Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-06 / 209. szám

★ A remek cselek és beadások mellett egy gólra (a mérkőzésen a harmadikra) is futotta Borostyán erejéből Az igazi ajándék... [söprő DVTK-győzelem a rangadón Diósgyőr—Vasas A:0 (3:0) Borostyán cselei ezen a mérkőzésen*is „félelmetesek" vol­tak (balról). Görgei (jobbról) a 150. bajnoki jmérkőzését ját­szotta. (Szabó István felvételei) Most pedig nem is voltak küllőmön! — mondták töb­ben is tegnap délután a diós­győri stadionban, s mindany- nyian tudtuk, mire céloznak: a Vasas ismét négy gólt ka­pott idegenben, bajnoki mér­kőzésen. Pedig — ahogy mondani szoktak — micsoda különbség...! Itt ugyanis a bronzérmest láttuk — vég­re —, amelyik tavasszal meg­szokott, szellemes, gólratörő játékával elsöprő győzelmet aratott a „tavalyi” negyedik ellen. Ünnepi aktussal kezdődött a tegnap délutáni NB I-es mérkőzés a diósgyőri stadi­onban. A csapatok először nem középen, hanem a sa­lakpályán sorakoztak fel, hogy tanúi legyenek a kö­zönség számára alapított sportszerűségi díj átadásának. Saiga Lajos, az MLSZ titká­ra és Szűcs László, a szövet­ség agit.-prop. bizottságának tagja hozták el azt a díszes serleget, amit a tavalyi év­ben kapott ellenőri osztály­zatok alapján — mint a leg­sportszerűbb NB I-es kö­zönségnek — a diósgyőri szur­kolók táborának ítélték. Sai­ga Lajos rövid, gratuláló be­szédében azt a lelkes — és sikeres — biztatást is meg­köszönte, amit az olimpiai selejtezőn produkált a diós­győri közönség, s arra kérte őket, hogy így legyen ez a lengyelek ellen is. A szurko­lók nevében Csáki József, Áron László és Hamvai Lász­ló vették át a díjat amivel — mint a fiatalok képviselője — Hamvai még körbe is fu­tott a stadionban. Közben virággal és egy szép piros- fehér pettyessel köszöntöt­tek két játékost, Oláh Fe­rencet a 200.. Görsei Jánost pedig a 150. NB I-es mérkőzése alkalmából. (Ezt megelőzően pedig átadták nyereményeiket a DVTK Műsor pályázata öt legjobb tippelőjének — egy-egy egész évre szóló bérletet a DVTK mérkőzéseire.) Az ünnepelt közönség vé­gül a csapattól is nagyszerű ajándékot kapott: kitűnő já­tékot, egy jó mérkőzést — és négy remekbeszabott gólt.. ­A két csapatban a következők szerepeltek: DVTK: Vereb — Szántó, Sala­mon, Teodora I., Kutasi — Oláh, Görgei (Teodora II., 65. p.). Ta­tár — Borostyán. Magyar (Vára- di, 73. p.), Fekete. Vasas: Mészáros (Tamás, a szünetben) — Rácz, Hegedűs, Komjáti, Kántor (Híres, 55. p.) — Halász, Szebegyinszki, Müller, Zombori — Kiss, Váradi. Szabó Géza az előre meg­jelölt csapatot küldte pá­lyára — Mészöly Kálmán vi­szont változtatott. Híres he­lyett az egy éve nem sze­repelt, egykori válogatott Kántort tette be a kezdő csapatba. Az összeállítás jel­zi, hogy Kántornak túlságo­san is nagy megpróbáltatást jelentett az, hogy éppentóo- rostyánnal szemben kellett visszatérnie, s nem volt vé­letlen, hogy már a második félidő elején lecserélték. Mé­száros is erre a sorsra ju­tott, bár az első félidő há­rom gólját sokkal inkább le­het a védelem, mint az ő rovására írni. Mindenesetre Mészölynek az lehetett a vé­leménye, hogy egy kapusnak ennyi még gombócból is sok ... Hamar kiderült — csak folytatása is legyen — hogy az első három fordulóban szerepelt DVTK már a múlté, s ismét bronzérmes formában játszik a Diósgyőr. A Vasas még fel sem ocsúd­hatott, amikor már a hálójá­ban táncolt Tatár első fejes­gólja, s az események aláb­bi sora igazolja, hogy a Di­ósgyőr győzelme akár na­gyobb arányú is lehetett volna, bár a Vasasnak is akadt egy-két nagy lehető­sége. 5. perc: Szántó jobb Oldali be­adását Tatár magasra felugorva fejelte, pontosan a bal alsó sa­rokba. 1:0. 10. p.: Borostyán becselezte magát a 16-osra, lövése a védők­ről Oláh elé pattant, aki szintén a védőfalat találta el. 11—15. p.: a Vasas percei, egy­két lehetőséggel, de ezek -1 egy­szer Veréb bravúrjának eredmé­nyeként — nem kerültek kihasz­nálásra. 19. p.: Magyar jó csellel in­dult, Feketét szöktette, a beadás is jó volt, de Borostyán ezúttal elcsúszott. 25. p.: gól —- prolongálva. Aki nem látta volna, hogyan szerzett gólt Tatár az 5. percben, most megnézhette. A különbség csak annyi volt, hogy Szántó ezúttal szabadrúgásból adta be a lab­dát a jobb oldalról, szinte ugyanarról a helyről, s az ugyanúgy felugró Tatár ugyan­onnan ugyanoda — azaz a bal alsó sarokba fejelte a diósgyő­riek második gólját, 2:0. 27. p.: a DVTK nem elégelte meg. folytatódott a nyomás (nem felejtették el a Dózsa példáját). Magyar lövését Mészáros kiütöt­te, s az „ismétlés” kis híján is­mét a bal alsó sarokban kötött ki. de egy védőről a kapufa mellé pattant. Tatárnak sem si­került ezúttal az ismétlés, csúsz­tatott fejese mellé szállt — hja, a cél ezúttal a jobb sarok volt, s eznap a DVTK csakis a bal alsó sarokra specializálta magát. Ez után Hegedűs rúgta szögletre Fe­kete üres kapuba tartó .ívelését, amit a földön fekvő Mészáros fe­lett küldött a bal sarok felé. 33. p.: A nagyszerűen kiugró Magyart felvágták. Görgei sza­badrúgása laposra sikerült, a vé­dőkről Kutasi elé pattant, aki­nek lövése alig tévesztett célt. 36, p.: Teodora i. bombalövése akadt el az ezúttal nagyszerűen vetődő Mészárosban. Folytató­dott a hazai nyomás, a Vasas nem sokat tudott kezdeni a di­ósgyőri rohamokkal. 45. p.: Oláh adott középre Borostyánhoz, akinek — a kapu­tól mintegy 14 méterre — még arra is volt ideje, hqgy megcé­lozza a kapufát — el is találta —, s onnan fülűje a hálóba a harmadik hazai gólt — monda­nunk sem kell, hogy a bal alsó sarokba. A II. félidőben tovább folytató­dott a hazai fölény, valamivel kevesebb eseménnyel. Sí. p.: Szántó a kapuból fejelt ki egy Veréb felett már átjutott labdát. 58. p.: Kutasi a tumultusban is megtalálta a rést a szabadon álló Tatárhoz, aki 14 méterről úgy lőtte a labdát a kapuba, hogy az beragadt a tartó vas és a háló közé — természetesen a bal alsó sarokban. 4:0. (Nem sokkal ezután Hegedűs leterí­tette Tatárt, amiért Tompától sárga lapot, Mészölytől pedig — szintén azon melegében — szi­gorú dorgálást kapott!) 68. p.: Salamon ,.10 centire” a 16-os vonaltól buktatta Kisst. Váradi nagy erővel meglőtt sza­badrúgását Veréb nagyszerű ve­tődéssel hárította. A diósgyőri kaous. aki egy esztendei szünet után kitűnően mutatkozott be. az utolsó percekben meg is sé­rült. de szerencsére nem komo­lyabban. így együtt fogadhatta a díjnyertes közönség üdvözlését a győztes csapattal. A tények magukért beszél­nek ... HORVATH KALMAN Labdarúgó 11 ­Tegnap már a 4. fordulót játszották a labdarúgó NB I-ben (a folytatás szombaton következik), s a legnagyobb meglepetést kétségtelenül a DVTK szolgáltatta. Nem győzelmével, hanem jó játé­kával. s a győzelem arányá­val. A labdarúgó NB I negye­dik fordulójának eredmé­nyei: DVTK—Vasas 4:0 (3:0), Honvéd—Rába ETO 3:0 (3:0), PVSK—Békéscsaba 0:0, MTK-VM—PMSC 1:1 (1:0), Volán—STC 2:2 (1:2), Vi­deoton—Debrecen 1:1 (1:0), Ú. Dózsa—Dunaújváros 4:3 (1:0), ZTE—Máv Előre 2:0 (0:0), FTC—Tatabánya 2:1 (1:0). Az NB I állása a 4. for­duló után: az NB i Állasa A 4. FORDULÓ UTÁN: 1. Videoton 4 3 t — 10- 3 7 2. FTC 4 3 1 — 10- 5 7 3. S.-tarján 4 1 3 — 10- 6 5 4. Bp. Honvéd 4 2 1 1 8-5 5 5. B.-csaba 4 2 1 1 6-3 5 6. Debrecen 4 2 1 1 7- 5 5 7. MTK-VM 1 1 3 — 5- 3 5 8. DVTK 4 2 — 2 5-3 4 9. ZTE 4 2 — 2 5-5 4 10. Ü. Dózsa 4 2 — 2 10-11 4 11. MÄV Előre 4 1 2 1 6-7 4 12. PécshMSC 4 1 1 2 5-6 3 13. Rába ETO 4 1 1 2 5-7 3 14. Volán SC 4 1 1 2 5- 9 3 15. Pécsi VSK 4 1 1 2 3- 7 3 16. Vasas 4 1 1 2 7-12 3 17. Tatabánya 4 — 1 3 4-8 1 18. D.-újváros 4 — 1 5 6-12 1 Ma délután! Focista-toborzót rendez a Volán Balázs András ügyvezető elnök hívott fel bennünket a Borsodi Volántól azzal a hírrel, hogy ma — csütör­tökön délután — labdarúgó- toborzót rendeznek az ere- nyői füves pályán. Az 1961. szeptember 1. után született fiúk jelentkezhetnek ma dél. után 15.30 és 17 óra között, s ez értendő az 1962—65. években születettekre is, hi­szen a toborzót a labdarúgó­szakosztály ifjúsági és serdü­lő csapatai állományának erősítése érdekében rendezik. A Volán vezetői kérik, hogy a jelentkezők alsó szerelést — tornacipőt — vigyenek magukkal. (A pálya a pere- cesi busszal közelíthető meg.) Sakk-sarok A 46. sz. feladvány megfejtése A 46. sz. feladvánnyal lezárult a kilenc műből álló nyári blok­kunk. Utólag bevalljuk, hogy aggódtunk: lesz-e kellő számú megfejtő. Aggodalmunk felesle­ges volt, hiszen a várinál lénye­gesen többen vettek részt játé­kunkban. Bevalljuk azt is, hogy voltak hibásan megjelent a | totó­sok, ezért nyugtázzuk a jogos bírálatokat. De — és ezt néhány olvasónknak üzenjük — a Déli Hírlap nem sakk-szaklap. A „já­tékszabályokat” egy-egy esetben módosítva, minden megfejtő egyenlő eséllyel vehetett részt a 9 fordulóban. Azt talán monda­nunk sem kell, hogy a dicsérő leveleknek örültünk a legjobban, amelyek egyikéből idézünk (Sán­ta Imre, Miskolc, Engels u. io.): „Köszönjük az ízelítőt a külön­leges feladványokból. Bizonyára várhatunk még hasonlókat.” Bizonyára! Holnaptól azonban külföldi szerzők kétlépéseseit ad­juk közzé, szám szerint négyet. A nyerési esélyek változatlanok lesznek. Tehát, aki akár egyet is helyesen old meg a négy kö­zül, részt vesz majd a jutalom- sorsoláson. Ha többet, akkor le­velezőlapja annyiszor kerül a „kalapba”, ahány jó megfejtést küldött. És ezek után nézzük a 46. számmal jelzett müvet. Egy do­logra kellett rájönni: a b8-on álló sötét huszár a g8-ról vándo­rolt oda. Ha valaki ezt felfedez­te, gyerekjáték volt a megoldás. Tehát: 1. Hf3, e6; 2. He5. He7; 3. Hd7; Hec6; 4. Hb8; Hb8: és létrejött a közölt állás. A kilenc feladványra beküldött megfejtések értékelése még tart. A nyertesek nevét keddi szá­munkban közöljük. ©. T. B. Megnöveszti a törpét Egy kaliforniai vállalat, a Genetech rövid idő alatt három áj gyógyszert kísérletezett ki a genetikai technika alkalma­zásával. Az 1976-ban létesült cég emberi inzulin és egy agy- hormon (somatostatin) előállítására már alkalmazott bakté­riumokat. Most bejelentették, hogy parányi élőlények közre­működésével olyan hormonokat tudnak létrehozni, melyek növekedésnek indítják a törpéket. A lilliputik azért maradnak kis növésűek, mert agyalapi mirigyük nem képes elég növekedési hormont kiválasztani. Ez a helyzet elég ritkán következik be, és gyermekkorban kezelhető: a hormonelégtelenség megszüntetésével elérhető, hogy normális méretűre növekedjenek. Mindeddig azonban nem állt megfelelő mennyiségű hormon rendelkezésre ah­hoz, hogy sok apró emberen segíthessenek. Jelenleg a növekedési hormont elhunytak agyalapi miri­gyéből kell kivonni, röviddel a halál beállta után. A kezelés hét évig is eltarthat, s évi 80—100 agyalapi mirigyet hasz­nálnak fel. Most remény van arra, hogy a 80-as évek köze­pétől minden beteget kezelhetnek mesterséges növekedési hormonnal. , A szelíd óriások halála A tengerbiológusok ismét tanácstalanok voltak, az állatvé­dőknek pedig gyor­san be kellett látni­uk, hogy hiába fá­radoznak. A szemük láttára pusztuli el 41 szürkebálna Florence strandjának közelé­ben, az Egyesült Ál­lamok csendes-óceá­ni partja, mentén. Az állatokat a ten­ger a dagály alatt sodorta a partra. A 15 méteres nagyságot is elérő emlősálla­tok saját erejéből már nem futotta ar­ra, hogy visszatérje­nek a számukra élet­fontosságú tengerbe. Azért fulladtak meg, mert a többi, kopoi- tyúval lélegző állat­hoz hasonlóan csak a vízből tudnak oxi­gént felvenni. Az ál­latbarátok és a ter­mészetvédők kötelek segítségével kísérel­ték meg visszavon­tatni a tengerbe a tehetetlen óriásokat. Amikor végül mo­torcsónakokat vetet­tek be, már túlságo­san késő volt; a 41 bálna elpusztult. A tudósok előtt megfejthetetlen rej­tély, hogy a bálnák saját erőből úsznak-e a partra, hogy töme­ges öngyilkosságot kövessenek el, vagy pedig elveszítik a tájékozódási képes­ségüket és így kerül­nek a szárazföld ho- mokpartjára — ami számukra halálos csapdát jelent. Van­nak olyan feltétele­zések is, hogy egy titokzatos betegség támadja meg az egyik Moby Dicket, aminek következté­ben az állat elveszti az egyensúlyérzékét, majd az egész csor­da — miközben se­gíteni akar a bete­gen — együtt úszik a szerencsétlenség felé. Mindez azonban csak feltevés. Jelen- les- orvosok vizsgál­ják a florence-i ál­lati hulla kai. Amilyen félelmete­sen nagyok ezek az állatok, olyan ártat­lanul és védtelenül élnek a világtenge­rekben. A bálnák nem ragadozó álla­tok: a vízben talál­ható planktonokkal táplálkoznak, évszá­zadok óta az ember kedveit vadászzsák­mányai. A bálna zsírjából állítják elő a csukamájolajat. A bálnavadászok éven­te 24 000 állatot ejte­nek el; az ipari or­szágok modern flot­tái pedig olyan jól felszereltek, hogy ha­jóik már úszó gyá­rakra emlékeztetnek. A feldolgozást azon­nal elvégzik a fedél­zeten, az árusítás pedig a kikötőkben folyik. Már több tucat konferenciát rendez­tek annak érdeké­ben, hogy korlátoz­zák a zsíros óriások vadászatát. Az állat­védők számára fi­gyelmeztető jel az, hogy egyre gyakrab­ban pusztulnak el ezek a jóindulatú állatok mindenfajta emberi közreműkö­dés nélkül. Az Egye­sült Államokban már rég betiltották a bál­navadászatot. Annál tragikusabb ez a florence-i tömegsze­rencsétlenség, / Sósav, sópénz, sómenet Egy ember átlagosan évi 8 kg sót fogyaszt. A konyhasó (vagyis a tiszta nátrium-klorid) a vér szerves része, a gyomornedvben hozzájárul a sósav képzéséhez, ami nélkülözhetetlen az emészté­si folyamatban. Mindez azt bizo­nyítja, hogy az emberi test szá­mára életfontosságú anyag, nél­küle megszűnne működni a szer­vezet. Vajon a föld sókészletei még mennyi ideig elegendőek? A tu­dósok szerint nincs ok az aggo­dalomra; hatalmas szárazföldi sókészletekkel rendelkezünk, de ha ezek idővel mégis kimerül­nének, az emberiség a tengerek és óceánok mérhetetlen sóraktá­rához fordulhat. A gazdag közel- keleti országban, Kuvaitban már ma is a tengervízből nyerik ki a sót, igaz, hogy elsődlegesen azért végzik a bepárlást, hogy a felszálló gőzöket lecsapatva meg­felelő mennyiségű ivóvízhez jus­sanak, s csak másodlagos ter­mék a só, amit felhasználás előtt még többszöri lépésben tisz­títani kell. A sót az emberek régóta hasz­nálják ételízesítőnek, de koráb­ban szimbolikus jelentőséget is tulajdonítottak neki. Számos af­rikai országban a só igen sokáig fizetőeszköz volt. Etiópiában még a múlt században is egyszerű só- darabokat használtak sópénzként. És mennyi népfelkelés, lázadás tört ki a történelemben a só mi­att. A legújabbkori történelem egyik érdekes epizódja volt az indiai sőmenet, a Gandhi által szervezett tömegmozgalom, amely­nek során több héten át, kez­detleges eszközökkel, a tenger- mellékre levonult emberek sót pároltak le, bebizonyítván, hogy az angol monopóliumok által méregdrágán forgalmazott só nél­kül is meglennének. így a só egy nép függetlenségi törekvé­seinek a jelképe is lett. Már régóta használja a sót a festékipar, a szappanipar és a bőripar. Ma már a sót több mint kétszázféle célra használják. + Vietnamban, a tengervízzel elárasztott területeken sót párolnak be a Nap melegével

Next

/
Oldalképek
Tartalom