Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1979-09-26 / 226. szám
Ma este Becsben: Ausztria—Magyarország # Súlycsoportjának későbbi győztese, Migléczi (fölül) fogást keres (Solymosi László felvétele) Rajt előtt a kosárlabda I\B 1-ben (l.) Személyi változások a DVTK-nál Van-e olyan, válogatottak közötti nemzetközi mérkőzés, amelyiknek nincs tétje? Aligha. S ha ez így igaz, akkor e megállapítás még inkább áll az osztrák—magyarra, illetve a magyar—osztrákra. Mint ismeretes, a találkozót a Kurier című lap szervezte, s hogy mennyire komolyan, azt bizonyítja, hogy az összes „idegenlégiós” Stotz szövetségi kapitány rendelkezésére áll. Mindkét csapat titkolódzott egy ideig az ösz- szeállításról. Dr. Lakat Károly unta meg hamarabb, és mint arról tegnap lapunk beszámolt, csapatot hirdetett. Méghozzá egy lábtenisz-mér- kőzés után! Hétfőn este ugyanis a bécsi tv-stúdióban a magyar „mini” csapat (Csapó, Gujdár, Tóth András, Nyilasi, Kuti, Tatár) 15:10 (6:5) arányban verte meg az osztrák hatost. És ezzel nem volt vége az adásnak. A két ország futballsportjának szakvezetői válaszoltak a feltett kérdésekre, emlékeztek az osztrák—magyar viadalokra. Ezután — meglepetésre — csapatot hirdetett a magyar szövetségi kapitány. Karl Stotz még gondolkodott. Viszont megegyeztek, hogy a mérkőzés során kapust és három mezőnyjátékost lehet cserélni. Mind Lakat dr., mind Stotz a mérkőzés esélyesének a lényegesen összeszokottabb, nagyobb neveket felsorakoztató hazaiakat tartja. A túlzott önbizalom egyfelől és a szerénység másfelől azonban már ••többször megbosszulta magát. Mindenesetre az elcsépelt focimondást idézzük: „A labda kerek ...” Egyébként az APA keddi jelentése szerint a magyar csapattal Bécsben tartózkodik az Újpesti Dózsa betegeskedő csatára, Törqpsik is. Gulyás László és Szalay Péter, az MTI tudósitói jelentették tegnap este Bécsből: — Esővel fenyegető felhők, csípős szél, nagj kabátos emberek ... Nem valami szívderítő képet festett Becs a 122. osztrák-magyar válogatott labdarúgó-mérkőzés „előestéjén”. S az sem lenne csoda, ba ma este Éjféli edzés, kibírhatatlan hőség és páratartalom, valamint a játékostársakkal való értekezési nehézségek — ezek azok a problémák, amelyekkel a Szaúd-Arábiába szerződött, volt nyugatnémet válogatott, 32 esztendős Erich Beernek meg kell birkóznia. A célkitűzés szerint, új csapatának, az Ittehad SC Jed- dahnak bajnoki címet kell szereznie. A mohamedánok böjti hónapja, a Ramadan, Beert szokatlan ritmusra kényszerítette. Estig semmit nem lehetett enni, de mivel az edző — az ugyancsak nyugatnémet — Dettmar Cramer nem akart lemondani a rendszeres edzésekről, éjfélkor gyakoroltak. Ilyenkor 30 C-fokra „süllyed” a hőmérő higanyszála a nappali 50-ről. És a hűvösebb hőmérséklet mellett is Beer edzésenként 2—3 kilót vesztett testsúlyából. Röplabda NB II Az Egyetemváros E/4-es tömbjében játszották a MEAFC-—Külker SC férfi NB Il-es bajnoki találkozót. Az egyetemisták csak a harmadik játszmában tudták megszorítani a fővárosiakat, és végül is, simán, 3:0 arányban szenvedtek vereséget. Külker SC—MEAFC 3:0 (8, 7. 13). 19.30 órakor, amikor az izraeli Klein játékvezetőnek (segítői: a magyar Jaczina és az osztrák Wöhrer) a találkozó kezdetét jelző sípszavakor a hőmérő higanyszála alig kúszna a fagypont fölé. Egyszóval, már csak az időjárás miatt sem ígérkezik túlságosan kellemesnek a kilencven perc. Dr. Lakat Károly nagyvonalúságát Karl Stotz, osztrák kollégája hétfőn még nem követte, s egy nappal a barátságos összecsapás előtt hirdette ki csapatát, amely a húszesztendős balszélső. Steikogler személyében újoncot avat. Olyan együttes áll fel a magyarok ellen, amely az osztrák sportsajtó szerint minden eddiginél erősebb. így képes az az 1976. október 13-i bécsi 2:4 feledtetésére, még annak ellenére is, hogy tartalékos, főképpen a Barcelonával KEK- mérkőzésre készülő Krankl távolmaradása miatt. Az osztrák válogatott valóban több eséllyel indul szerdán este, mint a csak most alakulgató magyar együttes, persze ez nem jelenti azt, hogy a „Stotz-fiuk” biztosra mehetnének. Ezt támasztotta alá a hátvédsort irányító, a söprögető szerepkörét betöltő Pezzey nyilatkozata, amely így hangzott: — Reméljük, a Párizsból érkező Fekete nem ezüstcipöben jászik ellenünk ... (Fekete, mint az 1978—79-es bajnokságok egyik legjobbja, tegnap a francia fővárosban kapta meg a 2. helyezettnek járó díjat.) Üj színfoltot jelent majd az osztrák válogatott játékában az új csatáregyéniség, Schachner színre lépése, akit az osztrák sajtó legalább olyan reménységként kezel, mint a magyar Kiss Lászlót. Ami a magyar válogatottat illeti, dr. Lakat Károly csak egy helyen változtat a nyíregyházi kezdőegyüttesen. Tóth Andrást a szombati bajnoki fordulóban jeleskedő Nyilasi váltja. A két csapat felállítása a következő: Auszria: F. Roncília — R. Sara, Pezzey, Weber, Pos- pischil — Kreuz, flattenberger, jara — Schachner, Prohaska, Stcinkogler. Készenlétben: Fuchs- Biehler, J. Sara, Baumeister, Gasselich és Jurtin. Magyarország: Gujdár — Szántó. Salamon, Kutasi — Nyilasi. Ebedli, Tatár — Borostyán, Kiss. Fekete. Kuti. Cserék: Zsi- borás. Kocsis, Csapó. Tóth A. és Paróczai. És hogy milyen a szaúd- arábiai játékosstílus? Beer szerint a legtöbb futballista önző, egyénieskedő, a csapatmunkáról nem sokat tudnak. És hiányzik belőlük az akaraterő, nem képesek kínozni magukat. A nyugatnémet játékosnak van mit szenvednie, ennek ellenére — mint mondja — egyetlen pillanatra sem bánta meg Keletre menését, mert „a jó munkát Szaúd- Arábiában nagyon jól megfizetik” ... Lapunk szeptember 11-i (keddi) számában arra kértük a labdarúgás szerelmeseit, hogy az ott közölt pontokra írják meg válaszukat. Szabó György, Miskolc, Futó u. 23. 4/1. alatti olvasónk két kérdésre is válaszolt. „Arra a kérdésre, hogy helyes volna-e a labdarúgásunkat a nemzetközi porondon képviselő klubcsapatokat »adminisztratív úton« megerősíteni, csak igennel tudok válaszolni.” A hét végén, kettős fordulóval megkezdődnek a küzdelmek a női kosárlabda NB I-ben. Mind a szurkolók, mind mi kíváncsian várjuk a kezdést. Kíváncsiságunk „eredményét” sorozatban adjuk közre. Letek László, a csapat korábbi edzője szeptember 1-től megvált a csapattól, a szakosztálytól. (Mielőtt a rosszindulatú pletyka megindulna, sietünk hozzátenni: szerződése lejárt, és azt ő maga sem kívánta megújítani. A DVTK elismerte és nagyra értékelte munkáját.) Az új edző az ifiknél korábban is tevékenykedő Sztanev Károly lett. Hogy korábban is együtt dolgoztak Getek Lászlóval, annak több előnye is van: Sztanev ismeri a felnőtt csapat játékosait, ezért nem kell majd hosszú időt eltöltenie a technikai képzettség, és a taktikai érettségi fokuk felmérésével. És azt — ugye —mondani sem kell, mennyire nagy előny, hogy korábban a fiatalokkal foglalkozott. Ez elsősorban a csapatépítésben kamatoztatható, és minden bizonnyal élni is fog vele. Bízunk abban, hogy hamar átesik a közvetlen kapcsolat- teremtés, az egyéni bánásmód korántsem könnyű feladatain, és szakmai munkája is az NB I. követelményeinek megfelelő lesz. Persze, a megnövekedett feladatok elvégzéséhez az edző egymagában kevés. Mind a sportkör elnökségének, mind a szakosztályvezetésnek még az eddigieknél is jobban kell segíteni a kosarasokat. Változott a szakosztályelnök személye is: Horváth József vállalta e tisztet. Volt alkalmunk beszélgetni az új szak- és módszertani vezetőkkel. Elképzeléseiket idézzük. Horváth József: — Bizonyára azt kérdezte volna először, hogy kerültem a kosárAz MNK-t egészen átszervezné (lapunkban ez a 0. kérdés volt). Elgondolásának lényege: hogy egy-egy csapatnak ne kelljen sokat utazni, hogy mind az alsóbb osztályban szereplők, mind a „nagyok” teljes erőbedobással küzdjenek. Bajnoki ponttal (!) jutalmazná az 1—8. helyen végzetteket, legyenek azok bármely osztályúak. Részletes kifejtése (a csapatok besorolása) kissé nehézkes, de végkövetkeztetése helytálló. „Elérhetnénk, hogy minden NB-s csapat Komolyan venné a kupát.. labdásokhoz ily közel. Valamikor edzősködtem, és imádom ezt a sportágat. Megtalálom benne mindazt a szépséget, amit a sportágban, csak külön-külön. Gyors a játék, állandóan más-más helyzetek alakulnak ki, sok függ az észtől, nagy szerepe van a kombinációknak, az ötleteknek, ugyanakkor szükségesek hozzá a fizikai alap- képességek ..., és még sorolhatnám. A DVTK-val pedig már korábban is volt kapcsolatom. Sok az ismerős. Mind az elnökségben, mind a játékosok között. És ami nagyon fontos, az ismeret nemcsak egyoldalú. Engem is ismernek. — Elképzelésem rengeteg van. Mindenekelőtt szeretnénk a kosárlabdában is kialakítani a hosszú távú modellt, a piramisrendszert. Tehát minél fiatalabb korban megszerettetni a sportágat, bevonni a leányokat a szakosztályi munkába, felmenő rendszerű csapatokat kiépíteni. megerősíteni a kapcsolatot az általános és középiskolákkal. Még konkrétabbat is mondhatok: tervünk a folyamatos toborzás, az is, hogy valamennyi középiskolát meglátogatjuk, és a testnevelő tanárok véleményét meghallgatva, minél több magas játékost irányítunk a DVTK-ba. Az edzői gárda megerősítésén is fáradozunk. Célunk nem lehet más, mint magunkhoz kötni hosszabb távra is őket. így a tervezés is könnyebb lesz. A szakmai munka növelése céljából pedig azt tervezzük, hogy havonta egyszer edzői értekezletet tartunk. Sztanev Károlyt — Szeretném, ha a csapat az első nyolc hely valamelyikén végezne. Erre minden esélyünk megvan. Mint ahogy eddig is, ezután is beépülhetnek a fiatalok a két válogatott játékos, Winter és Medgyesi mellé. Fontos feladatnak tartom a fiatal tehetségek felkutatását, de emellett nem mondhatunk le az erősítésről sem. Ennek módozatairól még bővebbet nem tudok mondani. Nagy szükségünk lesz az egyesület vezetőségének segítségére. A csapatgerinc a tavaszi idényhez képest nemigen változott. Bízom abban, hogy a célkitűzéseinket el tudjuk érni. Az edző ezután elmondotta, hogy túl vannak a szeptemberi kötelező atlétikai felmérésen. Annyi érdekességről szólt, hogy ezt mi is egy külön részben közöljük. (Folytatjuk!) <d. tóth) Amokfutó, vagy csak... írjon nekünk, ha szereti a focit Átszervezné az MNK-t Amerika lakói, ötvenezer éve Eddigi ismereteink szerint az első emberek 20 000 évvel ezelőtt, a jégkorszakban kerültek Ázsiából Amerikába, amikor a tengerszint süllyedt, és a Behring-tengerben szárazföldi hid keletkezett. Az indiánok ázsiai származására mutat az a néhány tárgy is, amelyet nemrég szovjet régészek Kamcsatkán ástak ki, és amelyek hasonló dí- szítésűek, mint a korai indián leletek. Bár már a korábbi időkben, 70 000 és 140 000 évvel ezelőtt is létezett szárazföldi összeköttetés Ázsia és Amerika között, nem volt semmi bizonyíték arra, hogy már e korai időkben is éltek emberek Amerikában. Újabban azonban J. L. Ba- da professzor a kaliforniai egyetemen néhány, már régebben San Diegóban talált csonton új eljárással kormeghatározást végzett, s ennek eredményeként kiderült: már 50 000 évvel ezelőtt éltek emberek Amerikában... Mohács vészei A mohácsi vész említésekor, érthetően, mindig az 1526- os csatavesztésre gondolunk, amikor (Nyakavágó Szent János napján), a török megsemmisítő vereséget mért a magyar királyi hadakra a Mohács alatti síkon. A Du- na-parti város életében azonban nem ez volt az egyetlen — és talán ’ nem is a legnagyobb — veszedelem. Kiss Béla helytörténész számba vette a mohácsi vészeket: régi krónikák, dokumentumok, elbeszélések alapján összegyűjtötte, hogy mikor és milyen csapás érte Mohácsot az elmúlt századokban. A kelta eredetű település, amelynek nevét már egy 1093- as oklevél is említi, mindig a „hadak útján’* feküdt. Az északról délre és a délről északra vonuló seregek — a Duna természetes vonalát követve —, kivétel nélkül útba ejtették Mohácsot. Ügyszintén azok is, amelyek keletre vagy nyugatra tartottak, s a jó fekvésű mohácsi révnél keltek át a folyón. A fegyveres csapatok legtöbbször valóban vészt hoztak a városra. Így 1526. augusztus 29-én is, amikor a csata után a török feldúlta Mohácsot. Az utolsó hadjárat, amely pusztítást okozott a városban, 1944 őszén zajlott le: a Wehrmacht katonái esztelen makacssággal védelmezték itt a dunai vonalat. Mohács ősi veszedelmei között emlegetik a járványokat, valamint a vizet és a tüzet is. A török hódoltság óla vezetett egyházi krónika — a História Domus — szerint hat alkalommal tizedelte meg a lakosságot a pestis vagy a kolera. A betegséget nemegyszer éppen a dunai hajósok hurcolták be a városba. Az árvíz kilencszer tört rá Mohácsra. Az 1802. évi félelmetes áradás például három sor házat ragadott el, most is benne vannak a Dunában. Érdekes módon a tűz ugyanolyan ellensége volt a múltban á városnak, mint a falai alatt hömpölygő Duna. Az elmúlt századokban ugyanis tizenegyszer pusztított tűzvész Mohácson. A hajdani „vészek” közül ma már egyik sem fenyegeti a húszezer lakosú Du* na-parti várost. Mohács többé már nem fekszik a hadak útján. Járvány (kolera) utoljára 1910-ben ütötte fel a fejét a városban, egy külföldi hajó legénységéről terjedt át a lakosságra. Az utolsó nagy tűz 1944-ben lobbant fel, egy német gyújtóbomba okozta. S a legutóbbi — 1965-ös — úgynevezett száznapos árvíz után úgy megerősítették a töltéseket, hogy a Duna sem fenyegeti többé a „vészek városát”. T évéműsorok Szibériában valamikor struccok éltek! A szovjet kutatók a Bajkál-tónál és annak környékén találták meg nyomaikat. Ezek a madarak a Bajkálon túli sztyeppeken éltek az úgynevezett időjárási optimum időszakában, amikor az egész északi félteke melegebb volt, mint most. Sok strucctojást találtak és megtalálták ezeknek a madaraknak jól konzerválódott csontmaradványait is. (Mező István rajza) Szibériai struccok
