Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-15 / 294. szám

Ismer minden fát i Foglalkozása: mozdonyvezető Amikor a Tiszai pályaud­varon a hangosbeszé'.ő éjjel tizenegy óra Után pár perc­cel megszólalt, mindenki tudta, hogy a Pestről érkező személyvonat, amely XI óra 15 perckor indul tovább Nyíregyházára, ismét késik. Késett. Igaz, most nem so­kat, mindössze 17 percet. Hideg volt. az első igazi téli hideg éjjel. Az engedély úgy szólt, hogy a mozdonyvezető fel­ügyelete mellett — annak minden utasítását betartva — utazhatok a mozdony ve­zetőállásán. És a V 4.11064- es villanymozdony vontatta éjféli vonat néhány perccel fél tizenkettő előtt kigördült a Tiszairól. is érzékelni — 100 kilomé­ter óránként. A mozdony falja a kilométereket. Her- nádnémetiben már két per­cet behoztunk a késésből... A mozdonyvezető vékony, szikár ember; 47 éves. Bri­gádvezető, brigádja a No­vember 7. nevet viseli. " s 1975-ben elnyerték a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. — Szüleim korán elhaltak — meséli Pozsonyi Tibor. Szavait a villamos gép erős zúgása el-elnyomja. — Sze­gedre kerültem, a MÁV ne­velőintézetbe. Gépipari tech­nikumot jártam, s 1952-ben lettem vasutas. Hat évre rá kerültem gépre... ♦ ♦ — Mikor 1975-ben elnyer­tük a magas kitüntetést, na­gyon együtt volt a brigád. Az idősebbek mostanra már nyugdíjba mentek, a fiata­labbak brigádmozgalomba való beilleszkedéséhez pedig idő kell. Különösen nekünk, akik utazó brigád vagyunk. Őszintén meg kell monda­nom, nem megy annyira, mint akkor ... A táj már annyira isme­rős, mint — ahogy már ilyenkor mondani szoktuk — a saját tenyere. Helyismeret hiányában nem lehet moz­donyt vezetni. Itt ismerni kell — némi túlzással — minden bokrot, fát, tudni kell, hol vannak átjárók, hol * Kerékmustra a járműjavítóban ... Aki vassal dolgozik, hamarabb fogy ... (Solymos László felvételei) ♦ ♦ Előttünk a végtelen sötét­ség, a végtelenbe futó sín­pár, a mozdony mögött, a hátunk mögött tizenegy va­gon, több száz, a délutános műszakból hazafelé tartó dolgozóval, akik kártyáznak, alszanak, beszélgetnek, van aki vacsorázik, s olyan is van, akinek már nem jutott ülőhely. S akitől mindenük függ, aki vigyáz rájuk, aki ma éj­jel a mozdonyt vezeti: Po­zsonyi Tibor. Gyakorlott pi­lóta. : több mint két évtize­det töltött már a vezérállás­ban, 15 éve vezet villanygé­pet. Tekintete a messzeséget fürkészi, neha-néha szeme végigpásztáz, a műszereken, egyik keze örölvké a fékka­ron nyugszik. A sebesség — meglepő, innen íentről nem A CSM-es szolgálat annyit tesz, hogy vonatvezető nem utazik a gépen. A vezér így magára marad a 3000 lóerős masinán. Könnyebb így? — Jobban kell figyelni. Nincs, aki kontrollálja a dön­téseimet, egy pillanatra sem szabad elniélázni. De talán mindezek ellenére jobb ... Taktaharkány felé közele­dik a vonat, valahol távol már Szerencs fényei látsza­nak. — Könnyebb ma már ... Könnyebb a szolgálat, 12 órát dolgozunk, a pálya automatizált, vonatbefolyá­soló van a mozdonyokon, s eberségi berendezés is... Pozsonyi Tibor 1950-től párttag. Volt KlSZ-bizottsá- gi tag, pártalapszervezeti titkár,» elvégezte a marxista egyetem szakosító tagozatát, most a szakszervezeti bi­zottság tagja.- \ Az üzemorvos A köztudat nehezen veszi át a sokszor talán túlságosan gyakran is hangoztatott igazságot, hogy a szocialista egész­ségügy alapeive a megelőzés. Ennek pedig legkifejezeitebb hordozója az üzemorvos. Ö állítja sorompóba ehhez „part­nereit”, a műszaki szakembertől a szakszervezeti tisztségvise­lőn át a munkásig mindenkit, akinek része van, része lehet a munkakörülmények alakításában. Ám erre csak akkor nyílik módja, ha főfoglalkozásban törődhet a vállalati, üzemi közösség egészségével. E tekin­tetben számottevő a* fejlődés. 1974 és 1978 között — orszá­gosan — 36 százalékkal nőtt a fő foglalkozású üzemorvosok száma. Javulnak szakmájuk gyakorlásának feltételei is. Az egészségügy közismert integrációja révén tág lehetőség nyíit kórházi gyakorlattal is alátámasztott továbbképzésükre, ezen­kívül a betegségek megelőzésével kapcsolatos munkájuk — szűrés, gondozás — is bővült. Szükség van. szükség lesz rá a jövőben is. Hiszen, jóllehet a munkafeltételek javulnak, a gondok mégsem szűnnek meg egy csapásra. Illetve a leküzdött ártalmak helyébe — az új technológiával új veszélyek lépnek. Gyerekcipőben jár még a zaj, a por, a vibráció okozta megbetegedések kivédése. Legalábbis technológiai úton való megelőzése. Marad tehát az orvos dolga; rendszeresen ellenőrizni a veszélyeztetett em­berek állapotát, és a legcsekélyebb gyanú esetén intézkedni, ha szükséges, más munkahelyre állítani. Nyilvánvaló, hogy az orvosnak csak javaslattevő joga van. Az már személyi adottságaitól, tekintélyétől, nem kevésbé környezete felfogásától függ, milyen hatásfokkal. Arról van szó tehát, hogy nem nélkülözheti a „hátországot”, a szak- szervezeti, a vállalati segítőtársakat. Azokat, akik nem szí­vességből. hanem hivatalból működnek vele együtt. És nemcsak akkor, amikor mar valami bekövetkezett bajt. vagy leselkedő veszélyt kell elhárítani. Hanem a kezdetnél is. Akkor, amikor még csak készül a műszaki fejlesztés ter­ve. vagy éppen a szociális program. Mert az az igazi meg­előzés ha ebben is kikérik az orvos véleményét. Kétségtelen, hogy ez és a hasonló tevékenység fogalma nem fedi az orvoslásról alkotott nézeteket. A közvélemény­ben nem. De — ami nagyobb baj — a medikus gondolat- társításaiban sem szerepei. Kórterem, fehér köpeny, fonen- doszkóp, mikroszkóp helyett poros, zajos üzem? Ugyan me­lyik leendő orvos képzeli el így pályája színterét? Pedig napjainkban aligha akad másutt ilyen tökéletes mo­dellje a megelőzés és a gyógyítás összefüggésének. Aligha akad, mert ennek legideálisabb talaja az üzem, amelynek alapos ismerője az orvos, aki éppen ezért hiteles elbírálója a keresőképességnek, amely viszont sarkalatos pontja a ké­nyes táppénzkérdésnek. Amely éppen a sokszor bizonytalan x megítéléstől válik kényessé. Rangot jelent-e tehát orvosnak lenni — üzemben? Ma már sokkal inkább, mint néhány évvel ezelőtt. És elsősorban azok szemében, akik ismerik a vele járó felelősséget, sikerélményt. Kár, hogy az orvosi tanulmányok során, a pálya kezdetén erre nem nyílik mód. (t.) Egy harmad millió ember munkahelye Nehéz- munkások vannak jelzők, hol táblák. A Miskolci Vasútigazgalóság vezérjei mindezt tudják, ez a fő vonaluk, a Budapest— Miskolc—Nyíregyháza sza­kasz. — A család már megszok­ta, hogy eljárok éjjelente. Fél napig, sőt, van olyan, mikor tovább, nem látnak. Lányaim iskolába járnak, az egyik főiskolás, a másik gimnazista. Több vasutas nem lesz a családban ... ♦ ♦ Szerencs, éjfél már elmúlt, Nyírgeyházáig még egy óra. Akik Felsőzsolcán szálltak le a vonalról, már ágyukban vannak, alszanak. A moz­donyvezetőnek még van egy útja. hajnalban a legelső szerelvényt hozza Nyíregy­házáról Miskolcra. (illésy) A csomagolásnál is Takarékosabban A Borsod megyei Tejipari Vállalatnál is sokat törődnek a takarékossággal. Például az úgynevezett kiemelt segéd- és csomagolóanyagokkal kapcsolatban vállalták, hogy ez év utolsó negyedében a terv szerinti mennyiséghez viszonyítva 400 ezer forint megtakarítást érnek el. Az eddigi tények szerint a dol_ gőzök — műszaki újítással, takarékos gazdálkodással — teljesítik vállalásukat. * Rövidített munkaidő, kor- kedvezmény és védőszem­üveg ... Mégis; a nehéz szak­mák utánpótlási gondokkal küszködnek. A munkavégzés körülmé­nyeit öt tényezővel lehet jellemezni. Ezek a követke­zők: az erőkifejtés mértéke; a munka közbeni testhely­zet; a hőhatás és az egész­ségi ártalom, valamint az a veszély, amelyet ma még vé­dőberendezéssel sem lehet teljesen kiküszöbölni. Hazánkban a fizikai dolgo­zók kisebb hányada, de még így is több mint negyven százaléka végez az előbbi ér­telemben vett nehéz munkát. Közülük minden harmadik, tehát mintegy 360 ezer mun­kás nagy erő kifejtése köz­ben, többféle ártalomnak ki­téve tevékenykedik. Hol ta­lálhatók ők, és melyek ezek a legnehezebb munkakörök? Mág ma is a bányászok munkája a legnehezebb. Okét követik az építőipari és az építőanyag-ipari dolgozók, a mező- és erdőgazdaságban tevékenykedők, a villamos- energia-ipar. a kohászok és a szállítás fizikai dolgozói. Csak az izomerői pótolta... Hogyan lehetne könnyíteni ezeknek az embereknek a munkáján? Kézenfekvőnek tűnik a válasz, hogy a ne­héz fizikai munkát kiküszö­bölő gépek alkalmazásával, valamint egészségvédő és balesetveszélyt csökkentő be­rendezések felszerelésével megoldódik ez a gond is. Az egy-másfél évtizede megva­lósult beruházások — és nem utolsósorban a rekonst­rukciók —, valamint a kor­szerűbb technológiák már eleve növelik a működteté- 'sükhöz szükséges szellemi munka arányát a fizikai ro­vására. Somogyi Miklós, a Központi Statisztikai Hivátal osztályvezetője azonban egy nemrég megjelent tanulmá­nyában arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy „a fejlesztés túlnyomórészt a nehéz fizi­kai munkát könnyítette meg, az emberi izomerőt pótolta, és sokkal kevésbé javított a munka más feltételein”. Ezzel szemben igen gyako­rinak mondható az, hogy a gépesítéssel, a villamos és a vegyi folyamatok térnyerésé­vel fokozódtak az olyan ár­talmak, mint a zaj, a por, a gáz, a fény- és a hőhatás, a rezgés, az áramütésből, a vegyi anyagok okozta fertő­zésből, továbbá a bőrfelület szennyeződéséből adódó ve­szélyek, a munka kötött rit­musából fakadó idegfeszült­ség, a különleges figyelmet, koncentrált gondolkodást vagy akaratmegfeszítést kö­vetelő szellemi állapot (pél­dául az eghangú munkák, az állandó irányítási feladat, a tartós figyelő tevékenység esetén). Márpedig egy mun­ka nehézségi fokát ezek a körülmények is erősen befo­lyásolják. A munkát könnyítő kedvezmények Hogyan lehet ezen segíte­ni? Például a munkaidőrend kedvezőbbé tételével. A sta­tisztikai adatok már most ki­mutatják, hogy minél nehe­zebb egy munkakör, annál rövidebb az ott dolgozók heti munkaideje, illetve ahol lehet, a műszakok számát — és idejét is — igyekszenek kedvezőbbé tenni. Így lehet napi 8 órás munkaidőből 6 órai, a három műszakból égy vagy kettő; és a heti hát munkanap ötre csökken. Da előfordulhat, hogy az adott munkakörben alacsonyabb a nyugdíjkorhatár, vagy éppen hosszabb a fizetett szabad­ság. Természetesen sokkal köz­napibb összetevői is vannak a nehéz fizikai munka könv- nyebbé tételének. A dolgo­zóknak csak akkor kell ke­vesebb erőt kifejteniük, ha mindig működnek azok a gépek és segédeszközök, ame­lyek megkönnyítik a mun­kájukat. Ugyanez vonatko­zik az elszívókra és a ki tud­ja még hányféle védőberen­dezésekre. Kérés nélkül kell megkapniuk a védőételt és a védőitalt, valamint az egyé­ni védőeszközöket. Ugyan­csak ilyen „egyszerűbb” mun­kakönnyítést kínál a szerve­zés javítása. Az egyenletes munkaütem, a zavartalan anyag- és segédeszköz-szállí­tás, a munkahelyi rend. költ­séges beruházás nélkül is ja­vítja a munka körülményeit. iVem a pénz a legfontosabb Utoljára marad a munka­bér. Talán azért, mivel a ne­héz fizikai munkát végzők elismerése kapcsán erről esik szó leggyakrabban. Az érv persze igaz. hiszen a munka nehézségi fokának emelkedésével a hozzá kap­csolódó bérek is nőnek, de — mint ahogy az eddigiek­ből is kitűnik — csak ezzel nem lehet könnyíteni a dol­gon. Már most kimutatható, hogy a majdani foglalkozás és a munkahely megválasz­tásánál a fiatalok gyakran második helyre sorolják * keresetet, és inkább a munka jellege és körülményei ke­rülnek előtérbe. — németit — Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy a MÁV az ünnepi for­galom zökkenőmentes biztosítása érdekében mentesítő vonatokat közlekedtet A vonatok indulásáról és érkezéséről a pályaudvarokon adnak felvilágosítást. A torlódások elkerülése érdekében felhívjuk Utasaink szi­ves figyelmét, hogy menetjegyeiket és helyjegyeiket elővételben is megválthatják A MÁV MENETJEGYIRODÁBAN ÉS AZ ÁLLOMÁSOKON Előre köszönjük, ha időben gondoskodnak menetjegyeik és helyjegyeik megváltásáról. Jó utazást és kellemes ünnepeket kíván A MÁV MISKOLCI IGAZGATÓSÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom