Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1979-11-06 / 261. szám

Péntektől, a Műcsarnokban

Feledy Gyula gyűjteményes kiállítása

leteknek az eredménye szervesen beépült mostani kifejezési formáimba.

— Nem akarok szerénytelennek tűnni, de olyasfajta szintézisre törekszem magamban, mint amilyet a század szerintem mindmáig legnagyobb képzőművésze, Pablo Picasso megvalósított.

— Mindig is rendkívüli módon érdekelte a képzőművészet technikai oldala. Miről szólnak, mit „mondanak” művei?

# Harmonikas

Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusművésznek nyílik

gyűjteményes kiállítása Budapesten, a Műcsarnokban. A kiállítás lértejöttéről, az ott bemutatandó alkotásokról beszélgettünk a művésszel.

— Általában nem vagyok szorgalmas kiállító, a retrospektív kiállítást pedig különösen azért nem szeretem, mert ez mindig valamilyen formában az öregedés jele. Sokkal szívesebben vállalok aktuális érdeklődésemről számot adó műhelykiállítást, ami — úgy érzem 1— közvetlenebb szellemi izgalmat ad. Amiért mégis „beadtam a derekam", annak egyik fontos oka az a lehetőség, amit számomra teremt ez a tárlat: még egy viszonylag nagy méretű műterem sem képes olyan áttekintést adni, mint ez a kiállítás.

— Bár nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, ezek után ki tudok bújni a bőrömből, és valami vadonatúj korszakom kezdődik, annyira mégis naiv vagyok, hogy úgy erezzem: ez után az összegzés után is képes vagyok — legalábbis számomra — izgalmas feladatokat megoldani.

— Milyen időt tekint át gyűjteményes kiállítása, hogyan válogatta a müveket?

— Ha összeszámolom, las- san harminc esztendeje léptem a pályára, azóta szerepelek kiállításokon. Sem kiállítási fér. sem _ energiám nem lett volna ahhoz, hogy a kezdettől bemutassam munkáimat, szerteágazó, kacska- ringós útjaim is voltak ebben a három évtizedben. Az 1965-b'en készült Énekek éneke rézkarc-sorozattal indul időben a tárlat, és az elmúlt 14 évet tekinti át. Persze kimaradnak számomra fontos munkák, de azt hiszem, hogy érdeklődésem leglényegesebb területeire így is „fény derül”.

— A tárlaton 160—170 kép szerepel, ezeknek körülbelül kilencvenöt százaléka a saját tulajdonom. Csak a legköny- nyebben eiérhetőket kértem kölcsön, sok bonyodalmat láttam már a különböző intézményektől — kiállításra — kölcsönzött munkák miatt. Mintegy száz kép a munkásságom gerincét kitevő grafikai eljárásokkal készült; rézkarc, litográfia és különböző kevert nyomtatási eszközök-.

(Feledy Gyula rajza)

kel született. A többi úgynevezett egyedi eljárású: olaj- pasztell, olajtempera.

— Képei közölt sok nes . . .

a szí— Ami a felületes szemlélő számára a festészet iránti nosztalgiámat jelentheti. Mindig is izgattak, ma is izgatnak a nem hagyományos eljárások, megoldások. Bizonyos korszakokban szívesen foglalkoztam elvontabb stúdiumokkal. Szeretném remélni, hogy ezeknek a kísér— Ha szavakban el tudnám mondani, amit a képeken megpróbálok, akkor azt választanám, és nem grafikus lennék. Az anyag összeállílá- sánál számomra is szembetűnő volt. hogy szinte egészségtelenül sokféle dolog izgat. Azért nagyjából kirajzolódott, hogy a drámai, emberi helyzetekhez vonzódom leginkább. Ha afféle ars poeticát kellene most megfogalmaznom, akkor így mondanám: az a törekvésem, hogy a munkáim emberekhez szóljanak, képesek legyenek érzelmi hatást kiváltani.

— Miért nem Miskolc ad otthont ennek a kiállításnak?

— Először is azért, mert a Műcsarnok kért fel rá, másodszor ennek technikai akadályai i$ lennének, a Műcsarnok tere inkább alkalmas egy ilyen tárlatra, mint az itthoni kiállítási helyiségek. Szeretnék Miskolcon is egy nagyobb kiállítást rendezni, de korántsem ilyesfajta átfogó jellegűt. Valószínűleg két-három éven belül sikerül.

Feledy Gyula gyűjteményes kiállítását pénteken délután 5 órakor nyitja meg Szabó György író.

(szabados)

# Képünkön Kulcsár Imre, Máthé Eta, Beratin Gábor, Simon György és Hajnal Márk

(Jármay György felvételei)

A rádióba ti

Országos

műveltségi játék

A Magyar Rádió az idén is rendez — immár hetedik alkalommal — országos műveltségi játékot. A versenyben. amelynek szervezésébe és lebonyolításába a Szak- szervezetek Országos Tanácsa is bekapcsolódott, ezúttal 16 szakma egy-egy szocialista brigádja ad számot a szociAz oktatást is szolgálva

A Bánk bán az Iskolaszínházban

Amióta a színházak műsor- politikája törölte a klasszikus uaraook rendszeres előadását, évenkénti le) újítását, középiskolás diákjainkat, gyakorlatilag eltiltottuk a drámairodalom megismerésének fö forrásától: a színházi élménytől. Holott a színházi előadás közvetlen hatását semmi sem pótolja. Tudták ezt azok is, akik a város kei müveldösi házának együtteséből összekovácsollak egy amatör iskolaszínházat, hogy a színház varázslatát segítségül kérve szolgálják az iskolai oktatás drámairodalmi fejezeteit.

Régi vágyak, halkan és erélyesen kopogtató kívánságok nyomán megvalósult tény az a Bánk bán-előadás, amelynek bemutatóját október végén tartották a Gárdonyi Művelődési Házban. E produkciót látván, első gondolatom az volt, hogy ilyen megmozdulás csak úgy születhetett. ha sok arra hivatott ember egy akarattal együtt van. A nagy sikerű Manézs Színpad utáni csend időszakos volt. Újra élet költözött a Gárdonyi színpadára és nézőterére. Februárban á Leftyre várva, a Halló ki az, nyáron a Móricz-műsor és egyéb irodalmi összeállítások, s most a Bánk bán. Az előadást Kalapos László rendezte, fiatal munkások és tanulók dr. Gyárfás Imre kivonatolásában adják elő a két felvonásba sűrített, de teljes dráma hatását keltő darabjukat. Heltai Gáspár krónikás énekére könyvtári böngészés közben bukkant Kalapos László, s úgy illesztette bevezetőül a mű elejére, hogy történeti hátteret festett, a végére pedig „igaz életre buzdító intelmet” adott.

£ Ketten a népes szereplő- gárdából. Bánk: Szegedi Dezső. Gertrudis: Szalóczy Éva.

— Az én férjem igaz ember — mondja a szünetben az a barna hajú, barna szemű fiatalasszony, aki szerényen, a sarokba húzódva várja a második felvonást. — Segédmunkás a Bútoripari Szövetkezetben, esténként itt próbái, mert tudja: ő a Bánk bán. De ha otthon a szerepet tanulja, mind a három gyerek segít neki. Már kívülről tudjuk az egész drámát. .. Nem, nem haragszom, amiért ide jár. Szeret itt lenni... mi meg őt szeretjük ... nincs

semmi baj. Igen. otthon is ugyanolyan szépen beszél, mint itt, a színpadon . . . Valamikor semmit nem mondott nekem ez a név: Katona József. Ma olyan, mintha mi- közénk tartozna.

Hangok, mondattöredékek zsibongónak az előcsarnokban. ,

— Még a technikai ötletek is prímán bejöttek — szűröm ki a szakember megjegyzését.

— Soha ilyen feszesnek nem éreztem ezt a drámát — mondja társaságának egy egyetemi tanár.

— Hol vették ezt a klassz .kísérőzenét? — kérdi egyik

ifjú a másiktól.

— Nem hallod? Gregoriánének. Most jelent meg lemezen.

Nekem a mű szinrevitelé- ben az tetszett a legjobban, hogy a mai emberhez szól. Mert azon túl, hogy a tartalom lényegére kitűnően rávilágított. lelki és politikai összetevőiben összefogottan vezette végig a nézőt a drámán.

Ha a darab rendezője. Kalapos László továbbra is ilyen művészi hittel és alázattal szolgálja a színjátszás ügyét, képes lesz az amatőr iskolaszínházat a város kulturális életének egyik jelentős fórumává avatni.

GY. A.

alista országok irodalmáról szerzett ismereteiből. A vetélkedő első fordulóját november 14-én tartják, s azt a Kössulh-adó 19.15-től — hetven percen át — élőben sugározza. A játékot 13 fordulóban kísérhetik figyelemmel a rádióhallgatók.

A műveltségi versenyre hároméves sorozat befejezéseként kerül sor. Az elmúlt időszakban — Arcképek a szocialista országok irodalmáról címmel — heti két- három adásban mutatta be a rádió a legnevesebb alkotókat és műveiket. A vetélkedőn induló szocialista brigádok tagjai tavasszal hatvan alapművet tartalmazó listát is kaptak segítségül, s a megjelölt alkotásokból készülhettek a szereplésre. Az alapos ismeretszerzés után a kővetkező hetekben, hónapokban egy-egy alkalommal két csapat verseng egymással — saját üzemében — a továbbjutásért;

A vetélkedőket a stúdióban Elbert János zsűriéinek vezetésével az egyes szocialista országok irodalmának magyar szakértőiből álló zsűri kíséri figyelemmel, s értékeli, hogy melyik szocialista brigád érdemli meg a részvételi a döntőben.

Díszelőadás a színházban

Ma este premier. November 7. előestéjén díszelőadásként mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház Sau- lius Saltenis Sicc, halál . . . című darabját. A bemutató egy országos program részéként, a szovjet dráma hete alkalmából kerül színre. A szerző a litván drámairoda lom ígérete, máris a két legnagyobb litván irodalmi díjjal jutalmazták.

A cselekmény egy litván kisvárosban játszódik. Főhőse: Andrius Satas: a 17 éves (már majdnem 18 ...) kamasz, aki az ifjúság nagy kalandjában minduntalan összeütközésbe kerül a környezetével. Nem azért, mert ez a litván kisváros, ezek a felnőttek „rossz emberek'’. Egyszerűen arról van szó, hogy a kamasz vágyai, életszemlélete, amely csak a hófehéret és a feketét érzékeli a világból, képzetei a jóról és a rosszról nincsenek összhangban a környezetével, az eseményekkel. Mindannyian átéltük ezt az összeütközést, az ideáljainkét és a valóságét. de felnőttként hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Saulius Saltenis története egyszerre lírai, és groteszk, telítve valami belülről fakadó, bujkáló humorral és iróniával, A szerző végül is a néző belátására bízza, hogy mit tartson groteszknek: a kamasz illúziókat, vagy az illúziót veszített felnőttek vaskosabb realitását. Az előadást Iréna Buciene, a Vilniusi Akadémiai Színház tagja rendezte.

Hideg időben a tv elé

Novembertől megújul az őszi-téli hónapok hét végi televízióprogramja. Vasárnap délelőtt címmel új műsort sugároznak. Mint a szerkesztő. Vitray Tamás az adássorozatról elmondta: családi szórakozást ígérő színvonalas magazinnal lepik meg a nézőket á televízió munkatársai. Ebben változatos tartalomról gondoskodnak: a művészet, a politika, a hasznos tanácsadás mellett rejtvény és játék is szerepel a programok között. A zordabb időjárású vasárnap délelőttökön a tv elé invitáló, havonta jelentkező műsor külső helyszíneken játszódik. Első alkalommal, november 11-én a Dunapark kávéház és a kelenföldi lakótelepi budapesti művelődési központ és könyvtár kapcsolódik be az élő adásba. A választás nem véletlenül esett rájuk: mindkettőt állandó, és egymástól eltérő közönség látogatja. A szabad idejüket kávéházban töltő idősebb embereket, és a szakköri foglalkozásokon, hobbitalálkozókon, vagy

filmvetítésen résztvevő ifjúbbakat keresi fel majd Hortobágyi Éva és Vágó István riporter.