Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-14 / 190. szám

Mecénás kerestetikí Évek és villanyórák ni. Ugyanis a működőképes és üzembiztos órákat (s ha valahol adnak, hát a villa­mosiparban sokat adnak a biztonságra) nem kellene idő előtt kicserélni. Nem kellene azokat a hitelesítő állomásra szállítani, felújítani, besza­bályozni, hitelesíteni. Csök­kenthető lenne a hitelesítő állomások létszáma, fenntar­tási költsége és beruházási igénye is. Ám az eddigi pró­bálkozásoknak eddig mind­össze annyi eredménye lelt. hogy az Országos Mérésügyi Hivatal ez év február 1-től a háztartási fogyasztásmérők hitelesítési ciklusidejét 15 év­re emelte föl. Ezt az öt esztendőt azon­ban a szakemberek még csak részeredménynek sem köny­velik, könyvelhetik el, hi­szen véleményük szerint az ötlet nagyszerűsége és erős­sége abban van, hogy nem adminisztratív határt szab, hanem tudományos alapon, nemzetközi tapasztalatokon nyugvó számítógépes progra­mot kínál a villanyórák élet­tartamának ..méretre szabott'’ meghatározására. Ötéves plusz ide vagy oda: így a talál­mány lényege sikkad el! Ezt megakadályozandó, a Borsod megyei NEB --- az ÉMÁSZ vezetőivel együtt — levelet fogalmazott és jutta­tott el a KNEB-hez. javasol­va és kérve, hogy vizsgálják meg az ötlet hasznosságát és bevezetésének lehetőségét, mérlegelve a kilátásba he­lyezett megtakarítást. Vár­ják, várjuk a választ. (brackó) Az üzletek ünnepi nyitvatartásii # Aki a Bükk felöl érkezik, tavat talál Városkapuk (1 ) MM a hegyek felei érkezik... A városkapu valamikor köböl, fából, vámházak tég­láiból álló valóság volt. Ha­tár. Kevés olyan (városunk van. mint Miskolc. Igaz. a kapukat messze túlnőtte itt is a város, de négy utcane­vünk őrzi a történelmet. Győri. Zsolcai. Szentpéteri és Csabai kapu. Négy reggelen négyfelől érkeztem gyalog, nem megkeresni a történel­mi kapuk helyét, hanem kí­váncsian arra, hogy milyen látvánnyal fogadja az érke­zőt, búcsúztatja az indulót a város. Ügy gondolom, hogy fon­tos ez. Tíz- és százezrek ér­keznek Miskolcra, igaz, ma már nem gyalog, hanem au­tóval. motorkeréüpárrali au­tóbuszon. Csak egy példa: alig több, mint félóra alatt hét turistabusz, tizenhét külföldi rendszámú sze­mélygépkocsi ment el mel­lettünk Lillafüred felett. Mit láttak, akik jöttéje? Milyen képpel búcsúzott tőlük Mis­kolc? A Bükk felejthetetlen Szentesi Béla 20 éve lakik itt : — Hogy hol kezdődik a város? A nagy kanyarnál, ahogy kiér az út a hegyből. A Bükk ünnep, a város valóság. Fentebb is lehetett volna békétlenkední a bi­zony hellyel-közzel piszkos és elhanyagolt Szinva-meder, néhány sepretlen, vagy na­gyon gyorsan újra szemete­sedé sétány miatt, de a ka­nyar után, ahol már igazán kezdődik a város, elmúlik az emberből az ünnepes érzés is. Kevés a virág Szép házak mellett visz az út. szépek itt az udvarok, de mintha a legtöbben úgy hin­nék, hogy a porta a keríté­sig tart. Elhanyagolt az árok­szél, kevés a virág a házak előtt. A Szinva csak azért kerül közel az úthoz, hogy nem messze a csanyiki fel­járótól megmutasson egy te­kintélyes szeméthegyet a partján. A buszmegálló szép, egy kicsit a jövő, a tízemelete­sek bizonygatják a várost, de éppen, mert mögöttünk a Bükk. az ember legalább gondozott, szép parkokat sze­retne látni. A sápadt fű is beteg, a szél szemetet bor­házakban lakók kerítésén is túlérő porta szeretete kelle­ne. Mondhatom úgy is: tíz­ezer virágpalántával és száz seprűvel löbb. vagy talán csak annyi, hogy ide ilyen célokra több jusson a közös­ből. És még valami. A Molnár csárdánál pihenő autósok mondták, hogy a megye ha­tárán tábla üdvözli őket Borsodban. Nem nagy dolog ez, de figyelmeztetés, hogy átléptünk valahova, hogy át­léptünk egy határon Pará­nyi öröm. hiszen utazni jó. s ez így olyan, mintha örül­nének annak, hogy érke­zünk. (Folytatjuk) BAKTHA GÁBOR A „Kinek >van erre ener­giája?!” kezdetű rcklámdal tanácsát még jóval a szorító szükség és kampány elölt magáévá tette néhány villa­mosipari szakember. Ám az úttörök útja általában rögös. Nem rajtuk múlt, hogy mil­liókat érő ötletüknek még mindig mecénást keresnek ... t Történt, hogy vagy nyolc- esztendővel ezelőtt az ÉMÁSZ vezetői az NDK-ban jártak. Nem kis meglepetéssel ta­pasztalták, hogy az egyfázi­sú (háztartási) fogyasztás- mérők cseréjét számítógépes program alapján , állapítják meg, kiküszöbölve minden adminisztratív eljárást. Ak­kor Magyarországon 10 évben maximálták az órák lecseré- lési, illetve felülvizsgálati idejét. A Drezdai Energeti­kai Kombinátban kidolgozott találmány 28 évre emelte az átlagos ciklusidőt. A német receptet 1972-ben juttatták el a Találmányi Hivatalhoz, majd 1978-ban. a hazai al­kalmazhatóság elemzése után, pályázat formájában nyúj­tották be a Nehézipari Mi­nisztériumba. A drezdai ötleten felbuz­dult miskolci ötletemberek abból indultak ki, hogy a több évtizedes szabvány-elő­íráshoz képest a mérőórák megbízhatóbbak, időtállób- bak lettek. Továbbá: az órák és a fogyasztók (illetve a fo­gyasztás) típusa alapján olyan csoportokat lehet kialakíta­ni. amelyekre vonatkozóan a számítógép (tekintettel a hi­ba eloszlására és valószínű­ségére) megbízhatóan hatá­rozza meg a fogyasztásmérő élettartamának idejét. (A szakszerű leírás ennél bo­nyolultabb és hosszadalma­sabb. de most nem a techni­kai tökéletesség, hanem az ügyintézés és egy-egy talál­mány megvalósulása tökélet­lenségének bemutatására tö­rekedtünk.) Az ÉMÁSZ emberei kiszá­molták, hogy a villamos mé­rőórák hitelesítési rendsze­rének megváltoztatásával öt­száz embert és 100 millió fo­rintot lehetne megtakaríta­Egv bélyegszélért... — Kérnék szépen egy kis bélyegszélt. — Csak bélyeggel együtt adhatok. — De bélyeg már van a borítékomon, csupán a hajtókát akarom leragasztani... — Hát miért nyalta le róla a ragasztót? — Én nem nyaltam le, ez gyári hiba ... — Akkor sem adhatok külön bélyegszélt! Azt mondják, hogy a nagy­városok peremvárosokkal kezdődnek, és ezek a pe­remvárosok ritkán szépek. Lillafürediek szerint, ha Mis­kolc olyan lenne, mint Lil­lafüred, akkor fél Európa itt nyaralna. Van ebben persze vala­mennyi túlzás, de az Eger felől érkezők az ország egyik legszebb útján jönnek végig. Ez az út számtalan helyen megállni, pihenni csábít. A városhatárt jelző táblát el­érve nem városba, hanem egy üdülőtelepre ér az ide­gen. Ha megáll, talál boltot, szórakozóhelyet, vagy ép­pen padot, ahol néhány per­cig pihenhet. Miskolc kapu- js igazából nem is ez. A lil­lafürediek szerint Lillafüred alatt kell keresnem, a há­moriak szerint Alsó-Hámor •latt. zongat. A diósgyőri lakótelep óriás kőtömeg, még mindig a vá­ros kapujához sorolható. — Ez csak azért szép. mert sok — mondják ne­kem, de hát akik mondják, azok itt élnek. És ami nem szép, az miattuk is nem az. Méltónak lenni a tálhoz A párbeszéd a Tiszai pályaudvar melletti postahivatalban hangzott el, vasárnap délelőtt, 12 óra előtt pár perccel. Az árusító kisablak előtt álló ügylel — vékony termetű, fekete hajú. fiatal nő — kissé riadtan hallgatta a kisablak mögötti, szintén fiatal és egyébként bájos postásnő kijelentéseit. Ezek után még félénken megkockáztatta: — Ez egy újabb szokás? Hiszen más postán adnak... — Pedig nem adhatunk, mert a kedves ügyfelek azt mond­ták. hogy mi bontjuk fel a leveleket és azért vannak bélyeg- széllel leragasztva... — No. és ha én most veszek egy bélyeget bélyegszéllel és azzal mégis leragasztom a levelet, ez önöket nem zavarja? — Ez nem. Milyen élménnyel érkezik valaki? A városnak ennél a kapujánál egyetlen város se perelhetne, versenyezhetne a Bükkel. Itt szebbet adni. mint a táj; lehetetlen. Méltónak len­ni a tájhoz már lehetne. És ehhez nem kellenének sú­lyos milliók. Egy kicsikét na- | gyobb rend, egy, a kertes • Az ügyfél ugyancsak csodálkozó arckifejezéssel hallgatta a rendkívül „logikus” választ, de mint akinek nincs ideje, vagy kedve vitatkozni, gyorsan pénztárcájába nyúlt, s egy forintért bélyeget kért — széllel. Aztán a bélyeget letépte, eltette, a szélét ráragasztolla a boríték hajtókájára. A pos- tásnö ezek után elégedett mosollyal nyugtázta, no lám, mégis csak neki lett igaza ... Legfeljebb azon csodálkozhatott, hogy a többi ügyfél miért értetlenkedett a párbeszéd hallatán? r. a. A Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Tanács V. B. és Miskolc megyei város Tanácsa V. B. ke­reskedelmi osztálya — a KPVDSZ megyei bizottsága vé­leményének meghallgatása után — a 12/1970. (VIII 10.) Bk. M. sz. rendelet, i lie ive az azt módosító 3/1971. (VII. 17.) Bk. M. sz. és a 15 1976. (Vili. *5.) Bk. M. sz. rendelet alapján, az 1979. augusz­tus 19—20-i ünnepek nyitvatar­tási rendjét az alábbiak szerint szabályozzák: AUGUSZTUS 18. (SZOMBAT) Valamennyi egymüszakos élel­miszer- és édességbolt 16 órái;?, a két műszakos élelmiszer, és édességboltok 17 óráig, a csar­nokok és piacok reggel 5-töl 17 óráig tartanak nyitva. A kijelölt élelmiszerüzletek a szombati napokra megállapított, szokásos nyitvatartási rendjük szerint. 19 óráig üzemelnek. Az iparcikk, és ruházati üzle­tek, áruházak, dohány- és vi­rágüzletek, valamint vendég­látóhelyek a szombati rendjük szerint tartanak nyitva. AUGUSZTUS 19. (VASÁRNAP) Az édesség- és dohány-, vala­mint virágüzletek vasárnapi nyitvatartási rendjük szerint árusítanak. A vendéglátóhelyek szombati rendjük szerint tartanak nyitva, és a kijelölt üzletek tejet, ke­nyeret árusítanak. A vasárnap rendszeresen nyit­va tartó piacok és vásárcsarno­kok augusztus 19-én a szokásos nyitvatartási idő szerint üzemel­nek. Minden más üzlet és áruház zárva tart. AUGUSZTUS 20. (HÉTFŐ) Az édesség-, dohány, és vi­rágüzletek, valamint vendéglátó- helyek vasárnapi rendjük szerin tartanak nyitva, a vendéglátó- helyek a szokásos módon teje és kenyeret árusítanak. Minden más üzlet és áruhár zárva tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom