Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-30 / 305. szám

„Kedvező levegőminöségü területen” Pályamódosítás * Dohányon vett kapitány régi. premier volt, de sikeres. A szabóműhely is megdolgozott érte Akárkinek eszébe juthat, hogy új év előtt egy nappal arról kell írni, arai új: nem nagy­dolog. De az már korántsem megvetendő, hogy kitaláltuk, amit régen tudunk; néhány miskolci lakos új munkakörben kezdi az új esztendőt. Ha va­laki megkérdezi, hogy mi köze ehhez a kétszáztízezer miskol­cinak és a szilveszter éjszaká­ján születő új állampolgárok­nak, akkor így válaszolunk: mikor fordul az év, mindig vá­runk valamit, mikor egy évti­zed fordul, akkor sokkal töb­bet várunk. Hogy mit várha­tunk a Miskolci Nemzeti Szín­ház január másodikén mun­kába álló igazgatójától, az ezen napon összevonná váló miskolci közművelődési intéz­mények új vezetőjétől, és a mindnyájunk egészségéi, jó közérzetét óvó, viszonylag fris­siben kinevezett megyei kör­nyezet- és természetvédelmi titkártól, azt nem tudtuk. De elmondták. Gyarmati Béla nem nehe­zítette meg a dolgunkat. Nemrég még újságíró volt, és az ideje most is drága. Egy évtizeddel korábbról kezdte. — Kétségek között, renge­teg szorongással érkeztem 1969 nyarán Miskolcra; új város, új közeg, mit lehet tudni. ■ Rádiós múlt után ke­rültem napilaphoz, mindig bizonytalan, hogy befogad- ják-e az embert, de aztán kiderült, hogy van asszimi­lációs készségé a városnak. Húsz éve vagyok családős, Miskolcon lettem először fő- bérlő, és hamar itthon is éreztem magam. Az első na­pokban többen azt hittük, hogy minden szabad időnket a Bükkben es Tapolcán lóg­juk tölteni; a Lídó terasza kínálkozott megíelelő mun­kahelynek. A Bültkbe azóta időnként kimegyek. Ismerem az utat, nem úgy, mint tíz éve, amikor a Tiszairól taxi­val akartam a szerkesztősé­get megközelíteni. Kiderült, hogy nem a földrajzi távol­ságok számítanak. Sok jó barátom maradt Szabolcsban, Nyíregyházán; most az új­évi jókívánságokból meg­győződhettem róla. hogy a régi kapcsolatok megmarad­tak, és itt sikerült újakat te­remteni. — A következő tíz év ne­héz lesz; tíz évvel vagyok idősebb. Mindenesetre ta­pasztaltabb is, mert megtud­tam, hogy egy hosszú évtized alatt már jó újságot lehet csinálni; nyilván nem könv- nyebb egy, színházat meg­újítani sem. Vigasztal, hogy a napilaphoz hasonlóan .itt is sokan dolgoznak, azt pe­dig régen megtanultam, hogy hosszú távon, lassú, szívós munkával kell hogy épít­kezzen az ember. A főutca közepére épült színházat egyébként sem könnyű elke­rülni; hála a múlt század mestereinek. Remélem, az utódok is tudnak ennyit, mi sem tudunk kevesebbet. Ben­nem egyébként sokan bíz­nak, a kinevezésemhez első­ként az Állami Biztosító gép- jármű-kárbecslési fiókjának az igazgatója gratulált. Régi ismerősöm, számíthatok rá­juk. (M-) Környei László né a város­hoz tartozó közművelődési intézmények (az Ady, a Gár­donyi Művelődési Ház. az Ifjúsági Ház és a MÜPI) igazgatója. Ha jól értelmez­zük, amolyan szupermened- zser. vagy főintendáns lesz. Eddig pedagógus .volt. — Nem akarok kötekedni, de meg kell jegyeznem, hogy a közoktatás és közművelő­dés nincs olyan messze egy­mástól; az egyik így tanít, a másik úgy nevel. Mindket­tő az emberekkel, egeszen pontosan az emberi tejekkel foglalkozik. Meg kell taní­tani a felnőtteket is, hogy mi a jó nekik. Miskolcnak az a jó, ha a sokféle profilú művelődési intézmények egy­ségesebb elképzelések sze­rint dolgoznak. A művelődé­si ház ne legyen szatócsbolt, ahol a cipőfűzőtől a cukor­káig minden megtalálható. Ezen a területen nem vált be a ..minden szinten szinte minden”. Egy-egy házban ezután kisebb lesz a kínálat, de javulhat a minőség. — Még néhány szót az emberi fejekről. A miénk arra való, hogy „népben és nemzetben”, egy egész vá­rosban gondolkodjunk, és ehhez szeretnénk megnyerni minden kis és „nagy fejet”. Tréfán kívül: szükségünk van kapcsolatokra, gyárakra, üzemekre, iskólákra. Az an­gol azt mondja, hogy visel­kedj! A kultúra segít, hogy felismerjük és megtaláljuk a helyünket a világban. Az űrhajósok kevesen vannak, sokkal többen fogjuk meg szerszám nyelét. IIven hó esésben éppen a seprű esil kézre. Ügy gondolom, ha má sok Is osztják a véleménye met, 1980-ban tisztább lesz város. Gazdagabb, tartalma sabb lehet a szellemi éle tünk is. H— balabán Peter, (diploma szerint) vegyészmérnök, mér nök-közgazdász, , mérnök-t nár és mindezekkel együt az Erdei Termék Vállala Miskolci Gyáregységének vol vezetője. Jelenleg megye környezet- es természetvé delmi titkár. Amiből logiku san következik, hogy egy személyben ő a felelős kör nyezetünk védelméért, azérl hogy a borsodi iparvidék n- legyen az ország ..legkedve zőtlenebb levegőminőségű te rülete". — Hivatalnok vagyok, ka talizátor, koordinátor, szürki eminenciás. Sokakkal ellen tétben azt vallom, hogy ; hivatalnokok is társadalmi lag hasznos munkát végez nek. Éppen azérl vállaltan e! a megtisztelő felkérést mert úgy gondolom, tudok tudunk tenni az . ügy érdé kében. Hogy mit lehet, mi kell tenni? Rengeteget, é ami a fő, nemcsak nekem hanem mindannyiunknak Elvben ezzel mindenki egyet ért, az ember „csak” akko ütközik ellenállásba, ámiko a konkrétumokra kerül i sor. Márpedig a környezet és természetvédelem — mel; valamennyiünk magatartási kell hogy legyen —; gazda sági érdek, létünk érdeke Azért alakult meg a megye tanács végrehajtó bizottsági mellett a megyei környezet és természetvédelmi bízott ság. melynek szintén titkári vagyok, hogy. összefogjuk .a erőket. Munkánk csapatja ték. a csapatnak minden ál lampolgár tagja. Tevékeny ség'ünkre a negatív megkö zelítés a jellemző, hiszel nem valami új jót csinálunk hanem a meglevő rosszoi próbálunk javítani. Mik i kilátások? Az új évtizedbei sem maradok munka nélkül Bármi eredményt érek el, a: nem az én sikerem lesz, ha nem a vállalatoké, üzemeké Nem baj, a lő, hogy érez zem: hasznos munkát végzek Vállalati múltam megóv at tói, hogy idealizáljam a tevé­kenységemet. attól is, hogy ; jogtalanul nekem címzett de valójában nem engem il letö bírálatokat visszautasít sam. — Mór dolgoztam a me gyei tanácsnál, akkor a „le vegőből éltem”, levegőtiszta sági felügyelő voltam. Most i föld, a víz, a növény- és ál­latvilág, a települési környe­zet, mindenki hozzám tarto­zik. Jogszabályok, hatalma: pénzek, érdekellentétek, a fej lett kapitalista országol előttünk járó rossz és jó pél­dái — reménykedünk. Re­ménykedünk, hogy egyszei tán’ még orvhorgászoka büntetnek meg a Szinva part­ján. Sz— afe Görög táncház a Gárdonyiban; jó zene, szép mozdulatok. Felvételünk még a nyáron készült Muzsikusaink külföldi turnéi Európán át táncoltak Január végén, illetve feb­ruárban magyar napokat rendeznek a franciaországi Brestben és StA Etiénne-ben. Az Állami Népi Együttes képviseli itt a magyar nép­zenét és néptáncművészetet. Ezenkívül mindkét helyen egy-egy előadást tartanak a budapesti MÁV Szimfoniku­sok. Oberfrank Géza vezény­letével. Egyebek között Bar­tók ..A kékszakállú herceg vára” című lúűvét szólaltat­ják meg Szőnyi Olga és Ko- váts Kolos közreműködésével. A Szovjetunióban turnézik januárban, illetve február­ban Jancsovics Antal kar­mester — több szovjet város • zenekarát vezényli majd —. valamint Perényi Eszter he­gedű- és Kiss Gyula zongo­raművész. Lehel György az NDK-ban, az NSZK-ban, Ausztriában és Kanadában vendégszerepei. Erdélyi Mik­lós pedig holland, NSZK- beli. svájci és belga égyütte- 'seket dirigál. Kocsis Zoltán és Ránki Dezső ugyancsak számos fellépést vállalt ha­lárainkon túl. Bensőséges ünnepségen köszöntötte Sárospatak kö­zönsége a népszerű Bodrog Táncegyüttest megalakulásá­nak negyedszázados évfordu­lója alkalmából. Az ünnepi esemény az ifjúsági klubban rendezett kiállítással kezdő­dött. Térképek, fotók, színes diák. különböző nyelvű pla­kátok. -sok-sok emlék segít­ségével nyomon kövelhették a látogatók a több százra te­hető fellépést, szereplést ide­haza és Európa különböző országaiban: Csehszlovákiá­ban. Lengyelországban, az NDK-ban, Jugoszláviában, Olaszországban, Franciaor­szágban. az NSZK-ban, Ausztriában, Angliában Nor­végiában. Szép, változatos jubileumi műsorukat a végigláncolt 25 esztendő legsikeresebb da­rabjaiból állították össze, nem hagyva ki természete­sen a szűkebb haza. a zembiéni es borsodi táj nép­táncait sem. Szereplésüket, valamint a közreműködő Béres Ferenc Liszt-díjas énekművész és Matlák Eri­ka számait lelkes tapssal fo­gadta a művelődési ház ter­mét zsúfolásig megtöltő kö­zönség. A műsort megelőzően a patronáló Sárospatak és Vi­déke Áfész igazgatósága ne­vében Kocsis János köszön­tötte a jubiláló együttest, majd a városi pártbizottság elismerését Molnár András első titkár tolmácsolta. A városi tanács képviseletében Budavári .Csaba tanácsel­nök-helyettes, a MÉSZÖV nevében Szúnyogh János el­nök mondott köszöntő szava­kat. A Bodrog Táncegyüttesnek a magyar folklór ápolása és népszerűsítése terén idehaza és külföldön szerzett érde­meit. méltatta Bólé Dezső, a SZOVOSZ osztályvezetője is. majd a közönség nagy tap­sa közben bejelentette, hogy a Kulturális Minisztérium az együttest a ..Szóéi,JL’a kul­túráért” kitüntetésben része­sítette; s a kitüntetést a mi­niszter megbízásából átnyúj­totta Sípos György főiskolai tanárnak, aki Tóth Károly főiskolai tanárral együtt megalapítója és negyedszá­zadon át művészeti, illetve ze­nei vezetője volt a Bodrog Táncegyüttesnek. H. J. Kisfiú a küszöbön Ajtót nyitok a csen­getésre, a küszöbön ott áll az új eszten­dő. Kisfiú, nagy usan- kával a fejen, az usankára varrta a neve: 1980. Illő szó­val köszöntöm, boldog új évet kívánói:. ö hasonlókat. Invitálom beljebb, de azt mond­ja. nem jöhet, majd néhuny óra múlva, pontosan 31-én éjfél­kor. Addig ö már csak így a küszöbön áll. Milyen kicsi ez a fiúcska. Soványlza, sa­padt az arca, féisze- gen néz ram. Én szo­rongva nézek vissza rá. Mit tartogatunk egymásnak? Ö egy borítékot tartogat a kezében. átnyújtja, hogy most olvassam el, mert ha van meg­jegyzésem. azt neki kell elmondanom. A borítékon a címzés: 1979. küldi Sz. G.-nek. Helyben. Lássuk, mit ír? ..Kedves Sz.G.! Tá­lán már rájött, hogy a legény, aki e leve­let átnyújtja önnek, utódom. 1980. Róla szeretnék beszélni, magamról és önről. Mivel is kezdjem? Először is: BŰÉK! Vigyázzon erre a fi­úcskára. az ön gond­jaira bízom, önt pe­dig az övere. Külön­ben hagyjuk az önö­zést, azt hiszem, én vagyok a fiatalabb, szervusz!' Kedves G.l Most ne a rosszra emlékezz, amit tőlem kaptái — áremelések, világpoli­tika. a buszon a lá­badra léplek. apró kellemetlenségek a munkahelyen. par gyenge film a mozi­ban. otthoni perpat­varok —. hóméin pró­bálj a jóra gondolni. Soroljam? Azt hi­szem, felesleges. Hidd el, ezt érdemelted. Nem akarlak meg­bántani. de emlékezz csak: nem megálla­podtunk. hogy meg­írod a Nobel-dijas hu­moreszket. könnyesre nevetteted az Embe­riséget? Sebaj, majd jövőre! Ezzel együtt, vagy ennek ellenére úgy gondolom, jól ki­jöttünk egymással, el­tekintve attól a szá­modra szomorú tény­től. hogy ismét öre­gedtél egy évet. Most vigasztaljalak? Én meg hamarosan, el­múlok. Ismerlek. tudom, nein szokásod fogad- kozni, hogy szilvesz­terkor új életet kez­desz. nem is kell, már elnézést a kapott poé­nért. de jó neked a régi. Nincs semmi haj. igyekezz, hogy ne is i,egyen. Tessek még jobban dolgozni, vigyázni, hogy meg ne bánts masokai — hidd el. nekik is meg­van a maguk baja—, és igenis lessel- hin­tául azokat. a!:ik rosszul végzik a dol­gukat. No nézd, a vé­gén még patetikus semmitmondásokkat tralctállak, de bocsáss meg nekem, kicsit el- érzékenyültem. Csa­lád. szeretet, megbe­csülés, hadd ne rész-— letezzem! Búcsúzom, már nem találkozunk. A fiúcs­ka. a kis 1980.. jóra- való. eszes srác. Ne várj tőle gazdagságot, vagyont, hisz' Te is tudod . .. Ha jól bele­gondolsz. be kell lát­nod: elsősorban ma­gadtól várj! Ennyi. Elnézést ké­rek. szerettem volna a kedved szerint, hu­morosan fogalmazni, ide nem sikerült. Sze­vasz. minden jót! 1980’ Ejnye no! Ked­ves . . . Most mit mondjak ennek a fiú­nak? Egészen meg­hatódtam. A kisfiú áll a küszöbön és néz. Üjfent hívom, a fejét rázza. Valami játékot kellene hoznom neki. de mit? Holdjáró auló, villanyvonat, távirányítású micso­da. automata izé, nem, nem. köszöni, de mar van. Felcsil- II!i a szeme, amikor ■i 'ojót említem. Va­hr iclyik ősapjától < ott róla. az klassz lesz. Mennyivel fran­kóbb, mint az osto­bán csattogó tiki- taki. Beszaladok a szobába, egy haszná­laton kívül helyezett télikabátról leszerelek két gombot, valami madzagszerűség is ke­rül. előtte állítom össze a játékot. Tet­szik neki, ahogy mu­tatom a mozdulatot, kipróbálja. Milyen ér­dekes. mondja, egy­szer fent. másszor lent. Püff neki. Ebbe jól beletrafáltam. Na, szia öcsi. még sok­szor találkozunk. Már bezártam az ajtót, amikor hallom, hogy a szomszéd la­kás ajtaján csenget. Megráz a felismerés. Hát nemcsak nekem írt a jó öreg 1979.? Nemcsak rám bízza a kisfiút? Ezért hatód­tam én meg? Azanyá- tok. Különben .., Nem bánom. Az a fontos, hogy a jojónak örült a srác. (szabados) + Söpörjön mindenki a maga portája előtt.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom