Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1979-11-17 / 270. szám
Értékelték a pályaműveket Minden gyerek zseni Dí jkiosztás decem herben £ Mazsarojf Miklós és Feledy Gyula zsűrizte a gyerekraj- zokat. r Staféta A múlt hónap végén, október in-aii lezárult a KISZ Miskolc városi Bizottságának es a Déli Hírlap szerkesztőségének a nemzetközi gyermekév alkalmából meghirdetett pályázata. Gyermekekről készült fotókkal és gyerekrajzokkal lehetett pályázni, a szerkesztőség címére, érkezett sok száz fotóból, több mint háromszáz gyerekrajzból a héten válogatta ki a díjazottakat, illetve a bemutatásra javasolt munkákat a két, szakemberekből álló zsűri. A fotókból és rajzokból kiállítást rendeznek a belvárosi iskolában; a díjkiosztás (az érdekelteket postán értesítjük) december 7-én, a megnyitó alkalmával lesz. A beérkezett gyerekrajzok Feledy Gyula grafikus, Kos- suth-díjas érdemes művész és Mazsaroff Miklós festőművész szeme elé kerültek, akik néhány perces gondos vizsgálódás után közölték: — Mit akartok, ez egy nagyon színvonalas anyag! Éppen ezt akartuk, és legfeljebb még annyit, hogy az általánosan igaz. megállapítás indoklását is megkapjuk, hogy továbbadhassuk. A több, mint háromszáz rajz között jó néhány van, amit félretették, aminek nem örültek a képzőművészek. Ahogy elmondták, mindig nagyon sajnálják. mikor ilyen formában is kiderül, hogy a felnőttek, a szülők, a család, vagy az iskola nem ismeri, vagy félreismeri azt a tényt, hogy minden gyerek zseni. Vagyis a kisgyerek látásmódja mihdig egyéni, hamvas, üde. természetes és nagyon őszinte, amíg bele nem szólnak. De ezúttal is jól fel lehetett ismerni. hogy hányszor irányítja a gyerek ceruzát, ecsetet tartó kezét a felnőttek gondolkodása. Még az is pontosan kimutatható, hogy a nagymama, vagy a fiatalabb generációhoz tartozó szülő adta-e a témát, az pedig feltétlenül kiderül, hogyha mái' elmúlt hatéves, akkor milyen iskolai, pontosabban rajztanán befolyás alatt áll a gyerek. Ha tiszta, dekoratív, ha csak az ő léleménye, akkor jó a gyerekrajz, és hogy milyen sok jó volt a beküldőit lapok között, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a zsűri döntése módosította a pályázati kiírást. Feledy Gyulának és Mazsaroff Miklósnak az volt a véleménye, hogy nem lenne méltányos, ha csak első, második és harmadik díjat ítélnének oda, ha csak három óvodás, vagy kisiskolás örülne a sikernek; sokkal többen érdemlik meg. Hogy a kategória díjazására szánt ösz- szeget ne kelljen nagyon elaprózni. végül úgy érezték igazságosnak, ha tíz gyereket jutalmaznak. Bár Feledy Gyula végül is azt mondta: — Tudjátok, ha gyerek- rajzpályázaton tíz díjat adok oda. még akkor is sokan maradnak, akiket sajnálok, hogy nem kerültek be a tíz közé. M— * Fogadjuk el tényként — hiszen hozzáértő ember mondta —, hogy minden gyerek zseni. De tegyük hozzá nyomban: minden gyermek gyönyörű is ;.. Ez volt . az egyöntetű véleménye a pályázatra érkezett fényképeket értékelő bizottság tagjainak is: Berde Bélának, a Miskolci Fotóklub főtitkárának és Kurucz Jánosnak, a fotóklub szervező titkárának. Aki valaha is azzal a cellái vett i'otómasinát a kezébe. hogy gyereket fényképezzen. tudja jól: a legha- lásabb, de — ebben a műfajban - talán a legnehezebb feladatra vállalkozott. Ki merné ugyanis egy mosolygó. a legkedvesebb .tate- kával bíbelődő, vagy az első lépéseit esetlenül próbálgató gyermeket ábrázoló képről azt állítani, hogy nem szép. De azt is tudni kell. hogy a „szép” ebben az esetben mint esztétikai kategória alárendelt szerepet játszik az érzelmi tényezőkkel szemben. Egy-egy ilyen fénykép igenis szép. sőt: gyönyörködtető — ha készítőjének sikerül „elkapnia” az igazi pillanatot, s ha a kiY'’ele- zés technikailag is elfogadható. Mindezt azért bocsátottam előre, mert a fotózsüri az értékelésnél — egyéb szempontok mellett — azt is figyelembe vette, hogy mi toi- ténik a képen. A mozgás, a lendület, a dinamika a g> ei mekfotók értékét is fokozza. Ez természetesen nem jelen- ti azt. hogy a portrék, a zsánerképek az értékelésnél mai- számításba sem jöttek. Ezek közül a díjazásra, illetve a kiállításon való részvételre csak azokat tartotta érdemesnek a zsűri, amelyek újszerű, egyéni látásmódról, vagv a szokványostól eltérő technikai megoldásról tanúskodtak. A pályázatra beérkezett több száz kép között szép számmal voltak olyanok, amelyekre joggal mondhatták a zsűri tagjai: ezek alkotások'.... Jóllehet, a pályázók kivétel nélkül amatoiok _ még ha néhányuk szerepelt is már képeivel különböző kiállításokon. Aki pedig a saját gyermeket fényképezi könnyen áteshet a lo másik’ oldalára, nevezetesen, az övéit — természetszerűleg a saját fényképét, fényképeit — tartja a legszebbnek Nos. az önkontroll ilyenfajta hiányát, szerencsére. elenyészően kévés képnél tapasztalta a zsűri Viszont annál több kepei kellett kiejtenie a kepletes kalapból azért, mert alkotójuk a t'elvételkészites, illetve a kidolgozás során olyan hibákat követett el. amelyek végül is a produktum esztétikai értékét szembetu- nőén rontották. A fotózsüri a pályázati anyag alapos tanulmányozása után úgy döntött, hogy — az eredeti kiírástól éltéiően — egy első, két második és három harmadik dijat ad ki. A díjazott pályamunkák között sorozatok, kollekciók és szólóképek egyaránt találha(keglovich) Borisz Hrisztov aranylemeze I Méltón , nevezhető az égyik legnagyobb hanglemezsikernek a BALKANTON és a londoni EMI cég közös produkciója, a 120 ezer példányban megjelent ..Szláv dalok” a világhírű bolgár operaénekes. Borisz Hrisztov tolmácsolásában. Hasonló fogadtatásra talált az újabb Hrisz- tov-lemez. a ..Nagy liturgia", ahol a- nagy basszista A. Grecsaninov orosz szerző művét adja elő. a „Szve- toszlav Obretenov" bolgár a capella kórus közreműködésével. Európa és Amerika híres operaszínpadainak ünnepelt csillaga harminc éve lép fel a londoni Covent Garden színpadán. A harmincadik idény kezdetén a 65 éves művészt, mint az idénynyitó Borisz Godunov előadás címszereplőjét. a Covent Garden aranyérmével tüntették ki. Ez alkalommal. amikor Hrisztov oroszul énekelte szerepét. a „legjobb Borisz Go- dunovnak” átnyújtották a Borisz Godunov aranykorona miniatűr másolatát is. A harmincadik londoni idényét és 65. születésnapját ünneplő világhírű művészt az EMI hanglemezcég diszalbummal lepte meg: valamennyi lemezfelvételével. Nem feledkezik el hazája sem a nagy művész születésnapjáról: Hrisztovot méltán megilleti a BALKANTON aranylemez! Készül egyébként több új Hrisztov-lemez a BALKANTON stúdiójában: orosz szerzők alkotásaiból és bolgár népdalok. A következő állomás London volt. Anglia, a rajongott, a felmagasztalt, az ócsárolt, porig pocskondiázott beat- és rockzene szülőhazája. De a város rácáfolt múltjára. Jobbára zenei állóvíznek tűnt az áhított London. A zene mai királyaival csak a Soho egy-egy souvenirboltjában trikókra és plakátokra nyomva találkoztam, és nem a koncertpódiumokon. Manapság — londoni barátom információi szerint — az együttesek csak addig játszanak Londonban, amíg szárnyra nem kapja őket a világhír. Utána már csak évente legfeljebb egy-két alkalommal jönnek vissza és mútatják be új programjukat az egykori indulás színhelyén. Rock-Parna^szus Wardour st. 9.. Marquee klub. Rockzenei berkekben ez a pár szó egyet jelent a Parnasszussal. A klub színes nyomtatványán. évszámokkal kezdődően, egy teljes oldalon át olvasható az itt startolt együttesek névsora. Itt próbálgatta szárnyait a Rolling Stones, a Who, a Manfred Mann, a Pink Floyd és sokan mások. Maga a klub egy 10x15 méteres helyiség, egyszerű dobogóval a végében. Az egész terem, a falak. a színpad fekete. A lehető legegyszerűbb, de legcélszerűbb felszerelési tárgyakkal. Az együttes, amely aznap „dolgozott’, Merton Parkas névre hallgatott. Lehetséges. hogy a jövő világsztárjai próbálták magukat és közönségüket ezen az estén feldobni — több-kevesebb sikerrel. A beugró itt másfél főnt. A plakátok James Brown koncertjét hirdették egy má\ .innak hetek, amikor a lévé kínálata olyan, mint a sivatag. Szinte nem is érdemes leülni a készülék elé. Talán furcsán hangzik, hogy éppen a tévékritikus mondja ezt. de végül is 6 is „csak” eg.v néző a sok közül. Miért ne mondhatnánk ki, hogy olyankor, amikor a tévé sovány szellemi kosztol kínál, nem kell bekapcsolni a készüléket? Elvégre ez is energiatakarékosság, s itt nem csupán az áramra gondolunk . . Éljen változatosabb szellemi koszton a néző! Olvasson, hallgasson zenét, menjen el színházba, moziba, látogassa meg a rokonait, barátait, játsz- szon a gyerekeivel. Egyszóval: éljen! A tévékritikus dolga természetesen nem az, hogy életrecepteket adjon. Essék hát szó egy néhány hónapja futó. a műsordömpingben szerényen meghúzódó sorozatról: a Stafétáról. Most bizonnyal sokan látták, hiszen egy valóban kellemes műsor után (győzött a magyar válogatott!...) következett. Igaz. ami igaz. amit a műsor vendége: Molnár Gábor mérnök elmondott, az már korántsem volt kellemes. A minőségről beszélt — a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben dolgozik —. a munka minőségéről. Ami egyúttal — nem is olyan nagy áttétellel — az élet minőségét is jelenti. Elmondta, hogy a ház. amelyet 1973-ban vett, egyszerűen összedőléssel fenyeget. Láttuk is a megrepedezett, köNovember 21-én délután fél 3 órai kezdettel a Diósgyőri Vasas Művelődési Közsik külvárosi klubban, három napon át. A belépődíj 6 font. Rory Galagher új nagylemezét mutatja be. Ez egy másik plakát főcíme. És a helyszín egy közepes színvonalú étterem. Igen, nem egy klub, őrült hangerő, dühöngő tinik, hanem egy étterem, mérsékelt hangerő, de így is osztatlan a siker. Az utolsó napok egyikén találkoztam a négy Beatles- fiúval. Elton Johnnal és Elvis Presleyvel. Pontosabban élethü, viaszba öntött másukkal a Madame Tussauds Múzeumban. A bejáratnál John, Paul, Georg és Ringó fogadja az érkezőket mosolyogva, karjukat magasba emelve. A termek sokaságában neves politikusok és sportolók között egy elsötétített részben áll a ..király”: Elvis. Pár percenként kígyóinak a fények és a magnóról ő énekel, miközben gitárján különböző fényjátékok viliódznak. ..Johnny” a teniszező Borg társaságában fogadja a vendégeit és a „Krokodil rock” dallamai szólnak a rejtett hangszórókból. . A következő város: Amsz-, terdam. Hollandiában a beatzenéi élet hozzávetőlegesen azonos szinten állhat a jazz- élettel. Alkalmam nyílt egy klubban egy számomra teljesen ismeretlen jazz-eeyüt- tes műsorát meghallgatni. A pontosság nem tartozott a zenekar fő erényei közé — csaknem egy órát késett a műsor — annál inkább a zenei készség és a virtuozitás. A műsor első része egv több tételes free jazz kompozíció volt, míg a második részt a könnyedebb, közérthetőbb zene jellemezte. Az együttes megérdemelten kapott az előadás végén vastapsót. Amikor e sorok megjelennek, a rülárkolt falakat. Le fogják bontani a házat... Valakik rosszul dolgoztak. Ez — ugye — önmagában nem meglepő közlés. Az elgondolkodtató az, hogy a selejtes munka terhét, következményeit soha nem gz „elkövetőknek” kell viselniük, hanem nekünk: vásárlóknak, fogyasztóknak. ügyfeleknek. Ilyenkor aztán fel is szisszenünk, átkozódunk, káromkodunk. Ez azonban csak a probléma odébb-passzolását jelenti. Bölcsebb, ha önkritikusan szemléljük ezt a dolgot — ki-ki a maga munkaterületén —, és megteremtjük a garanciákat (a jogaikat például), fórumokat, hogy a panaszok orvosoltassanak is. Azaz. legyen felelős! Ne általánosságban. hanem 'konkrétan. mindig személy szerint. Hagyjuk abba a prédi- kálást a munkáról, töröljük a szótárból az általános alanyt. Mert soha nem akárki. hanem mindig valaki követ el valamit, akinek személyi igazolványa van, „leinformálható”. Ha meg tudjuk szüntetni a kollektív felelőtlenséget, máris óriási lépést tettünk a munka minőségének javítása felé. Tudjuk. hogy ki. miért,, és ho- gvan ... Mint ahogyan — lám — az újságokban mindenki odaírja a terméke alá a nevét.. . : HORPACSI SÁNDOR pontban a szovjet déli hadseregcsapat művészegyüttese ad műsort. néján éppen ebben a klubban muzsikál. Koncertek plav backröl Az amszterdami nap után mara'dék időmet Kölnben töltöttem. Érdekes dolog: a neves együttesek most már szinte kivétel nélkül play backröl dolgoznak a koncerteken. Ez azt jelenti, hogy kijön a zenekar a felpakolt hangfalhegyek közé, a technikusok elindítják a magnetofont, és több ezer watton, lemezminőségben szól a zene — miközben az együttes tagjai szájmozgással és show- elemekkel követik a zenét. Egy barátom mesélte, hogy a legutóbbi Smokie-koncer- ten a gitáros annyi faradságot nem vett magának, hogy bedugja vezetékét a hangszerbe. A közönség persze most már ismeri a lényeget, többé-jcevésbé el is fogadja. A zene szól. méghozzá igen jó minőségben, az imádott együttes a színpadon van :— hogy mindez már csak technika kérdése —, az nem érdekel senkit. Televízióban láttam a jelenleg nagyon felkapott Village People párizsi koncertjét. Itt is minden play backröl szólt. Egy hónap nem sok idő arra. hogy mindent alaposan megfigyelhessen az ember, de arra talán elég, hogy megállapítsa: ez a műfaj ott önálló iparág, üzletág, a maga előnyeivel és hátrányaival. De a popzene -vonzerejével olyan eredményeket’ ért el, amire figyelni kell. BARDOS ISTVÁN # A fotókat Berde Béla és Kurucz János értékelte. (Kerényi László felvételei) Párizs—London—Amszterdam (2.) A pop nyomában Kőszegi együttes nyugati turSzovjet művészegyüttes Miskolcon
