Déli Hírlap, 1979. december (11. évfolyam, 282-305. szám)

1979-12-23 / 301. szám

Gyermekév Nagymami rajzol — ezt a címet adta Juhász Miklós felvételé­nek. Ez a munka is diját nyert a Déli Hírlap pályázatán, 'melyet a nemzetközi gyermekév jegyében rendeztünk. Azt szokták mon­dani, a jó fotó önmagáért beszél, és valóban nehéz bármit is hozzátenni — szóban — Juhász Miklós alkotásához. Talán csak annyit, hogy tisztelet a nagyszülőknek, akik magukra vállalják a gyermeknevelés szép, de vitathatatlanul fáradságos feladatának egy részét. De most, amikor egy meghitt, családias ünneppel le­zárjuk ezt az eseményekben gazdag évet, egy kicsit tekintsünk magunkba, kedves édesanyák, édesapák, és vegyük számba, meny. nyi időt áldoztunk naponta és összesen gyermekeinkre. Igen, a munka, a bevásárlás, a tanulás és ezernyi más teendő magyará­zatul szolgálhat, de igaz mentségül soha. Sem a szép ruha, sem a- gazdag ajándék nem ér fel azokkal a bensőséges pillanatok­kal, amilyet Juhász Miklós is megörökített. % Sokáig zúgott a taps a 11. számú Általános Iskola szép hangú kórusának műsora után. Három karácsonyi dalt adtak elő, Cyurácz Németh Gergelyné vezényletével. (Kiss József felvétele) A íél országgal levelez Miska bácsi Miskolcon Könyvek A Kazinczy könyvesbolt vezetőjével csináltunk ün­nep előtti gyorsmérleget a karácsonyi gyermekkönyv­vásárról. Azzal kezdte, hogv a legkisebbeknek bizony nem volt elég gazdag, a válasz­ték. leporellókból és az „in­kább kép, mint szöveg'’ meséskönyvekből. A nagyob­bak számára viszont sok szép és érdekes könyvvel kedveskedtek a kiadók. Hatszáz darabot kaptak, de már hiánycikk Imre István Stop! Közlekedj okosan! cí­mű könyve. Ügy látszik, a KRESZ is lehet népszerű, ha olyan jól sikerült rajzfi­gurák oktatják, mint ami­lyen a televízióból ismert cica-kutyus páros. A „sláge­rei';’' közé sorolja a boltve­zető Szepes Mária Pöttyös Panni naplója című köny­vét, csakúgy mint Csukás István Pom-Pom meséi cí­mű kötetét, melyhez Sajdik Ferenc készített mulatságos rajzokat. Már nem kapható Kapocsy György Állatköly­kök je. és a szakember szá­mára is meglepetés, meny­nyien keresték a német szerzőpáros népszerű isme­retterjesztő könyvét, mely a fogápolásra oktatja, szóra­koztató-vonzó módon a ki­csinyeket. Összegezve: azt mondhat­juk, hogy a legkisebbek ki­vételével minden korosztály számára kirukkolt sok érdé­kes újdonsággal a Móra Ki­adó, azaz a karácsonyi könyv­vásáron is kedvezően érez­tette hatását, hogy 1979 a fa alá nemzetközi gyermekév. A keresletet viszont most sem sikerül - jól megbecsülni, hi­szen számos mű. szinte na­pok alatt elfogyott. Kispajtások koncertje Egy ködös, borús reggelen köszönt rám a lépcsőház hir­detőtáblájáról — a gyermek­kezet sejtető — kedves plakát­figura. Kenyökoncertre invitálta a ház lakóit a 11-es, 12-es és 15-ös számú általános iskola úttörőcsapata. Zsútoiasig meglelt decem­ber 21-én a Tanácsköztársa­ság városrész általános isko­lájánál; tágas aulája. Szépén feldíszítettek a kispajtások erre az aucalotnra, és míg a műsorkezdésre váriunk, mi, felnőttéit is elgyönyörköd- tünk a póaium mögött álló csillogó-villogó, nagy fenyő­fában. Aztán elcsendesedett a terem és jöttek sorba a pöttöm, szólisták, bizonyítva, hogy széles alapokon nyug­szik ma mái- városunkban a zeneoktatás. Többségük az Egressy Béni Zenei Általá­nos növedéke, de itt az em­lített három iskolát képvi­selték. Néha még bizonyta­lankodtak a kurta vonók, fél­resikerült egy-egy akkord, de azért mindannyian képesek voltak igazi zenei élményt nyújtani a hálás közönség­nek. Előbb külön-külön mutat­koztak be az iskolák kóru­sai.. végezetül pedig az est fénypontjaként közös előadá­sukban csendült fel Beetho­ven Örömódája. Szívet melegentően szép este volt. Köszönet érte min­denekelőtt a házigazda sze­repét vállaló 11. számú Ál­talános Iskola pedagógusai­nak. úttörőinek. Viszonylag rövid múltra tekinthet visz- sza ez az oktatási intézmény, de máris szép hagyomá­nyokkal dicsekedhet. Ezek közé tartozik az évről évre megrendezett fenyőfaünnep­ség is, mellyel nemcsak az itt tánuló gyerekeknek és szüleiknek, hanem a város­rész minden lakójának ked­veskedni kívánnak. Jó ötlet volt és bizonyára hagyo­mánnyá válik .az. is, hogy az idén először, két másik is­kolával társulva szervezték a fenyőkoncertet. Végül, de nem utolsósorban, hadd em­lítsem meg név szerint azo­kat, akik a legtöbbet tették az est • sikeréért: Gyurácz Németh Gergelyné készítet­te fel a házigazda általános iskola szólistáit, ő tanította be és vezényelte az ének­kart: a 12-es számú Általá­nos Iskola kórusát dr. Pén­zes Gézáné, a 15-ös iskoláét „A mi kis falunk messze esik a fővárostól. Borsod megyében, az encsi járásban élünk. Szeretnénk örömün­ket elmondani Miska bácsi­nak is ...” Az abaújdeve- cseri Általános Iskola kis­diákjai írták az idézett so­rokkal kezdődő levelet arra a címre, amit talán minden magyar gyerek ismer mar. Gyerek? Hárbm évtizede je­lentkezik a Magyar Rádió­ban rendszeresen a legna­gyobb múltú állandó műsor, a Mislca bácsi levelesládája. s akik az első levelezői vol­tak. már szülők, sőt nagy­szülők. A gyöngybetűkkel írt hír­adások azóta is kifogyhatat­lanul áradnak az ország minden tájáról. Hogy — mint az abaújdevecseriek — megosszák örömüket, néha gondjukat is Miska bácsi­val. A páratlan népszerűség, a „megunhatatlanság” titkát kutatjuk Padisák Mihállyal, a műsor szerkesztőjével. Mondhatnám azt is, hogy magával Miska bácsival, de ez így nem egészen pontos. A név mögött ugyanis két ember rejtőzik: Padisák Mi­hály a szerkesztő, és Győri Ernő Mihály, aki a hangját adja az országszerte ismert, szeretett rádiós személyiség­nek. Győri Mihály Ernő egyébként — ha valaki nem tudná — miskolci. A Nem­zeti Színház színészeként bi­zonyára sokan ismerik. Je­lenleg a Vörösmarty Műve­lődési Ház dolgozója. Padisak Mihálynak sok ..foglalkozása” van: író. rá­dióműsor-szerkesztő, játék­mester. gyakorló apa és nagyapa. De ha egy mon­datban kellene megfogalmaz­nom. mi a különös ismerte­tőjele, csakis azt mondhat­nám, hogy élőszóban is, le­vélben is mindenki csak Miska bácsinak szólítja. A hatéves gyerek éppúgy, mint a hetvenéves nagy- ■ mama. így szólította az a főorvos­nő is. akinek az osztályán néhány évvel ezelőtt kezel­ték. Elmondta, hogy vala­mikor, úttörőkorábain ő is 'evelezője volt. pedig első alkalommal nem éppen di­cséretet kapott válaszul. Azt írta neki Miska bácsi, hogy I szépen, érdekesen fogalmaz, de bizony, elég sok helyes­írási hibát vét. Szekundánál, intőnél is jobban használt az intelem: kitűnő helyesíróvá vált, nehogy még egyszer megróják. Mindez ma már szép. szíve mélyén rejtegetett emlék és — mint Padisák Mihály mondja — hasonló találkozásiján egyre többet van része. Azt reméli, hogy sok régi levelezője keresi majd fel január 20-án Mis­kolcon. a jubileumi rádió- felvétel alkalmából, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban rendezendő rá­diófelvételen is. ♦ ♦ V — Kik kapják a meghí­vókat január 20-ra? — Semmit sem adnak in­gyen az életben. Ezt sem. Csakhogy 'itt nem a taka- rékperselyre lesz szükség, gyerekek, hanem az eszetek­re és szorgos kezetekre. Ugyanis meghívót kaphat­nak mindazok, akiknek olyan gondolatuk, élményük van. amit „Ezt el kell mondani!” címen ország-világnak el­mondanátok. Ez lehet remek vállalás, érdekes kaland, de még beszélő papagájotok is. Meghívót kaphatnak azok a gyerekek is, akiket a fel­nőttek, vagy társaik java­solnak, mert olyat tettek, amiért felkerülhetnek a Bor­sodi Gyermekek Dicsőség- táblajára. Szeretettel válom azokat a gyerekeket is — anyukával, apukával együtt —. akiknek már szülei is le­velezőim voltak. Meghívó jár minden érdekes kérdé­sért is. Több mint kétszázan ott lehettek. Január I9-én pedig a városi úttörők ázban beszédetek a gyerekekkel. — Kik érdemelték ki ed­dig a meghívókat? — Sokan. így például a miskolci 13. számú Általá­nos Iskola 4 B osztályosai is. remek vállalásaikkal. Mi mással zárhatnám e beszélgetést: szeretettel vár­juk Miska bácsit és kis munkatársait Miskolcra! pedig Farkas Andrásné ve- zette B. D. FENVOFA-KOPJA Piros arcú. ősz bajszu. nagypapakorú kicsi. Szörmesapkaja megrakodva hóval, hóna alatt szép ezüstfenyő. Akar Télapónak is nézhetne egy dús fantáziájúgyerek, ha más szituációban találkozik vele A bátyó arcát ugyanis a fékevesztett düh festi liláspirosra és a fenyőt kópiaként for­gatva tör utat maganak a zsúfolt villamo­son. Hogy személy szerint kire és miért ha­ragszik. azt talán már ö maga sem tudja. Vasvilla-tekintete mindannyiunkat fenyeget, akik állítólag csaknem lelöktük a lépcsőről, útját álltuk, amikor ki akarta lyukasztani a jegyét, nem tiszteljük a korát, egyszóval, huligánok vagyunk mindahányan. ' Egy megállót utazunk együtt, azalatt sem­mit sem csillapul a dühe. szidja az eget. a közlekedési vállalatot, az emberiséget, de leginkább a körülötte álló riadt utasokat. Aztán majd ó is leszáll valahol, gondosan befaragja a talpba a facskat néhány nap múltán fehér inget húz. és mint minden galamblelkű nagyapó, együtt énekli a gyer­tyák fényében a Mennyből az angyal-t az unokákkal. Most még vérben forgó szemét meghatottság fátyolozza majd és kijelenti, hogy mindig olyan meleg alsóra vágyott, mint amilyet kihámoz a fenyögallyal díszí­tett celofánból. Lehet, hogy így. lehet, hogy másként kö­szönt majd. a szeretet ünnepe a mikulásnak álcázott ámokfutóra. De higgyük el. hogy *— bár most másnak mutatkozott — alapjában véve nem rossz ember ö. csak valami fel­bosszantotta. Előfordul ez másokkal is. igen gyakran, a zsúfolt járműveken, a boltban a hivatalban, az országúton és ki tudná fel­sorolni még hol. Sajnos, azzal sem áll egye­dül az öreg. hogy egy feltehetően nem szán­dékos lökést, eipöretaposást azonnal és ,.vé­resen” meg akar torolni. A hétköznapok ag­ressziójának nevezem, jobb híján, ezt a je­lenséget. Pszichológusok, szociológusok ku­tatják az okait és ki ezt, ki azt tartja dön­tőnek, a nagyvárosi zsúfoltságtól, az ideges ritmusú kor hozta feszültségen át egészen addig, hogy a városokban nem szerveződnek kis közösségek, kevés embert ismerünk. az ismeretlenről pedig azonnal a legrosszabbat tételezzük fel. Nem vagyok szakember. így a saját eszemre hallgatva, csak annyit mondhatok, hogy egyszerűen hiányzik belőlünk az ön­fegyelem. S bár udvariasságra, önmérsék­letre inteni senkit sem felesleges: attól tar­tok. hogy a szóban forgó bácsi magatartása már aligha változik. Korábban, sokkal ko­rábban kell kezdeni a nevelést! Lehet, hogy tévedek, de szerintem nem baj a:.- ha szikrázó géppisztoly, dugós puska, vagy éppen huszárkard kerül ajándéknak a karácsonyfa alá. Az viszont már öreg hiba. ha a papa leplezetlenül büszke három-négy éves fiacskájára, a ..kis huligánra”, aki a bölcsödében pofonnal, hajtépéssel bár. de mindig megkaparintja magának a legvon­zóbb játékokat. Baj. ha a gyerek mindig azt hallja otthon, milyen piszok alak a főnök. a kolléga, a szomszéd és leginkább az a bácsi, aki tegnap is pofátlanul arra a helyre állt a vacak Trabantjával, ami csakis az apuka Zsigulijának van fenntartva. Baj, ha a nagyszülők ajándékcsomagját szegényes­nek minősíti a családi tanács, miközben a gyerek jól tudja, hogy a nagyi idén is csak egysoros üdvözlőlapot kap. azt is későn, mert zsebben felejtette a papa. És mi baj még? Sorolják tovább szép csendesen magukban önök! Mondjuk, az­után. hogy elénekeltek egy vagy két dalt közösen a karácsonyfa alatt. Nem. nem mu­száj a Mennyből az angyal-t, különösen ak­kor nem. ha a gyerek egész évben csakis a Télapóról hallott. De ne elégedjenek meg a lemezjátszóval, a magnóval, legalább ezen az estén ne! B. D. * Anikó az úttörővasútról mesél Miska bácsinak. Már az édesanyja is a levelezője Imii, (bek os)

Next

/
Oldalképek
Tartalom