Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)
1979-08-11 / 188. szám
♦ Rózsa Kálmán jövőre meghívta a tokaji írótábort Az utolsó napon Az írótábor a miskolci tanácselnöknél Hányszor _ bebizonyosodott mär, hogy áz olvasmányélmény nem azonos a látványéval . . . Kákosy Gergely', a csütörtök este látott leveliim szerzője sajátos hangvételű író. Szatírákat ír, ami azért is figyelemre méltó, mert manapság nagyon kevesen művelik ezt a műfajt, Sokan összetévesztik a humorral, holott nem azonos azzal. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a lényeget tekintve a szatírafró az optimistább. Hiszi, hogy van tökéletes, s ehhez, ezzel méri a valóságot. Míg a tiumorisía megváltoztathaiullannak tudja a világot, s éppen ezért moso- ly'og rajta, a szatirikus a fogát csikorgatja, nyelvét'ültöge- tl, káromkodik, az öklét rázza. Nem tud belenyugodni a tökéletlenségbe. Mégis a humoristát szerelik jobban, mert a poén feloldja a feszültségei. Viccet hallva, viccet mondva mindig a másikon nevetünk. A szatirikus viszont tükröt tart elénk — igaz, hogy görbét —, s ebbe belenézve, önmagunkat kell látnunk. Ezt pedig nagyon nem szeretjük. Talán ez a magyarázata, hogy Rákosy Gergely népszerűsége nincs arányban a regényeiben megfogalmazott igazságok súlyával... Ráadásul a tévével is pechje van. Pechje, mert ez a tévéjáték vajmi keveset mutatott be a fentebb említett erényeiből. Magyarán: a szatíra sikkadt el hitványt Károly dramaturgiai. Várkonyi Gabor rendezői vegykonyhájában. A túlfőzött húsleves ízetlenné válik, zavarossá. Érthető volt ez a történet így is, mert nagyon fontos dologról beszélt, de kicsit didaktikusán, bőbe- szédúen és érzelmesen, közhelyesen. Két „válási árva”, két kamasz vergődését láttuk a felnőtté válás határán, amikor még az is konfliktusba keveredik önmagával és a világgal, akinek különben „rendezett hátorszá|a”, családi élete van. Mindkét fiú mostohát kap. az egyik anyát, apát a másik, s mindkét „félnél” a lakás volt az ok és a cél, ami a frigyeket megkötötte. Benne van ebben a fergeteges szatíra lehetősége, ám a tévéfilm éppen ezen a ponton csúszott át az élelmességbe. amikor a körülmények helyett a két kamasz naiv tervezgétését ecsetelte. Valóban szívszorító (s az. élet számos példát produkál erre), ha kamas^fővel kell kiábrándulni a szülőkből, ha akkor marad egyedül a fiatal, amikor még anyagi és erkölcsi támaszra szorul. Nincs is kifogásunk a két fiatal. Szúrni (Fazekas István) és Veréb (Balkay Géza) figurája és alakítása ellen. Annál több a felnőtt figurák elrajzoltsága miatt. A legjobban Rencze Ferenc és Kállai Ilona tetszett. Az előbbi egy „sült felnőtt” munkavezető, az utóbbi egy „kapuzárás előtti” hölgy szerepében. Gombó (Öze Lajos) szerepe tisztázatlan. Vontatott. túlírt volt ez a kerékpárvásárlási jelenet, mint ahogyan azt se hisszük el, hogy két pesti gyerek ma ilyen naivan vág neki a világnak ... Voltak persze a tévéfilmben jó képsorok, epizódok is. Gondolunk itt például a kirakatok és a két fiatal lelkivilágának a kontrasztjára, de élőnek tartjuk az alapkonfliktust is. Ügy nőnek fel nemzedékek, hogy a nehézkedési erőn kívül alig van kötődésük ahhoz a világhoz, amelyben felnőnek. Ha többet törődnénk velük (programot, ideált, célt, értelmes tevékenységet a fiataloknak), akkor kevesebb dolga lenne a rendőrségnek. A tévéfilm ebben a formában csupán jelzés — a dokumentum, a jelenség'szintjén — egy nagyon is aktuális társadalmi gondról, amelynek nem lehet egyetlen megoldása sem a filmben látott csíkos ruha ... (horpácsi) L ♦ Az írótábor résztvevői figyelemmel hallgatják Sir László beszámolóját a város kulturális életéről. (Serfőzö Simon, Ba- rath Lajos, Juhász József.) Az utolsó napot Miskolcon töltötték a tokaji irótábor résztvevői. Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke fogadta a vendégeket. Szuchy Róbert, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket. majd Sir László, a művelődésügyi osztály vezetőhelyettese tartott rövid tájékoztatót Miskolc kulturális életéről. Nekünk, miskolciaknak lényegében új információkat nem adott ugyan a beszámoló. de jó kiinduló alapot nyújtott a későbbi beszélgetéshez. Szó esett Miskolc múltjáról, a hagyományok hiányáról. Ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy amikor Miskolcot emlegetjük, mindig összemossuk Diósgyőrrel és a Vasgyárral. Nem szőrszálhasogatás, ha — legalább a történelemről szólván. — különválasztjuk a kettőt. Mert Diósgyőrnek, a vasgyárnak igenis vannak értékes hagyományai, tehát nem igaz, hogy a város egyesítésekor mindent a nulláról kellett kezdeni! Sőt! Amint az a későbbi „magán”-beszélge- tésekben is elhangzott, egyenesen tanulnunk kellene ettől a múlttól, hagyománytól! Itt csak utalunk a vasgyár zenekaraira, énekkaraira, a Jószerencse kulturális intézményeire és rendezvényeire. Hogy miért mondjuk el ezt itt is? Nem másért, mert mi, miskolciak hajlamosak vagyunk a „hagyománytalanság” panaszával mentegetni, olykor fel is menteni a jelen nehézségeit. Mert nagyon igaz. hogy időközben megváltozott a .lakosság összetétele. heterogénné vált. de igen nagy gondban is lenne a város kulturális intézményhálózata. ha ez a sokat emlegetett közönség hirtelen valóban igényekkel lépne fel. Szó esett persze erről is. az intézményekről, az egyes művészeti ágakka] (képzőművészet. színház, film stb.) kapcsolatban. A kérdések és az azokra adott válaszok tovább tágították és differenciálták a város kulturális életéről kialakítandó képét, hiszen beletartozik ebbe az egyetem, az ottani oktatógárda képviselte műszaki kultúra is. Miskolcról nem eshet szó az agglomeráció és a bejárók gondjainak említése nélkül. Mis- kolcnak. mint regionális központnak az alapellátáson túl is nyújtania kell a környező falvaknak Kazincbarcikától Mezőkövesdig, sőt az egész •rszugrésznek is. Vissza-Visszatérő téma volt (s nem csupán tegnap délelőtt) a város és a lakók viszonya, a lokálpatriotizmus. Miskolc polgárai valóban kritikusan szemlélik a város fejlődését, és éles nyelvvel ki is mondják a gondolataikat. Megítélésünk szerint ezt mindenképpen az érdeklődés jelének kell tekintenünk. olyan hátszélnek, amelyet mindenkor be lehet fogni a közügy vitorlájába. Mert nem az szereti jól a városát, aki dicséri, hanem az, aki tesz is érte valamit. Hogy mit tehetnek az itt élő írók? Elmondják, leírják az észrevételeiket. Volt aki rákérdezett erre is. tudniillik. hogy mennyiben hasznosítja a város vezetése például a Napjainkban megjelent szociográfiákat? Nyilvánvaló, hogy az irodalom hatása nem jelentkezhet direkten, de szemléletével, tényanyagával mindenképpen inspirálhat, s inspirálnia is kell. Ha pedig nincs elég író. írástudó Miskolcon (valóban lehetne több!), akkor hívjuk ide őket (s ne csak egy hétre), ismerjék meg a várost, a megyét, s vigyék a hírét. Jó, ha kellemes emlékekkel távozhatnak. A tervek szerint jövőre két napot tölt Miskolcon az írótábor. Nagyon helyesen, mert Miskolc, amelyet Mó- riczék, Móráék még szívesen látogattak, nagy jövőt ígértek neki, ma is „megér egy misét”. A a. tokaji írótábor befejező programjaként Jócsik Lajos író miskolci szocialista brigádvezetőknek tartott előadást „Móricz szerkesztő úr” címmel. A személyes élményekben gazdag előadást Követő baráti beszélgetés után az írótábor hivatalosan is véOlvasótábor a zempléni hegyekben Nyaranta Üjhutában, a Zempléni-hegység kellős közepén táboroztatja Sárospatak város Tanácsának műve-* lődésügyi osztálya az úttörőket. Ez idén augusztusban külön olvasó- és zenei táborral gazdagodott az újhutai program. A könyvszerető, irodalom- kedvelő pajtásokkal Halász Magdolna, Sompiák Lászl&iié és Bartha Szabó József foglalkozott, megismertetve őket az olvasás örömével, a könyvtárhasználat segédeszközeivel. Velük egyidejűleg a kis muzsikusok számára zenei tábort is rendeztek Gál Márta zenetanár vezetésével. Ezenkívül a Bodrogköz néprajzi kincseivel: népdalokkal, népmesékkel, néptáncokkal is megismerkedtek a táborozó úttörők, s kirándulásokat tettek a zempléni táj irodalmi emlékhelyeire: Széphalomra, Sátoraljaújhelyre, Gönce. get ért. (horpácsi) Gyerünk a moziba be...! A szigorúbb tervezés korszakában élünk, s én is az előre elhatározott, s ludományos alapon szervezett szabadidő-eltöltés jegyében állítom össze a megnézendő filmek listáját. A Miskolci Moziműsor című kiadványban találtam egy filmet, amely fölkellette az érdeklődésemet. Nem azért, mert magyarul beszélő és francia. Nem azért, mert Ili éven felülieknek ajánlják. S csöppet sem azért, mert felemelt helyáron kínálják a helyeket. A mű címe: „A vágy titokzatos tárgya". Ebből akármi is lehet, ezt nem lehet kihagyni, mert nyilván van benne gyilok, némi szex. s talán politika is. Mindezt szeptember 2-án és 3-án kínálja a Bükk filmszínház, Hámorban. Ám, ha az időm engedi, augusztus 30-án föl- tétlen kilátogatok Perecesre, a Bányász moziba, hogy az ugyancsak magyarul beszélő, francia, s Itt éven felülieknek, felemelt helyáron kínált filmet megnézzem. A címe: „A vágy titokzatos trágya". Kicsit meredek, de jó eim. Csodálni fognak az emberek. Soha nem látott ennyi nézőt Pereces! Eelki szemeimmel már látom, hogy a perecesi jegyüzérek aratni fognak. Elbújhat a Pokoli torony... Náluk jobban csak a szirmai jegyhajhászok járnak, hiszen a műsorfüzet szerint szeptember 3-án mutatja be a szirmai filmszínház azt a magyarul beszélő, francia filmet, amelyet Ili éven felülieknek és giccsadóval terheli áron kínál a cég. A címe: „A vágy titokzatos vágya”. Egy hónapra előre biztosítottam tehát magamnak a moziprogramot. Arra gondolni sem merek, hogy háromféle címen ugyanarról a filmről van szó, hiszen a vágy titokzatos tárgya nem azonos a vágy titokzatos vágyával, arról nem is szólva, hogy a trágyával. Ha tévedtem, akkor az egcsz tárgytalan. Illetve vágytalan. illetve trágy-talan ... (brackó) Barátsági eszti vál Lenin városban Az alkotmány ünnepe tiszteletére barátságfesztivált rendeznek augusztus 20. és 24. között Leninvárosban. A fesztivál augusztus 20- án. hétfőn délután fél hatkor, a városi Derkóvits Gyula Művelődési Központ emeleti nagytermében a „Moszkva az olimpia városa” című kiállítás megnyitásával kezdődik. Ezt kővetően 18 órakor a müv-elédési -közptint * színháztermében a vologdai művészegyüttes ad műsort. Augusztus 21-én délután 5 órakor a TVK ifjúsági klubjában — kísérőfilmekkel illusztrálva — A szovjet ifjúság ma címmel lesz. előadás, amelyet A Komszomol 60 éves című kiállítás megnyitása követ. A barátságfesztivál egyik jelentős eseménye lesz augusztus 23-án délelőtt fél likőr. a művelődési központban sorra kerülő Oktatáspoli. tika a Szovjetunióban című előadás, amelyet a Felsőfokú oktatás a Szovjetunióban címmel megnyíló kiállítás követ. a művelődési központ műszaki klubjában.»- Délután ä' órákor a városi könyvtárban a mai szovjet irodalomról hallhatnak előadást az érdeklődők, majd ezután a könyvtár olvasótermében Lev Tolsztoj életét, munkásságát bemutató kiállítás nyílik, mely augusztus 30-ig tekinthető meg. Új gyakorlóiskola Sárospatakon Szép új iskolában kezdik meg az új tanévet a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolájának tanárai és tanulói. A háromszintes, modern iskolában a 16 tantermen kívül egy 600 négyzetméter alap- területű tornaterem, továbbá különböző előadó- és műhelytermek, könyvtár- és út. törőszobák segítik a korszerű oktató-nevelömunkát. Az építők az utolsó simításokat végzik a belső berendezési munkálatokon, s olyan ütemben haladnak, hogy szeptember 4-én, a tanévnyitással egyidejűleg megtörténhetik az új iskola ünnepélyes felavatása is. Az MHSZ Gépjárművezető-képző Iskola nem hivatásos tan folyamot indít Időpontok: 1979. augusztus 27. 1979. szeptember 13. 1979. szeptember 28. Gyorsított nem hivatásos tanfolyamot is indítunk 1979. augusztus 21-én A tanfolyam ideje: hat hét. Oktatási napok heti négy alkalommal. JELENTKEZNI LEHET: Miskolc, Rákóczi u. 12., fszt. 5 szoba (MHSZ-székház, a Béke mozival szemben)
