Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1979-09-03 / 206. szám
Amikor megjelent a Dh első száma, a diósgyőri nagyüzemeket jártam. Nap mint nap láttam a zsebekből, szatyrokból kilógó legfrissebb szamot. Munkások, műszakiak százai léptek így be a gyárkapun. Űk meglehették, mert délutánosok voltak. Bent a munkaközi szünetekben, pihenő percekben olajos ujjak teregették, forgatták a lapot. szorították fehér margóját. Való igaz. sóit figyelő szempár futotta végig a címeket, és mar terjedt is az altkor legérdekesebb információ. Egyszer feltűnt, hogy kevesebb lap fehérük a kezekben. (i padokon. — Tilos a gyárban újságot szemlélni — mondtak. Kávét lehal főzni, lottószelvényt is szabad kitölteni, de a pár perces lapszemle elvonja a figyelmünket a munkáról. A józan érvek erősödtek. Néhány év óta a déli lan át- fvtása nem bűn a miskolci gyárakban, üzemekben. Hozzá tartó-.'.': a kemencéi: fényéhez. n gépek zajához. Ügy. mint a tájékozott, fegyelmezett munkás. három eve. hogy levelet kaptam. 14 é ves kislány írta. és bizalmasan megvallotta. hogy neki „roppantul” fontos, hogy egy zenekarról írjak. Ö szít-ességből még a cikket is megírta helyettem. Nos. sem azelőtt sem azóta nem írtam beatzene- karról. De akkor az egyszer maradéktalanul megfeleltem a bizalomnak. A cikk kettőnk aláírásával jelent meg. és aznap egy félfelnött kislány csodálatosnak hitte az újságírást. Ez pedig, nekünk, újságíróknak roppantul fontos. I •^3 £?/ 7^vt? Cr Emlék? Nos. lezven. de kettő. Történt vagy öt éve, hosv riportot írtam a Miskolci Énítőioari Vállalat munkásszállóiéról. E<?v széoszavú. idős ember még a „konvháitii'ba” is levitt, és megkóstol tóttá velem a kolbászos. hazai krumpliból főzött oeorikást. rtsszeKa 'átkoztunk. mesélt szívesen, hanem bú- eviiváskor. t"dván. Hogvúi- s-jaíró vagyok, megkérdezte: — De ugve. azért van macának becsületes mestprwSne is? A másik: Történt vagy Cl fúl ú a.y Kell a sajlo.hazban is egy KISZ-alapszerv eset! — mondtak. Sok a fiatal. A kiszemelt titkár jött a jelentkezési lapokkal. Kitöltöttem. Később véletlenül találkoztunk a folyoson. Mondom neki: — Sajnos, nem tudok ott lenni az ünnepélyes alakulón. Kórházba megyek. — A születésnapodat a kórházban fogod tölteni’! — kérdezte izgatottan .. . Meglepődtem. — Talán még az anyukám nevét is tudod'.’ És mondta. Betéve, az egész életrajzomat. Aztán, mint lelkes KISZ-es, a piros tagkönyvvel és piros szegfüvei köszöntött a betegágyamnál. Így kezdődött.... Titkársága tiszavirág-életű volt. de én férji minőségben mar fél értizede viselem. A szerkesztőségben szomszédok vagyunk, de otthon is találkozunk néha. Mindenkinek az első „opusz” a legemlékezetesebb. Legjobb ezen még az egyetemen túlesni. Arra valók — nemde? — az egyetemi lapok. Fiatalón az ember hallatlanul merész, s mint a hályogkovács, belekap mindenbe. Történt, hogy hangversenykrilikát kért a szerkesztő, mondván, hogy „Egy igazi újságíró intelligensen meg tud írni mindent.” A cikk el is készült, de anyagtorlódás miatt (s az mikor nincs egy lapnál?) meg kellett húzni. Nos. ez mindig kockázatos, ha nem a szerző végzi el ezt a fájdalmas műveletet. Mert mi történt? A radikálisan megkurtitott ^-ikk a kővetkezőképpen jelent meg: „Beethoven élményt adóan. kitünően játszotta Kovács Dénes hegedűversenyét.” Mondanunk sem kell. hogy a szerző napokig nem mert kimenni az utcára, s a zenéhez fűződő viszonyál azóta is szigorúan magánügynek tekinti Azóta megtanultam, hogy a cikket legalább hárman írjuk: a szerző; a szerkesztő ollója, filctolla; és a nyomda ördöge ... #Agotha Tibor: A hőskorban, amikor a lap indult, még a mini volt a divat... Milyen jó emlékezni! /)■ rlo úrtj a miskolciaké a szó Nem mindig tetszik, de mindig figyelemre méltó Mit is illik ilyenkor mondani; természetesen esak jót! A születésnap nem arra való, hogy fejére olvassuk szereltünknek a kisebb-nagyobb balfogásait. Ám hamis udvariaskodás nélkül is lehet ünnepelni. K dd tegyem ezt. A Déli Hírlap a várospolitika éles fegyvere. Persze, nem mindig tetszik ez a város vezetőinek, de mindig figyelemre méltó, mindig figyelmet érdemel. Hiszen egy-ket túlzástól eltekintve, a jobbító szándék megkérdőjelezhetetlen. Bátran közvetíti a város lakosságának véleményét, bőséges információ-forrást ad, amely a tanács testületéi és vezetői számára visszaigazolja, vagy ismételten megfontolásra ajánlja az elképzelések helyességét. Hasznos és jó dolog ez. Erénye a lapnak, hogy nem egyoldalú ez az információszolgálat. Jól tükrözi a DH a tanács testületcinek, vezetőinek véleményét is. magyarázza a döntések és intézkedések miértjeit. A tájékoztatás visszakapcsolásával erős láncszem a lakosság és az államigazgatás szervei között. Kívánom, hogy szilárdságából ne veszítsen ez a láncszem, s még sok-sok évtizedig jegyezzék a lap munkatársai városunk hétköznapjainak történelmét. Mindennap megveszem Könnyű kiszámolnom, hogy tízéves a Déli Hírlap, mert először éppen tíz éve jutottam hozzá: azóta mindennap megvessem. Ezt a számol is el fogom olvasni, ezt az oldalt az elsők között. Nem magamért, hanem azért, mert szeretem a levelezési rovat mindig érdekes, információ-anyagát. Elolvasom a színházi kritikákat, minden, színházról szóló anyag érdekel, mint ahogy érdekelnek kulturális- belpolitikai életünk, lóként pedig miskolci életünk hírei. Ügy, mint miskolci polgár elégedett vagyok a Déli Híjlappal. Mégsem mindegy, ha idejében tudom meg. hogyan játszom, vagy mikor kapcsolják ki a gázt... FEHER TÍROR színész Szülinapra Ez oldalon van mindig hely lakossági panasznak (Ettől persze meg a Deli nem lesz csupán panaszlap) Természetes folyamat ez, súlya van a panasznak. Jó volna viszont már végre egy-cgy olyan panasznap. amikor mi. panaszkodók magunk elé kiállunk, s megvizsgáljuk tüzetesen: mi mindem jól csinálunk? Es ha közli majd a Déli saját „apró” vétkeinket, aznap a lap nem újságként hanem mint könyv jelenik meg. BERCZES JÖZSET Rózsa Kalman Miskolc megyei város Tanácsának elnöke Szegényebbek lennénk nélküle Mintha tegnap lett volna, hogy magam is bábáskodtam a Déli Hírlap születésénél. Tíz éve ennek. A születésnapok családi ünnepek, de ha a Déli Hírlap a város gyermeke, akkor ez a születésnap a város családi ünnepe. A lap születésekor tervezgettük. hogy milyen lesz, ahogyan gyermek születésekor is álmodozik á szülő. Aztán a gyerek felnő. Kialakulnak a vonásai, egyéniséggé lesz. Talán nem pont olyan, amilyennek álmodtuk, mert van. amiben kevesebb, és van, amiben több annál, de úgy szeretjük, amilyen, olyannak szeretjük, amilyenné lett. Szeretem a lapot, hiányzik. ha valami miatt nem kapom meg. Magánemberként szeretem, mert arról beszél, ami nekem kedves, a városról, az emberekről, az életünkről. Olvasóként sok kerek évfordulót, megünnepelhető születésnapot kívánok. Szeretem a Délit népfrontosként is. Sok jóért volt szövetséges, sok jóban társ, hasznos vitában partner. Egy politikai napilapnak mindenkeppen erénye, értékmérője, rangja ez. Szegényebbek lennénk nélküle. Szuchy Róbert a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságának titkára Folytassák! Születésétől kezdve izgalommal — életrevalóságáért — figyelem a Déli Hírlap sorsát. Nem szeretnék elfogultnak látszani, de nekem őszintén tetszik és szívesen olvasom a DH-t. Ünneprontás nélkül engedjenek meg egy észrevételt. Esetenként zavar, hogy a napilapban egy-két. korábban már más híradásban olvasott hír vagy cikk köszön vissza. Lebilin- cselőnek. tanulságosnak tartom a folytatásos sorozatokat. Hosszú eletet, sok sikert kívánok a lapnak. Sperka Kálmán tűzoltó őrnagy Noha „egy házból valók” vagyunk (a miskolci sajtóházban egy folyosón van a Déli Hírlap és a Napjaink szerkesztősége), most mégis az újságolvasó beszél belőlem elsősorban. Azt mondja: rokonszenves a lapnak a kezdettől mindmáig meglevő, megőrzött „újságossága”. Az információbőség, az előadásmód szinessége, a jóértelmű bulvárosság, a lapot eladó, hatásos címek és képek. Rokonszenves az érzékelhető szakmai műgond: különösen, amikor ez a magyar sajtóban egyre inkább afféle „hiánycikké” kezd válni. És ugyanígy: megbecsülést érdemel a lapban például sokoldalúsággal megnyilvánuló szerkesztői törekvés, hogy a Déli Hírlap valóban miskolci legyen (nem olcsón, helyiérdeküen), a miskolciak, a 212 ezres nagyváros érdekeinek, ügyeinek, gondjainak fölvállalásában, szolgálatában. Mondom: szívesen olvasom a Déli Hírlapot. A rokon- szenvem önzetlen. Köztudomású, hogy a lap szépirodalmat — s kivált verset — nem közöl. Alaoításatól fogva. bámulatos következetességgel. Megkérdezzem, hogy mindenben ilyen konzekvensek? Nem teszem. Majd ünnep után, valamelyik „A miskolciaké a szó” rovatban megkérdezi egy ismeretlen levelező — miért nincs vers a lapban. íj akkor — válaszolnak az illetékesek. Papp Lajos a Napjaink főszerkesztője » Örökzöld téma A mindennapi „sajtó-menü” örökzöld témája a vendéglátás. Azért van ez, mert ez a szakma bőven ad rá okot, olykor alkalmat, és mert fejlődésünk eredményeként már mindenki számára természetes, s elérhető szolgáltatásainak igénybevétele. Régi vendéglátós mondás, hogy aki rendel, fizet is. A tízéves Déli Hírlapot köszöntve kívánjuk. hogy továbbra is legyen friss és harcos szellemű fóruma városunknak. Kérjük, hogy segítse a vendéglátó szakmát, hogy képességeit bátrabban mutathassa be az értékarányok cs a szabályozottság adta kereteken belül. Mutassa be a szakma vonzó oldalait is, hogy azok a/ emberek (mindenekelőtt fiatalok) kapjanak kedvet a szakma műveléséhez akikkel mindannyian találkozni szeretnénk a különböző posztokon. ígérjük, hogy a jövőben is komolyan vesszük a lan információit és még több tájékoztatást adunk az érdeklődök számára DR. SUGAR JANOS, a Miskolci Vendéglátóipari V. igazgatóhelyettese Könnyű eladni Az, újság? Nekem az újság más. mint általában az embereknek. Húsz évnél több. hogy újságárus vagyok. Szeretem a Déiil. Miért? Azért is, mert könnyű eladni. Az Ady-hidnál dolgoztam sokáig, most jöttem ide. az autóbusz- pályaudvarra. Korábban itt 200—250 lap fogyott el naponta. Most elmegy 500 is. Annyit rendelek, egyet sem szoktam visz. ■szaadni. Ez az újság rólunk szól, nekünk szól; persze, hogy viszik. Végül csak azt mondhatom, hogy egy íappal mindig kevesebbet adok el. mint amennyit rendelek. Az ötszázadika' megveszem magamnak. Hudák Miklósné hírlapárus A „ple^ykarovat“ védelmében A külföld szemében — állítólag — fecsegő, pletykás nép hírében állunk, »hol még a férfiak is pletykálnak. Talán éppen ezért szeretem a DH „pletykarovaf’-nak becézett, hetenként kétszer jelentkező, „A miskolciaké a szó*’ oldalát, ahol a helyi lokál oatrióták kedvükre elpletykálhatják észrevételeiket, panaszaikat sérelmeiket, javaslataikat. A magam részéről igen nagyra becsülöm, hogy mindezt szabadon tehetik, anélkül, hoev az érintett illetékesek megnehe/tel- nének érte. Minden bizonnyal ók is szeretik ezt a pletykarovatot. Valón hogyan festene ..A miskolciaké a szó” fóruma, ha történetesén a saját területükön megszüntetnének minden hiányosságot? Tele lenne unalmas dicséretekkel, köszönetnyilvánításokkal ! Az meg, ugyan, kit érdekel?... KRISTON' BFI.A az LKM dolgozója Kedvelem a Déli Hírlapot
