Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1979-11-20 / 272. szám
Munkavédelmi vetélkedő országos döntője „Egymás testi épségéért99 Az elmúlt hét három utolsó hétköznapján országos munkavédelmi vetélkedő döntőjét bonyolították le városunkban és a Borsodi Sörgyárban. Az „Egymás testi épségéért” munkavédelmi vetélkedőt egyébként az MHSZ Országos Központja és a Köz- alkalmazottak Szakszervezete — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére — még az év tavaszán hirdette meg a honvédelmi szövetség szerveinél, klubjainál. Az embercentrikus gondolkodásmód hatékony kialakítását célzó, az MHSZ-nél első ízben megrendezett vetélkedő az elmúlt hónapokban több színhelyen folyt. Először a városok és járások (Budapesten a kerületiek) MHSZ-, valamint a gépjár- müvezetöképzö iskolák, s egyéb kiképzési bázisok vezetőségei mérték fel a szövetség függetlenített munkatársainak és a másutt dolgozó aktivistáinak a munkavédelemmel kapcsolatos ismereteit. Ezt a megyei szintű vetélkedők, majd az országos selejtező követték, s az utóbbi után az MHSZ öt-öttagú budapesti, Borsod, Hajdú, Heves, Szabolcs, Szolnok és Veszprém megyei csapata, továbbá a szövetség Modellkísérleli Intézetének hasonló létszámú együttese vehetett részt a szóban levő döntőn. Az MHSZ mískolc-tapol- cai központi iskola-üdülőbázisának tanácskozótermében csütörtökön este ért véget az elméleti kérdések megvalaszolasaból allo középdöntő, amelyből a borsodiak (a szövetség megyei munkavédelmi előadója és a gepjárművezető-képző iskola négy dolgozója) győztesen kerültek ki. Másnap, pénteken a vetélkedőknek három helyütt más-más gyakorlati feladatokat kellett megoldaniuk. Két csapat Bőcsön, a sörgyárban, két üzemrész dolgozóinak munkavédelmi szemlét, illetve előadást tartott, szintén két csapat a vasgyári kórházban bemutatta, miként kell elsősegélyt nyújtani, a többi együttes pedig az MHSZ gépjárművezető-képző iskoláján feltételezett baleset kivizsgálását és kártalanítását végezte el. Szombaton a bázison a Magyar Tanácsköztársaság munkavédelmi intézkedéseivel kapcsolatos kérdések megválaszolásával zárult a nagydöntő, egyszersmind az országban tízezreket mozgósító vetélkedő. A helyezettek végső sorrendje is kialakult. A budapestiek győztes csapata 2:i7 pontot kapott, s utána a Hajdú, Heves és Borsod megyei együttesek következtek 221. 214 és 196 ponttal. — Nagyon eredményes és hasznos versenysorozat volt, amelynek gyakorlati haszna elsősorban abban rejlik, hogy felhívta az MHSZ mintegy negyedmillió aktivistájának a figyelmét arra. hogy a munkahelyükön miképp segíthetik a munkafegyelem javítását, a balesetek elhárítását — nyilatkozta lapunknak Joó Sándor ezredes. az MHSZ főtitkárhelyettese. aki egyébként a résztvevőket megjutalmazta. A helyezett csapatok ezenkívül a honvédelmi szövetség országos központjának a serlegét is megkapták, az egyéni győztesnek pedig külföldi, az utána következő két helyezettnek belföldi üdülésre butalót nyújtott át Füzesi Imre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének munkavédelmi főfelügyelője. Érdemes még idéznünk Páhi Istvánnak, a SZOT Munkavédelmi Továbbképző Intézete tanszékvezetőjének, a hattagú, zsűri elnökének szavaiból: „Számomra iskola volt, amit a vetélkedő során és a döntőn tapasztaltam. Hasonló vetélkedőkön az elméletet még nem tudták ennyire közel vinni a gyakorlathoz. mint itt. A munkavédelmet illetően is nagy felkészültségű dolgozókkal rendelkezik az MHSZ, jó lenne, ha iparunk egész területén is hasonló képességűeket találhatnánk”. Végh József főmérnök, a honvédelmi szövetség országos központjának főelőadója, a vetélkedő szervezője és irányítója többi közt a következőket mondotta: „A döntő sikere nagyrészt annak köszönhető, hogy Borsod megye és Miskolc illetékesei minden szükséges feltételt biztosítottak a résztvevőknek. Külön köszönet dr. Dit- rói Sándornak és Hosszú Istvánnak, a vasgyári kórház, illetve a Borsodi Sör# Almásládák a Nagymiskolci Állami Gazdaságban. Az ország gyümölcstermelésének W százalékát Borsod adja... , i (Solymos László felvétele) As egyenetlenségek megyéje II mezőgazdasághoz mostoha, mégis... Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban A különleges figyelmet érdemlő művészi eseménynek kijáró kiemeléssel foglalkozik két országos orgánum is Kossuth-dijas grafikusművészünk, Feledy Gyula budapesti műcsarnoki kiállításával. A Művészet című folyóirat mostani, novemberi számának hátsó borítóján ..A hónap eseménye” minősítést adja a kiállításnak, s színes reprodukcióban közli Feledy „Szerenád” című festményét. FELEDY GYULA „CSÚCSTELJESÍTMÉNYE" A Magyar Nemzet november 13-i. vasárnapi száma pedig már elemző beszámolóval szolgál olvasóinak a kiállításról. „Látogatója jó érzéssel nyugtázhatja, hogy Feledy művésze- te erős, gondolatilag tisztán rendeződd és harmonikus . . . Nem úgy az, hogy . . szépet szóló törekszik lenni. Hanem úgy, hogy mindenkor őszinte. És figyelmes.” Az írás hangsúlyozza, hogy a közösségkereső szenvedély a legerősebb mozgatóereje Feledy Gyula tevékenységének. „ . . . minden érzéséhez talált . . . példát a maga és szülő közössége életében, s ezek a közvetlen és közvetett tapasztalatok segítették akkor is, amikor éppen túlnyúlt rajtuk ... És segítették akkor is. amikor az emberi múlt és az emberi értelem közvetlenebbül átélt példáit törekedett elmondani a szülőfaluba. a bányavidékre visszatérő műveken,” A méltatás középpontba helyezi a „Karancslejtős 1944” című sorozatot. „Feledy munkásságának talán legjobbja, s mindenképpen az új magyar grafika egyik csúcsa ez a litografált ciklus: egyszerre személyes és általános, emlékező és figyelmeztető, jelképekkel teli és új szimbólumokat teremtő.” HÍVOGATÓ BÜKKI VÖLGYEK A Turista Magazin 1979 10. számának „Hazai tájak” rovatában „A Bükk északi völgyeiben” címmel jelent meg ismertető cikk. „Az északi völgyek közül több alig ismert, pedig . . . különösen szép völgyek . . . megmaradtak eredeti, lermészetes állapotukban.*’ A cikk végigkalauzolja az érdeklődőt az alkalmi turistaforgalom útvonalából leginkább kieső tájakon, Má- lyinka. Tardona, Dédestapol- ctány ritka szépségeket őrző környékén. Többek közölt a Bán-patak, a Tardona-pa- tak, a Harica-patak völgyén. Ráirányítja a figyelmet a változatos kilátást kínáló, költői elnevezésű sziklaalakzatokra. mint amilyen például a Kapu-bérc, a Kemes- nye-bérc, a Cakókő, a Buzgókő. S ezek a vonzó látnivalók korántsem valahol az „isten háta megett” bújnak meg. Kellő vállalkozó kedvvel viszonylag könnyen megköze- líthetőek a nevezett községekből, vagy akár a lillafüredi erdei vasút végállomásáról. összeállítottá: BERECZ JÓZSEF Ipari, nehézipari megye, város vagyunk. Ezt. úgy érezzük, nem szükséges bizonygatnunk. És mégis! Mindössze néhány számadat: Borsod hazánk második legnagyobb megyéje. Az ország földterületének 8, szántóterületének 6, gyepterületének 10, erdőterületének több mint 10 százaléka itt található. És a sort hosszan folytathatnánk ... A Hazafias Népfront megyei bizottsága a közelmúltban tárgyalta a megye agrárpolitikai, mezőgazdasági helyzetét. Ár- és- belvizek Van Borsodban hegység, dombság, síkság, folyó. S annak ellenére, hogy a természet adottságai közül szinte minden megtalálható, azt mondjuk, bizonyítjuk, hogy megyénk a mezőgazdasági termelés szempontjából, az ország egyik legrosszabb területe. Faragó Károly, a megyei tanács osztályvezetője írásbeli , jelentésében így vélekedik: — Igaz, hogy Borsodra az ipar jellemző, ám itt tenyésztjük az ország szarvasmarha-állományának 7 szá_ zalékát, itt termesztjük a kenyérgabona 5, a burgonya 8, a gyümölcs 10, a szőlő 9 százalékát. Tehát a megye a szélsőséges, mostoha viszonyai ellenére, viszonylag jelentősen hozzájárul az ország élelmiszer-ellátásához... Lázár György, a Minisztertanács elnöke, tavasszal, a megye képviselőcsoportjának ülésén ezt mondotta a Déli Hírlapnak: Jönnek, maradnak a madarak A novemberi enyheség marasztalja. tartóztatja a költöző, hazánkon átvonuló madarakat.. A vadlibák előőrsei már két hete megérkeztek a pusztaszeri tájvédelmi körzetbe. ahonnan egyelőre nem mennek tovább, amíg nem fordul téliesre az időjárás. Ugyancsak hosszabb ideje vendégeskedik már több ezer daru a dél-alföldi természetvédelmi területeken. A Szegeddel határos fehér-tói rezervátumban a lecsapolt halastavak medrét északi sárjáró madarak: szürke can- kók. havasi partfutók lepték el. Ugyancsak a szokottnál | népesebb sirálycsapatok, köz- : lük viharsirályok és ezfistsi- I rályok tanyáznak a tavak | körzetében. i gyár igazgatójának, valamint Sallai Károlynak az MHSZ Borsod megyei Gépjárművezető-képző Iskolája vezetőjének, akik a gyakorlati feladatok megoldásához maximális segítséget nyújtónak". T. I. * Halászol a búza a fitot- ronban ... Tavasz, nyár, tél, egymást váltják az évszakok mesterséges viszonyok között az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetének fitotronjában. A kutatók mesterségesen teremtett természeti viszonyok között vizsgálják a növényeket. (Szabó Imre felv.) — Borsod az egyenetlenségek megyéje, s célunk ennek az egyenetlenségnek a megszüntetése. Itt egyszerre van vízhiány és vízbőség. A termelőszövetkezetek adottságai is különbözőek, ezek természeti okokra is visszavezethetők, de némely mezőgazdasági üzem rosszul is gazdálkodik. Nos, valóban. A kormány elnökének szavait alátámasztják az osztályvezető írásban benyújtott megállapításai is: „A mezőgazdaságot az ár- és belvizek nagy területen hátrányosan befolyásolják. Az évenként jelentkező árvíz több mint 11 ezer hektár területet vesz el a termeléstől, s mintegy 70 ezer hektáron teszi bizonytalanná a termést.” Ezeket a mőndatökat, úgy érezzük, nem kell kommentálni. INveresé« és vesztesé« j o o A megyei szükségletet kenyérgabonából fedezni tudjuk. Mintegy 11—12 ezer vagonnal termesztünk, az egy aranykoronára jutó búzatermesztésben megelőzünk olyan megyéket, mint Fejér, ' Békés, Szolnok. Ez dicséretére legyen mondva minden szövetkezetnek, gazdaságnak. Ám ... ... ha a gazdálkodás eredményességét nézzük, korántsem ilyen biztató a kép: a megyék rangsorában az utolsó, vagy az azt megelőző helyen állunk. És ennek bizonyságául ismét a számok nyelvén példálózunk: 16 százalékos termelésnövekedést ért el a megye mező- gazdasága, ám e szép eredményt — egyébként e tekintetben a megyék rangsorában majd az első helyen állunk — 25 százalék költség- ráfordítással értük el. Magyarán : egyes szövetkezetek nyereségesek. mások nagyon (!) veszteségesek voltak. És ismét az írásbeli jelentésből idézünk: „Az egy hektár termőterületre jutó — a szó maga nem éppen a legszebb — nyereségtermelés meg az egvharmadát sem teszi ki az országos átlagszínvonalnak.” Igaz — s ezt ismét nem kell különösebben ma- gyaráznunk —, a termelési ráfordítások állandóan emelkednek. Nő többek között a vetőmagvak ára, többe, sokkal többe kerül a műtrágya, s mindezek mellett a felvásárlási árak nem, vagy alig emelkedtek. Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy a megye mezőgazdasági üzemeinek gazdálkodását az V. ötéves terv eddig eltelt időszakában évről évre az előrehaladás jellemzi. Ennek alátámasztására mindössze egy adat: „A mezőgazdasági üzemek termelése alig másfél évtizéd alatt 50 százalékkal emelkedett.” Háztájiból, kiskertekből Ám a termelőszövetkezetekből, állami gazdaságokból kikerülő zöldség, gyümölcs kevés lenne Borsod élelmiszerekkel való ellátásához. Szükség van, s égetően, a háztáji, a kisgazdaságok terményeire. „A mezőgazdasági termékek csaknem 20 százaléka a kiskertekből, a kisüzemekből kerül ki.” A kistermelők nemcsak a családi szükségletek kielégítésére termelnek. Jelentékeny mennyiségű áru jut a szabadpiacokra — hogy reális áron, vagy sem, ez más lapra tartozik —, a sertés- tenyésztés 50 százalékát, a nyúl- 90 százalékát, a galambtenyésztés egészét a háztáji adja. Az írásos jelentés, amit a népfrontnak benyújtottak, öt pontban foglalta össze a megye (s ezen belül Miskolc) mezőgazdaságának, élelmiszeriparának tervteljesítését: — tovább fejlődött a megye mezőgazdasága és élelmiszeripara; — a termelés szerkezete a kívánatos irányban alakul át; — a növénytermesztésben és az állattenyésztésben növekedett a megtermelt és felvásárolt termékek meny- nyisége. emelkedtek a fajlagos hozamok: — bővültek az élelmiszer- ipari üzemek, s jelentős terméknövekedést értek el; — a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelésének növekedése biztosította a lakosság kiegyensúlyozott élelmiszerellátását. Nem mondjuk, nem mondhatjuk. hogy mezőgazdasági termékekből önellátóak lettünk. De nagyon sok terményből kielégítjük szükség, léteinket. S a helyzet — annak ellenére. hogy ipari megye vagyunk —, az előzetes számítások szerint,' ja* vulni fog ... L S.
