kiállítása Arcok a mélyből... A föld alatt, ahol ablak nincs Ügyes masina vájja a falat, de a bányászat ma is egész embert kíván Es erir^dultunk . '.I Zuhant, suhant a kas, csobogott a víz az akna falán, fejünkön sisak, oldalunkon mentőké- szülek, lámpánk, s szemünk egymás arcát fürkészte. Bányában jártunk, Lyukában, több mint 300 méter mélyen. Az akna dolgozói az országban az elsők közt teljesítették éves tervüket. ötödször öltöttem bányász- ruhát, ötödször indultam oda, ahová az itt dolgozók naponta leereszkednek, naponta felcsatolják lámpájukat, keresik kenyerüket. Fejünk magasságában szállítószalag futott, rajta a föld kincse, a szén. Lábunk alatt a csille vágánya volt az út, s mentünk rajta majd’ fél órát. A frontra ... A gépesített P 6-os front maróhengere bősz óriás módjára vágott a szénfalba. Beszélgettünk ... A bányász, a brigádvezető fején még a hagyományos kobak, lámpája keresztbevetve vállán, arca enyhén * Paulás László: ..Aki egyszer a földbe kóstolt.. (áolymos László f elvé telei) borostás. Később, mikor már felfelé röpít minket a kas, rájövök, én ezt az arcot már láttám valahol, talán egy ünnepségen. Ám, akkor a bányász öltönyt , viselt, nyakkendőt, s a széken, melyen ült, feszengett. Tán nem találta helyét. Most magabiztosan öl a támon. Ha a munkahely a második otthonunk, akkor ő most otthon van. Paulás László huszonegynéhány éve otthon van a mélyben. S beszél, lassan, alig. — Kisebb frontokon dolgoztunk annak idején. Először 1956-ban jöttem le a bányába, ide Lyukóba. Azóta itt vagyok, s innen is szeretnék nyugdíjba menni. Mutat a maróhengerre, aztán legyint: — Akkoriban igencsak szükség volt a csákányra, nem ment az úgy, mint most. Ez a masina vájja a falat, nélküle dehogy lenne meg az egymillió... Más mezők voltak, de a szén ugyanez volt... — s a lámpa fényében a barna széndarabka is úgy csillan tenyerében, mintha fekete lenne ... • • uarlók. Zoltán fejét már műanyag sisak védi, de lámpája neki is a vállán lóg. Inge mellig kigombolva, kezeit gyürögetve nieséli: — Én két évvel később kezdtem, 1958-ban. Összehasonlíthatatlan az az állapot a maival. S hogy mégis azt teszem? Hogy mások, hogy a kívülállók is lássák, menynyit változott a bányász élete. Jó húsz évvel ezelőtt naponta és fejenként felszínre küldtünk 60—70 mázsa szenet. Ma 20—21 tonnát (!). Mindennél többet mond... Ülünk, a gép zakatol, s szinte egyszerre jegyzik meg: * Bartók Zoltán: „A mélyben dolgozni, ahol nincs ablak .. — Az átlagéletkor nálunk 35—40 év. Hiába vagyunk jó bánya, hiába vagyunk a legjobban gépesítve, nem jönnek a fiúk bányásznak. A föld alatt dolgozni, ahol nincs ablak, nem leányálom. Teljes embert kíván, egész embert... • • Hogy miért lesz va Jaki bányász? Paulás László meséli : — Lakatos voltam, gyárban dolgoztam, de kellett a pénz, megnősültem. S aztán később lakás is lett, én pedig maradtam. Aki egyszer a földbe kóstol, nehezen szabadul. Nekem nem sikerült, de meg is szerettem ezt a munkát... Lyukóbányán. a Zalka rí. és a Gagarin II. brigádok vezetői. Bartók Zoltán és Paulás László november 20- ára virradóra jelentették, befejezték az évet, teljesítették az akna tervét. S most ők, s több száz társuk azon munkálkodik, hogy az akna ismét milliós legyen, ismét egymillió tonna szenet küldjenek a felszínre ... öfflésy) Szakszervezeti képzőművészeti szakkörök III. megyei kiállításának megnyitására került sor ma délelőtt 11 órakor a MÁV területi egészségügyi központjában, a Baj- csy-Zsilinszky út 45. szám alatt. A kiállításon a diósgyőri Vasas Művelődési Központ, a Rónai Sándor Művelődési Központ amatőr stúdiója, az ózdi népművelési intézmények, Kazincbarcika, Sajószentpéter és a miskolci Vörösmarty Művelődési Házban működő stúdiók amatőrjeinek kepeiből kaphatnak ízelítőt a látoe»- tók. A zsűri — me+jswek tagjai voltak Karsai Zsigmond, Feledy Gyula. Barczi Pál —- első díjjal jutalmazta Szabó István és Nagy Lajos munkáját, második díjban részesítette Mezőfi Tibor, Pléh Zoltán alkotásait. Harmadik díjat kapott Kavecsártszki Gyula, Kovács Attila és Sí w>- kó János. A kiállítást december 16- ig • tekinthetik meg az érdeklődők. Autóvillamossági műszerészek vetélkedtek w» mesterek Az elméleti feladatok megoldásával és az eredmény- hirdetéssel a 'hét végén befejeződött a gépjármű-villamossági műszerész fiatalok országos versenyének kétnapos döntője a Volán Üj hegyi úti oktatási központjában. A személygépkocsik „mestere’* Kovács Ferenc, a FÖTAXI dolgozója lett, az autóbuszteherautó műszerészek közül Ö'csai István, a Volán 1. számú vállalatának dolgozója bizonyult a legjobbnak. Mindketten hatezer forintos első díjat kaptak. A közlekedés- és posta ügyi miniszter, a KISZ KB és a Közlekedési Szakszervezetek az év elején hirdette meg a „Ki. mének mestere” szakmai, poiitrkad vetélkedőt a gépjármű-villamossági műszerész szakma fiataljai számára. A versenyen — küiön személyéi külön teherautó kategóriában — több mint 800 ifjú műsaerész \*ett nászt. Szabadon élni... / Irta: Kolláth Sándor, iaz MSZMP Miskolc városi ’ Bizottságának titkára Szabadon élni — ez ember legtermészetesebb vágya, törekvése és joga. A nép, a dolgozók milliói mégsem élhettek jogukkal a kizsákmányoláson alapuló társadalmakban. A forradalmak mindaddig nem hozhattak tartós és igazi szabadságot, amig társadalmi előfeltételei nem értek meg. Az emberiség szabadságának kezdetét, új korszakának létrejöttét és folyamatos kiterjeszkedésének feltételeit a Lenin vezette bolsevik párt és oroszországi munkástestvéreink győztes októberi forradalma teremtette meg. Ez adott újult hitet, bátoritást és támogatást múltunkban minden zárt ököl számára, amely a forradalmak ügye voit. „Keletről jött a szabadság" — ahogy igaz szavú költőnk, Váci Mihály mondta — és diadalmas térhódítással ölelte, öleli át világunkat. Ez a szabadság hozta el végre szamunkra, hogy népünk igazi hazát vallhat magáénak, amelynek ö lett valódi birtokosa, megtartó és továbbfejlesztő eleme. Mit jelent számunkra ez a fogalom — haza? Egyidejűleg jelenti a múltat, jelenünket és a jövőt. Magába foglalja a földet, a tájat, ahol élünk. Emlékeztet valamennyiünket hagyományainkra, harcainkra, összekapcsol bennünket a nyelv erejével. Népünk sorsát, munkáját fejezi ki. Számunkra azonban a haza drágább fogalom, hiszen ma a szocializmussal azonosul, a dolgozó nép hazájával, ahol széles összefogással, népi, nemzeti egységben dolgozunk céljaink megvalósításán. Szükebb hazánk, városunk felszabadításának 35. évfordulóján együtt ünnepelnek velünk Battonya és Nemesmedves, az elsőként és utoljára felszabadult magyar községek dolgozói, országunk egész népe, a szabad hazában, közös, lelkesítő célokért egybeforrt, jelent és jövőt formáló dolgozótársaink, valamint Miskolc testvérvárosainak, köztük Vologda városnak a lakói is. A felszabadítás — felszabadulást is magába foglal. Remény, kedve vártuk és — bár a szörnyű elnyomatás hatásaként csak kevesen, de — harcoltunk is érte. Azzal is, hogy őrizték szivükben a megdöntött Tanácsköztársaság emlékét a rövid időre győztesek, — szabadok, majd elnyomottak —, bebörtönzöttek, mint őrizték a hitet, biztatást adó, megtépett, dj mégis dicsőséges vörös zászló rongyfoszlányait, egy szalagot, egy újságdarabot. Harcoltunk, és Diósgyőr vörös maradt a 25 éves fasiszta elnyomás éveiben is. 1943-ban figyelmeztető erővel hallatta hangját a gépgyári béketüntetés alkalmával, és fiaira, a MOKAN-csoport tevékenységéi® egyaránt emlékeznek a kortársak és a történelemkutató utódok. Küzdelmüket azonban csak a Szovjetunió honvédő és népeket felszabadító harca tette eredményessé. l/j életünk kiinduló portijáról, a város felszobod utasáról kjry jr a harcok egyik résztvevője, Fekete Mihály: „Hajnalbon azután megérkeztek a Vörös Hodsereg katonái. 1944. december 3-án 5 ára 30 perckor Zsolca felöl szovjet páncélos harckocsik robogtak be Miskolcra. Az embereink által megmentett hatalmas martintelepi hídon dübörögtek át.” Ez a híd a jelenbe, a szocializmusba vezetett. Melyek az elmúlt időszak változásának legfőbb jegyei? Közös örömünkre a város minden lakosa, minden vállalat és míézmény, a város vezető testületéi szinte vég nélkül sorolhatják az előrehaladást jelző, mai életünk minőségét kifejező változásokat, eredményeket. Bizonyára önkényes megítélésnek tűnhet az a nézet, mely szerint a legátfogóbb, a legszemléletesebb változást magán az emberen, városunk lakóin mérhetjük le. A minőségi különbséget elsősorban az alkotó ember tulajdonsógjegyei; öntudata, alkotóereje, közösségi áldozatvállalása, a világ sorsának jobbrafordulásáért érzett és vállalt felelősségtudata és tevékenysége, és a mindezek hatásaként kifejeződő anyagi és szellemi gyarapodás ténye és mértéke fejezi ki. A felszabadulásunk óta eltelt egész korszak meggyőzően bizonyítja, hogy munkásosztályunk - amely a múltban jogfosztottsága és elnyomatása miatt nem gyakorolhatta történelmi küldetését — hivatott és elismert vezető eleme városunknak. Nem hibák és tévedések nélkül — de összességében mégis eredményesen —, á szocializmus útján járó minden népre, országra érvényes lenini tanítás szerint: történelmi hagyományaink, országunk természetitársadalmi adottságainak figyelembevételével vezeti egész népünket a szocializmus építésében. A munkások, a szövetkezetekben új, emberi életre talált parasztság és más társadalmi rétegek közös munkájának eredményeit büszkén vailhatiuk sajátunknak. Városunk naggyá nőtt. Lélekszáma is több mint kétszeresére növekedett a felszabadulás óta, ám új lakói — a városépítés nagy kohójában formálódva — igényeikben, felkészültségükben, munkájukban - alapjában véve — ma már alig különböznek a régi miskolciaktól. Ezt bizonyítja a város dolgozó társadalmának arculata, s kezük, teremtő gondolataik sok-sok eredménye. A gazdaságfejlesztés és a tudati szféra területén nagy célokat tűztünk ki az V. ötéves terv során is. Előrehaladásunk a kedvezőtlen világ- gazdasági változások és belső gyengeségeink hatásainak ellenére is kétségbevonhatatlan. Erről tanúskodik az újonnan épült gyárak sora, az új városrészek, a lakás- és életkörülmények, az életszínvonal javulása, a fizikai dolgozók egyetemen-föiskolán továbbtanuló gyermekeinek aránya, a kulturális igények jobb kielégítését jelző törekvések. S mint ahogy a szabadságot sem ölhetett kezekkel vártuk — sorsunk, életünk jobbrafordulását is javuló, eredményesebb munkánkkal látjuk megvalósíthatónak. Ezért dolgozik ma - az első sorokban - a mintegy 6000 szocialista brigád 70 000 tagja, a város termelőágazatai, az oktatás, a kultúra, az államigazgatás, a párt- és tömegszervezetek sokezres munkás- hadserege. Jó mindennap tapasztalni, hogy sikereink forrását, gondjaink megoldásának fö eszközét városunk lakói is a párt vezető szerepének érvényesülésében és annak fokozódásában látják. Mindezeknek fokát és mértékét meghatározza párttagjaink felkészültsége, személyes példamutatása, helytállóra és dolgozótársaikra gyakorolt eszmei-politikai hatása. Az MSZMP XTI. kongresszusára és az azt megelőző párttesfüleS beszámolókra és választásokra készülve, minden területen megélénkült a politikai munka, javult a napi, következetes, igényes tevékenység színvonala. Az eddigi beszámoló taggyűléseken is kifejeződött már a párttagok és velük minden becsületes munkatársuk Igénye. Azt várjuk, hogy a XII. kongresszus újra fejezze ki népűnk békeakaratát, erősítse meg a párt általános politikáját, irányítsa hatékonyabb végrehajtását. Ez további fejlődésünk záloga. Feltételei, forrásai adottak. Népünk — iapasztalatokkal gazdagult — alkotóereje, a szocialista közösség tagjaival és elsősorban a Szovjetunióval való szorosabb együttműködésünk jó alapot nyújtanak számunkra ahhoz, hogy legközvetlenebb nemzeti érdekeinknek és a proletár internacio. Hólizmusból eredő feladatainknak megfelelő szorgalmas és hatékony munkával biztosítsuk a következő évtizedekre is elszánt törekvésünket: szabadon, békében élni, építeni!
