Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1979-10-11 / 239. szám

Riasztó portálok a miskolciaké a szó A 6. sz. Általános Iskola énekkarát illeti a dicséret Boltokban az iskolai hanglemez címmel adott hirt a DH arról, hogy az új tanterv fontos kiegészítőjeként a zene- hallgatáshoz elkészült az új hanglemez. Ennek hazánk min­den iskolájában nagyon örülnek. Miskolci híradásról lévén szó, érdemes lett volna a hang­lemez borítóját is elolvasni, amelyből kitűnik, hogy két gyermekkar mutatja be a hangzó énekesrészt. A Magyar Rádió és Televízió Gyermekkara énekel egy dalt, a többi tizenkét gyermekdalt a miskolci 6. sz. Fazekas utcai Általá­nos Iskola énekkara előadásában ismerheti meg hazánk ifjúsága — írja Kisgyörgy István igazgató, lapunkhoz kül­dött levelében. ..Ennek értékeléséről mellékelem az Orszá­gos Pedagógiai Intézet főigazgatójának köszönőlevél-máso­latát. Tartalmáról — gondolom — szívesen értesül váro­sunk kultúrát szerető közönsége." (A levél egyébként Mis­kolc város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya vezető­jének eímeztetelt.) íme a köszönőlevél: „Az új általános iskolai nevelés és oktatás tervének be­vezetése számos új taneszköz előállítását is szükségessé tette. Ennek keretében sor kerül az ének-zene tantervbez csat­lakozó új tartalmú hunglcmezsorozat bevezetésére is. Az első lemez felvételei a közelmúltban készültek el. A hangzó énekes zenei anyag nagy részének igényes, magas színvo­nalú tolmácsolásáért az Önök városában működő 6. sz. ze­nei tagozatos általános iskola énekkarát, illetve éneklő cso­portját illeti dicséret. Reményi János és Gajdos Edit tanárok értő irányítása mellett, kivételes fegyelemmel és zenei ké­pességük legjavát nyújtva álltak helyt ezek a tanulók a ne­héz körülmények között lezajlott siúdiól'elvételeken. öreg­bítve a 6. sz. iskola zenei tagozatosainak és az őket nevelő pedagógusoknak amúgy is jeles hírnevét. Köszönetemet fejezem ki Önnek, hogy lehetővé tette a kó­rus közreműködését. Kérem, tolmácsolja köszönetünket Kis- György István elvtársnak, az iskola igazgatójának és nem utolsósorban Reményi János és Gajdos Edit karvezető ének­tanároknak a sikeres produkcióért. Ügy gondolom, Miskolc városa méltán lehet büszke arra, hogy az ország gyermekkórusai közül az Önök egyik kó­rusára esett a választás az iskolai hanglemezen való meg­szólalásra. Amíg az új tanterv érvényben marad, ez a hang­lemez évente többször felhangzik majd az ország kb. 4200 általános iskolájában. Az 1—2. osztályos nevelők is megis­merik a miskolci 6. sz. Általános Iskola nevét és kórusának szép. tiszta, zeneileg míves hangzását. Bizonyos vagyok benne, hogy a hanglemezen felcsendülő dallamok hozzájárulnak az általános iskolai tanulók tiszta zenei hallásának, esztétikai érzékének kifejlődéséhez, és kol­lektív zenei élményt nyújló személyiségük harmonikus ki­bontakozásához. Ebből az örömteli alkalomból fogadja osz­tályvezető elvtárs őszinte jókívánságaimat. Miklósvári Sándor minisztériumi főtanácsos főigazgató” ♦ Szívből gratulálunk a miskolci <i. sz. Általános Iskola tan­testületének, kitűnő zenetanárainak, s gyermekkórusának. VAN-E JOGORVOSLAT A PANASZ ELINTÉZÉSE ELLEN? A dolgok rendjéből követ­kezik, hogy a vásárló, a pa­naszos nem mindig ért egyet az elintézés módjával. Ilyen­kor a jogszabály megengedi, hogy kérje az intézkedés fe­lülvizsgálatát.’ Ha a panasz elintézése az üzletvezető ha­táskörébe tartozott. *s az el­intézéssel a panaszos nem ért egyet, vagy nem érzi azt kielégítőnek, kérheti annak felülvizsgálatát a vállalat igazgatójától. Ha a panasz elintézésével a vállalat igaz­gatója foglalkozott, a vásár­ló a panasz föl ül vizsgálata végett a vállalat íölöttes szervéhez fordulhat. A felül­vizsgálat során az igazgató­nak. illetőleg a vállalat fö­löt les szervének az intézke­dése ellen további joí,- vos- latra már nincs mód. Zebrát kérnek a csabai gyalogosok Példaadú serénységgel iolgoznak a 3. sz. főút izélesitésén az útépítők Miskolc 11. kerületében, Hejőcsabán. Egy-egy út­szakasz elkészültével szinte azonnal felfestik a forgalmi sávokat. Saj­nos azonban a gyalogo­sokról megfeledkeznek e munkálatok irányitól. Az új úttestről hiányzik a biztonságos átkelést ga­rantáló zebra. . A gépjárművezetők te­hát ma már nyugodtan közlekedhetnek a négy­sávos úton, a gyalogo­sok azonban csak testi épségük veszélyeztetése árán juthatnak át egyik oldalról a másikra. Kü­lönösen veszélyesnek tartom ezt a gyermekek- 'e nézve. (Igaz, a gya- ogátkelőhelyekre figyel­meztető KRESZ-táblák megvannak. Azokat azonban éppen a gyalo­gosok nemigen nézege­tik. s mert kijelölt át­kelőhely nincsen, ki-ki ott közlekedik, ahoi út­ját rövidítheti.) A sors ne adja. de ha netalán a zebra hiánya miatt baleset történne, vajon ki lenne érte a felelős? Véleményem szerint a biztonságos közlekedés érdekében legalább olyan fontos — ha nem fontosabb! —, hogy a zebrák is felke­rüljenek az úttestre, éppúgy, mint a felező­vonalak. Ónodi István Miskolc, Futó u. 17. sz. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványl Éva Levélcím DéH Hírlap «rerbesztAsége S5OT Miskolc. Bale«? Zvttintrk* <h IS, Telelooszám: U-221 Hevesben miért, Borsodban miért nem? i # Múlt hét végén a Bükkön- keresztül Szilvásváradra mentem a fogathajtó derbyre. Já­vorkút és Bányahegy között — a Bükk borsodi útszakaszán — tele van az úttest tengelytö­résre is okot adó kátyúval, gödörrel. Nem úgy a hevesi rész: a szomszédos megye Szilvás­váradra tarló útteste kifogástalan minőségű, s jelenleg is aszfaltozzák, szélesítik. Nem ér­iem: miért a hatalmas különbség a Mátrai Erdőgazdaság és a Borsodi Erdőgazdaság útjai között? Mindkét gazdaságnak ugyanaz a minisztériuma, p ugyanaz a vállalati adózási rend- tzere is. Lehet, hogy a hevesiek jobban tőrödnek a Bükkel? B. Béla1 Miskolc, Vörösmarty u. # Legyünk igazságosak: hasonlóan „dekorált” portálokat városszerte még sokfelé látha­tunk. Sajnos, nem a Szentpéteri kapui szolgáltatóház az egyetlen, amelynek üzleteit gön­gyölegek, hulladéktárolók csúfítják. Többnyire bizonnyal jobb híján kénytelenek ideig- óráig a bejáratok mellett felhalmozni ládát, csomagolóanyagot. Az azonban vitathatatlan: a kukáknak még ideiglenesen sem volna keresnivalójuk a bejáratoknál, a vásárlót vagy meg­rendelőt váró ajtók körül. L. József Miskolc Disco és közönsége Az ígéret velem sem tett csodát... Az orvos ortopéd cipőt írt fel számomra. Ez még má­jus közepén volt, amikor a debreceni Gyógyászati Se­gédeszközök Gyára rendsze­resen Miskolcra látogató munkatársának át is adtam az orvosi utalványt. A cipő elkészítéséért 278 forintot kért — amiért nyugtát sem adott —, s szóban csak any- nyit közölt velem, hogy ha kész lesz a gyógycipőm, ér­tesítést kapok a gyártól. Azóta idestova fél év telt el, s bár többször is érdek­lődtem a gyárban, fájó lá­baimmal még mindig a kon­fekcióipar cipőiben vagyok kénytelen járni. Ott állok, hogy egyelőre se orvosi utal­ványom, se pénzem, se ci­pőm. Ettől pedig nem hogy gyógyulnék, ellenkezőleg: egyre betegebb leszek ... P. K.-né Miskolc A Széchenyi úton volt el­intéznivalóm. Gondolom, nem kell külön magyaráznom, hogy a délelőtti órákban ál­talában ez Miskolc legforgal­masabb utcája. Előttem egy idősebb nő igyekezett az Ady-hid irányába. Egyik ke­zében jókora bőrönd, a má­sikban púposra tömött sza­tyor. A Szemere-saroknál zöldre váltott a lámpa. A tömeggel én is áthömpölyög­tem a zebrán. Még néhány lépést tettem a túlsó járdán, amikor az előttem igyekvő, cipekedő, idős.nő teljes hosz- szában végigterült a járdán, elejtve mindkét kezéből a csomagot. Gyorsan odaug­rottunk. és nagy nehezen lábra állítottuk. Szerencsére komolyabb sérülés nem tör­tént. Bizony, nem a legszebb dicsérő szavakkal mondta el, hogy két fiatal lány ugrott elé, s az egyik úgy, hogy for­málisan elgáncsolta. Meg is mutatta a már távolabb szá­guldó szeleburdiakat, akik­nek még arra is volt Idejük, hogy vihogva hátrafordulja­nak. Aztán szélsebesen el­sodródtak a tömegben. Ehhez gondolom, nem kell különös magyarázat. Ügy adódott, hogy még az­nap az l-es autóbuszon kel­Évek óta tart a discohul- lám, holott rövid életet jó­soltak (jósolnak?) neki. S ezzel szemben: naponta hall­hatjuk, hogy világszerte újabb és újabb disco-együt- tesek alakulnak, a régi, ke­mény rockot játszóak is disco-stílusban kezdepek ze­nélni. Nálunk, Magyaror­szágon is évek óta hódít ez a hullám, s egyre-másra alakulnak a disco-klubok. Városunkban is több ilyen szórakozóhely van, sajnos azonban, ezek vajmi ritkán szolgálnak valóban színvo­nalas programmal. Főváro­sunkban, de külföldön is jártam már olyan disco- klubban, ahol a szünetekben neves emberekkel beszélget a műsorvezető. Meghívnak élsportolókat, érdekes foglal­kozású egyéniségeket, színé­szeket stb. A miskolci disc- jockey-k azonban, úgy tű­nik, nem szeretik az ilyen „különszámokat”, hogy mi­ért — azt nem tudom. Pedig higgyék el; vonzóbbak és valóban tartalmasabbak len­nének a műsorok. Más: nem nagyon kényez­tetnek bennünket a fiatalok z'ebébez mért dism-rendez- vénvekkeí. (A Júnóbah vaev a Tokaj étteremben borsos belépőt szedtek, amit külö­lett utaznom. Eléggé telt volt a kocsi belseje, de nem zsú­folt. Ezért aztán érthetetle­nül hallgattam a töpörödött, ráncos arcú nénike kiíaka- dását, aki rikácsoló hangon leckéztette azt az ajtó köze­lében szerényen meghúzódó, hosszú hajú fiatalembert, aki eléggé terebélyes szerelőlá- dát cipelt a vállán. A mérges hangulatú, csuparánc anyó­kából csak úgy dőlt a „vá­logatott”, gúnyos kifejezés a fiatalember felé, aki szerinte készakarva elfoglalja a he­lyet a szegény, fáradt öregek elöl. S miközben mondta- mondta a magáét, köröskörül nézve várta, hogy mellé sze­gődik valaki a guesmolásban. Mi azonban hallgattunk, hi­szen a fiatalember állt és senki elöl nem vette el a helyet. A néni sokáig bírta szóval, a fiatalember pedig türelemmel. Mindaddig, míg a néni a szitkozódás közepet­te le nem szállt. A fiatalem­bernek még arra is telt a türelméből, hogy megnyomja a csengőt, amit a néni több­szöri próbálkozás után sem ért el... Ez a két eset is meggyő­zött arról, hogy az emberek viselkedésében nem az élet­kor a döntő, hanem maga az ember! H. D. Miskolc nősen a diákság nehezmé­nyezhet.) Volt azonban vá­rosunkban egy olyan hely, amelyről — tudomásom sze­rint — egyöntetű volt Mis­kolc ifjúságának véleménye: a legjobbként emlegettük. Ez a Nehézipari Műszaki Egye­tem discója volt. Hiszem, hogy minden dicséretet megérdemelnek azok az egyetemisták, akik az egész nyarukat feláldozták azért, hogy a miskolci ifjak, s a városunkban üdülő fiatalok jól érezzék magukat rendez­vényeiken. Épp ezért csalc fájlalhatjuk: most már csak diákigazolvánnyal lehet be­jutni oda. Ám mit csinál­junk mi — ifjú szakmunká­sok —, akiknek diákigazol­ványuk már nincsen? Jólen­ne, ha egyetemünk KISZ- fiataljai gondolkodnának va­lamilyen megoldáson. Bízom abban, hogy bölcs ötlettel segíteni lehetne ezen. (Ezt már csak utóiratként: a fiatalok jobb és kulturál­tabb szórakozását segítené véleményem szerint, ha megszigorítanák a disc- ,iockey-k vizsgáját. Úgv vé­lem : tartalmasabb műsorok születnének azért a tisztelet­díjért, amit i-aor»io Jakubik László Miskolc Rugós nyílászáró kellene A Tízes honvéd utca 13. sz. lépcsöház bejárati ajtajának zárva tartását az ott lakók megoldani nem tudják. Az évek óta „ideiglenes” jelleg­gel működő gyógyszertár mi­att naponta több száz em­ber fordul meg a lépcsőház­ban, s az ajtó mindig nyit­va marad. Több alkalommal ragasztottunk ki udvarias felszólítást mind a bejárati, mind a hátsó, kijárati ajtó­ra. Egyetlenegy sem volt „hosszú életű”: leszaggatták. De amíg ott volt, addig sem zárták be az ajtót. Páran, a kitartóbb lakók közül lejá- rogatunk ajtót zárogatni. de most már — úgy érezzük — fogytán a mi türelmünk is. Eddig a por szállt be a nyi­tott ajtón mérhetetlen meny- nyiségben. most pedig a hi­deg. Az első emeleti lakáso­kat, de különösen a közép­sőt, a lépcsőház felettit va­lósággal hűtik. Hat-nyolc fokkal /alacsonyabb itt a hő­mérséklet, mint a többi la­kásban. Itt már csak a MIK se­gíthet! Addig, amíg a pati­ka itt üzemel, kérjük, hogy az ajtóra rugós nyílászáró szerkezetet szereljenek fel. Takarékosabb megoldás len­ne, mint a lehűlt lakásokat a kívánt szintre fűteni. F. Éva Nem az életkor számít!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom