Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1979-11-12 / 265. szám

XI!. magyar nemzetközi asztalitenisz-bajnokság • m a döntSkia Csak egy ilyen nagy versenynél tudja az ember igazan le­mérni. hogy egy-egy versenyzőre a négy nap alatt milyen nagy fizikai es idegi megterhelés jut. Főleg azokra, akik eljutnak a döntőkig. A magyar közvélemény többet várt vá­logatottjainktól. A legfájóbb a magyar férficsapat kiesése volt (erről részletesen szóltunk szombati számunkban), de nem remekeltek a párosok sérti. Azazhogy: mindig számolni kell azzal, hogy Európa legjobb asztaliteniszezői között is érvényesül a kiegyenlítődési folyamat. Nagyon sok az azonos képességű; köztük a pillanatnyi forma dönt. Ugyanakkor érvényesül égy másik tendencia is: a legjobbak mindig egy meghatározott versenyre készülnek teljes erőbedobással. Most a magyar' nemzetközi bajnokság a mieink számára csak egyik állomása volt a jövő évi Európa-öajnokság előkészületeinek. (Persze, nem lebecsülendő állomás, mint ezt a. szakvezetők többször hangsúlyozták.) Ott kell ismét bizonyítani, olt kell megerősíteni vezető helyünket a világ és a kontinens élvona­# Világbajnokok egymás ellen a férfi egyes döntőben. Balról Bengtsson, jobbról Klampár. A magyar fiú „lelépje’ ma- sodvirágzását élő svéd ellenfelét. Iában. Ffclll L LG1LS: Néhány érdekesebb eretlmenj *t IS köze jutasert: aecreun utó ..Olts nit-t aapta etiemelUl, es igencsak megizzadt, mis győzőn ■•)) a másik, jelentős játék­erőt képviselő a ai Bengtsson Clientele leu. A steunek sem volt könnyű dolga (U:í), de tovább­iul ott. Változatlanul Jól szerepelt a roman Dobosi,. Biroscheau-t verte ki, (3:2). Gergely es Kiaitt- par viszonylag könnyeden jutott tovább Broda (csehsz., :i:U), illet­ve Jurcsies (jugoszláv. 3:0) ellen. Nem szóltunk Jónyerról, mert csak azt a közhelyet tudnánk is­mételni, hogy nem megy neki a jülek szülővárosában. Ezúttal a szovjet Burnazjan ütötte ki. saj­náljuk ! \ nyolc közé kerülésért kétség- Kttüt a Bengtsson—Orlow ski ta­lálkozó hozta a legnagyobb ku'/.- «elmet. Gergely páros társa Hit­re kikapott, míg ó visszavágott Dobosinak a csapatverseny során elszenvedett veresegert (3:0). Klampár imponáló játékkal verte Stellwagot (NSZK, 3:0). A négy között pedig nem tu- duuk kiemelni egy mérkőzést sem. Nem azért, mert rosszak voltak, hanem, mert valamennyi színvonalas, jó küzdelmei hozott. Talán a Douglas—Gergely talál­kozót , ügyeltek mindem megpróbált, sót a cTonto játszmában már négy ponttal is vezetett (tíz fölött), de a szeren­cse az angolnak kedvezett (3—). Klampár egy játszmát adott mindössze Thorsell-nek. Az elő­döntőben még ennyit sem Secre- tin-nek, 11, 8<!), 2ü-ra nyert. A másik ágon Bengtsson 3:l-re gyo. zott Douglas ellen. NŐI EGYES: A is közé öt magyar versenyző i» bejutott: Oláh, Csik (lvuan .fang Ok-ot ütötte el a tovább­jutástól!), Magos. Szabó, Urban (ö is KNDK-st győzött ler Kim Bök Juang-ot, 3:2-re). A lb-ban Csík nem birt az angol Hammersiey-vel (0:j), Ur­ban sem Uhli kovával (i:J). A svéd Helimann Oláht verte (3:1), így csak Magos és Szabó jutott tovább. Egyébként a női egyeseK legnagyobb találkozójára itt ke­rtit sor. A VB-ezüstérmes El Szolig szűk Paiatinusszal került össze, óriási csatában (es megle­petésre) a jugoszláv 3_:2-re nyert. A legjobb nyolc kozott Szabó megbosszulta’* Urban kiejtését, győzött Uhlikova elten, Magos pedig Hammersleyt verte. A sportcsarnok közönsége kí­váncsian várta, magyar döntő le^-e női egyesben a bajnokságon. Nem az lett. Ver kittin 13. —32, 18. 22 Jd.siinaara- nyokkal bizonyult jobbnak s>za- bunal. Magos viszont jats-mat sem vesztett Heliman ellen (•>■«. IS, 17, 19). 1 EBI 1 PÁROS: Lényegében az esélyesek jutot­tak tovább a legjobb nyolc köze. Ekkor még három magyar as/- taliteniszezö is érdekelve volt, a Jónver—Klampar kettős. Illetve t. ere elv Orlowskival az oldalán. Tovább is kerültek. .Jónyerek a Douglas—Parker angol párost vertek 3:2 arányban, perselyek neüis a Bengtsson—Karlsson duót VO-ra. Némi meglepetésre a franciák kiestek: Secretin Biéo- cheau—Dvoracek, Pansky Az elődöntőkben a kővetkező volt a párosítás: Gergely, Orlows. ki—Surbek. Sztipancsics, illetve ión ver. Klampar—Dvoracek. Panskv. Azt mondanunk* sem kell. hogy főleg az első páros eseményeit figyelték jobban a nézők. A világbajnok jugoszlat kettős nem sok rcmenvt adott el­lenfelének. Látvány<js labdaroene- tek után. 3:l-re nyertek. Nem ment a Jónver—Klampar együt­tesnek sem. Simán. 3:0 aranyban szenvedlek vereséget. Igv a férfi esapatdöntö után ez lett a ma- sodik szám. ahol magyar nem mérkőzhetett az aranyéremért. NŐI PAItoS: Itt sem szerepeltek magyarok a döntőben, pedig sokáig ver­senyben voltak. A legjobb nyolc között a Magos. Szabó (az erő- sebb) Kettősünk biztosan gyozott a Batintcs. Fabri jugoszláv páros ellen. Ugyanakkor a Csik—Oláh pár nem boldogult az erősebb jugoszláv párral, a Palatínus—* Perkucsinnal, 3:l-ré kaptak ki. Az elődöntőben a mieink a szov­jet Popova—Antony án nal álltak asztalhoz. A papírforma, (ha van Ilyen) magyar gvőzelmei ígért. A valóságban pedig 3:2 arányban voltak jobbak a szovjetek. A má­sik agon a jugoszlávok is hason­ló sorsra jutottak. Az Uhlikova— II rác hova cseh kettős 3:2 arány­ban győzőit. VEGYES FAROS: A küzdelmek java vasárnap délelőtt volt. A Klampár—Urban duó kiesett a legjobb 16-ban. A nyolc közé verekedte magát a Jónyer—Szabó párosunk. Itt a H- kezdöbetűs angolokat (Hilton, Hammersley) fektették kétvállra 3:0 arányban. Az elődöntőben a Pansky—Uhlikova párral mérkőz­tek, és ezt a találkozót is 3:0 arányban nyerték. Így lettek a döntő egyik résztvevői. (Jónyer­nek ez némi kárpótlás, hiszen az egyesben hantar „elszállt”, és a férfi párosban sem lehetett döntőben.) A másik ágon a Sztipancsics— Palatinus (jugoszláv) kettősnek sikerült eljutni a döntőig. Nem volt könnyű az útjuk: a román Böhm—Ferenczi legyőzése után (3:0). nem kisebb ellenfelet kap­lak, mint a Secretin—Bergeret párost verő Bengtsson—Ström- wallt. Az elődöntőben azonban 3:1-re győztek. A döntök előtti magyar mérleg teliát a következő volt: Női égyes: 3. Szabó; Férfi pá­ros, bronzérmes: Gergely—Or- low.ski és Klampár—Jónyer. Női páros; 3. Magos—Szabó. .A „hazudós’ Secretin Secretinre már ra­gasztottunk egy jelzőt: hallgatag. Aztán — búcsúzóul — kapott még egyet. Már vagy harmadszor mentünk hozzá, és angolul kér­deztük: — Mondana valamit a mérkőzésekről? Harmadszor is ez volt a válasz: — Nem tudok ango­lul. Ezt angolul mondta, majd Douglas után szólt: — Begy óvatos! Ezt is angolul... Forog a lelátó Egyidöben ment az előcsal ározások két legérdekesebb (leg színvonalasabb, legizgalmasabb. . .) találkozója, a Gergely - Douglas férfi és a Magos—-Hammersley női mérkőzés. Mago sék kezdtek hamarabb. Az angol edző, Brian Married mcl lett ültünk, és izgultunk — természetesen — Jutkáért. Az első játszmában hallhatatlanul nagy küzdeiemoen 23:2l-re pörget­te ki az angolt. Az edző gesztikulációinak értelme ez volt: — Támadj többet Hammersley! Maradj az asztalnál! Magosnak a droppolás a gyengéje: És a másik asztalnál — a negyedik játszma után — megkez­dődött a Gergely—Douglas küzdelem. Marriett segédedzőjét küldte oda, pedig akkor már Hammersley-nek nem sok esé­lye volt a győzelemre. — Ez az! — kiáltott be egy néző egy remek Magos-tenyeres után. Az angol kislány a labdát íitögetve jól megnézte magá­nak. ö is forgott, nemcsak a közönség. Öergely pedig mindent csinált a másik asztalnál. Ha kellett, még ie is feküdt(!). Sidó Ferenc: — Bohóckodott. Nem hasz­nált. A sötét bőrű mindent visszaadott, elképesztő helyzetek­ből is. Gábor megjegyzései: — Bravó. Desz!... majd később: — Úristen (az 5. játszmában egy labdát a hálóba ütött) — mi­közben' Berczikre néz. Szóval ö is forgott. Az arány pedig 1:1. Magos győz, Gergely kikap. \ skót pedig forgatott. Filmet. Hazáját egyedül képviselte 150 fontial a zsebében. Kiesett az első fordulóban. Bill Sichel: — Tanulni jöttem Magyarországra. Elsősorban a magyarok iátékát és technikáját szeretném ellesni, ezért minden mérkőzésünkéi árgus szemmel figyelem. Figyelt, és ki tudja, mit visz haza ütött-kopott bőröndjé­ben. . . Klampár aranyérmes Az összeállítást D. TÓTH BÉLA és DARAB GYULA, a fel­vételeket SZABÓ ISTVÁN készí­tette. # Uhlikoi^a—Hrachovo biztosan győzött a női párosban. Hogy ebben a nyelv is segített? Van ilyen ... Igen lassan gyülekezett a sportcsarnok közönsége a döntőkre (talán túl korai volt a 3 órás kezdés, vagy talán arra gondollak, hogy majd a televízió felvételéről gyönyör­ködnek az összecsapásokban. Fél háromkor kezdtek mele­gíteni a férfipárosok részt­vevői: a Surbek—Sztipancsics (jugoszláv# és a Dvoracek— Pansky (csehszlovák) kettős. Pontosan három órakor szó­lalt meg a harangjáték, es kezdődött el a találkozó. Surbekék nyitottak, de az előnyt a csehszlovákok szerez­tek meg. Különösen Pansky volt elemében. Kontrái rendre bejöt­tek, így ltí-ra nyertek is. Nem változott a játék képe a másodikban sem. A világbajnok jugoszláv kettős nem tudott ki­bontakozni. Előbb 8:2-re, utóbb 2U:lG-ra mentek el a csehek, és egy percig sem volt vitás újabb jatszmagyozelmük. 21:17 leit, és ezzel 2:0-ra alakult az állás. A harmadikban 3:3-ig együtt haladtak. Itt ugrottak meg a csehek * 8:4-ig. Sztipancsicsék . egyenlítettek, majd 10:10 lett az állas. Óriási ütésváltások után a lényegesen labdabiztosabb csehszlovákok nyertek. És ezzel az újabb meglepetéssel égy vi­szonylag szerényebb nemzetközi eredményekkel bíró páros vehet­te át az aranyérmet. A döntő tehát: DVORACEK, PANSKY—SUR- BEK, SZTIPANCSICS 3:0 (JLG, 1), 10). SURBEK (Palatinusz Erzsébet tolmácsolt): — Nem véletlen, hogy a cseh­szlovákok megvertek bennünket, hiszen a Jónyer—Klampár ket­tőst ütötték ki. Sajnos, én nem játszottam jól. Egyéni teljesít­ményemmel meg vagyok elé­gedve, mert a legjobb 8-ba be­jutottam. ‘ SIDO FERENC: — Pansky az utóbbi év felfe­dezettje. Megérdemelték, hogy elsők legyenek. Remekül és bát­rán ütött. Dvoracek peuik jól tartotta távol a jugoszlávokat. Az ünnepélyes eredményhirde­tés es a himnusz elhangzása után. fél négy körül asztalhoz állták a női párosok; a Hracho- va, Uhlikova (csehszlovák)^ és a Popova, Antonyan (szovjet) ket­tős. Popova rendkívül indiszpo- náitan ütött, míg a cseheknek minden bejött. Szoros első har­mad után a végére elhulltak Uhlikováék, és viszonylag si­mán, 21:15-re nyerték az első játszmát. Szorosnak ígérkezett a máso­dik. 10:8-ra meg a szovjetek ve­hettek ugyan, de ettől kezdve még pontra sem telt erejükből. Különösen Antonyan volt ide­ges, egymás után ütötte a hálóba vagy melle a labdákat. A má­sodik játszma tehát 21:10-es csehszlovák győzelmet hozott. A harmadik játék is a cseh­szlovákoké volt, így másodszor is telhangozhatott himnuszuk. HRACHOVA, UHLIKOVA—AN­ION Y AN, POPOVA 3:0 (15, 10, 20). A sportcsarnok közönsége alig várta a férfi egyesek összecsa­pását, hiszen a Klampár—Bengt- sson találkozó ígérkezett az est fénypontjának. A várakozás ért­hető volt, és az mérkőzés azt is hozta, amit vártunk. Klampár indított, de a svéd szerezte a pontokat. 5:2-re ment el. Elég volt azonban egyetlen rövid kihagyás, és Tibor tenye­resével szemben tehetetlen volt. Remek kontracsaták után 12-nél sikerült a magyar versenyzőnek egyenlítenie. Itt viszont Bengt­sson ugrott meg, már 17.12-ro is vezetett. A hajrá Klampárnak sikerült. A magasra feldobott svéd-szervákat „első kézből” ke­zelte le, és ölte meg. 22:20-ra győzött. A második játék lényegesen egyszerűbb volt. A magyar fiú levegőhöz sem engedte jutni vi­lágbajnok ellenfelét. 7:5 után 15!7-re alakult az állás. (És egy ritkán látható technikai pontot i« szerzett: Bengtsson három­szor egymás után hálót érintően adogatott.) Végül 21:11 lett az eredmény. A nézők lélegzetvisszafojtva várták a harmadik játszmát. Áhítoztak a ' magyar sikerre, a magyar himnuszra. Nem kellett sokat várni. Háromnegyed öt­kor már ez állt az eredmény­jelző táblákon: Klampár—Beng­tsson 21:13. Győzelmet elsősor­ban villámgyors fonákjának kö­szönheti. Tehát a férfi egyes döntő: KLAMPAR—BENGTSSON 3:0 (20, 11, 13). KLAMPAR: — Rengeteget számított, hogy megnyertem az első játszmát. Bár jól játszottam, de koránt­sem olyan jól, mint tavaly ösz- szel. Senki se gondolja, hogy ilyen nagy különbség van köz­tem és az európai élmezőny kö­zött. Ezt kizárólag a sors és a szerencse hozta így. örülök a győzelemnek azért1 - Isy mert Bengtsson elleni mérkőzéseim zömét a svéd fiú nyerte. — Ön védője a Norwich Uni­ón Cap-nek, a Mesterek Torná­jának. Mit vár ebben a szezon­ban? Megnyeri? • — Nem fogom megnyerni, mert több nemzetközi bajnok­ságon nem indulok. A szövetség döntött így, hogy kevesebb a mérkőzések szánva, inkább a fel­készülést tartjuk fontosnak az Európa-bajnokságra. SIDÖ FERENC: — Klampár végig remek for­mában játszott, pillanatnyi esélyt sem adott ellenfeleinek. Egy percig sem volt kétséges, hogy ö les/, a győztes. Pillanatnyilag ő a legjobb játékosunk. A magyar himnusz elhangzása Után a női egyesek döntőjének két résztvevője lépett asztalhoz: a magyar Magos Judit és a ju­goszláv Perkucin. Az első játsz­mában Magos bizonyult jobbnak 21:1G arányban. A második játszma igazi is­kolajátékot hozott. Magos azt csinált a labdával és ellenfelé­vel, amit akart. Ellenállhatatla­nul támadott, és a leütések mindig asztalra sikerültek. An­nak ellenére, hogy 21:15-öt je­leztek az eredményjelzők, fölé­nye sokkal nyomasztóbb és m<1ögyőzőbb volt. Már 20:10-re vezetett, innen engedett ki egy kissé, és a szó szoros értelmé­ben hagyta, hogy Perkucin fel­jöjjön 15-ig. A harmadik játszma elejét a jugoszláv versenyző irányította. 8:8-nál egyenlített Magos, de az előző játékban történt kiengedés megbosszulta magát. 10:1§ után 20-ig pontot sem tudott szerez­ni. Így 11-re vesztett. Cgy tűnt, a rossz széria foly­tatódik a negyedik játékban. Perkucin határozottabban ütött, Magos kifejezetten idegesen va- laszolgatutt - rendszerint nagy hibákKal. (Egy hang: — Teljesí­teni akarta a téve adásidejét, hiszen ha 3:ö-ra győz, nem iett volna meg a kétszer »0 perc.) A lényeg-, szorossá tette a mér­kőzést, 14-re vesztett. És ami meg ennél is nagyobb baj: nem tudott újítani. Rend­kívül szoros volt az ötödik, a döntő játszma. Kontracsaták, bosszantó hibák, 18:14-es veze­tés után a jugoszláv megnyerte. Őszintén sajnáljuk. Magosnak ugyanis ez a bajnokság megad­hatta volna önbizalmát műtétje után. És többször is neki állt a mérkőzés. 2:ü-ás játszmaarány után nem lett volna szabad vesztenie. , ■ MAGOS: — Nem számítottam rá, hogy r ÚÖÚjLoéQ kerülök, hiszen nem re­gen •/' Volt poremütétem. Ügy ér­zem, a Perkucinnal vívott döntő játszmában azért veszítettem, mert kiestem a végére a rit­musból, és talán kissé elsiettem az akciókat. Majd (már-már sí­rásra görbülő szájjal) hozzátette: — A nyakamból vették le az aranyérmet. DR. LAKATOS GYÖRGY, A MOATSZ ELNÖKE: — Egy dolog döntött: Jutká­nak a súlyos műtétje' után meg mindig nincs elég kondíciója. Ezért vesztett. Mi egyébként nem vártuk őt a döntőbe, sőt, pihentettük a csapatmérkőzése­ken is. Csak egyéniben és pá­rosban indítottuk. A mérkőzés végére emiatt torpant meg. Es következett a vegyes pá­ros. Az asztal gyik oldalán a Jónyer-—Szabó kettős, a másikon a Sztipancsics—Palatinus páros. Az első játékban lényegesen magabiztosabban ütöttek a jugo­szlávok. győztek is 14-re. A következő játékban sem történt változás. Mindössze an.y- nyi, hogy Jónyerék egy pont­jai többet szereztek, ezúttal lű- ig jutottak. Jónyer még mindig nem lábalt ki az egyéni kiesés okozta sokkból, Szabó pedig nem tudta átvenni áz irányító szerepkört (ami természetes is). Küzdeni tudásból jelest kapha­tott volna a magyar kettős a harmadik játszin* után 19-ig végig a jugoszlávok vezettek. Itt sikerült az egyenlítés, majd a győzelem is, 19-ie. A negyedik és egyben az utolsó játszma a magyar nem­zetközi bajnokságon a jugoszlá­vok győzelmét hozta 13-ra. SZTIPANCSICS. PALATINUS —JÖNYER, SZABÓ 3:1 (14. 15, —19, 13). Vége Ma már üresek a csarnok lelátói, ma már nem pattognak a lab­dák, ma már megkezdődött, (illetve folytatódott) az ( cdmények értékelése. Véget ért a XII. magyar nemzetközi asztalitel- -jZ-bajnok­ság. őszintén bevalljuk; féltünk egy kicsit a hét elején. Nem volt plakát, nem volt program, és egyáltalán, nagy volt a csend. Először Menyhért László, a miskolci sportcsarnok igazgatója nyugtatott meg, hogy nem lesz semmi baj. Aztán Horváth Tibor, a MOATSZ főtitkára Korpády Árpáddal, a Borsod megyei Asztalitenisz Szövetség elnöké­vel a helyszínre érkezett, és intézkedett. Hozzáértő, mindenre kiter­jedő tevékenységük után végleg megnyugodtunk. Aztán lett plakát, lett műsorfüzet, a versenyzők többsége megérkezett, talált szállót, edzhetélt a verseny színhelyén. Egyszóval csütörtöktől beindult a gépezet. És jól működött. Volt asztal, voltak labdák, voltak játék­vezetők, napra készen (pontosabban szólva percre készen) tudtuk az eredményeket, a közönség is tudhatta a buszmegálló felőli oldalon kifüggesztett tájékoztatóról. Szombatra, vasárnapra már megteltek a korábban üres sorok, többször csattant a taps is egy-egy szép labdamenet jutalmaként. Az pedig természetes, hogy nem mindenkinek egyformán. Mert a közön­ség hamar rátalál Itedvenceire. Gergely minden megmozdulását árgus szemmel figyelték, igen sok tapsot „gyűjthetett” magának. Pedig nem került a döntőbe: sem a csapatban, sem az egyéniben, sem a párosban. Megszerették (immár nem tudjuk, hányadszor) a hallgatag Secretint, a döntőig jutott Bengtssont. Kissé fájlaltuk, hogy a leg­egyenletesebb teljestíményt nyújtó Klampár mérkőzéseit nem hálálták meg olyan intenzitással, mint mondjuk a jugoszláv Surbekét. Igaz, hogy Klampár „csak” győzött, és általában könnyedén. (Sidó Ferenc is nehezményezte ezt a Magyar Rádió miskolci stúdiójának tegnap reggeli adásában.) Ma már üresek a csarnok lelátói, véget ért az egyik legrangosabb nemzetközi asztalitenisz-bajnokság. Reméljük, két év múlva újra itt találkoznak Európa legjobbjai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom