Déli Hírlap, 1979. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1979-10-20 / 247. szám

* Számszeríj. A puskapor feltalálása előtt a legfélelmetesebb fegyverek egyike volt

Egy-egy táj emlékezete is „

A múlt nyomában

Az NDK parlamentje

Országház és művelődési központ

Parlament, s művelődési intézmény. Három esztendővel ezelőtt, 1976-ban ad‘ál< át rendeltetésének a Német Demokratikus Köztársaság tővárosában, Berlinben, az NDK népi kamarájának székhelyét, a Köztársaság Palotáját.

A Spree folyó partján húzódó 180 méter hosszú. 90 méter széles, s 32 méter magas csupa üveg épület a német hagj’ományokhoz híven nemcsak a legfelsőbb törvényhozás helye, hanem a szórakozások berlini központja is. Ifjúsági rendezvényeket. színházi előadásokat, kiállításokat, gálaesteket, bálokat rendeznek itt. Nyitva áll a palota a berliniek s a külföldiek sokasága előtt. Az első emeleten levő három étteremben egyszer re 700-an étkezhetnek. Képtárát sokak látogatják. A parlament nagyterme ötezer személyes s három emelet magas. Mennyezete leereszthető, falai mozgathatók, tetszés szerint kisebb termekre tagolható, s hatalmas színpadán színi előadásokat is rendeznek. Az ország háza a legnagyobb. leglátogatottabb művelődési háza az NDK- nak.

# Palota a Spree folyó partján ...

(Solymos László felvétele)

A kampánynak az a hátránya. hogy egyszerre és ömlesztve aüja azt, amit máskor csak takaréklángon. De ez a kampány előnye is; a sűrített események a relgyorsult tempo. fokozottabban felhívja a közvélemény figyelmét valamilyen ügyre Esetünkben a múzeumra ahol most szinte mindennap történik valami. Kiállításokat nyitnak meg, előadásokat tartanak — a szakember kilép a dolgozószobájából. hogy számot adjon a munkájáról. Teszi ezt azért, mert noha ez a munka nem látványos. mindenkor igen fontos. Egy-egy táj emlékezete is a múzeum, amennyiben a szakemberek vállalják őzt is. hogy a feltárt Ismeretanyagot mintegy visszajuttatják a kö/össegnek. a közvéleménynek.

Nos, ha valahol., itt megyénkben égelő^p szükség is van erre. Gondoíjtihk csak gazdag és változatos múltjára. a magyar történelemben betöltött jelentős szerepére (csak nevekkel jelezzük: a Rákócziak. Kossuth. Szemere Bertalan, Kazinczy Ferenc, Tokaji Ferenc. Thököly Imre), vagy a táj iparának történetére. Nincs sok megyénk, amely domborzati viszonyaihoz hasonlóan ilyen változatos, színes múlttal rendelkezne.

És mi mégis a „hagyo- mánytalanságra” panaszkodunk. Nem teljesen alaptalanul, igaz: mert az. amit nem ismerünk, az a tudatunk számára nem is létezik. A történeiem ugyanis csak akkor él, ha el is jut a köz# Ónkupa a XVI. századból (Kerényi felv.)

# Üvegtál

vélemény tudatába. Szó esett erről héttőn este is (a közönség igényeként, hozzászólásként), amikor a Herman Ottó Múzeum történészei tartottak bemutatóestet. Azt kérték számon, hogy miért nem publikálnak többet a kutatásaikról. A történészekben, Dobrossy Istvánban. Veres Lászlóban, Kárpáti Lászlóban, Gyulai Évában megvan a szándék.

A hétfő esti „műsor” lényegében két részből állt. Az első volt a látványosabb, a hálásabb; bemutattak né- hány darabot a múzeum új szerzeményeiből. Lehetetlen mindent felsorolni, remélhetően hamarosan kiállításokon is viszontláthatjuk a tárgyakat. Például a számszeríjat 1563-ból. az erdélyi ónpoharat Bethlen Gábor ábrázolásával. a görök kereskedők számadáskönyvét, a ráckevei ikont a XVIII. századból Vagy Szendrői Pál alabárdját. Az est második részében elmondták, hogy ki mivel foglalkozik. Gyulai Éva, például a vasgyári kolónia, Kárpáti László Mindszent község és a mindszenti templom történetével. Veres László Perczel Mór hagyatékának feldolgozásával, Dobrossy István a görög kereskedők tevékenységével. Többek között — tegyük hozzá —, mert a múzeum tervei között szerepel egy városi és egy megyei monográfia megírása is, amely nyilvánvalóan több éves munka lesz.

A minap osztották ki az Istvánffy Gyula néprajzi pályázat díjait. Kellemes meglepetés volt. hogy milyen sok fiatal vett részt rajta. Kicsit nagyobb propagandával, jobb (iskolai) szervezéssel bizonyára megnyerhetők ezek a gyerekek a történelemnek is. A múzeum munkatársai ki tudják elégíteni a kíváncsiságukat.

(horpácsi)

Az ismeretterjesztés fehér foltjai

íny látja dr. Adám György akadémikus, a líl elnöke

Javult és hatékonyabba vált a TIT ismeretterjesztő tevékenysége, emelkedett színvonala, fokozódott politikai, eszmei, szakmai és módszertani megalapozottsága. Az eredmények mellett azonban még jelentékeny fehér foltok éktelenkednek a TIT tevékenységének térképén. E hiányosságokról, megszüntetésük lehetőségeiről nyilutkozott dr. Adám György akadémikus, a társulat elnöke Kun Juditnak, az MTI munkatársának.

— Bár csupán háromnegyed éves TIT-elnöki múlt áll mögöttem, évtizedek óta aktív ismeretterjesztő vagyok — mondotta. — Meggyőződéssel vallom: nagy íelelőssé- séget jelent a társulat számára. hogy evente több mint hatmillió érdeklődőt — fiatalt és idősebbet — tájékoztat a fontos tudományterüle- t'ek fejlődéséről, sok vonatkozásban a mindennapi életünket is befolyásoló eredményeiről. A TIT mindig szem előtt tartja, hogy minél teljesebben kielégítse a természet- és a társadalomtudományi' ismeretek iránti igényeket. Tapasztalatunk szerint e nagy, áldozatos munkába szívesen kapcsolódik be a szervezet mintegy 30 ezres tagsága — a 300 ezer magyar értelmiségi 10 százaléka. Előadásokat tartanak üzemekben. eldugott falvakban, művelődési házakban, szabad- egyetemeken és megannyi más helyszínen. S mindezt úgy teszik, hogy közben önA világirodalom kamasza

Százhuszonöt eve született Arthur Him baud

Múzeumi zenés matiné

A múzeumi és műemléki hónap rendezvényei sorában vasárnap délelőtt 11 órakor ismét megtartják a Herman Ottó Múzeum Képtárában a Vonósnégyes működik közre

múzeumi zenés matinét. Ezúttal is a Miskolci Üj Zenei Műhely és az Üj Miskolci

A világirodalom története bővelkedik a furcsaságokban, s ez nem is csoda, hiszen rendkívüli képességű alkotók népesítik be. Éppen ezért ajánlatos, hogy az ember lehetőleg tartózkodjék a leg-ektől; nincs olyan nagyság, akinél nagyobbat ne lehetne említeni az ízlés, a korszellem egy másik nézőpontjából ítélve. Mégis megkockáztathatjuk : az irodalom- történetnek nincs még egy olyan talánya, olyan megmagyarázhatatlan rejtélye, mint Arthur Rimbaud személyisége és költészete.

Ha egyetlen mondatban akarjuk összefoglalni ezt a különös életművet (ami mellesleg minden, csak nem egy teljes élet műve), elég, ha ennvit mondunk: egy charleville-i kamasz 1869 és 1873 között olyan költeményeket ír, amelyek érzelmi izzásukkal, szellemi intenzitásukkal. bonyolultságukkal szinte megoldhatatlan feladat elé állítják az irodalom tudósait. A . semmiféle kategóriába nem sorolható csodagyerek titkának megfejtésével könyvtárnyi irodalom foglalkozik Lobb-kevesebb sikerrel, egeszen napjainkig. Talán csak egy a biztos: vitathatatlan nagysága.

„Ha valamiben — írja Aragon —, abban mindenki megegyezik, hogy a francia költészet, s talán röviden, csak a költészet utolsó fél százada fölött Rimbaud árnyéka, az ő példája uralkodik; a költészet utolsó fél századába, hogy úgy mondjuk. az ő hangja, az ö szelleme jár kísérteni”.

Szelleme valóban kísért, de egy jottányival sem visz közelebb a j'ejtély megfejtéséhez. Semmiféle szöveg- elemzés. filológiai módszer nem adott még választ arra. hogy ez a zseniális fellángolás miért huny ki nyomtalanul, hogy a hányatott életű kamasz-zseni miért fordít hátat egyik napról a másikra mindennek, aminek csak egy kis köze is van a költészethez; hogy Paul Verlaine barátja, csavargótársa és haragosa hogyan lesz lei világ vándora,

atrikai fegyveresem pesz

(egyes források szerint rab- szolgakereskedö is), hajós és kalandor, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy nevétől visszhangzik a francia főváros irodalmi élete.

Hihetetlenül koraérett verseiben légies báj és brutális naturalizmus, gyöngédség és gyilkos szarkazmus, diák fellengzősség és politikai éleslátás keveredik csodálatos művészi egységben; szinte a végtelenségig lehetne sorolni a látszólagos ellentétpárokat. Rimbaud költészete — noha háromizáz nyomtatott oldalon elfér — teljes és lezárt mű.

Amikor egy marseille-i kórházban pokoli szenvedések között harminchét éves korában meghal, kortársai már a század egyik Legnagyobb költőjeként ünnepük. Szökése nem sikerülhetett: személyesen el tudott tűnni Párizsból, és az irodalom színpadáról, de verseit nem vihette magával a múlandóságba.

G. A.

magukat is tovabbképezik,

hogy naprakészen ismerjék szakterületük eredményeit.

— Gond azonban, hogy az aktív tagok között kevés a fiatal, nem elég az egyetemi oktató. Az „elöregedés" belső problémákra vezethető visz- sza. Munkatársaimmal gondolkodunk rajta, miként újulhat meg tagságunk, s válhat korcsoportok, szakmák szerint kiegyensúlyozottabbá.

— Jelentős részt képvisel a TIT tevékenységében az egészségügyi ismeretterjesztés. Hiányosságai azonban közismertek. A lakosság széles rétegei között ma még nem érvényesülnek elemi egészségügyi normák sem, gondoljunk a munkahigiénia, vagy a szexuálhigiénia problémáira. Nagy gond az alapvető tisztasági igény hiánya is. E téren kiaknázatlan is- merfetközvetítő lehetőségek rejlenek a megyei székhelyek nagy kórházi centrumainak orvosaiban.

— Munkánk tartalmi korszerűsítésével még inkább utat kívánunk találni a társadalom alapvető osztályához és egyes rétegeihez. Fontos feladatnak tekintjük az ipari és a mezőgazdasági fizikai dolgozók, az ifjúság és a nők sajátos művelődési igényeinek kielégítését. Jelentős eredmény, hogy a hallgatóság köreiben mind több a munkás. Az elmúlt években a fizikai dolgozók részvétele meghaladta az 55 százalékot, s a nyelvtanfolyamok hallgatóinak 11 százaléka is közülük került ki;

—: Társulatunk újjáalakulásakor. az ötvenes évek elején úgy tűnt, hogy egyedül a TIT tölti be az ismeretterjesztés feladatát. Ma már világosan látszik, hogy szó sincs monopolhelyzetről, s a dolgokét jól értő „versenytársak" jelentkeztek a területen, például az MTESZ, a Vörös- kereszt. a Hazafiás Népfront, amelyek műveltségterjesztő tevékenységükkel legtöbbször partnereink, de néha — sajnos — keresztezzük is egymás munkáját. Arra törekszünk, hogy együttműködésünk minél zavartalanabb és eredményesebb legyen a köz- művelődés szolgálatában — mondotta befejezésül Adám György.