Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1979-10-29 / 254. szám

Szegnyerget szereitek

# ök négyen, amikor kimondják a boldogító igent

(Herényi felv.)

Többé nem magányosak

Dupla

esküvő

„Lakodalom van a mi utcánkban ...” — zendítetl rá a zenekar és vagy száz főnyi násznép szombaton este a miskolci Lenke utcában. Pon. tosabban a Lenke utca 14. szám alatt, a vasutasok Vörösmarty Művelődési Házában. Mert itt volt a lagzi.

— Klubtagjaink legszebb asszonyai közül kerültek ki a menyasszonyok — jegyezte meg az egyik törzsvendég, aki már hét éve, tehát a megalakulástól kezdve jár a Magányosok Klubjába.

Menyasszonyok, mondta, merhogy két ara is volt ezen az esküvőn. Az X. kerületi Tanácsi Hivatal anyakönyvvezetője ugyanis két házasulandó pár kérésére jött el . a művelődési házba, ahol igazán emlékezetesen rendezték meg ezt a családi ünnepet.

— Nem ez az első ilyen rendezvényünk — hallottuk Szilágyi Jánosáétól, a klub vezetőjétől, a tagság „Mar- gókájától”, aki egyébként kétgyermekes családanya. Ö egyáltalán nem magányos, mégsem sajnálja az idejét, hogy szombat esténként kellemes időtöltésről gondoskodjon az egyedülállók számára. Mi ez a kellemes időtöltés? Erről Békés Gábor, aki már szintén régi tag', így számolt be:

— Érdekes előadások, jó zene, jó társaság. Összebarátkoznak az emberek, és összejárnak hét közben is. Meglátogatják egymást, ha betegek, és közösen segítenek ügyes-bajos dolgaik elintézésében, vagy akár az otthonok szépítésében.

A művelődési ház a vasutasok szakszervezetéhez tartozik. Ez azonban nem jelenti azt,, hogy ne fogadná be a legkülönfélébb területen lakó. más foglalkozású embereket is. A Magányosok Klubjának látogatói között például vannak kazincbarcikaiak, emődiek, izsófalvaiak, leninvárosiak, 26 évesektől az aggastyánokig. A mostani esküvő házaspárai sem vasutasok: Eszenyi Irén postai dolgozó, Borza István lyukói bányász, Barkóczi Anna a Miskolci Tejipari Vállalatnál. Parkó István pedig a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnál dolgozik. Amint - mondták, eddig magányosnak érezték magukat — annak ellenére, hogy Borza Istvánnak például öt gyermeke és már három unokáj^ van, s új felesége is háromunokás nagymama .. . Otthonaikból azonban hiányzott a társ. Egy olyan társ, akivel örömben és boldogságban lehet élni — ahogyan ezt a debreceni Magányosok Klubjának tagjai is táviratban kívánták számukra. Mert a miskolciak és a debreceniek már évek óta jó barátságban vannak.

(ruttkay)

Fáy András autós túra

Néhány nap múlva a világtakarékossági napot köszöntjük hazánkban is. Ilyenkor megemlékezünk Fáy Andrásról, első társadalmi regényünk írójáról, számos tanmese szerzőjéről, a Széchenyi szellemében tevékenykedő közéleti emberről, aki megalapította a Pesti Hazai Első Takarékpénztárat. Emlékére immár évek óta. felváltva, Borsodban és Szabolcs- Szatmárban autós túrát indít a két megye Autóklubja, OTP-je és MKBT-je.

Tegnap reggel szikrázó napsütésben indultak útnak Miskolcról és Nyíregyházáról a Fáy András autós túra résztvevői. hogy azután az ugyancsak napfényben fürdő Sátoraljaújhelyen találkozzanak.

Csakúgy, mint máskor, az autós túrát most is KRESZ- és ügyességi versennyel kötötték össze a rendezők. A KRESZ-versenyt, az MHSZ sátoraljaújhelyi székházában tartották, majd a résztvevők a némahegyi MHSZ-tanpá- lyára autóztak. A remek kis tanpályára rövid időn . belül a résztvevőket próbára tevő versenypályát varázsoltak a rendezők, s 11 óra után néhány perccel már kezdődhetett is a két órán át zajló ügyességi verseny.

Jó ötlete volt az Autóklubnak, hogy kivitte a helyszínre egyik „sárga angyalát” is. S amíg a versenyzők a slalompályával birkóztak. Pásztor Béla es Csábrági Tibor díjtalan íényszóróbeállítást végeztek. Bizony akadt tennivalójuk.

Egy órára ért véget a mintegy hatvan résztvevős ügyességi verseny. Az autósor ismét megindult, s rövid idő múltán az MHSZ-székházban Kristóf András rendőr százados, a Borsod megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, s a többi rendező szerv nevében, már a győzteseket köszönthette. A nők versenyében szabolcsi, a férfiak 600 köbcentis kategóriájában ugyancsak szabolcsi (nagy taps köszöntötte a győztes Sztanek Lászlót, aki szombaton nyerte el „Az ország legjobb gépkocsivezetője” címet),- a 600— 1000-es kategóriában borsodi, míg a felső kategóriában ismét szabolcsi győzelem született. Valamennyi versenyző .kapott valamilyen díjat, emléket, míg a győztesek a rendező szervek értékes tiszteletdíjait vihették haza.

Az 1979. évi Fáy András autós túra remekül sikerült. Jövőre ismét Szabolcs-Szat- már megye fogadja a két megye autósait.

fnyikes)

Hántolni tudni kell!

A cukrász megeheti a se- lejtet. Vasas ember aligha tehet ilyet. . . Beletörne a foga, s restelkedne nagyon.

Ez lehetne a mottója a szombati drótgyári versenynek. Húsz fiatalember merte össze erejét, tudását, hogy eldöntse: valóban mestere-e a gépkarbantartó lakatos szakmának A jó rendezőnek bizonyuló házigazdák precíz emberek. Pontos forgató- könyvet készítettek, ' feltüntetve az érkezés és az átöltözés idejét, nem feledkezve meg arról, sem, hogy munkavédelmi oktatásban részesítsék a középdöntő résztvevőit.

Óra indul!

A napfényes, hűvös reggelen két csoportban kezdődött a verseny. Az ötévesnél idősebb szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező fiatalok íróasztal mögé ültek: szakmai, politikai, elméleti kérdésekre válaszoltak, írásban.

A műhely délelőtt a fiataloké volt. Tíz fiú, egyforma kék köpenyben, a tervrajz és a vadonatúj szerszámok társaságában a rajtot várta. Óra indul! — s kezdetét vette a maratoni küzdelem. A feladat: szegnye- reg-szerelés. (E3N—01 402—6 műszerészeszterga.) Négy óra áll rendelkezésre. Ha valaki három óra alatt végez, akkor 12 pluszpontot kap a hibátlan megoldásért járó nyolcvanhoz.

A versenyfelügyelők, a Kő- banyai Esztergagépgyár tech- ‘nológusai ,állítják, hogy ehhez a munkához egy nagy gyakorlatú, jó szakmunkásnak két óra is elég. De — ne feledjük —. a satuk fölé hajló fiatalok 19—20 évesek.

Szó nem hallatszik a verseny céljára külön berendezett műhelyben. A felügyelők figyelnek. De ez a fiKemény hangú levelet kaptam egy dolgozótól. - Az utóbbit .— mármint, hogy dolgozó — azért láttam szükségesnek hangsúlyozni, mert nyomatékosan felhívta erre a figyelmemet. Mondhatnám, hogy én is dolgozó vagyok, te is dolgozó vagy, ő is dolgozó, mi mindannyian dolgozók vagyunk valamiképpen. de attól tartok, hogy nem azonosítja magát velem, veled, velünk, és csak fokozódik az ellenérzése, amitől az isten őrizzen. így is kilátásba helyette, hogy elégtételt követel, aminek a kimenetele őszinte aggodalommal tölt el.

De hogy az elején kezdjem ... írtam egy cikket arról. hogy az egyik — teljesen üres — miskolci lakást három emberrel őrizteti a • MIK, váltott műszakban.

Elmondtam azt is, hogy miért: nem jól sikerült a felújítás, és amíg helyre nem hozzák a hibát, nem költözhet vissza a lakó. viszont üresen hagyni is kockázatos manapság egy otthont. (Kapja-fogja magát

? valaki és beköltözik önkényesen.) E magyarázatot a MIK vezetőségétől kaptam, csakúgy, mint a választ a következő kérdésre: miért nem vette észre az ingatlan- kezelő műszaki ellenőre a felújítás, konkrétan a szigetelés fogyatékosságait? A

Bocsánat!

válasz így hangzott: az illető műszaki ellenőr, már nincs a- vállalatnál. Elbocsátották. mert a felújítás ideje alatt — engedély nélkül

— lakást alakított ki magánjuk az ott dolgozó emberekkel a padlástérben.

Ezek után megkockáztattam azt a feltételezést, hogy a műszaki ellenőr — levele szerint: dolgozó — nem any- nyira az ellenőrzéssel, mint a saját, lakásának az építésével volt elfoglalva. így maradhattak észrevétlen a hibák.

A levél szerint helytelenül okoskodtam. Ót ugyanis

— mármint a műszaki ellenőrt, illetve a dolgozót —, már azelőtt elbocsátották, mielőtt a hibákat elkövették. Ezekért tehát más ellenőröket kell, pontosabban kellene felelősségre vonni.

És vajon miért bocsátották el ezt az öntudatos embert, aki ráadásul harcot hirdetett az „ésszerűség” mellett, a. „maradiság” ellen?

Hirdetett? Vívott is! Szerinte a MIK vezetőségének megátalkodott maradiságával magyarázható csupán, hogy elbocsátották, és eljárást indíttattak ellene, hiszen a padlástér beépítése más városokban, így például Budapesten, nem bűn, hanem egyenesen érdem.

.Ugyan miért üldöznek tehát egy szakembert, aki él a kínálkozó lehetőséggel, és eggyel gyarapítja a miskolci lakásállományt? Nos, azért — derült ki a rendelkezésemre bocsátott akták áttanulmányozása után —, mert a lakást saját számára, saját szakállára, hozzájárulás nélkül építtette, s a költségeket sem ö fedezte.

Minderről persze más véleménye van a levélírónak. Arról ugyan egy szót sem szól, hogy kik, milyen anyagból és kinek a kárára alakították ki a lakást — mintha mindez mellékes lenne —, azt viszont vitatja, hogy az illetékesek beleegyezése nélkül járt el. Építési engedélyt ugyan nem tud produkálni, ám állítása szerint szándékáról levélben értesítette a MIK-et, no, meg másokat is (nem konkretizálja a. címeket), s mert választ nem kapott, úgy gondolta, hogy a hallgatás a beleegyezés jele.

Furcsa álláspont, annyi szent. De attól, hogy furcsa, még lehet benne ^ala- mi. Mert ha semmi sem lenne, akkor ugyan mi bátorítaná a volt műszaki ellenőrt, jelenleg dolgozót, hogy dörgedelmes levélben figyelmeztesse az újságírót az illendőségre?

(bckesj

# Ketyeg a versenyóra, formálódik a vizsgamunka

» (Herényi László felvételei)

gyelem irikább kíváncsiság, mint tanáros szigor. Itt nei»i lehet puskázni.

Nem kerül vitrinbe

i

A 19 esztendős Steer Ferenc nem elsősorban a pluszpontokra hajt. . .

— Az előző versenyen is végigdolgoztam az. időt. Mások talán lassúnak mondhatnak, de.én precíz vagyok. A jó munkához idő kell.

A DIGÉP ifjú szakmunkása a DIGÉP-ben az abszolút versenyt is megnyerte. Azon a Kapros Andráson is túltett, aki most az, elmélettel gyürkőzik az idősebbek mezőnyében.

Ferinek még alig pelyhed- zik az álja. Tiszalúcról jár a gépgyárba, nap mint nap. Van egy műhelye otthon is. s ha a nagy becsben tartott Pannóniáján valamit bütykölni kell, nem megy szerelőhöz.

— Engem a • gépek jobban érdekelnek, mint a disco, vagy a lányok.

A feladatot nem tartja nehéznek, tisztes helyezésre számít. A vizsgamunka egyébként nem kerül vitrinbe. Hazavinni sem lehet. A zsűri elnöke, a December 4. Drótművek igazgatója mondotta :

— Minden munkadarab gépgyári igényeket elégít ki. A selejt azt jelenti, hogy egy szegnyereggel kevesebb ke® h

♦ Volt, aki otthonról hozta a szerszámot

rül valamelyik üzembe ... De ezek a fiúk már nem tudnak hibázni.

Bódi Árpád Salgótarjánból jött. Nevét, lakhelyét nem tudják a zsűri tagjai. A rajtszáma: 1. A pártatlanság érdekében csak számmal jelzik a versenyzőket.

— Kemény dolog kétszer négy órát így lehúzni. Jobb lett volna talán más-rnás napon rendezni az elméleti .és gyakorlati vizsgát. .. De 1 azért nem panaszkodom. Számítottam erre a feladatra. Ezért is hoztam el a hán- tolóka^.

Csak jól lehet

Szakértők szerint a hán- tolás a vasas szakma legkegyetlenebb munkaművelete. Ezt csak jól, vagy csak rosszul lehet csinálni. Nincsenek kevésbé jó és még elfogadható megoldások. És ráadásul nem gépesíthető, nem automatizálható. Az emberi figyelem, erő, arányérzék itt semmi mással nem helyettesíthető.

Ez a véleménye a borsod- nádasdi Vass Lajosnak is. A lemezgyár szerszámkészítő technológusa egyébként többszörösen is izgul. Izgul, mert gépszeretete olyasfajta versenyszellemmel párosul, amely mindig és mindenhol vetélkedésre készteti. Szeretne kitenni magáért, de szurkol az idősebbek versenyében induló kollégáért, Kifusz Béláért is. S a munkadarab hántolása közben még arra is jut ideje, hogy a legközelebbi autóverseny esélyeit latolgassa. A spéci- Lada ugrásra kész... De az Astralin ralli csak november elején lesz. Most itt kell helytállnia.

Madách szerint: a küzdés célja, a küzdés maga ... A drótgyár igazgatója azt mondta, hogy ezek a fiúk addig is átlagon felül produkáltak, s Vetélkedésük, többetakará- suk beleillik abba á versenybe. amely az üzemekben. az ország összes üzemeiben folyik.

Persze, az országos döntőre nem mindenki juthat el. Csak a győztesek! De nem érezheti magát vesztesnek az sem, aki nem állhatott fel a dobogóra.

(sbracké)