Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-13 / 189. szám

a miskolciaké a szó Következetesség nélkül nem lehet! Nem szokásom a levelezés, de a Déli Hírlap augusztus 6-i számában, a Vándor Sándor utcát ábrázoló kép aláírása enyhén szólva, felháborított. Az aláírásban ugyanis hivatkoznak egy „tájékozatlan" ol­vasó levelére, aki (úgymond) nem tudja, hogy az egri vállalat a nemrégiben rosszul megépített útért kapott összeget visz- szaiizette városunknak. Szerintem nagyon is tájékozott volt a kérdéses olvasó. Látja és tudja, hogyan pazarolják az állam, a társadalom pénzét! Tisztában van azzal, hogy az egri vállalat: állami vállalaj! És mint ilyen, az állam pénzét fizette „vissza”! Tehát csak az államnak van ebből kára. Gondolom, ezt akarta kifejezni M. G. is. De akaratlanul is felvetődik néhány kérdés: 1. Azt írták: „...egyébként is, az úttestet szélesíteni kell ...” Hát az előző építéskor ezt nem tudták az illetéke­sek? Már évek óla közismert, hogy ez lesz a 3. sz. út beve­zető szakasza! 2. A varos részéről, kik és hogyan ellenőrizték menet köz­ben az egri vállalat munkájának minőséget? A kérdéseket sorolhatnánk, de minek? Az a gyanúin, hogy nemcsak az egri vállalat a hibás, bár a szövegben minderről megfeledkeztek. Hogy miért írok? A sajtónak alapvető kötelessége harcolni a közélet visszásságai, a pazarlás stb. ellen. De ha ehelyett „megmagyarázgatnak” és kerülik a lényeget, akkor kár pa­zarolni az újságpapírt. Tudom, soraim nem mentesek a szenvedélytől. Nem is akartam másként. Meggyőződésem, hogy következetesség nélkül nem lehet felszámolni mindazt, ami minden jobbat akaró embert jogosan felháborít. Adám Mátyás Miskolc, Semmelweis u. 24. sz. Meghökkentő indok Évek óta a Hunyadi utca 2. szám alatt fizetjük be az esedékes villanyszámlát. Leg­utóbb azonban az ÉMÁSZ arra szólított fel bennünkei, hogy ne a korábbi helyen, hanem a Csaba vezér u. 51. ■számú kirendeltségen rójuk le tartozásunkat. A Szabó Lajos utcából kimenni He- jőcsabára — nem kis távol­ság. de ha' muszáj, mit tehe­tünk. Útnak .eredtünk hát, s a megjelölt időpontban fel­kerestük a megjelölt helyet. Felesleges volt. A Csaba ve­zér őt. számú ház ajtajára ugyanis kitelték a táblát: zárva. Némi bosszankodás után visszafordultunk azzal, hogy ,majd( holnap. De más­nap, is zárva .találtuk az aj­tót. Sőt! A harmadik és a negyedik alkalommal is si­kertelenül próbálkoztunk. Ekkor már határozottan bosszúsak voltunk. Már csak azért is, mert a felszólítás­ban azt is közölték velünk, hogy ha nyolc napon belül nem fizetjük be az elhasz­nált villamos energia díját, kikapcsolják a villanyt. En­nek a fele se tréfa! Összebeszéltünk hát mi, lakók, s ukáz ide, ukáz oda, elmentünk a régi befizetési helyre, a Hunyadi utca 2.- be. hogy elpanaszoljuk, ha mar egyszer Hejőcsabára két. pontosabban az ÉMÁSZ pénzét. — Erre nincs is szükség — mondta kedvesen az asz­tala mellett ülő hölgy —, önöknek változatlanul itt kell fizetniük. — Itt?! Akkor mi a csu­dáért küldtek bennünket a Csaba vezér utcába?! — A hölgy sajnálkozva ingatta a fejét, és így szólt: — Mert csak oda utaló nyomtatványunk volt. A má­sik eltogyott. Puff neki! Hát ez ésszerű!' Az ilyen nyomós érv ellen lehet-e ellenérv? — kérdez­zük mi, a Szabó Lajos utca 37—39. számú házbeli megsétáltatott lakók Rozsdás Nem kívánt „kanon" a Kossuth moziban Az utóbbi időben sok mozilátogató tapasztal­hatta. hogy a Kossuth moziban az este hét órakor kezdődő előad as alatt oda nem illő zenét lehet hallani. Néha ez a zene olyan hangos, hogy a filmet sem lehet ér­teni miatta. Mint kiderítettem, a zeneszó a Kossuth mozi ablakai alatt levő kert- helyiségből származik. Esténként egy együttes húzza ott-a talpalávalőt. Én is. fiatal vagyok, sze­retem a zenét, de a mo­zit is. A kettő együtt — ilyen „kánonban" — nem jó. Végre lenni kellene valamit az ál­datlan helyzet megoldá­sára. A kerthelyiséget be­zárni nem lehet. A mo­zit sem. Marad két le­hetőség. Az egyik: a filmszínházat kellő hang- szigeteléssel látják el. Ám ez nem olcsó dolog. Van ennél egyszeriibbr megoldás is. Mégpedig: játsszék a zenekar hal­kabban! Ehhez semmi­féle beruházás nem szükségeltetik. Jakubik László Miskolc A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Leveleim: Déli Hírlap szerkesztősége '1527 Miskolc, Bajésy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: IS-221 útmutató küldenek bennünket, nyissák ki az ajtói, mert mégse dob­hatjuk be a résen a pénzün­Ötlet a Hotel Miskolchoz A Déli Hírlapban — ..Szálló épül a Népkerlben" címmel — közölt cikkhez volna öt­letem. ha úgy tetszik, javas­latom. Nagyon sok városban a pá­lyaudvar közelében vannak a szállodák. Nálunk ott nin­csenek. Miért nem építik ezt az új szállót a Volt villa- mosremiz helyére? A Mis­kolcra érkező első benyomá­sa sokkal kedvezőbb lenne a városról. Vagy miért nem építik a Vörösmarty u.—Arany János u. és Koí’vin tu által hatá­rolt területre? Véleményem szerint ésszerűbb volna, ha ezt a — tudomásom szerint az MTESZ-székház számára kijelölt — helyet kapná meg a Hotel Miskolc. A Népkert- ben minden bizonnyal ..el­nyomja’’ majd az új szálló a már meglevá intézfnénye- kel. Weszprcmy Jenöné. tUskolc, Kazinczy u. 2. # Miskolc egyik idegenforgalmi nevezetessége az avasi ki­látótorony. Ám a hozzá vezető utat nehéz megtalálni. Két okból. Az egyik: az út messze van a város centrumától. A másik: az egész varosban mindössze két(!) útmutató-tábla van, azok is rozsdásan, alig olvashatóan mutatják az utat. Energiatakarékosság van, ennek, ellenére naponta több száz autó keresi az utat az Avasra, fölösleges kilométereke* meg- téve. Ha az illetékesek több és jobb állapotban levő útmu­tató-táblát helyeznének el a fontosabb útvonalakon, gyorsab­ban — és olcsóbban — elérnénk az úticélunkat... Bckjildte: J. L. Miskolc Kissé sokan vagyunk! # Ez nem „pillanatfelvétel". Már tudniillik azért, mert nem egyetlen pillanatig kötötte 1c figyelmemet ez a „helyzetkép". Csupán azért nem árulom el, hogy hol készült, mert nem ez az egyetlen építkezés, ahol készülhetett volna. Továbbmegyek: nem ez az egyetlen mun­kahely! Ilyenkor úgy tűnik, kissé sokan vagyunk. Már természetesen akkor, ha a „néző­közönség" számára gondolok. Es sajnos még mindig sokfelé tapasztalható: egy ember dol­gozik. hogy a többinek legyen mit néznie. Végre már az is jó lernte, ha fordítva volnál — irta az igencsak elgondolkoztató sorokat L. József miskolci olvasónk. §§ monétfa éJ 1 HOGYAN ÁLLAPÍTJÁK MEG A TÁPPÉNZ ÖSSZEGÉT? Egy rongyos húszas miatt... A szó szoros élteimében rongyos volt a húszas. Egyik oldalán meg is ragasztották egy kis papírcsíkkal, de nem hiányzott a bankjegyből egy darab sem. — Ezt pedig én nem fo­gadom el! — jelentette ki elég barátságtalanul a pénz- tárosnö és visszálökte a ve­vőnek a húszast. — De kérem, én is így kaptam ... — hebegett 7a ve­vő (egy alig középkorú asz- szony), és mintegy pártfogó­kat keresve nézett a mögöt­te állókra. ,— Most mivel fi­zessek? Mas pénz nincs ná­lam. És egyáltalán, ezzel mit csináljak? — Bánom is én! — a sző­ke. molett pénztárosnő már kiabált. — Menjen a bankba es váltsa be! — Most. este fél nyolckor1? — Hát talán én szaladjak el vele? Tőlem se fogadja el senki! — De abból a pénzből tényleg nem hiányzik egy darab sem — kelt pártjára a vásárló asszonynak egy fér­fi. ' — Maga meg mit szól be­le? — dühöngött a penztá- rosnő. — Hogy mindig van­nak ilyenek!... No, várjon psak a sorára! Ezzel elfogadta az asszony­tól a rongyos húszast és a férfi felé lobogtatva így foly­tatta a szöveget: — Amiért olyan okos. most már ezt magának tartoga­tom! A férfi beleegyezzen bó- lintott, mint aki ezt gondol­ja: ..okos enged...” A sor- banailó vásárlók azonban egészen mást gondolhattak a pénztárosnő magatartásáról, gondolkodásmódjáról, mert arcukon egyáltalán nem lát­szott egyetértés, vagy elége­dettség. Mindgz pedig pénte­ken, augusztus 3-án este tör­tént a miskolci Marx Károly utca 30. •'szám aVa'tti 233. sz. Fűszer- és Csemegeboltban, ahol pedig a munkáslakta környék vásárlói udvarias kiszolgáláshoz szoktak hozzá. Ne hagyják a bolt dolgo­zói. hogy másfajta „szoká­sok" kerekedjenek felül! Egy szem (ami (Cime a szerk-ben.) A táppénz napi összegéi a ke­reset napi átlagából számítják ki. ezt pedig a keresőképielenség első napját megelőző, úgyneve­zett irányadó időszaknak a ke­reseti adatai alapján állapítják meg. Az irányadó időszak: a keresőképtelenség első napját megelőző naptári év első napjá­tól az utolsó napjáig terjedő idő­szak. Lehetséges, hogy a biztosít ott a keresőképtelenség első napját megelőző naptári évben egyet­len napot som dolgozott, mert új munkavállaló volt, katonai szolgálatot teljesített vagy gyer­mekgondozási . szabadságon volt. Ilyen esetben az irányadó idő­szak a keresőképtelenség bekö­vetkezését közvetlenül megelőző naptári (borfi/.efési) hónap utol­só nabjáig terjedő időszak. Ha a biztosított az eddig említett idő­szakban sem végzett munkát, az irányadó időszak a keresőképte­lenség bekövetkezésének hónap­jában a hónán első napjától a keresőképtelenség első napjáig eltelt időszak. A táppénz alapjául szolgáló napi átlagkeresetnek a kiszámí­tásához — a prémium, a juta­lék, az év végi részesedés és a jutalom napi átlaga nélkül — azt a keresetet kell figyelembe venni, amely a biztosítottnak az irányadó időszakban végzett munkájáért járt, függetlenül at­tól, hogy azt esetleg később fi­zették ki a dolgozónak. Pré­miumként és jutalékként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet ezen a címen az irány­adó időszakban fizettek ki, füg­getlenül attól, bogy a prémium, illetőleg a Jutalék mely időszak­ban végzett munkáért jár. Év végi részesedésként és ju­talékként — változatlanul — av.t az összeget keli figyelembe ven­ni. amelyet ezen a címen a ke­resőképtelenség első napját meg­előző naptári évben fizettek ki. Ha az irányadó időszakban a biztosítottnak csak nrémiumot. jutalékot, év végi,részesedést és jutalmat fizettek ki, ezek alapján táppénzt megauapnaui nem le­het. Az ilyen címen kifizetett ke­reset, vagy keresetrészek csak akkor vehetők számításba, ha alapkeresete is voit a dolgozó­nak. Ez alól egy kivétel van. az alapkereset jellegű tiszta jutalé­kos bér. Ha például a biztosított 1979. március l-töl keresőképtelen, a közvetlen megelőző naptári év­ben 1978-ban és azt megelőzően^ is ugyanannál a munkáltatónál dolgozott, ahol a keresőképte­lensége bekövetkezett, a kereset napi átlagának megállapításához az 1978. év az irányadó. Ez alatt a biztosítottnak havi 4U00 forint munkadíj járt éves szinten, te­hát 48 000 forint munkabért ka­pott Ezenkívül az 1977 decem­berében végzett munkájáért 1978. január hónapban 1000 forint pré­miumot kapott, ugyancsak ki Ti­zének 1978-ban 1000 forint év vé­gi részesedést, a kereset napi át­lagát 48 ooo+HHI0+1000 forint fi­gyelembevételével keli megállapí­tani. A keresed napi átlagát — az ev végi részesedés és jutalom napi átlaga nélkül — úgy kell kiszá­mítani. hogy az irányadó idő­szakra figyelembe vehető kere­setet el kell osztani az iránvadó időszakban biztosításban töltött napoknak a következő napokkal csökkentett számával (osztó­szám) : a heti pihenőnapok, az igazolt távoliét (keresőképtelen­ség. fizetés szab edrág stb.) napjai, föltéve, hogy a biztosítottnak ezekre a napokra keresete nem volt. az üzem idő­leges szünetelésének napjai, ak­kor i,s. ha erre az időre a bizto­sítottnak csökkentett keresete volt. Az irányadó időszakra figve- lembe vehető kereset és az osz­tószám hánvadosa adja a napi á+lagkeresetet s ennek 65. ille­tőleg 75 százaléka a napi táp­pénz összege. A 21-es buszon Arra szeretnék példát mondani, hogy 'egész aprósággal is több társullak szerezhet örömet az ember. A példabeli eset­ben ez az ember a 21-es autóbusz vezetője volt. Vasárnap, augusztus 5-én este 7 órakor történt. Utasokkal eléggé zsúfoltan haladt a GC 82-60 rendszámú autóbusz a Gázon Lajos utcában a Bolyai utcai megálló felé. Mintegy 200 méterre lehetett a» megállótól, amikor egy, a járdán sza­ladó (fekete ruhás, ősz hajú) asszony és egy 6—8 év körüli kislány mellett „húzott" el. Az utasok közül többen figyel­ték: vajon elérr-e a buszt az asszony és a kislány? Az egyik utas még meg is jegyezte: — iViiiCs sok esélyük ... A sofőr — barna hajú. huszonegynéhány évesnek látszó\ fiatalember — nem hallhatta a megjegyzést, de ö is figyelte a szaladókat. És érezhetően lecsökkentette a sebességet. S az utasok körében most újabb megjegyzés hangzott el: — No ez igazán művészi módon bánik a sebességgel, az idővel, a megálló „becentizésével”. A matnáék el fogják érni a buszt .. Ügy is történt. A fiatal gépkocsivezető vqlóban úgy haj­tott a megállóba, hogy a szaladó néni és a kislány (bizo­nyára nagymama és unokája) felszállhattak, a buszra. Az eddig drukkoló utasok közül néhányon elmosolyodtak, s ma­sokon is látszott, hogy örülnek. Lehat, hogy különösnek tű­nik, de olyan kellemes hangulat lett a buszban, amilyen csak ritkán tapasztalható. Valamit mindenki megérzett abból, hogy miként lehet egészen apróságnak tűnő figyelmességgel is se­gíteni. örömet szerezni egymásnak. Mert sajnos egyébként — főleg ebben a hőségben — az ingerült hangulathoz, egy­más lökdöséséhez, az autóbuszok siettetéséhez szoktunk hoz­zá. R. P. Miskolc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom