Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1979-11-08 / 262. szám

a miskolciaké a szó Már pedzik A szunnyadó Tapolca November első vasárnapja verőfényes kirándulóidővel ör­vendeztetett meg bennünket. Én is kihasználtam a kedvező időjárást, és kirándultam Tapolcára, kicsit szétnézni az is­merős helyeken. Ilyenkor, a késő őszi időszakban, Tapolca is készülődik a hosszú téli „álomra”, ám mindaddig, míg a természet be nem burkolózik tartósan a fehér hótakaróba, ez még csak szundításnak számít. A nap ragyogott tehát, de még délelőtt tíz óra körül is fagyott volt a föld, s a csónakázótó felületének jó részét vékony jégréteg takarta. A hideg azonban nem akadályozta a kirán­dulókat a sétában, sőt.a játszótér is hangos volt a gyermek­zsivajtól. Amerre csak jártam, azt láttam, hogy — bár a természet szunnyadozik — az egész üdülőtelepen serény munka folyik ilyenkor is; jövő tavaszra még szebb, még vonzóbb legyen Tapolcánk. Az Anna-szálló környékén és a tó partján új járda készül. Az Anna eszpresszó szabadtéri teraszát is most alakítják újjá, és építkeznek a strand terü­letén. Az erdőben az ősz folyamán szaporították a farönkökből kiképzett, stílszerü pihenő alkalmatosságokat. Nemrégen he­lyeztek el több, fából készített szeméttartót. A kirándulók kényelmét szolgálják a betonból készült szalonnasütők és főzőhelyek az erdóJ alján. Akik csinálták, bizonyára szeretik a bográcsost, mert még arra is gondoltak, hogy legyen a főzőhelyen vaskampó, a bogrács felfüggesztésére. Most már csak az kell hozzá, hogy ezeket az új létesítményeket a ki­rándulók meg is becsül jéjt, s óvják a kíméletlen rongálok tói. Elsétáltam az Édem kemping felé. Ott is folyik a nagy építkezés. Kissé keserűen állapíthattam meg, hogy a kem­pinghez a kohászüdülő felől vezető út környékén bizony változatlan a helyzet, tele van háziszeméttel, pedig erről már a nyár folyamán e rovatban is esett szó. Ugyancsak tapasztaltam, hogy Tapolca egész területén egyre több a gaz­dátlan, kivert kutya. Nemrégiben erről is volt már szó. Tapolcán tehát téli álma előtt szundit a természet. Ám remélem, hogy a fentebb leírtak illetékesei nem szunnyadnak el vele együtt. Mert az említett hiányosságokat — vélemé­nyem szerint — meg lehet, és sürgősen meg is kell szüntetni. H. D. Miskolc KIK JAVÍTJÁK A LIFTEKET?" Rovatunkhoz gyakorta Tór- dulnak olyan panasszal ol­vasóink, hogy bérházukban elromlott a lift, s napok, olykor hét"1* telnek el, míg a szakemberek kijavítják. Nemritkán gondot okoz az is,., hogy sokan nem tudják: hova, kihez, miként lehet je­lezni a hibát, hol lehet sür­getni a javítást. A Miskolci Ingatlankezelő \ Vállalathoz fordultunk a kérdéssel, ahol elmondották: Miután liftes szakembe­rekkel a . MIK nem rendel­kezik, ezért az egri Univer­sal Szerviz Ipari Szövetke­zettel, valamint a Ganz- MÁVAG Mozdony-, Vagon- és^Gépgyárral kötött szerző­dések szerint igyekszenek a liftek üzemképességét bizto­sítani. A bérlők számára lé­nyeges tudni a szerződések­ben vállalt feladatok közül azt, hogy az Universal szer­viznek négy telephelye van Miskolcon: a Győri kapu 63 —97. sz„ a Herman Ottó u. 4—6. sz„ a Vászonfehérítő u. 62—66., valamint • a Thököly u. 30. sz. alatt. A szerződés szerint, a területükről beje­lentett lifthibák kijavítását a szerviznek 24 órán belül meg kell kezdenie. A hiba bejelentése Miskolcon a 13- 809-es telefonszámon történ­het. (Ügy véljük, nem árt tudni azt sem, hogy az érin­tett területen a szerviznek kötelessége gondoskodni a felvonók rendszeres karban­tartásáról is.) Az összes többi, MIK-ke- zelésben levő épület a Ganz- MÁVAG szakembereihez tar­tozik. Ök ügyeletet tartanak (Miskolc, Hadirokkantak út­ja 52. sz.), mely munkana­pokon 6.30-tól 16 óráig, mun­kaszüneti napokon 7.30-tól 14 óráig a 17-523-as telefo­non hívható. A Ganz-MÁ- VAG a javítások- mellett : ugyancsak vállalta a felvo­nók rendszeres karbantartá- I sát is. S HOL LEHET GYERMEKKOCSIT JAVÍTTATNI? Szatmári János miskolci olvasónk érdeklődött az iránt, hogy hol lehet váro­sunkban gyermekkocsit ja­víttatni. Ö ugyanis már min­den elképzelhető helyen ér­deklődött, ám kedvező vá­laszt sehonnan sem kapott. Mivel ez a kérdés nyilván sokakat érinthet, ezért fel­tettük a gyermekkocsi-szak- üzlet vezetőjének. A válasz: Évek óta való­ban gondot okozott Miskol­con a gyermekkocsik javítá­sa. Egyszerűen nem volt szakember erre a munkára. A legutóbbi időkig kényte­lenek voltak minden tanács nélkül elküldeni az érdek­lődőket. Nemrégiben azon­ban magánkisíparos kért és kapott erre engedélyt. Címe: Csábi János, Miskolc, Régi­posta u. 13. sz. Megértő emberség A közömbösségről, az anlihumánus magatar­tásról gyakrabban ka­punk levehet olvasó­inktól. S vajmi ritka, hogy tollat ragadjanak, netán telefonon vagy személyesen keresse­nek meg bennünket a megértő emberségesség szép példáival. Holott bizonnyal nagyobb számmal jelentkezhet­nének ilyen példákkal is. Amint Tatár Sán­dor, Miskolc, Vörös­bérc u. 3. sz. alatt lakó olvasónk tette. Telefo­non hívta fel szerkesz­tőségünket, s kérte: tolmácsoljuk lapunk hasábjain köszönetét a GC 59—64 frsz. autó­busz gépkocsivezetőjé­nek, Sárközi Miklós­nak, s mindazoknak az utasoknak, akik no­vember 2-án 16 óra tájban a 19-es autó­busszal utaztak a Komlóstetőröl a város felé. Ezen a buszon utazott ugyanis a fele­sége, aki útközén na­gyon rosszul lett. A buszvezető — útvona­lát megszakítva — azonnal a kórházhoz hajtott, hogy Tatár Sándor felesége miha­marabb orvosi segít­séget kapjon. Nem raj­ta vagy az utasokon múlott, hogy ez a se­gítség már nem hasz­nált. Tatár Sándorné meghalt a kórházban. Az özvegyen. maradt férj . azonban köszöni mindazok megértő em­berségét, jószándékát, akik megkísérelték a lehetetlent is. r— IcoyJcJcau^u -V'IIII |/ ,!,£ ^■^nvak S(1 ~~ Néhány hete tettem szóvá a DH szíves jóvoltából ezen a helyen: nem ártana meg­kérdezni az egykori Schwartz bácsikat, hogyan tudtak ol­csó kisvendéglőt fenntartani állami „hátvéd” nélkül, a drágábbak mellett. Ügy lát­szik, nem is volt szükség „tapasztalatcserére”, némely helyen ugyanis rájöttek, vagy legalábbis pedzik. Legutóbb ugyanis örömmel tapasztal­tam például a Palotás étte­remben, hogy az étlap jelen­tős része húsz—harminc fo­rint közötti ételárakat rögzít. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Raöványl Cva Levélcím. Dell Hírlap szerkesztősége 3521 Miskolc. Bajcsy- Zsilinszky út IS. Teletonszáro: 18-221 Mi lett a Sl KÖZPONT-ból? Szombaton még csodálkoz­va beszélték Miskolcon a Marx téri járókelők: — Nem is tudtuk, hogy városunkban már síközpont is van! Azért éppen a Marx tér­nél beszélték ezt, mert az ott levő, szép nagy épületen díszelegtek az öles betűk: Sf KÖZPONT. Délután, a DVTK—Hon­véd meccsről erre áramló sportrajongók is különös örömmel nézegették a fel­iratot. (Bár fokozott jóked­vükhöz nyilván a diósgyőri focisták 2:l-es győzelme is hozzájárult.. .) Vasárnap azonban már „lehervadt” a sportrajongók öröme. A Az elhagyatott házikó # A Népkertben évek óta elhagyatva áll ez a házikó. Ab­lakai töröttek, vakolat szinte már nincs is rajta. Nem ebbe a környezetbe illő kép! Az illetékesek figyelmét ezúton sze­retném felhívni, hogy csináljanak valamit ezzel az épülettel; vagy építsék át. tatarozzák, vagy bontsák le. Én az előbbire avazok. Oly kevés az ilyesféle ..létesítmény” Miskolcon! Jakubik László Miskolc Volt ugyan egyetlen de az olcsóbb ételek között. A csak egyetlen! — ötvenfo- rintos fogás is vasárnap dél­ben, de hát ilyen is lehet, egye, akinek sok a pénze. Mi, kispénzűek, válogathattunk vendéglátósok istene tartsa meg jó szokásukat, mert ugyebár így is lehet! M. I. Avas-déli „apróságok’ szép, nagy épület tetején ugyanis az öles betűknél artistaként mozogva, két ember szorgoskodott, s újabb betűket rakott a SÍ KÖZPONT elé ... Nyilván, az ő munkájuk eredménye­ként változott meg a felirat hétfőre •— VASAS MŰVE­LŐDÉSI KÖZPONT-ra. — No. azért mégsem kell nagyon fájlalni a dolgot — jegyezte meg egy ismerő- rom, akivel erről a „betű­játékról” beszélgettünk. — Hiszen remélhetőleg a kultú­rának is van annyi híve vá­rosunkban, mint a sportnak. R. P. Miskolc Javaslom, hogy... i Gyakorta utazom villamo­son is, és látom a Győri ka­pui új, nagy játszóteret. Ez a többihez képest hatalmas játszótér bizony sivár, nem bővelkedik játszóeszközök­ben. Elkelne benne néhány hinta, csúszda, libikóka. Ezek azok a játszóeszközök, ame­lyek az 1—14 éves korosztály körében a legnépszerűbbek. Higgyék el. a mászókák ke­vésbé kedvellek. Gyönyörű áruházakat léte­sítünk városszerte. Ám van­nak városrészek, amelyek ki­maradnak — évtizedek óta! — a kerekedelmi fejlesztés­ből. Megmagyarázhatatlan­nak tartom például, hogy a Marx tértől a Szemere utcá­ig nem találhatunk egyetlen rövidáruüzletet sem. Az itt lakóknak egy spulni cérnáért is a belvárosba kell utazni­uk. Nem lehelne változtatni ezen? G. G.-né Miskolc, Győri kapu Már két alkalommal sze­repelt e lap hasábjain a Bo­kányi Dezső u. 27—35. és 35 —39. sz. alatt lakók közleke­dési problémája. Ezen épüle­tek előtt ugyanis a mai na­pig nincs kiépített gyalogjá­ró, sőt a 27—35. sz. alatti lakásokhoz csak a hátsó be­járatot lehet igénybe venni. Ráadásul az építkezések és az itt levő BÁÉV-raktár mi­att az úttesten is bokáig érő sár van. Jó lenne, ha az ille­tékesek közül valaki elláto­gatna ide esős időszakban, és személyesen győződne meg a tarthatatlan állapotokról, mert én a két cikk megje­lenése óta sem tapasztaltam változást. Tavaly télen is na­gyon rosszak voltak itt a körülmények, de türelemmel voltunk, hisz nem várhatjuk, hogy minden igényünket azonnal kielégítsék. De azóta eltelt egy év, magától sajnos semmi nem oldódott meg, így kénytelenek vagyunk új­ra és újra különböző fóru­mokhoz fordulni! Egy állandó és elég nagy veszélyt rejtő balesetíorrás- ra is szeretném felhívni a fi­gyelmet addig, amíg baj nincs. Az Engels utcai autó­busz-végállomásról van szó. Itt az egyik sávon ' helyezke­dik el a 32, a másik oldalon a 33, 33/A és a 133-as járat végállomása. A délutáni órákban különösen veszélyes, amikor a 33-as oldalán egy­más mögött áll 2—3 autóbusz úgy, hogy a leszálló embe­rek az autóbuszok között lépnek ki a sűrű forgalmú, autóbusz alkotta folyosóba. Szinte csodával határos, hogy még nem történt baleset. De jó volna, ha ezt nem várnák meg az illetékesek. Virág Dávid Miskolc, Bokányi D. u. 27. Széljegyzet a kegyelet napjához November elseje a kegyelet napja volt; aki csak tehette, felkereste szerettei, hozzátartozói sírját, hogy az emlékezés virágait a hantokon elhelyezze. Különösen a késő esti órák­ban hullám,zott a tömeg a temetők útjain. Ez évről évre így van, éppen ezért lakótársaimmal együtt — akik a Mindszenti és az evangélikus temetővel szemközti oldalon lakunk — már napokkal előbb aggodalommal gondoltunk a sportcsarnok előtti gyalogátkelőhelyre. Október második felében ugyanis agy nagyobb gépjármű kidöntötte ott a közlekedési jelző­lámpát. Helyére gyalog-átkelőhelyet jelző közlekedési tábla került, amire bizony nem sokat hederítettek a száguldó gépkocsik vezetői. Következmény: az átkelés sokszor haj­meresztő mutatványnak is beillett. Az illetékesek azonban — mindnyájunk örömére — igen gyorsan, néhány nap alatt új lámpát szereltettek fel, a november elsejei nagy forgalom tehát simán lebonyolódott. Ezúton is köszönjük a gyors intéz­kedést. Köszönjük a sportcsarnok vezetőségének is a figyelmét, hogy a kegyelet napján a műjégpályán mellőzték az egyéb­ként nagy távolságban is hallható zenét. Bár maradt zavaró körülmény is. Például, hogy a műjégpályáról a karbantartás során lesodort jégport a sportcsarnok területén kívül, hu- IIpacok formájában tárolják. Ezek a hókupacok ott olvadoz- ak, mint a temetőhöz vezető út közlekedési akadályai, körü­löttük mindenféle latyakos tócsák. A másik, amiben — gon­dolom — a köztisztasági vállalat is érdekelt: az evangélikus temető kapujához vezető út környéke szeméttengerrel van elárasztva. Rengeteg papírpohar. nylonzacskók, s egyebek szétszórva, esetleg halomban. Nem ártana, ha erre a KÖJÁL vagy a megalakuló tisztasági öiség is felfigyelne és intéz­kedne! Zavarták az evangélikus temetőbe igyekvőket azok az 1utósok is. akik még ezen a napon sem vették figyelembe, hogy a temetőhöz vezető út tele volt gyalogosan közlekedők­kel. Leszorították őket a latyakba, s addig okvetetlenkedlel;. míg végre eljutottak kocsijukkal a temetőkapuig. Sajnos, ez az utóbbi években ismétlődő jelenség. Mivel egyre több az ilyen autos, egyre kevesebb a lehetőség arra. hogy legalább a kegyelet napján a temetőbe vezető úton — a sportcsarnok­tól a temetőkapuig — zavartalanul lehessen gyalogosan köz­lekedni. Jó volna, ha jövőre változna a helyzet. Horváth Dezső Miskolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom