Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-11 / 290. szám

Pályaválasztási kiállítás Pályaválasztási kiállítás V’ilt tegnap a .Bársony Já- os úti, 2. sz. Általános Is- blában. A kiállítást az Avas uhaipari Szövetkezet, a IÉRUSZ. a F,»drász Szövet- ezet, a Lakáskarbantartó, a asipari, a Bútoripari, a Há- ipari, a Bőripari és az Órás következet rendezte; termé- ?it mutatják be az általá- ">s iskolásoknak. Pénteken írül 1 a kiállítás, melynek :akmai bemutatóin megis- lerietik a gyerekeket a szö- etkezetek munkájával. , A Miskolci Új Zenei Mftej hangyeísenve A Miskolci Üj Zenei Mü- ely tagjai rendeznek hang- ersenyt holnap este 9 órá- >1 a II. Rákóczi Ferenc Me- yei Könyvtár előadótermé- en. Műsoron Sáry László [étfokú gyakorlat, Zygmunl Irauze Five unitary piano ieces, Orbán György Him- usz, Luciano Berino Sequen- a — szopránhangra. Sáry •aszl.ó Ötfokú gyakorlat és elmeczi György Ó, kedves Werkmeister című műve. Az lőadók: Bruckner Adrienne, líró Rudolf, Fehér György. Kincses Margit, Komoróczi '.suzsa. Orbán György, Sel- neczi György. Egy út a mérlegen Az északi tehermentesítő út építését sürgető szükségsze­rűség diktálja. Elkészülte sokat javít majd a város régóta trombózisos tüneteket mutató közlekedésén. Egy új út vonalvezetésének eleganciája, terephez simuló, vagy azt átformáló volta lényeges eleme a kialakuló város­képnek: szemet gyönyörködtető látvánnyá válhat. Másik, nem kevésbé fontos érzékszervünk a hallás, melynek szá­mára nem sok jót ígér az urbanizáció: a zaj alattomos ellenség, a környezeti ártalmak egyik legveszélyesebbike. Városrendezéssel, környezetvédelemmel foglalkozó külföl­di és hazai szakfolyóiratok gyakran ismertetnek példákat, hogyan igyekeznek megoldást találni arra, miként lehet megvédeni a lakóépületeket a hozzájuk túl közel elhelyez­kedő, nagy forgalmú utak zajától. A tervezők fantáziája számtalan megoldást szült, van közöttük könnyű szerke­zetből épült védőfal, betonelemekből készült mesterséges rézsű, melyet növényekkel igyekeznek esztétikussá varázsol­ni. Sok megoldás létezik tehát, de közös jellemzőjük, hogy rendkívül drágák, és nem is változtatják meg alapvetően a helyzetet: többé-kevésbé tudják csak a zajszintet a kívá­natos mértékben csökkenteni. Aki nagyvárosban. lakik, nem számíthat rá, hogy lukasá­nak Csöndje vetekszik majd egy erdei lakéval. Nyilván a Tízes honvéd utca páros oldalának lakói sem számítottak erre. mégis aggályosán figyelték, hogyan alakul a földtúró gének munkája nyomán a házak mögötti — eddig füves­bokros — domboldal. Aggodalmuk beigazolódott: a teher­mentesítő út szorosan a házak tövében halad. Előzetes ízelítőt is kaphattak a közeli jövőből, mikor majd — a főként teherautókból álló — forgalom megindul a há­zak tőszomszédságában. A meggyőző bemutatót a földgépek, s a> kitermelt földet elszállító teherautók rögtönözték. Gon­doltak azokra is. akik csak késő este térnek haza: a geoek majd mindennap éjfélig dübörögtek az ablakok alatt, s ko­rán reggel újrakezdték. Indulat szülte az utóbbi sorokat, vélhetné bárki. Mégsem így van. ennek igazolásául vegyük számba a következőket. Az éjszakában dübörgő korszerű, és igen drága gép üzem­óraköltsége nyilván magas, minél több órát tölt hasznos munkával, úgy nő kihasználtsága, s csökken fajlagos költ­sége. Magyarán: olcsóbban dolgozik. Ez pontosan kimutat­ható, jelentős megtakarítást eredményez használóinak. A mérleg másik serpenyőjét nehezen „forintositható’' veszteség húzza le: a naponta kialvatlanul, fáradtan mun­kába indulók munkateljesítményének csökkenése, amely leg­alább olyan jelentős veszteséget okoz, mint az iménti meg­takarítás.., i \(kiss) Etmesélfieíetlen mesék Az autót nem rajzolta le * Arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc színe, a leghatáro­zottabban válaszolta: „A rózsaszín és a lila”. Ami azért ér­dekes, mert rajzain a legritkábban szerepelnek ezek a szi­(Kerényi László felvétele) nek. Magam is ott tüsténkedtem annak idején, amikor Feledy G 3* uiia és Mazsaroíf Miklós a gyermekrajzokat zsűrizte. Szét­terítettem a rajzokat és druk­koltam. Barátom kislányáért szorítottam, akit születése óta ismerek, és ha van energiám addig játszani vple, amíg meg nem unja — ami elég sokára szokott bekövetkezni —, ak­kor nagyon szere! em. Nem volt szükség a „protekciómra” — mondanom sem kell, hogy legkevésbé az én véleményem érdekelte a két művészt —, Évának valamennyi rajzát ki­állításra javasolták, őt magát pedig díjra érdemesnek tar­tották. Örültem, amikor szerkesz- tőim azzal bíztak meg. hogy raj zpályázatunk egyik nyer­teséről írjak. Kedveskedhe­tek kis barátomnak, igazán nem szólhat meg senki azért mert ismerősről írok. neki szerepel a legtöbb rajza tár­latunkon — ha valaki a sokszori híradás ellenére sem tudná. a királyi többes a DH és a KISZ Mis­kolc városi Bizottsága közös gyermekrajz- és fotópályáza­tát takarja, a legjobb mun­kák a 11. sz. (Tanácsköztár­saság lakótelepi) Általános Iskola aulájában láthatók —, nekem is könnyű lesz a dol­gom, hamar szót értek majd, hiszen a kislány haver. (Ez­úton kérek elnézést Jakab Mária rádiós kolléganőmtől, akit elhessegettem a kislány — Pőcze Éva — mellől, hogy csináljon mással interjút, en­gem „le ne lőjön'’. Könnyen lehet, hogy neki sokkál job­ban ment volna.) Azt hiszem, a fenti magya­rázkodásból már kiderült, hogy az interjú nemigen jött össze. Pedig minden simán indult. A papája felkészítet­te, mondta Évának, hogy most nemcsak játszani me­gyek át hozzájuk, hanem vele akarok beszélni a rajzolásról. Leültünk, a gyerek készsége­sen várta kérdéseimet, én pedig meglehetősen együgyű módon arról faggattam, hogy miért rajzol, miket szeret rajzolni, mit ábrázolnak a rajzai. Körülbelül ennyi idő alatt meg is unta, amin rop­pant megsértődtem, de így utólag csöppet sem csodálko­zom. Hiszen a rajzok magu­kért beszélnek, és éppen úgy. mint az igazi művészek al­kotásai. azért születnek meg, mert más műfajban — pél­dául élőszóban — elöadhatat­Janok. Nem beszélve arról, hogy Éva öt és fél éves, te­hát még messze áll attól a kortól, amikor mindent — jót, rosszat — meg tud ma­gyarázni. Feltéve, ha olyan lesz. Királynőket szeret rajzolni, tarka virágokat, házakat, pa­lotákat elmesélhetetlen mesé­ket teremt. Bámulatra méltó technikával dolgozik, három­éves kora óta naponta több órát rajzol. Szépek, attraktí­vak a munkái. Körülbelül most tart ott. hogy még a laikus is meg tudja állapíta­ni: tehetséges. Nehéz termé­szete van, makacs, azt hi­szem, az iskolában sem lesz ..könnyű eset”. Nem én talá­lom ki, hiszen sokat beszél­gettünk erről a szüleivel, hogy rendkívül érzékeny, zár­kózott, nyugodtan le merem • írni: mélyen érző. Hazajön!' az óvodából, és máris neki- áll rajzolni, a felgyülemlett érzelmeket így „beszélj ki” magából. Sajátosan, hiszen nem a megtörtént eseménye­ket rögzíti, nem társait veti papírra, hanem azokat a mo­tívumokat, amiket ő szeret. Legfeljebb mások a színek, más az elrendezés, de alap­vetően fantáziavilág, illetve az ő belső világa az. amit rajzol. (Tessenek megnézni a kiállítást, holnap még látha­tó.) -Kértem, hogy rajzolja le öccsének egy, iáték-verseny- autóját. Hozzálátott, és két vonal után abbahagyta. Kér­dezem: miért? „Mert nem ér­dekel.” Az ilyen -1 korú gyerekek legőszintébb kifejezési formá­ja a rajz. Ügyességük, tehet­ségük különböző, és még iga­zán nem lehet tudni, lesz-e ennek a rajzolásnak folyta­tása. Nem is ez a fontos. Ha­nem az. hogy legyen kinek megmutatniuk, a szüleik bő­ven lássák el őket rajzesz­közökkel. a világért se pró­bálják meg saját akaratukat ráerőszakolni a rajzoló gye­rekre. inkább igyekezzenek megfejteni a kis alkotásokat, hogy még jobban megismer­jék gyereküket. Valahogy úgy., mint az én kis barátom szülei. (szabados) A kiskörei duzzasztómű, madártávlatból... A Tisza fogadja be a borsodi folyók szennyvizét Az MSZ 448, avagy a víz éra isszuk és szennyezzük A címek két dolgot is jelentenek: elsősorban egy, — 1968. október 1-én életbe lépett — 31 fejezetből álló szabványt, másrészt pedig a tiszta, egészséges ivóvizet, amit mindennap fogyasztunk. Szabványa többnyire ter­mékeknek van, gondolhatja bárki, ám korunkban az ivó­víz is termékké vált, még­hozzá egyre nehezebben, egy­re drágábban előállítható termékké. Költségét, elérhető -legjobb minőségét a „nyersanyag”: maga a rendelkezésre álló felszíni víz, s annak szeny- nyezettségi foka határozza meg. A hal vízben, az embe­rek a víz karnyújtásnyi kö­zelében érzik jól magukat: a lakksűrűségre számított vízvezetékhossz gyakran az urbanizáció fokmérője is, fe­le lélekszámú kisvárosokat emelhet népesebb nagyköz­ségek felé a rangsorban. A folyók létét nemcsak a közvetlenül beléjük jutó szennyvíz veszélyeztetheti: még a kilométerekkel odébb kiszórt nagy mennyiségű műtrágya is okozhat bajt, a lezúduló záporok közbejöt­tével. Könnyen belátható te­hát, a legkisebb terület, mely á vizek védelménél szóba jö­het, legalább a folyó ‘Vízgyűj­tő területével azonos. Megyénk, ahol az ország iparának jelentős része ta­lálható meg, kiemelt szere­pet, de feladatokat is kapott az egész ország felszíni vizei tisztaságának megvédésében. Az idén végzett munka, és a következő év feladatai vol­tak a legfontosabb témái a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő környezetvédelmi munkabi­zottság pénteken megtartott ülésének, Dr. Fázold Ádám, a munkabizottság titkára a jéle'nleáí' helyzetről számolt be előadásában. Biztatóan alakul a nemzetközi együtt­működés, mégis az a tény, hogy megyénk négy fő víz­folyása nem hatónkban ered, eleve feltételez bizonyos szennyezettséget. Hozzánk már úgy érkezik a Bódva— Bodrog — Hernád — Sajó négyes, hogy számtalan ipari üzemet látnak el vízzel, s fogadják be azok szennyvi­zét. A számadatok mégis ja­vulást mutatnak. 1970-ben, egy év alatt 34 ezer tonna szerves szennyezés, 79 ezer tonna szervetlen só, valamint két és fél ezer tonna ammó­nia jutott a folyókba. 1978- ban ugyanezen szennyező­anyagok (az előbbi sorrend szerinti) mennyisége így ala­kult: 14 ezer, 55 ezer és 3 ezer. Persze, ezzel sem lehet megelégedni, a munka tovább folyik, nem annyira új esz­közökkel, mint inkább új módszerekkel. A vízminőség védelme ma már nem egyen­lő a szennyvíztisztítással: a cél érdekében akár az egyes üzemek technológiáján is változtatnak. Valószínű, ez utóbbi módszer nemcsak jobb, de olcsóbb is: a PVC III. vízkezelő, szennyvíztisz­tító berendezéseinek költsége megközelíti az egymilliárd forintot! A borsodi folyók „fekete báránya”';,ketkég'kívül a Sajó. Kisebb javulás itt is tapasz­talható, a tíz éve még telje­sen holt folyóban újra meg­jelentek az alsóbbrendű élő­lények, sőt néhány igényte^ lenebb halfaj is. de ivóvizet továbbra sem lehet nyerni belőle. A helyzet nem is fog ugrásszerűen megváltozni: a húsz nagyüzem közül 13 a Sajó völgyében található. A Bódva — érthető módon — nagyobb 'védelmet élvez, hiszen fontos ivóvízbázis, egész vízgyűjtőterületét óv­ják a nem kívánatos mér­tékű szennyezéstől. A védelem egyre fejlettebb technikája mellett — s ez legalább annyira fontos — az üzemek, gyárak, vállalatok szemléletváltozása eredmé­nyezte a nagymértékű javu­lást. Sokan belátták: a lét- fontosságú ipari vizet ugyan­abból a folyóból nyerik, aho­vá szennyvizüket engedik ... KISS JÖZSEF Megyénk és városunk fel- szabadulása a témája annak az előadásnak, amelyet ma 16.30 órakor tartanak a TIT Kazinczy Ferenc Klubjában (Miskolc, Széchenyi u. 16. I. e.). A TIT Borsod megyei Szervezete történelmi és nemzetközi-politikai szak­osztálya által szervezett rendezvény előadója Berán- né AÁmes Éva egyetemi do­cens, a történelemtudomár nyok kandidátusa. Az elő­adásra a szervezők minden érdeklődőt szeretettel vár­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom