Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1979-11-26 / 277. szám

a miskolciaké a szó A kulisszák mögé ne...I Nyelvújítók A múltkoriban hallottam egy riportot a rádióban, amely­nek főhőse a szép magyar beszéddel kapcsolatos verseny vagy vetélkedő egyik győztese volt. A kislány — akit a ri­porter faggatott — egyik kérdésre valahogy így válaszolt: „Hát bizony elég eikis volt”. A válasz számomra volt kissé „eikis”, mert ha még el is fogadta a köznyelv — úgy-ahogy — ezt a „eikis” kifejezést, mint az ifjúsági nyelvújító „mozgalom” vívmányát, azért a szép magyar beszéd szókincsébe talán mégsem egészen illesz­kedett még be. Természetesen az idők múlásával új fogalmak bukkannak fel, és ez hatással van az új szavak, új nyelvi kifejezések kialakítására, közhasználatba vételére is. Csak egy példa rá. Az én időmben meg a legrosszabb tanulmányi osztályzatnak (ami akkor a 4-es volt) szekunda, daci vagy dugó volt a ne­ve. Aki szemléletesen akarta magát kifejezni, a l-es dolgo­zatra azt mondta, hogy „fordított széket” írt. A fiamékuál már l-es volt a legrosszabb osztályzat és diáknyelven „fa” lelt a neve. A mai diák az l-es dolgozatra azt mondja, hogy „trapper”-t írt, gondolva a trapper nadrágot reklámozó pla­káton kinagyított hüvelykujjat mulató trappernadrágos fér­fialakra. Ez is átment már a diákköznyelvbc. Ezen sem cso­dálkozom, mert tökéletes az asszociáció. A minap azonban a modern nyelvújítás egészen különle­ges, új „műalkotásával” találkoztam. A Hunyadi utcán bandukoltam. Előliem két nagyobbacska lány sétált, miközben egyik a másiknak igen élénken ma­gyarázott valamit, eléggé hangosan. A történet egy részét akaratom ellenére is hallottam. Csilrí történclecske egy is­meretlen srácról, aki a zenesnli környéken a múltkor „oda- vágódoít” mellé és kezdte „nyomni a sódert”. Valahogy ilyen stílusban. Nem akartam hallgaiózni, igyekeztem hál eléjük kerülve elsietni. Mellőzés közben még hallottam: „... mikor aztán végképp unalmas volt, mondtam égy cif­rát, erre gyorsan elopecoit”. Tisztán értettem az utolsó szót. hogy „elopecoit". Értettem, de mégsem tudtam, hogy a kislány mit akar ez­zel mondani. Aztán hirtelen „beugrott”. Bizonyára ennél az új kifejezésnél is az asszociációnak van szerepe. Meg is fej­tettem: „OPEC” = olaj, „opeeolni” = olajra lépni, vagyis diszkóim. Tehát a kislány azt adta tudtára barátnőjének, hogy a fiú gyorsan eiiszkolt. íme: az „OPEC” használatával a gazdaságpolitika is betört az ifjúság különleges szótárába. Most már csak az a kérdés, hogy ez az újabb nyelvújítási művelet miskolci credetú-e? De ezt a kérdést hagyjuk meg l órin.--' •> nek. Allap-'ts k ■""" rr-ó'-iét a nyelvészek! H. D. Miskolc Ilyen jól állunk? ^ Hosszú idő óta —, ha emlékezetem nem csal: másfél-két ere — áll üresen ez az üzlethelyiség a Sötétkapu alatt. Kirakatában egyetlen írás (felhívás): ,.Járjon moziba!" Hogy mennyire rontja ezt a történelmi városrészt az eímocskolódott portál, s az elhagyatott belső, már nincs is az embernek kedve firtatni. Ám önkéntelenül adódik a kérdés: ilyen jól állunk Miskolcon üzlethelyiségekkel, hogy hónapokig (esetleg évekig?) állhat üresen egy jobb célokra is érdemes bolt? Városunkban köztudottan hiányzanak a választékot növelő butikok. Vajon nem lenne rá lehetőség, hogy ilyen célra átadják e helyiséget is valamelyik vállalatnak vagy — uram bocsá’ — magánkereskedőnek? Vétek így üresen hagyni! V. B. Miskolc Smucig automata A Tiszai pályaudvaron, az MKV pavilonjának szom­szédságában két jegykiadó automatát talái a jámbor utas. Mindkettőt kipróbál­tam —, mindkettő becsapott. Hiába dobtam beléjük forint­jaimat, jegyet egyik sem adott. Bár siettem, kénytelen voltam sorba állni a pavi­lonnál a villamosjegyért, „•'ondtani a pénztárosnak: fi­gyelemmel kísérhetnék auto­matájuk. üzemképességét, hi- •een par perc alatt — ma­gam kárán okulva — fél tu­cat embert figyelme-, eitern rá. hogy mily smucig ez a gép. Ha jegy nélkül szállók fel a villamosra — 50 forintra büntetnek. Nekem a 2 fo­rintot nem téríti meg sen­ki. Félreértés ne essék: nem azért a két forintért teszem szóvá az esetei. S nem is magamért. De vajon hányán járhatnak így naponta? Király József Ernőd, Ferenc u. 14. sz. A város szé-pités^re A Déli Hírlap ugyan már megírta örömün­ket, de 'mi, lakók is szeretnénk, ha tolmá­csolnák köszönetünket. Mégpedig a követke­zőkért:. A miskolci Kilián- déli lakótelepen há­rom torony ház sorjá­zik az Irinyi utca 13. 21. és 29. szám alatt. Ez a három toronyház csaknem 13 éve épült, s külső vakolata már olyan csúf volt. hogy erősen elrontotta az egyébként szép lakóte­lep képét. Nagy öröm­mel vettük tehát tudo­másul az ősz kezdetén, hogy építők jelentek meg a toronyházaknál és kellemes, halvány- piros festékkel kezdték bevonni falait. Még nagyobb ' örömünkre szolgált, hogy az épí­tők be is tartották a november 15-i határ­időt. sőt! — már no­vember 14-re elkészül­tek mind a három to­ronyház festésével. Rá­adásul azt hallottuk, hogy a Terranova ne- , vü importfesték tar­tósságát ötven évre be­csülik. Nem olcsó ugyan ez a festék, mégis gazda­ságos. Megszépült há­zainkban gyönyörköd­ve a DH-ban is sze­retnénk megköszönni a Kilián-déli Lakásszö­vetkezetnél dolgozó Pe­tőfi Sándor szocialista építőbrigád munkáját, s egyben szeretnénk javasolni: más lakóte­lepeken is ilyen jó mi­nőségű. kellemes színű, tartós festékkel, újít­sák‘.fel a megkopott... vagy málladozó rakó­la tú házakat — váro­sunk szépítésére, s minél több lakó örö­mére. Az Irinyi »trat toronyházak lakói A MISKOLCIAK! A SZÓ Rovatvezető Radványi Éva Levélcím Déli Hírlap ■ízpekesziósége 15?" Miskolc /stiin-s/k* öi IS- I>l<*fons?am i8-22j * A Miskolci Nemzeti Színház mellett a Déryné-kert sok idegent vonz. S amily szép rendben van mostanában, meg is érdemli a látogatottságot. Ám drukkolhatunk: csak ne­hogy a „kulisszák” mögé pillantsanak Miskolc vendégei. Ott ugyanis — miként e felvétel is tdnúsitja — kiábrándító a környezet. Szemét, bűz és rendetlenség uralkodik az átjáró falai mögött. Olyas módon illúzióromboló a látvány, mint amikor a rendkedvelőt játszó ren­detlen háziasszony a szőnyeg alá söpri a szemetet. Szó, ami szó: a „színfalak” mögött is illik takarítani! L. József Miskolc Mikor nyit az iskola konyhája? A szülők legnagyobb örö­mére. az Avas-déli 20. sz. Ál­talános Iskolához konyha és étkező is épült. A tanév nyi­tásakor hittük, hogy ezzel természetszerűleg megoldódik gyermekeink iskolai, diák­élelmezése. Hitünket erősí­tette, hogy a szükséges ét­készleteket vs beszerezték, s a szakácsot is alkalmaztak a majdani funkciójára. Csalód­tunk. Gyermekeink jelenleg is az Ifjúsági étteremben kénytelenek ebédelni. Több száz gyermekről van szó. Re­besgetik, hogy az iskolai di- ákéieimezést azért nem szer­vezik meg, mert az Ifjúsági étterem bevételét csökken­tené. Az étterem konyhájáról csak annyit: igen rossz a kosztja. Gyerekeinket nem tudják úgy ellátni, ahogyan a kifejezetten erre a célra épí­tett és felszerelt gyermekin­tézmény konyhája tenné. Va­lamennyien értetlenül állunk e helyzettel szemben. S bár minden szülői, és szülői mun­kaközösségi értekezleten fel­vetődik a kérdés, érdemi vá­laszt arra, hogy miért nem, vagy mikor nyit az iskola konyhája — nem kaptunk. H. Gy.-né, a szülői munkaközösség elnöke Szebeni Győző igazgató he­lyesbített: az iskola konyhá­ja még nem komplett. A BÁÉV jelenleg is dolgozik rajta, mivel hiányzik a fel­szerelések közül a mosogató, a tűzhely és a sütő. (Tulaj­donképpen azok az eszközök, amitől konyha a konyha!) Ami véleménye szerint türel­metlenné teszi a szülőket —, s teljes joggal —, az, hogy a 360 gyermek bokáig érő sár­ban kénytelen elzarándokol­ni az iskolából az Ifjúsági étteremig, mivel az Oszip István utca és Elek Tamas utca között eddig meg nem építették meg az összekötő utat. Most még csak sár van. De mi lesz, ha fagy ? Az igaz­gató véleménye szerint is kétségtelenül a legmegnyug­tatóbb az volna, ha végre el­készülne, s rendeltetésének megfelelően üzemelne az is­kola konyhája, étkeztetöje. Tolnai Lajos, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője a szülök türel­mét kéri: három-négy hét múlva átadásra kerül az oly nagyon várt diákélelmezési létesítmény. A „startról” az átadás után döntenek az il­letékesek, s erről természete­sen a szülőket is rövid úton értesítik. Hová lett...? Védtelen! Jelenet n miskolci 10-es autóbuszon (rendszáma: GC 82— 99). november 14-én. déli 1 óra után. a Zsarnai-lelepen: Fekete bőrkabátos, börcsizmás, rózsas-kendös és „rózsás” kedvű, negyven év körüli asszony — fellépve a busz első ajtajánál — kiabál a gépkocsivezetőnek: — Maga az állomásra megy? A sofőr (szintén negyven körüli, jól megtermett, s látha­tóan nyugodt férfi) bólint. — No. akkor én magával megyek — jelenti ki változatlan hangerővel az asszony, s helyet is foglal az első ülések egyikén. Az autóbusz indul — persze nem csupán ezzel az egyetlen utassal, hanem zsúfoltan —, s menetiránya szerint kanyarog a Zsarnai-telepröl a Tiszai pályudvar felé. A József Attila utcai elágazásnál az asszonyság imigyen kiált fel: — Ez a sofőr egy szemétláda!' Hová visz minket? Hát nem megkérdeztem, hogy a buszpályaudvar felé megy-e? Hát nem. Mivelhogy az asszonyság ,.busz”-t nem mondott, csupán pályaudvart. Ennek ellenére nyomdafestéket nem tűrő hangon kezdi szapulni a gépkocsivezetőt. S a zsúfolt autó­buszban — sajnos — egyetlen utas sem kel a sofőr védel­mére. A néma csendben a nő zavartalanul folytathatja a sza- pulást: — Micsoda alakok ülnek a volánnál!... No, csak álljon meg. majd beolvasok neki! Leszállván. ki is nyitotta a vezetőfülke ajtaját, s ismét kiabált a sofőrrel. A férfi arckifejezése értetlenséget árult el. ám szó nélkül vitte a járművet és utasait tovább . .. A történethez tartozik még, hogy a Tiszai pályaudvarnál a forgalomirányító megkérdezte tőle: — Pista, nincs semmi Haj? ■ Mellet tovább? — Igen — mondta mosolyogva a sofőr, s nyugodtan for­dult. Vitte az újabb utasokat járművével a Zsarnai-telepre ■.. ÜL A. Hónapokon át tülekedtünk, lökdösődtünk a palánkokkal körülkerített, szűkre szabott járdán, manővereztünk az autók és autóbuszok között, ha át akartunk kelni az Ady - hídtól a Búza téri piac felé. S tettük mindezt azzal a tü­relemmel, amelyet biztatott a tudat: hamarosan kényelme­sen és biztonságosan közle­kedhetünk az épülő aluljárón át. Aztán elkészült, örömmel vettük birtokunkba (már aki vette, sokan még ma is ..el­bliccelik”. s kellően el nem ítélhető szabálytalansággal a tilos felszínen vágnak át). Szép lett az aluljáró, hogy kényelméről és biztonságáról ne is szóljak. Ám alig telt el három hónap, tessék megnéz­ni! Némelyik világítótest már így néz k> benne. Hogy hová Vett az a-rmatú-.» vag.v a mű­anyag bura . .. ? Hiszem, hogy sokan szeretnék tudni! Sz. Gy. Miskolc

Next

/
Oldalképek
Tartalom