Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1979-10-06 / 235. szám

A tapolcai ötvenes Eddig nincs baj a határ­idővel — A határidőket eddig si­került tartani! — ezzel a hírrel logadott tegnap Oel- neki Miklós, a Miskolci Víz­müvek. Fürdők és Csatorná­zási Vállalat lürdőos/.tálvá- nak vezetője, amikor a ta­polcai strandon folyó nagy­szabású munkálatokról ér­deklődtünk. Az ötvenes versenymeden- ce új vasbeton .burkolatot kap. mi több. 30 centimé­terrel megmagasítják, hogv kialakíthassák a feszített víztükröt. Amikór pedig mindez elkészül, sátor kerül a víztükör fölé, hogy a sport­ág szerelmesei télen se szen­vedjenek hiányt... — Megkezdődött a kazán­ház alapozása — folytatta az osztályvezető —. a nagy­medence felőli kabinspri öl­töző végén. Október végére befejeződik a medence elké­# Képünkön is jól latszik: van. # Most méfi acélhuzalok halózzál; be a medencét... szításé. burkolása. Bízunk benne, hogv erre az időre már jól állnak a kazánház építésével is. Ha pedig így alakul a munka — mert á szekrényes öltöző teljesítése jó ütemben halad —. min­den bizonnyal nem lesz aka­dálya a december 2-i ünnepi úszóverseny megrendezésé­nek — immár a sátortetővel fedett ötvenesben. Éjjel-nappal ügyelet • • Üzemel a távhő­szolgáltatás Városunk és megyénk te­rületén október 2-án reggel fél 8 órakor — mint megír­tuk — megkezdődött a fűtés azokban a lakásokban, ame­lyek a B.-A.-Z. megyei Táv­it oszol gát látási Vállalathoz tartoznak. munka dandárja még hátra (Solymos László felvétele) — Különösebb bajról, za­varról nincs tudomásunk — közölte Papp György, a vál­lalat miskolci üzemviteli osz­tályának vezetője. — Éjjel- nappali ügyeletünket egyéb­ként a lakosok a 38-964 tele­fonon kívül azokon a szá­mokon is hívhatják, amelyek a teleÍQukö.u.yvben a MIK. hőszolgáltatási főosztálya né­ven a területeikhez tartoz­nak. Örömmel hallottuk egyéb­ként. hogy aránylag nem sok panasz érkezik. Tegnap pél­dául Miskolcon mindössze alig 20 lakásba kellett ki­menniük az ügyeleteseknek, zömmel csöpögő radiátorokat javítani. Az új bérházakban többnyire azért adódik pa­nasz. mert a fűtési rendsze­rek még nem járódtak be. — amint a szakemberek mond­ják: levegősek. A Győri ka­puban. a Gyula, utcában pél­dául a nyári karbantartási, felújítási munkák után adó­dott még némi javítanivaló, de már azt is elvégezték. Amint hallottuk: a vállalat dolgozói is azt szeretnék, ha a lakosoknak nem lenne pa­naszuk a hideg miatt. Még síit a nap, de már itt vannak a Télapók! — Mai' megjöttek a Tél­apók! — bánészkodnak a gyerekek városunkban és megyeszerte is a papír- és író- szerboltoiv kirakatai előtt. Mert ezeknek az üzleteknek a kirakataiban e héten már valóban megjelentek a ki- sebb-nagyobb méretű Télapó­babák. papír-Télapók. — A játékboltjainkba pe­dig a jövő héten várjuk eze­ket az árukat — újságolta Gönczi János, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmának irá­nyítójaként. — Még ugyan elég melegen süt a nap, de na már ilven korán jelent­keztek a Télapók, nem uta­síthattuk őket vissza . .. Hasonlóképpen korai új- do hágóknak számítanak az 1930. évre szóló naptárak, amelyek mar szintén kapha­tók. Villantó Segítség a lis pariján öreg este volt. mikor gép­kocsink a Holt-Tisza partján lerobbant. Segítséget a kiet­len dűlőúton hiába vártunk, hisz’ a mezőgazdasági gépek már rég a téeszek udvarán parkíroztak, s a gépkocsival kijövő horgászok is hazatér­tek. Mondtuk is egymásnak, hogy azért a pár törpehar­csáért. kárászért kár volt ki­jönnünk. A távolban tábor­tüzek, karbidlámpák fel-fel­villanó fényei sejtették, ott még vannak. Nos. irány oda. gyalog, segítségért. A ..horgásztársak'' — szántszándékkal használok idézőjelet — a segítséget, hogy gépkocsinkat segítsenek megtolni, vagy kereken visz- szautasították. vagy — s ilyenek is voltak —. ember­hez méltatlan hanggal el­küldték, hogy horgászás köz­ben ne zavarjam őket. Ez utóbbiak — akárhogy is állították — nem horgásztak. Helyesebben: nem csak hor­gásztak. Ittak. S ebben az ál­lapotban kérdéses, hogy be­tartották-e a horgászrendet, a tilalmi korlátozásokat. Ügy hiszem, nem! Ezeket az erős embereket — mások szerint is — példásan meg kellene büntetni, hogy a vizparti ita­lozástól elmenjen a kedvük. Ám segítség mégis akadt. Horváth Lajos és társa se­gítségünkre sietett, sőt még ők mentegették az ittas ..hor­gászokat". s elnézést is kér­tek nevükben. Igazán jól­esett. Végül elindultunk. Mégis érdemes volt azért a pár halért kimenni. Ez a hor- gászsegitség az éjszakai órák­ban nem mindennapos, épp ezért köszönet a martintele­pi sporttársnak, s barátjának. Sz. E. A magányosok klubjában Esküvőre készülnek A miskolci Vörösmarty Művelődési Házban minden szombaton este 6 órakor ren­dezvényt tart a mánvosok klubja. Jelenleg ugyan arány­lag nem sok. 15 tagja van a klubnak, de Szilágyi János­áé klubvezető irányításával mindig kellemes estét tölte­nek együtt, s szívesen fogad­nak vendégeket is. Most egyébként nagy eseményre készülnek: négy klubtagjuk — tehát két pár — hamaro­san összeházasodik. A csalá­di eseményt a klubban sze­retnék megünnepelni, a ter­vek szerint néhány héten belül ... Infra és ipar Mennyit ér. s mit jelent Miskolcnak az új acélmű? Meny­nyit ér, s megéri-e Magyarországnak, hogy egyszerre és egv- időben két korszerű, de csaknem egyformán nagy értékű acélgyár épül? Ezeket a kérdéseket sugallta a Rádiónapló csütörtöki adá­sában az eszmecsere, amelynek szószólója — ha úgy tetszik, provokálója — az a Lázár István volt. aki ismeri és szereli ezt a tájat, aki érte haragszik és nem ellene, aki mindig haj­lamos volt kiállni a nem nyilvánvalónak tűnő igazságok mel­lett is. Az író. szociográl'us Lázár István azt boncolgatta, hogy jelenlegi gazdasági, foglalkoztatottsági, infrastrukturális vi­szonyaink mellett nagyon is megkérdőjelezhető. hogy egy iparilag nagyon is fejlett (ő úgy mondta: túlfejlesztett) vidék elbír-e még olyan erőltetett menetet, mint amilyenre most a borsodi. Sajó-völgyi iparvidék vállalkozott? Nem íognak-é más területen visszaütni a kohászatba befektetett milliárdok? Nem kell-e majd sok millióval megtetézni az iparfejlesztési milliárdokat a lakásépítés, a közművesítés, a szociális ellátás millióinak elosztásánál? A kérdések valós gondokat boncolgatnak. Aligha tagadható, hogy bizonyos presztízs-okok is közrejátszanak, közrejátszot­tak az ítélkezésnél. Leírtuk mái-, többszörösen ismételve fe­lelős emberek felelős nyilatkozatait, hogy az LKM acélművé­nek fejlesztése, illetve generális korszerűsítése: létkérdés. A jelenlegi kohók nem hatékonyak, balesetveszélyesek, ön- költségemelöek. Ez mai- önmagában is indokolja a fejlesztés tízmilliárd forintját. Tudni kell továbbá azt, hogy a henger­mű a világszínvonalú produkció lehetőségét kínálja: ehhez viszont acél kell. Más'kérdés, hogy ez az acél hol készüljön. Egy nem túlzó megállapítás szerint a magyarországi acél­gyártáshoz — a határon belül — csak a levegő és a munka­erő áll rendelkezésre. A kokszot, az ércet, a technológiát, a korszerű gépeket külföldről szerezzük be. Viszont: Diósgyőr­ben hagyománya, kétszáz esztendőnél is több tapasztalaton alapuló hagyománya van az acélgyártásnak. Nem tudni, hogv ez az érv milyen súllyal esik latba a gazdaságossági számí­tásoknál . . . A kérdés másik részét (tudniillik, hogy győzzük-e munkás­kézzel. lakással, csatornával, a kényelmes vásárlás lehetőse­get kínáló bolttal, óvodával, bölcsődével, emberarcú várossaii már nem elsősorban a statisztikát istenítő szakembereknek kell megválaszolniuk. S ennél a pontnál lehet igaza a szo- ciográfus Lázár Istvánnak Miskolc kinőtte ruháját. Az el­lentmondások roppant íeszítőek. Soha nem épült ennyi lakás — soha nem volt ennyi lakásigénylő. Soha ennyi kedvező munkaalkalom nem teremtődött — soha ennyi betöltetlen állás nem volt a városban. Soha ennyit nem költöttünk a köz­lekedésre — soha ennyire nem voltak zsúfoltak a járművek. Soha ennyi bölcsőde, óvoda, iskola nem épült — soha eny- nyire nem panaszkodtak a gyermekes szülők. Folytatni könnyebb, mint válaszolni. A csak az ipart elbnv- ben részesítő fejlesztési koncepciótól nem mentes városépítő törekvések egyenlőtlensegeket teremtenek. Kétes dicsőség, de Miskolcon semmivel sem kisebbek a munkaerő-utánpótlás, az óvodai elhelyezés. a közlekedés, a lakásszerzés és albérlet gondjai, mint a fővárosban. Pedig Miskolc tízszer kisebb vá­ros Budapestnél... De a megoldást, s az arányosabb fejlő­dést keresők törekvése (legyen szó akár az iparról, akár az infrastruktúráról) nem lehet kisebb, nem lehet alacsonyabb hatásfokú, mint Pesten, vagy akármelyik nagyvarosban. BRACKÓ ISTVÁN Megméretett és különbség alig találtatott ér telerak szűrne vara A Nagyító augusztusi szá­ma — a szokásos részletes- seggel — az üzletekben je­lenleg kapható fekete-fehér televíziókészülékekről közöli lesztet. A vizsgált készülékek kö­ziül csak egy származik im­portból (a szovjet Junosztv 402 D), így saját — hazai — portájuk (portánk) előtt sö­pörhettek a méréseket vég­ző szakemberek. Bosszankod­va, de némi kárörömmel te­kinthetjük végig a készülé­kek jellemzőit: a teszt készí­tői ugyanarra a végered­ményre jutottak, mint a bol­tokat járó vevők, azaz gya­korlatilag mindegy, hogy me­lyik televíziót vásároljuk, annyira csekély az eltérés, mind minőségben, mind ár­ban. A két nagy televíziógyár­tó cég közötti (többször be­ígért) egészséges konkurren- ciaharc — úgy tűnik — al­lé háborúvá merevedett. Ta­lán egyedül a Videoton kis- képernyős készülékein lát­szik egyedül, hogy „hagytak játszani'1 tormatervezőiket. . . Sajnos, a vevőkészülékek közötti minimális eltérések egyáltalában nem jelentenek egyenletesen magas műszaki színvonalat, hiszen ha végig­tekintünk az értékelés táblá­zatba foglalt: összesítésén, ott kizárólag JŐ és KÖZEPES „osztályzatok" . találhatók. Felmerül a kérdés, nem tették-e túl magasra a lécet a minőségvizsgálat során? A válasz egyértelműen nem. A konstruktőrök és a témá­val kedvtelésből toglalkozo amatőrök egyaránt jól tud­ják. hogy a jelenleg nagy so­rozatban gyártott vevőkészü­lékek távolról sem „sáfár­kodnak'’ elég jól az adók ál­tál kisugárzott jellel, magya­rán még ideális vételi viszo­nyok mellett is jelentős mi­nőségromlás. például az adók­ról körülbelül 550 sor „jön le”, ezzel szemben a vizsgált készülékek között mért leg­jobb 460 sorból „építi fel” újra a képet, így a finom részletek egymásba mosód­nak. A tévék hangcsatornája a közepes sztereó-rádiók hang­minőségét sem éri él, erről könnyen meggyőződhet bár­ki, akinek CCIR-normás rá­diója van és azon hallgatja a műsort, a televíziót lehal­kítva. Kétségtelenül nagy él­mény mondjuk Karajant lát­ni vezényelni, de a tévék te­nyérnyi hangszóró ián csak ciripel a szimfonikus zene­kar, amely így aligha tobo­roz új híveket a komoly ze­nének. .. Bizonyos fejlődés termé­szetesen tapasztalható; kap- csolástechnikailag korszerűb­bek lettek a készülékek, tel­jesen tranzisztorizultak, s ami egyre fontosabb: „étvá­gyuk” kisebb lett, azaz ener­giaigényük jóval szerényebb elődeikénél. Bár nem illik másodikként idézni, de álljon itt memen­to gyanánt — és az előbbi állítás alátámasztásaként — pár sor (eredetileg a Nép- szabadságban jelent meg) a Nagyító ugyanezen számá­nak egy másik cikkéből: „a televízióknál a hibásan szál­lított készülékek aránya 25 százalékos volt, 72 órán be­lül pedig az eladott mennyi­ség 16 százalékát vették visz- sza a vásárlóktól. Tehát ősz szesen minden 1000 tévébő 41 szorult javításra az üz­letbe érkezést, illetve az el­adást követő három napot belül.” KISS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom