Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-20 / 221. szám

a miskolciaké a szó Honnan akasszunk le előfutót? Országjáró kirándulásra szállítottam szeptember 14-én a Budapesti Vegyipari Szakközépiskola diákjait. Egyik úti- célunk a bánküti turistaház volt. Bányahegy felől szerettük volna elérni. A bányahegyi út sorompójánál azonban az er­dészet őre közölte velünk: szálláshelyünkre, a bánkúti tu­ristaházhoz, nem engedhet fel bennünket autóbusszal, csak akkor, ha a busz előtt motoros előfutó megy. (Erre azért van szükség, hogy még időben jelezze az útviszonyokat a motorozó „futár”, s ha netán szembejövő forgalom van, a megfelelő szélességű útszakaszon biztosítsa az elhaladást.) Értettük — mondtuk —, rendben is van, fizetjük a moto­rost, jöhet tehát az elől'utó. Csakhogy az őr kevés híján kinevetett bennünket. Ott bizony motoros „futár” nincs, arról nekünk kell gondoskodni. Mit tegyünk. Budapestről, sajnos, nem hoztunk magunk­kal ilyet. Megfogadtuk az erdészet őrének tanácsát, s Ómas- sa felé vettük az utunkat, lévén, hogy ott nincs sorompóőr. Rendben is lett volna minden, hiszen az út arra jó. Csak­hogy: BánUntig található rajta három olyan kanyar, amely a rossz kiképzés miatt nem kevés gondot okoz a vezetőnek. Nagy üggycl-bajjal persze túljutottunk rajta. Ám azóta is töröm a fejem: vajon miért kell ilyen komplikált módon megközelíteni hazánk egyik legszebb hegyvidékét, ha ki­rándulóbusszal akar eljutni oda egy'-egy csoport. Úgy vé­lem, minimális költséggel ki lehetne igazítani azt a három kanyart, s alkalmassá lehetne tenni a buszközlekedésre az utat. Higgyék el: megérné a miskolciaknak is. Fohn Mihály Budapest. Eötvös u. 26. sz. (a GD 18-57-es autóbusz vezetője) '...nyitott kapukat dönge­tett az Avas-délen lakók ne­vében Virág Dávid (Miskolc, Bokányi Dezső u. 27. sz.) ol­vasónk. aki rovatunk leg­utóbbi számában közölt le­velében kérte: tegyék lehe­tővé az illetékesek, hogy az Avas-délen is legyen olyan üzlet, ahol a vasár­nap délelőtti tej- és kenyér- vásárlást az ott lakók meg tudják oldani. Dr. Sugár János, a Miskolc; Vendégíá- tóipari Vállalat igazgatóhe­lyettese tegnap telefonon ér­tesítette rovatunkat: mire olvasónk levele nyilvános­ságra került, a kért lehető­ség már adott volt. Szep­tember lö-án — vasárnap — ugyanis az Avas-délen levő Ifjúsági Étterem nyitásának „főpróbáján” (hivatalosan hétfőn avatták az egységet), már azzal startoltak, hogy reggel 7-töl tejjel, kenyér­rel. friss cukrászsüteménv- nyel és literes üdítő italok­kal várták a lakótelepen élőket. S ez nemcsak a „fő­próba” napjára szólt. A to­vábbiakban az Ifjúsági Ét- tej'em minden vasárnap biz­tosítja az ellátást ezekből az árukból. ... a Volán 3. számú Vál­lalata írásbeli figyelmezte­tésben részesítette azt az au­tóbuszvezetőt, aki szeptem­ber 6-án este — miután egy közúti karambol miatt az eredeti útvonalról Bükkara­nyos—Ernőd felé terelték a forgalmat — Nyékládházán sorsukra hagyta a Mályiba gorúan betartsák a higiéniai szabályokat. A jövőben a szabálysértőkkel szemben fe­gyelmi felelősségre vonást al­kalmaznak. A kenyér és pékáru szabályszerű rakodá­sát a vállalat illetékesei, ve­zetői személyesen is ellen­őrzik. (Augusztus 27-i szá­munkban H. D. miskolci ol­vasónk tette szóvá: mire a kenyér a fehér csomagoló- . papírban a vásárlóhoz, ke­rül, a szállítás és rakodás helytelen módszerei miatt alaposan szennyeződik az utca porával. A sütőipari vállalat olvasónk észrevéte­lét köszönettel vette.) Ez a vitrin Edda és Dinamit Vasárnap — az elő­zetes hírekkel ellentét­ben — az Edda együt­tes is fellépett a Dina­mit együttes műsorá­ban a Vörösmarty Művelődési Ház kertjé­ben. A ti órára hirde­tett kezdést hét órára módosították a rende­zők, mivel az érdeklő­dőket — csaknem hét­száz fiatalt — komoly nehézségek árán tud­ták elhelyezni. A most már ..budapesti” Edda együttes nagy sikert aratott, de az igazi „csemege” az újonnan alakult Dinamit együt­tes műsora volt. A fiúk a vártnak megfelelően kemény rockot játszot­tak. nagy sikerrel. Mindössze egy észre­vételem lenne. Miért nem lehetett ezt a koncertet olyan helyen megrendezni (pl. a Rónai Sándor Művelő­dési Központban). ahol lálhattuntí is volna va­lamit. A Vörösmarty- ban ugyanis még egy dobogót sem tettek az együttesek alá, s aki hátul állt. bizony semmit sem látott. Azonkívül: már nagyon hidegek az esték. Ilyen­kor mar a. fiatalok is fáznak . ..! Takubik László Miskolc ilyen céllal, ám ezeknek sor­sa sajnos, ismeretlen. Ügy látszik, a képeslapokat for­galmazó vállalat nem látott fantáziát abban, hogy a mi vitorlástavunkról is forgal­mazzanak színes képeslapot. Mondhatná bárki: mit akarok, hiszen kapható ké­peslap a Mályi-tóról, ha nem is színesben. Csakhogy: az a képeslap 15 évvel ezelőtt ké­szült, azóta rá sem lehet is­merni a Mályi-tó környéké­re, a tájra. Pedig lenne mi­vel dicsekedni nekünk is. Éljünk vele! M. A. > ' Miskolc is üres! tartó utasokat. A vállalat Il­letékesei megerősítettek, hogy a továbbiakban a rend­kívüli helyzetek miatt adó­dó útirány-változtatások el­lenére is a kért helységbe kell szállítani az utasokat. (A válasz a lapunk szeptem­ber 10-1 számában. Gyalog­túra soron kívül címmel meg­jelent olvasói panaszra ér­kezett.) ... a Miskolci Sütőipari Vállalat sürgős intézkedése­ket tett azért, hogy a pék­árut szállító «dolgozóik szi­A MISKOLCIAKÉ A S20 Rovatvezető: Radváayi Éva Levélcím; Déli Hírlap szerkesztősége 3521 Miskolc. Batesv -Zsilinszky út 15. Telefons2ám: ís-aai j)c A Béke mozi műsorait propagáló vitrin előtt korábban sokan megálltak. Pár hónapja azonban üresen árválkodik a jobb célokra szánt szekrényke. Üvege betört, nyilván ezért hiányzanak a tablóról a képek. Dilemmám: vajon nincs a moziüzemi vállalatnak üvegezésre pénze? 3. L. Miskolc, Lévay J. u. 14. sz. Üzenet a XXI. századnak? ajt Talán furcsának tűnik a cím, de mint a kép is bizonyítja, helyénvaló. A felvétel a 32-es busz Szemere utcai végállomásánál készült, ahol már régen elkezdték az épületek . szanálását. De nem mindegyiket. Ebben a csúnya, igazán nem belvárosba illő házban sajnos, még mindig laknak. Mikor rendeződik a városnak ez a része ...? Miskolc Szépséghiba Az ötödik szélvédő Örömmel értesítem a szer­kesztőséget, hogy a Szeles utca és az Eperjesi utca sar­kán megjelent a zsákutcát jelző KRESZ-tábla, miután e rovatban közölték az ezzel kapcsolatos észrevételt. Kö­szönet érte. Szépséghibája persze ma. radt az ügynek: vajon miért nem vette észre a táblahi­ányt már fél évvel ezelőtt az arra illetékes? Nincs ellen­őrzés ? Ujváry Ottó ny. alez. Miskolc, Szeles u. 80. sz. (Lapunk szeptember 6-t számában közöltük olvasónk közérdekű észrevételét a hi­ányzó tábláról, Kár a ben­zinért címmel. Az illetékesek példás gyorsasággal intézked­tek tehát. A szerk.) A néző „nézőpontja” Figyelemre méltó gon­dolat ragadott meg és késztett írásra, amikor kedd este a televízióról beszéltek — a televízió­ban, a Nézőpont című műsorban. Fölvetette az egyik vitatkozó, miért nem lehet a tévében le­játszott olyan műsort, amit a kritika később ki­emel, valamilyen módon újra közönség elé vinni, hogy az is lássa, akinek érdeklődését a kritika felkeltette, de nem lát­ta. Azt hiszem, nemcsak azoknak a számára len­ne érdekes egy-egy mű­sor úfra játszása. akik nem látták (elsősorban persze azoknak), hanem olyan nézőknek is, aki­ket megragadott és sze­retnék inra látni, újra átgondolni. Állandó problémám: a könyvnek óriási előnye a televízióval szemben, hogy újra kézbevehetem, ismét megnézhetem belő­le azokat a részeket, ame­lyek egyszeri olvasásra felkeltették figyelmemet, de szeretném jobban agyamba vésni a mon­dandót. A tévéműsor le­pereg, és többet nem lá­tom. Még a legjobb me­móriával is legfeljebb »0 százaléka marad a fe­jemben annak, amit lát­tam, pedig az egész ér­dekelne. Ezért lenne fel­tétlenül jó a fontosabb téveműsorszámok megis­métlése, hogy ugyanúgy agyamba véshessem, mint a többször elővett könyv passzusait. M. I. Az autó hároméves, de az utóbbi két év alatt — bár­milyen hihetetlen is —, az ötödik szélvédőüveget cse­rélik rajta. Megyénk útjain ugyanis (Leninváros, Tokaj, Sárospatak, Bodrogkeresztúr, Nyékládháza stb. felé), a ka- vicsszállító járművek rosszul íelpakolt rakományai nyomán a lehullott kövek, kavicsok egyre veszedelmesebbek. Ügy rémlik, hogy van olyan rendelet, amely szerint a sarat, meszel, olajfoltot, lepergett kavicsot a jármű vezetőjének el kellene taka­rítani az utakról. Rá is le­hetne szorítani őket, hiszen a „tettesek” sokszor nyomon követhetők — ha veszi va­laki a fáradságot. (Az Álla­mi Biztosítónak bizonyara van olyan statisztikája, amely tanúsíthatja, mekkora össze­get fizetnek ki esztendőről esztendőre a kavics és kő okozta sérülések miatt. Az AUTÓKER pedig a meg­mondhatója annak, hogy nem egyszerű a szélvédőüvegek beszerzése sem.) Az ésszerű takarékosság szép példája lenne az, ha a sóderes autók vezetői vállal­koznának arra, hogy a jövő­ben óvják közutaink tiszta­ságát, s nem „kövezik ki" a bitument. A nemtörődöm szemetelőket pedig jó lenne végre Olykor-olykor legalább megdorgálni. Cs. Éva Miskolc Lassan uzsonnát rendezhetünk... ... mármint azokból az élelmiszerekből. amelyeket olvasóink ilyen-olyan kifogá­sok miatt szerkesztőségünk­be hoznak a háborgásaik­kal együtt. Legutóbb kát­ránypapírtekerccsel együtt panírozott sült hallal leptek meg bennünket. Most há­rom kiflit kaptunk, Aranyo­si József (Miskolc, Közép­szer u. 9.' sz.) olvasónktól.. Fáradságot és postaköltséget nem sajnálva juttatta el hozzánk a küldeményt, az alábbi levéllel: „Mellékelten küldöm önöknek ezt a három kiflit, amelyet az Unió A.Ccsz 100. sz. ABC-áru­házában vásároltam. Tudjuk, hogy takarékosság van. de gon­dolom, hogy a vásárlók kárá­ra takarékoskodni nem egyenes dolog. Ezek a kiflik — mint a melléklet tanúsíthatja — ugyan­is még formájukra nézve is túl­zottan kicsik, súlyuk is jelen­tősen alatta marad a szabvány­ban megkövetelt határnak. Meg- érdeklödtem a sütőipari válla­latnál, hogy hány grammnak kell lennie a kiflinek, s közöl­ték: az előírás 42—4t> grammot ír elő. Megmértem e kiflik sú­lyát. Közülük egy 31 gramm, kettő pedig 3« gramm volt. Ezek szerint a három kifli nyers­anyagából kispóroltak egy ne­gyediket. Vajon nem gondolnak arra az illetékesek, hogy az ilyen súly csonkít ás az áremel­kedés után a korábbinál is job­ban bosszantja a vevőket? Hi­szen ha nem kapjuk meg a pénzünkért az előírt adagot, minőséget és mennyiséget, óha­tatlanul felmerül a gondolat: tulajdonképpen nem is tíz fil­lérrel, hanem annak duplájával növelték a kifli árát. örülnék, ha erről tudomást szerezne a sütőipari vállalat is, és gon­doskodna arról, hogy az ilyen méreten és kritikán aluli pék­sütemény ne kerülhessen ke­reskedelmi forgalomba.” (A kifliket szerkesztősé- gunkben őrizzük. Az illeté­kes mikroszkópot is hozhat mdgaval. A szerk.) Hideg (van? lesz?) Ószintén örülök, hogy betört a hideg. Kiöli a lappangó, vagy mar garázdálkodó bocikat, és helyet csinál a nátha és megfázás kórokozóinak. Mit vegyek fel, hogy könnyű legyen levenni délben, ami­kor az átlagjavitó 20 fok körüli kiimát kell elviselni a reg­geli kettő helyett? Aktuális lett az örökzöld téma — a fűtsünk, ne fűtsünk?! Kerülendő az előző évi ismétléseket, kizárólag rideg számí­tásokon alapuló érveket szeretnék felsorakoztatni, különös tekintettel az energiatakarékosságra! Ha egy jól begyakorolt mozdulattal indítják a központi fűtést, és a lakásokban a fehérneműt izzasztó klíma (30 fok) kétharmad része (20 fok) meleg lesz, akkor a lakó: — nem füt a gázsütövel (a gázra ráhelyez két darab krumplit és ellenőrzés esetén bevallja, hogy azokat akarja sütni); — nem füt hajszárítóval, grillsütővel, elektromos teafor- ralóval, pirítóssütővel; — nem fűt elektromos olajradiátorral; '— nem fázik meg és nem megy táppénzre: — az irodában dolgozik, és nem pokrócba bugyolálva szidja azt a rendeletet, amelyik nem a külső hőmérséklettől teszi függővé a fűtést, hanem a több napos átlagtól. „Mert bizony mondom (már évek óta figyelem), három, ■nap hívös után három dögmeleg lészen, felváltva egészen azon időig, mígnem az emberiség rágyön arra, hogy ne ren­delje el a napnak az ö sütését, hanem őseinek jól bevált módiját tegye: akkor melegedjék, ha fázik!” (óegyiptomi hő-kö felirat: i. e. 472. aug. 5.) Bérezés- József I A Mályi-tóról miért nincs? A közelmúltban csodálatos szép. színes képes levelező­lapot kaptam, amelytől az első pillantás után úgy vél­tem, hogy valahol a Balato­non készült. Vitorlások, ka­jakozok. vidám fürdözők né­pesítik az ábrázolt tó vizét, s háttérben csodálatos pano­ráma a hegykoszorú. Csupán a lap írott feléről derült ki, hogy szó sincs róla. nem ba­latoni a kép, hanem a pécsi tóról — amelyet egyébként ortfűi tónak is neveznek — készült. Emlékezetem szerint jó pár évvel ezelőtt a Mályi-tóról is csináltak színes felvételeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom