Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1979-11-26 / 277. szám
a miskolciaké a szó A kulisszák mögé ne...I Nyelvújítók A múltkoriban hallottam egy riportot a rádióban, amelynek főhőse a szép magyar beszéddel kapcsolatos verseny vagy vetélkedő egyik győztese volt. A kislány — akit a riporter faggatott — egyik kérdésre valahogy így válaszolt: „Hát bizony elég eikis volt”. A válasz számomra volt kissé „eikis”, mert ha még el is fogadta a köznyelv — úgy-ahogy — ezt a „eikis” kifejezést, mint az ifjúsági nyelvújító „mozgalom” vívmányát, azért a szép magyar beszéd szókincsébe talán mégsem egészen illeszkedett még be. Természetesen az idők múlásával új fogalmak bukkannak fel, és ez hatással van az új szavak, új nyelvi kifejezések kialakítására, közhasználatba vételére is. Csak egy példa rá. Az én időmben meg a legrosszabb tanulmányi osztályzatnak (ami akkor a 4-es volt) szekunda, daci vagy dugó volt a neve. Aki szemléletesen akarta magát kifejezni, a l-es dolgozatra azt mondta, hogy „fordított széket” írt. A fiamékuál már l-es volt a legrosszabb osztályzat és diáknyelven „fa” lelt a neve. A mai diák az l-es dolgozatra azt mondja, hogy „trapper”-t írt, gondolva a trapper nadrágot reklámozó plakáton kinagyított hüvelykujjat mulató trappernadrágos férfialakra. Ez is átment már a diákköznyelvbc. Ezen sem csodálkozom, mert tökéletes az asszociáció. A minap azonban a modern nyelvújítás egészen különleges, új „műalkotásával” találkoztam. A Hunyadi utcán bandukoltam. Előliem két nagyobbacska lány sétált, miközben egyik a másiknak igen élénken magyarázott valamit, eléggé hangosan. A történet egy részét akaratom ellenére is hallottam. Csilrí történclecske egy ismeretlen srácról, aki a zenesnli környéken a múltkor „oda- vágódoít” mellé és kezdte „nyomni a sódert”. Valahogy ilyen stílusban. Nem akartam hallgaiózni, igyekeztem hál eléjük kerülve elsietni. Mellőzés közben még hallottam: „... mikor aztán végképp unalmas volt, mondtam égy cifrát, erre gyorsan elopecoit”. Tisztán értettem az utolsó szót. hogy „elopecoit". Értettem, de mégsem tudtam, hogy a kislány mit akar ezzel mondani. Aztán hirtelen „beugrott”. Bizonyára ennél az új kifejezésnél is az asszociációnak van szerepe. Meg is fejtettem: „OPEC” = olaj, „opeeolni” = olajra lépni, vagyis diszkóim. Tehát a kislány azt adta tudtára barátnőjének, hogy a fiú gyorsan eiiszkolt. íme: az „OPEC” használatával a gazdaságpolitika is betört az ifjúság különleges szótárába. Most már csak az a kérdés, hogy ez az újabb nyelvújítási művelet miskolci credetú-e? De ezt a kérdést hagyjuk meg l órin.--' •> nek. Allap-'ts k ■""" rr-ó'-iét a nyelvészek! H. D. Miskolc Ilyen jól állunk? ^ Hosszú idő óta —, ha emlékezetem nem csal: másfél-két ere — áll üresen ez az üzlethelyiség a Sötétkapu alatt. Kirakatában egyetlen írás (felhívás): ,.Járjon moziba!" Hogy mennyire rontja ezt a történelmi városrészt az eímocskolódott portál, s az elhagyatott belső, már nincs is az embernek kedve firtatni. Ám önkéntelenül adódik a kérdés: ilyen jól állunk Miskolcon üzlethelyiségekkel, hogy hónapokig (esetleg évekig?) állhat üresen egy jobb célokra is érdemes bolt? Városunkban köztudottan hiányzanak a választékot növelő butikok. Vajon nem lenne rá lehetőség, hogy ilyen célra átadják e helyiséget is valamelyik vállalatnak vagy — uram bocsá’ — magánkereskedőnek? Vétek így üresen hagyni! V. B. Miskolc Smucig automata A Tiszai pályaudvaron, az MKV pavilonjának szomszédságában két jegykiadó automatát talái a jámbor utas. Mindkettőt kipróbáltam —, mindkettő becsapott. Hiába dobtam beléjük forintjaimat, jegyet egyik sem adott. Bár siettem, kénytelen voltam sorba állni a pavilonnál a villamosjegyért, „•'ondtani a pénztárosnak: figyelemmel kísérhetnék automatájuk. üzemképességét, hi- •een par perc alatt — magam kárán okulva — fél tucat embert figyelme-, eitern rá. hogy mily smucig ez a gép. Ha jegy nélkül szállók fel a villamosra — 50 forintra büntetnek. Nekem a 2 forintot nem téríti meg senki. Félreértés ne essék: nem azért a két forintért teszem szóvá az esetei. S nem is magamért. De vajon hányán járhatnak így naponta? Király József Ernőd, Ferenc u. 14. sz. A város szé-pités^re A Déli Hírlap ugyan már megírta örömünket, de 'mi, lakók is szeretnénk, ha tolmácsolnák köszönetünket. Mégpedig a következőkért:. A miskolci Kilián- déli lakótelepen három torony ház sorjázik az Irinyi utca 13. 21. és 29. szám alatt. Ez a három toronyház csaknem 13 éve épült, s külső vakolata már olyan csúf volt. hogy erősen elrontotta az egyébként szép lakótelep képét. Nagy örömmel vettük tehát tudomásul az ősz kezdetén, hogy építők jelentek meg a toronyházaknál és kellemes, halvány- piros festékkel kezdték bevonni falait. Még nagyobb ' örömünkre szolgált, hogy az építők be is tartották a november 15-i határidőt. sőt! — már november 14-re elkészültek mind a három toronyház festésével. Ráadásul azt hallottuk, hogy a Terranova ne- , vü importfesték tartósságát ötven évre becsülik. Nem olcsó ugyan ez a festék, mégis gazdaságos. Megszépült házainkban gyönyörködve a DH-ban is szeretnénk megköszönni a Kilián-déli Lakásszövetkezetnél dolgozó Petőfi Sándor szocialista építőbrigád munkáját, s egyben szeretnénk javasolni: más lakótelepeken is ilyen jó minőségű. kellemes színű, tartós festékkel, újítsák‘.fel a megkopott... vagy málladozó rakóla tú házakat — városunk szépítésére, s minél több lakó örömére. Az Irinyi »trat toronyházak lakói A MISKOLCIAK! A SZÓ Rovatvezető Radványi Éva Levélcím Déli Hírlap ■ízpekesziósége 15?" Miskolc /stiin-s/k* öi IS- I>l<*fons?am i8-22j * A Miskolci Nemzeti Színház mellett a Déryné-kert sok idegent vonz. S amily szép rendben van mostanában, meg is érdemli a látogatottságot. Ám drukkolhatunk: csak nehogy a „kulisszák” mögé pillantsanak Miskolc vendégei. Ott ugyanis — miként e felvétel is tdnúsitja — kiábrándító a környezet. Szemét, bűz és rendetlenség uralkodik az átjáró falai mögött. Olyas módon illúzióromboló a látvány, mint amikor a rendkedvelőt játszó rendetlen háziasszony a szőnyeg alá söpri a szemetet. Szó, ami szó: a „színfalak” mögött is illik takarítani! L. József Miskolc Mikor nyit az iskola konyhája? A szülők legnagyobb örömére. az Avas-déli 20. sz. Általános Iskolához konyha és étkező is épült. A tanév nyitásakor hittük, hogy ezzel természetszerűleg megoldódik gyermekeink iskolai, diákélelmezése. Hitünket erősítette, hogy a szükséges étkészleteket vs beszerezték, s a szakácsot is alkalmaztak a majdani funkciójára. Csalódtunk. Gyermekeink jelenleg is az Ifjúsági étteremben kénytelenek ebédelni. Több száz gyermekről van szó. Rebesgetik, hogy az iskolai di- ákéieimezést azért nem szervezik meg, mert az Ifjúsági étterem bevételét csökkentené. Az étterem konyhájáról csak annyit: igen rossz a kosztja. Gyerekeinket nem tudják úgy ellátni, ahogyan a kifejezetten erre a célra épített és felszerelt gyermekintézmény konyhája tenné. Valamennyien értetlenül állunk e helyzettel szemben. S bár minden szülői, és szülői munkaközösségi értekezleten felvetődik a kérdés, érdemi választ arra, hogy miért nem, vagy mikor nyit az iskola konyhája — nem kaptunk. H. Gy.-né, a szülői munkaközösség elnöke Szebeni Győző igazgató helyesbített: az iskola konyhája még nem komplett. A BÁÉV jelenleg is dolgozik rajta, mivel hiányzik a felszerelések közül a mosogató, a tűzhely és a sütő. (Tulajdonképpen azok az eszközök, amitől konyha a konyha!) Ami véleménye szerint türelmetlenné teszi a szülőket —, s teljes joggal —, az, hogy a 360 gyermek bokáig érő sárban kénytelen elzarándokolni az iskolából az Ifjúsági étteremig, mivel az Oszip István utca és Elek Tamas utca között eddig meg nem építették meg az összekötő utat. Most még csak sár van. De mi lesz, ha fagy ? Az igazgató véleménye szerint is kétségtelenül a legmegnyugtatóbb az volna, ha végre elkészülne, s rendeltetésének megfelelően üzemelne az iskola konyhája, étkeztetöje. Tolnai Lajos, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője a szülök türelmét kéri: három-négy hét múlva átadásra kerül az oly nagyon várt diákélelmezési létesítmény. A „startról” az átadás után döntenek az illetékesek, s erről természetesen a szülőket is rövid úton értesítik. Hová lett...? Védtelen! Jelenet n miskolci 10-es autóbuszon (rendszáma: GC 82— 99). november 14-én. déli 1 óra után. a Zsarnai-lelepen: Fekete bőrkabátos, börcsizmás, rózsas-kendös és „rózsás” kedvű, negyven év körüli asszony — fellépve a busz első ajtajánál — kiabál a gépkocsivezetőnek: — Maga az állomásra megy? A sofőr (szintén negyven körüli, jól megtermett, s láthatóan nyugodt férfi) bólint. — No. akkor én magával megyek — jelenti ki változatlan hangerővel az asszony, s helyet is foglal az első ülések egyikén. Az autóbusz indul — persze nem csupán ezzel az egyetlen utassal, hanem zsúfoltan —, s menetiránya szerint kanyarog a Zsarnai-telepröl a Tiszai pályudvar felé. A József Attila utcai elágazásnál az asszonyság imigyen kiált fel: — Ez a sofőr egy szemétláda!' Hová visz minket? Hát nem megkérdeztem, hogy a buszpályaudvar felé megy-e? Hát nem. Mivelhogy az asszonyság ,.busz”-t nem mondott, csupán pályaudvart. Ennek ellenére nyomdafestéket nem tűrő hangon kezdi szapulni a gépkocsivezetőt. S a zsúfolt autóbuszban — sajnos — egyetlen utas sem kel a sofőr védelmére. A néma csendben a nő zavartalanul folytathatja a sza- pulást: — Micsoda alakok ülnek a volánnál!... No, csak álljon meg. majd beolvasok neki! Leszállván. ki is nyitotta a vezetőfülke ajtaját, s ismét kiabált a sofőrrel. A férfi arckifejezése értetlenséget árult el. ám szó nélkül vitte a járművet és utasait tovább . .. A történethez tartozik még, hogy a Tiszai pályaudvarnál a forgalomirányító megkérdezte tőle: — Pista, nincs semmi Haj? ■ Mellet tovább? — Igen — mondta mosolyogva a sofőr, s nyugodtan fordult. Vitte az újabb utasokat járművével a Zsarnai-telepre ■.. ÜL A. Hónapokon át tülekedtünk, lökdösődtünk a palánkokkal körülkerített, szűkre szabott járdán, manővereztünk az autók és autóbuszok között, ha át akartunk kelni az Ady - hídtól a Búza téri piac felé. S tettük mindezt azzal a türelemmel, amelyet biztatott a tudat: hamarosan kényelmesen és biztonságosan közlekedhetünk az épülő aluljárón át. Aztán elkészült, örömmel vettük birtokunkba (már aki vette, sokan még ma is ..elbliccelik”. s kellően el nem ítélhető szabálytalansággal a tilos felszínen vágnak át). Szép lett az aluljáró, hogy kényelméről és biztonságáról ne is szóljak. Ám alig telt el három hónap, tessék megnézni! Némelyik világítótest már így néz k> benne. Hogy hová Vett az a-rmatú-.» vag.v a műanyag bura . .. ? Hiszem, hogy sokan szeretnék tudni! Sz. Gy. Miskolc
