Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1979-10-25 / 251. szám
I a miskolciaké a szó Takarékoskodunk Néhány napja már megjelentek Miskolc utcáin is a plakátok, amelyek október Sl-ét, a világtakarékossági napot hirdetik. A világtakarékossági napon természetesen világszerte a takarékosságról, annak előnyeiről és eredményeiről beszélnek. Nálunk Magyarországon is — különösen ez évben — egyik legfontosabb szempont a takarékosság. A népgazdasági szinten hozott határozatok, a vállalatok, intézmények intézkedési tervei és a szocialista brigádok értékes vállalásai bizonyítják, hogy népünk tudatában van a takarékosság szükségességének és ezt sokan igyekeznek a gyakorlatban is megvalósítani. A takarékosság gyakorlati érvényesítése a családi életben is tapasztalható. Bennem azonban — és gondolom másokban is — megmozdult az a bizonyos „kisördög”, fülembe súgott egy rokon szót: „takarékoskodás”. Ez aztán elindította a lavinát, mert országszerte és Miskolcon is sokan félreértik a takarékoskodás fogalmát. Mert ugyebár sokan úgy takarékoskodnak városunkban a vízzel, hogy helyette inkább szeszes italt fogyasztanak. Úgy takarékoskodnak az árammal, hogy egyszerűen kicsavarják és zsebre dugva hatástalanítják a középületek villanyégőit, csak hogy ne fogyassza az áramot. Többen takarékoskodnak a közhivatalokban az állam vagyonát képező bútorokkal, és ennek érdekében le sem ültetik a náluk megjelenő ügyfeleket. Sokan takarékoskodnak forintjaikkal, és ezért az utcai nyilvános telefonok perselyeibe nagy előszehetettel régi, idegen pénzeket, sarokvasat vágy- egyéb fémlemezdarabkákat dobnak be ... De sorolhatnám még sokáig ezt a félreértett takarékosságot. ami egyáltalán nem egyezik a világtakarékossági nap célkitűzéseivel. Mivel azonban kötelező a papírtakarékosság, nekem is takarékoskodnom kell vele, így ezt gyakorlatilag is megvalósítva. befejezem kis eszmefuttatásomat. H. D. Miskolc Szerkesztői üzenetek Szabó Sándorné; Miskolc, zie- linszky u. 27. sz.: A levelében leírtaktól többen rosszul lettünk. A szerencsi Várkastély*” étteremben történt eset nem tűri a nyomdafestéket sem. EpLDen ezért a Borsod megyei Vendéglátóipar! Vállalat kereskedelmi ^ igazgatóhelyetteséhez. Soós Károdhoz továbbítottuk panaszát. Az igazgatóhelyettes személyesen fogja megkeresni. Zombor Erzsébet, Miskolc, Ady Endre u. 14/a.: Türelmet kérünk. Nem olyan egyszerű elérni az illetékest. Vadászi József, Miskolc, Mátyás király u. 13. sz.:- .-Panaszával rovat unk következő számában foglalkozunk/ Ki a jó vendég? A vendéglői arak tallózása — azt .hiszem — végleg igazolja azokat a régi vendéglősöket, akik az állandó ,.hundschaft”-ban látták a jó vendéget, aki naponta elfogyasztja a maga csekély ételét, italát, és nem abban, aki ..nagycechelő” ugyan, de nem biztos, hogy újra betér. Mintha erről megfeledkeztek volna vendéglátóiparunk vezetői és alkalmazottai egyaránt, és csak azt a vendéget fogadták örömmel (nyíltan kitörővel mások rovására is), aki bőven „eechelt". Lehet, hogy nem látták aztán sokáig, de egyszer jól kerestek rajta. Azt hiszem, eljött inost már az ideje annak, hogy visszatérjünk a régi, jól bevált rendszerhez: az legyen a „kedves vendég” újra, aki megbízhatóan érkezik naponta. Ennek persze a másik oldala: olyan árszabás, amely lehetővé teszi a mindennapos vendég számára a törzsvendégséget. Lehet, hogy ez nem jelent egyszeri nagy hasznot, de annál tartósabb, állandó bevételt. Ezt tudták a régi vendéglősök és — tálán igazuk is volt. M. I. Neki szabad? Túl vagyok az első ók a második felháborodáson, ezért vagyok képes csak a tényeket ismertetni. Előzmények: nem is olyan régen — nagyon, helyesen — a kórházakban megszüntették a gyermekágyas kismamák és a csecsemők látogatását. így azután a „szegény” papák csak a kisablakon keresztül szemrevételezhetik gyermekeiket. Am — és ezt többen elmondották —. időnként fel-feltünik egy férfi a csecsemők között fotóstáskával az oldalán. A csecsemőket fényképezi. Nem értem: ő bemehet? Villanófénnyel fotózhat? Kinek az engedélyével? Kinek a beleegyezésével ? Folytatás: hazaszállitottam a családot. Délelőtt fél 11 lehetett. Nem telt el öt perc sem. csengettek. A postás jött és hozott 108 forint értékű ajánlott, utánvételes küldeményt. Már majdnem kifizettem, amikor, amikor pillantásom a feladó helyén levő körpecsétre esett: „Műanyag- és Fényképészipari Szövetkezet, 15. műterem, Dombrád.” A város pedig: Nyíregyháza. Nem értem: honnan tudta a fényképész, hogy mikor érkezünk haza? Folytatás 1L: mondanom sem kell, visszaküldtem a csomagot. Nem telt el azonban egy' hét sem. most már egyforintos bélyeggel feladva, a postaládában találtam ugyanazt a küldeményt, benne „100 forint” beírással egy belföldi postautalvány. Es természetesen a csecsemőfényképek, plusz egy kártya (tempó ofszet, Nyh / 78-215). Ez állt rajta: „Kedves Kismama! Itt küldjük a kórházban készített fényképeket, amennyiben elnyeri tetszését, úgy az érte járó ősz- szeget kérem a mellékelt csekken postafordultával befizetni szíveskedjék. Ha nem óhajtja megtartani, azt címünkre visszaküldeni kérnénk.” Nem értem: miért erőszakoskodnak? Ugyanakkor miért bíznak meg bennünk? Ha akartam volna, megtarthattam volna a képeket, mert ellennyugla sehol. (Sietek hozzátenni: visszaküldtem, utánvétellel.) (Remélem) végkifejlet: a fotós (vagy „felbujtója”) a lélektan rejtelmeiben valamelyest járatos lebet, mert tudja, hogy amikor az újszülött hazaérkezik, semmi sem drága. Viszont csecsemője aligha lehetett, mert az első napokban fotózza őket (amikor — valljuk "be! — kissé csúnyácskák). Az előállítás módja is némi kívánnivalót hagy maga után: magyarul — pocsék. A körítés pedig — gics- cses. Tanulságok-: 1. Szolgáltatás, megrendelés nélkül: zsákbamacska. 2. Szolgáltatás, mindenáron: több, mint tapintatlanság. 3. Szolgáltatás, minőség nélkül: a szolgáltatás lejáratása. Maradt: egy halk sóhajú óhaj. Jó lenne, ha az ILLETÉKESEK tennének valamit. Ellene! (Név és cím » szerkesztőségben) Lesz majd jelzőlámpa! £ Miskolc egyik sokat emlegetett csomópontja a tapolcai útelágazás előtti kereszteződés. Ha Budapest felől jövünk, jobbra ágazik a Kun Béla útra, egyenesen vezet a Szemere felé, balra pedig fel az Avasra, az új lakótelephez. Miért nem tesznek ide jelzőlámpás irányítást? — kérdezik újra és újra azok, akik olykor — főként csúcsforgalomban — hosszú percekig várnak, amíg ki tudnak jutni a főútvonalra. A válasz a közvetlen jövőben keresendő. Egykét év múlva ugyanis ez az útkereszteződés a Kun Béla út nyomvonalának áthelyezése miatt közelebb kerül a tapolcai elágazáshoz. Ott már lesz jelzőlámpás irányítás! Annyi időre nem lenne kifizetődő itt felépíteni. Addig is tehát: vigyázzunk jobban egymásra és magunkra ... (Kácsor Gábor felvétele) Párbeszéd a műjégpályán Ez mind pénz! Tetőantennát és villámhárítót szereltek fel a házunk tetejére még augusztusban. Pár nappal később jött egy nagy felhőszakadás, s kiderült: szerelés közben valamit úgy megbonthattak a tetőn, hogy emiatt három emeleten hét lakás csúnyán beázott. Természetesen azonnal szóltunk a házkezelőségnek, a szakemberek ki is jöttek, csináltak valamit, majd közölték: a hiéát elhárították, és — távoztak. Szeptemberben kiderült, hogy a hibát rosszul hárították el, mert ismét — két ízben is — beáztak lakásaink. Ekkor már jelentettük a városi tanács építési osztályának is. amely — mint a MIK felügyeleti szerve — kötelezte az ingatlankezelőt a hiba újabb és végleges elhárítására. Utóbb kiderült, hogy ez a szigorú utasítás szeptember 25-től október 18-ig jutott el a MIK illetékeseihez (!). Tizenketten jöttek ki a MlK-től megnézni a lakásokat. Valamennyien az átázott falakat szemlélték. Szomszédasszonyom könyörögte fel őket végül is a tetőre, mondván: ne az eredményt, hanem az okokat kutassák. Márpedig azokat csak a tetőn tehet megtalálni. És igaza volt. Mint kiderült, az antenna szerelésénél keletkezett különféle bontási törmelékkel eltömítették az esőlevezelő csatornát, s emiatt árasztotta el a hét lakást a víz. Később megint jött egy regiment szakember, asszisztálni annak a kettőnek, aki kitisztította a csatornavezetéket. Aztán megnyugtattak bennünket: lakásainkat természetesen rendbehozzák, kifestik. Nem vagyunk megnyugodva. Ezt a tetemes költséget, amelyet most lakásaink rendbetételére kénytelen fordítani az ingatlankezelő, mindmind megtakaríthatták volna. ha csak egy kissé is figyelmesebb, gondosabb a munka, s netán valaki ellenőrzi is a minőségét. Felháborítónak tartjuk, hogy egy-két hanyag, felületes ember miatt tízezreket kell elpocsékolni. Reméljük, nem kapnak érte kitüntetést! Pénzes Katalin Miskolc, Jánosi Ferenc u. 8. sz. A MISKOLCIAK® A SZÓ Rovatvezető! Radváoyi Éva Levélcím. Dell Hírlap .crrkentAvégc S5?1 Miskolc. Bajcvv zalllnwkv út 1L Teleíonsaám: lí-Mi — Hány éves vagy? — Hétéves vagyok. — Hol tanultál meg korcsolyázni? — A műjégpályán. Tavaly. — Mennyit jársz a jégpályára? — Csak hétvégeken, szombaton és vasárnap, amikor apukám és anyukám is ráér, és nem kell iskolába menni. Ugyanis a napközi és iskola ideje alatt nem lehet eljönni. — És most hol vannak a szüleid? ' — Kint várnak a kerítésnél. — örülsz a jégpályának? — Igen, csak az a baj, hogy nem mindig tudunk kijárni, hiszen másképp van A Martintelepen, az Iskola téren készül egy focipá- lva. Nagyon örülünk neki, hiszen mi, telepi fiúk szeretünk futballozni. Igaz, a pálya még nincs egészen készen, de ami nekünk nem tetszik, az úgy látszik, végleges. Az a helyzet ugyanis, hogy lebitumenezték a területet. ámde oly módon, hogy ha esik az eső, utána Interpelláció Ügy hírlik, jó termés volt nyitva, mint ahogy az iskola azt nekünk megengedné. A fenti, magnóra vett párbeszéd a műjégpálya 1979. évi megnyitójának napján készült, néhány perccel a zárás előtt. A korcsolyázó fiatalok korából ítélve valóban a szabad szombat és vasárnap az ideális időpont, hiszen hétköznapokon sem a napközi, sem az iskola menetrendje nem engedi meg az efféle szórakozást. Nem beszélve arról, hogy a nyitvatartási rend nem igazodik az iskolák órabeosztásához. Miért? Riportalany: Szajkó Edina, Miskolc, Irinyi u. 27. sz. napokig tócsák boritják a pályát. Már porzik az út köröskörül, amikor a tócsák miatt még mindig nem focizhatunk. Kérjük az illetékeseket. hogy mielőtt átveszik az építőktől, javíttassák ki velük, ne csak dísz legyen a Martintelepen ez a sok pénzért készült focipálya. A telepi fiúk szölőügyben az Lejegyezte: F. P. Ne csak dísz legyen a focipálya! idén szőlőből kifolyólag. Hírlik, mert én nem tudom, mivel nincs szőlőm. Ha valamiből jó termés hírlik, előre készítem magam, hogy jó sokat megveszek és megeszem. Ezért szeretem a „Nagy dinnye- vásár”, „Nagy epervásár” feliratokat, mert akkor jó volt a termés, bőven van, és amilyen pici naiv vagyok, azt is képzeletem, hogy olcsón van. Mert néhány ezer éve a bőség- zelgetem, hogy olcsón van. Mert néhány ezer éve a bőség— ár összefüggés fordított arányban áll (bő ruhának kicsi az ára, mert ugye elszabták). Ügy látszik, a szőlő kivétel ez alól. Pontosabban a szőlő az idén Miskolcon kivétel. A piaci tájékoztatók az elmúlt hét végén 13—22 forint közötti Zöldért-árat, 15—24 forint közötti maszek árat közöltek. Amit 13 forintért lehet kapni, az még „SZŐ” sem volt, nemhogy szőlő. A Győri kapuban pedig 38 (harmincnyolc) magyar forintokért vehettem volna, ha nem gyenge a szívem. Azt még megmagyarázhatnak tartom, hogy különféle fondorlatokkal megóvják a szőlő hamvasságát, frisseségét 1980. március 8-ig és akkor 274 forintért viheti az ínyenc. Netán hitványabb dinnye méretű szőlőszemek is indokolnak némi felárat. Tovább megyek, szezonban-kisszemű-nem-túl-édes szőlő is drága lehet, ha kevés terem belőle, mert elverte a jég, elvitte a fagy, a fertőzés, vagy macska bácsi. Azt is értem, hogy a magántermelőnek is meg kell élni, ezért már ültetéskor eldönti: ha jó termés lesz, 15-ért, ha gyengébb, 20-ért fogom adni. Mire beérik, a 15-öt elfelejti. Mire behozza hajnalok hajnalán az a szegény őstermelő, addigra 22-re alakul az ár. A standon topogó eladót is megértem. 0 kénytelen még drágábban adni, mert télen ugye nincs szezon, és akkor ö nem keres. Ha télig nem szedi össze azt a 140—180 ezer forintot, bizony felkopik az álla, mert messze még a primőr-paradicsom januárban 190-ért pro kilója. Félreértés ne essék, tisztában vagyok a begyűrűzésekkel, mert a piaci eladók kezén sem egy-két gyűrűt láttam. A vércukor is csak akkor ült ki a szememen, amikor az eladó a 38-as szőlőt újságpapírból tekert staniclibe rakta, és az újságon ordított a felcím: „Jó a szőlőtermés”. Csak az nem világos, hogy kinek?! Bérezés József
