Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-08 / 185. szám

Ma délután — 14 órai kez­dettel —, ülést tart a DVTK elnöksége. Az előzetesen ki­adott anyag, illetve a meg­hívó szerint ma a labdarú­gó-, majd a birkózószakosz­tály jelentését, az első fél­évi szakmai terv teljesítését és az egyesület gazdálkodását vitatják meg az elnökség tag­jai. Házi követelmény­rendszer A labdarúgó-szakosztály je­lentése — időszerűen — az 1979/80-as bajnoki szezon célkitűzéseiről szól. A játék kellékei, a játékosállomány fejlesztése, a személyi felté­telek, a szakmai munka ter­vezése és a nevelési felada­tok alkotják a megbeszélen­dő témák körét. A „dologi” feltételeket illetően alapkér­dés a pálya! Ami ezek szá­mát illeti, azok alapján a DVTK az országos élmezőny­be tartozik, a minőségről azonban már korántsem le­het sok jót elmondani. Itt el­sősorban az utánpótlás neve­lése ügyében akadnak prob­lémák, hiszen kevés a füves ♦őrület, s a salak nemcsak mai, hanem gazdaságos­szempontból sem megfe- talaj, hiszen ezen sok- hamarabb kopnak el a terelések, labdák, cipők... .8 oldalas jelentés részle- szakmai elemzést ad a ékosokról, az edzők mun- ♦járól, egyénenként is érté­ivé a korábbi teljesítmé- eket. A jövő céljait tekint- ■ hármas feladatot szabtak ♦eg a szakosztály számára: 3—5. hely az NB I-ben — az ismételt dobogóra kerülés elsődleges szándékával: lé­nyegesen jobb helyezést el­érni az MNK-ban; túljutni az I. fordulón az UEFA Ku­pában; helytállni az A- és az olimpiai válogatott csapa­tokban. A szakmai célok kö­zött szerepel az edzők mun­kájának pontos összehangolá­sa, szervezett tevékenységük színvonalának emelése, a technikai, taktikai célokat is tartalmazó házi követel­ményrendszer ismételt beve­zetése, a játék elveinek és -endszercnek egységesítése minden csapatuknál, a totá­lis labdarúgás! Négyen a világ­ver senyeken A birkózószakosztály leg­utóbb tavaly októberben szá­molt be. Akkor, s most is a moszkvai olimpiára való fel­készülés áll munkájuk közép­pontjában. Nagy eredményük, hogy négy versenyzőjük in­dul világversenyeken (a két Szalontai és Szabó a felnőtt-, Migláczi az ifjúsági világ- bajnokságon), ilyenre még nem volt példa a diósgyőri birkózás történetében. Ked­vező képet tárnak az elnök­ség elé, aminek ma már ha­tékony hátterét jelenti a bir­kózócsarnok. Megtárgyalja az elnökség azt a jelentést is, amely az egyesület szakmai feladatai­nak első féléves teljesítését értékeli. Ez részletesen be­számol a DVTK-sportolók többségében már jól ismert eredményeiről, értékeli a szakosztályok munkáját, s arról is szól, hogy az év hát­ralevő időszakában mit kell még tenni az 1979-re meg­szabott feladatok teljesítése érdekében. Forint kell a fenntartáshoz A gazdálkodási jelentés egyaránt tartalmaz gondokat és eredményeket. Aggasztó­nak látszik, hogy még min­dig nincs teljesen tisztázva az új létesítmények üzemel­tetésének fedezete. Ez újó­lag felveti azt a jellegzetes problémát, ami más téren is jelentkezik: akkor kezdenek el gondolkodni a fenntartás feltételeiről, amikor már kész a létesítmény, s igényli a fo­rintokat — természetesen a sportolási lehetőségek bizto­sítása érdekében. Remélhető, hogy az elnökségi ülés szol­gál majd valami megoldási lehetőséggel, hiszen (példáui) a birkózócsarnok már áll, s egyszerűen nem lehet mást tenni, mint mihamarabb meg­oldani a problémát... Ettől függetlenül örvendetes tény, hogy a működéshez, azaz az alaptevékenységhez szükséges összegek rendelkezésre áll­nak. H. K. ;<**SÍÉWSsRWSS # Elzárás Meteor-módra. Szabó (8-as számmal) két védőt is elzárt a beavatkozás lehetőségétől. így mellette Verebélyi látványos gólt dobhatott. Kézilabda Ami a tudósításból kimaradt A hét vége sportesemé­nyeiről szóló tudósításainkat általában röviden kell fogal­mazni, hogy az a hétfői la­punkba beleférjen. Ezért sok­szor óhatatlan, hogy mindaz kimaradjon, ami a sportese­mény elemzését jelenti. Ezt próbáljuk most pótolni egy NB I B-s kézilabda-mérkő­zés kapcsán. Szándékunk nem öncélú. Jól tudjuk, a csapat technikai vezetői lőlapot ké­szítenek (vagy készíthetnek) egy-egy mérkőzésről. A lőla- pon azonban lehetetlen fel- ■ tüntetni a támadás és a vé­dekezés közben meglevő hi­bákat, illetve az esetleges erényeket. Amikor most köz- zétesszük „házi” statisztikán­kat, kiegészíteni szeretnénk a Miskolci Vörös Meteor—Szé- kesfehéri MÁV mérkőzésről már eddig is tudottakat. Tesz- szük ezt azért, hogy követ­keztetéseinkről a miskolci ké­zilabdacsapat vezetői is tu­domást szerezzenek, és ha ' van lehetőségük, a játékfel­fogáson változtassanak. El­vünk és mottónk a „Több szem többet lát” közmondás igazságán alapul. Kezdjük a támadással! Tudósításunkban megírtuk, hogv az első félidőben 28 lehetőség kí­nálkozott a gólszerzésre, amiből a miskolciak ötöt (!) használtak ki. A második félidőben — el­sősorban azcrt, mert a Székes- fehérvári MÁV lefékezett — 22 alkalom volt a kapu bevételére, amiből 9 sikerült. Á fenti szám­adatokból kitűnik, hogy óriási különbség van a két félidő kö­zött. (A támadások befejezésé­nek hatékonyságát jelző százalé­kos számítástól ezúttal eltekin­tünk.) Viszont figyeljük meg az eladott labdák, az átadási hibák, a rossz átlövések megoszlását egyes játékosokra lebontva. 38 alkalmat regisztráltunk. Kispályás labdarúgás v 24. fordulón jutottak túl íiskolc város 1979. évi kis­ás labdarúgó-bajnoksá- an szereplő csapatok, jmények: PÖC—SZÜV , LKM—TÜKI 3:3, TÜKI . Bányász 1:5. TLSC Elő- PÖC 3:6, TLSC VM—D4D Avas—BŐSZÉN 4:2. ■ggyár—CGJ 1:5, Unió ŐSZ—Távhő 8:0. A Pamutfonó:,‘ari Vállalat A. Miskolci Gyára J felvesz 16 évet betöltött, 8 általános iskolai végzettség­gel rendelkező nőket, fonónöi munkakörbe. A gyárban folyamatos munkarendben dolgoznak, minden 6 munkanap után 2 szabadnap van. Bejáró dolgozóinknak új, korszerű leányszállónk, ban elhelyezést biztosítani tudunk. íme: a kapus, Megulecz P. há­rom indítása nem sikerült. Csolí- kó két dobott gólja mellett két­szer eredménytelenül lőtt kapu­ra, továbbá három labdát el­adott. (Ez utóbbinál az okokat külön nem részletezzük: ellépés, belemenés, rossz átadás stb.) Ve­rebélyi öt gólja mellen egy-egy eladási, átlövési hibával iratkozott fel listánkra. Csótai statisztikája hasonló, azzal a megjegyzéssel, hogy gólja indításból esett. Me­gulecz I. — irányító voltának megfelelően — mindössze egy labdát adott el. Szabó átlövő Sta­tisztikája az egyik legrosszabb: lőtt ugyan két gólt, de további négyszer eredménytelenül kísér­letezett. Labdaeladásaiból a já­tékvezetők háromszor vették el. a labdát a Vörös Meteortól. Ná­la csak Bessenyei volt rosszabb, akinek 9 átlövése és egy hétmé­terese tévesztett célt. A keveset játszó Lukács egy eladott labdá­jával még a „jók” között is le­hetne, nem úgy, mint Németh: átlövés mínusz 5, illetve Kecs­keméti : mínusz kettő. Taglaljuk a védekezést is. Ügy véljük, azzal mindenki egyetért, hogy a férfimezőnyben 17 gólt kapni „bocsánatos bűn”. Ám másképp alakul a kép, ha ezt a 17 gólt „darabonként” megvizs­gáljuk. Két gól esett a beállós helyé­ről. Az elsőt még elfogadtuk: jobb-kettőben az irányító székes- fehérvári játékos egy szép lövő­cselt mutatott be. A sáncból ket­ten kiléptek rá, így mögöttük üresen maradt a beálló. Megkap­ta a labdát, és bedobta. Igen ám, csakhogy ezt egymás után háromszor sütötték el (tiszta szerencse, hogy csak kétszer ta­láltak a hálóba). Ha mindehhez hozzátesszük, hogy ezek az ak­ciók öt percen belül követték egymást, akkor . . ., ugye . . ., szóval hárításuk nem elsősorban technikai és taktikai feladat lett volna . . . Három gólt kapott a Meteor kiíenc-tíz méterről, átlövésből. Ezt jobb lábmunkával, hamarab­bi kilépéssel meg lehetett volna akadályozni. Az igazsághoz tar­tozik, hogy mind a három jól helyezett, erős lövés volt. Betörésből kettővel gyarapodott az ellenfél góljainak száma. Nem sok, de hiba. A betörést (elmé­letileg) a jól záró sánc megaka­dályozhatja, különösen akkor, ha ez a felállt védelem kettes-hár­mas embere között történik. Kétméteresből hármat, indítás utáni ziccerből egyet értékesítet­tek. Ez ellen nincs mit tenni, csak rosszul lehet dobni (mint ahogy három hetest ki is hagy­tak). A legtöbb gól, szám szerint hat — megítélésünk szerint — kapus- hibából esett. Ezek közül az egyik ejtésből. Nem mondjuk, hogy ejtésből nem szabad gólt kapni, mert ez így általában nem igaz, de a kapusnak a majdnem null-fokos szögből dobott labdá­ra felesleges kimozdulnia, mert ekkor szinte csak így érhető el gól. Elegendő, ha a kapus saját testével a kapufánál zárja a szö­get. ötször volt egyazon játékos át­lövésből eredményes a követke­ző módon: bal kettőben kapta a labdát, felugrott, kivárt és letet­te a jobb alsó sarokra. Nem túl erősen, nem túl helyezetten. A kapus minden esetben a rövid sarokra ment. Nem egyszer, nem kétszer, nem..., hanem ötször! A rádobások között négy olyan labda is akadt, amely tíz mé­ternél messzebbről érkezett..* Támadás és védekezés: e kettő határozza meg a csa­patok teljesítményét. Nem túlzás, ha a fenti statisztikai adatokat megnézve azt állít­juk, hogy a mérkőzés a Mis­kolci Vörös Meteornak állt. D. TŐTH BÉLA Mindentéíe „Georgiái maffia” a Fehér Házban így nevezik a nyugati világban, elsősorban az USA-btm azt a csoportot, amely legutóbb Carter mellett felszínre ug­rott. Kényelmesen hátradőlve székén, lábát — amúgy ame- rikaiasan — az asztalra helyezve, látható Hamilton Jordan, Carter új „vezérkari főnöke", egykori választási főkortese a Stern magazin képén, lazán megkötött nyakkendővel ágál Jody Powell, a másik georgiai „haver", a sajtótitkár. — Kiddie- gang-nek, azaz gyermekbandának is nevezik ezt a csoporto­sulást Washingtonban, hiszen az előbbi 34 és az utóbbi is csak 35 éves. Jordan, a georgiai Albany egyik biztosítási ügynökének a fia, most már igyekszik „vezérkari főnökhöz" méltó elegan­ciával öltözni és viselkedni (nem olyan kényelmesen, mint a képen látható), de rossz modoráról legendák keringenek. Sokszor idézik ma is, hogy egyszer az egyik, politikusok ál­tal látogatott bárban, szájába gyűjtött likőrrel köpött le egy fiatal hölgyet, mert nem fogadta el nyílt közeledését. Még több szóbeszédre adott alkalmat az a kijelentése, amikor az egyiptomi követ feleségének dekoltázsába szemérmetlenül be­lenézve „szellemesen" megjegyezte: „mindig meg akartam nézni a piramisokat”. MÁTÉ IVÁN Volt egyszer egy jégrevü... Az Ukrán Jégrevü augusztus 20-ig, ösz- szesen tizenhétszer lép fel a Kisstadion­ban, s így a prog­ramot több mint 200 ezren láthatják „élő­ben”. Az előzetes ér­deklődés is bizonyít­ja, hogy a magyar közönség szereti ezt a műfajt. Miért, hogy mégiscsak ritkán, s „import” útján jut­hat hozzá? Az idősebbek bizo­nyára még emlékez­nek arra, hogy volt egyszer Magyar Jég­revü is. 1957. novem­ber l-én mutatkozott be a budapesti Jég­stadionban, és 1965-ig működött. Tagjai kö­zött volt Nagy Ma­riann, Botond Györ­gyi, Kovács Mariet­ta és Kovács Ildikó, Jurek Eszter. Rákosi Kati, Vida Gábor és Jelfi Gyula, vala­mennyien többszörös magyar bajnokok, sőt európai és olim­piai helyezettek. A 30 tagú társulatot Németh Imre, a Nép­stadion akkori igaz­gatója alakította, művészeti vezetője Széchy Ági, balett­mestere Jeszenszkij Endre, vezető kore­ográiusa peuig Saiiay Eta volt. Több mű­sorukat Horváth Ti­vadar, a Vidám Szín., pad jelenlegi művé­sze rendezte. Az a 30 magyar jég táncos volt a főszereplője az akkoriban készült „Napfény a jégen’* című, egész estét betöltő színes magyar jégrevüfilmnek, me­lyet Bán Frigyes rendezett. Az együt­tes saját sátorral és jégfejiesztő berende­zéssel is rendelke­zett, rendszeresen turnézott szerte az országban, több al­kalommal vendég­szerepeltek átütő si­kerrel a Szovjetunió­ban, az NDK-ban, Lengyelországban, Romániában és Cseh­szlovákiában, Bulgá­riában és Törökor­szágban. Sajnálatos módon 1965-ben szélnek eresztették a társulat tagjait. A hivatalos indoklás szerint: rá­fizetéses volt. Való­jában azonban az akkori sportvezetés rossz szemmel nézte, hogy a legjobb ha­zai amatőr-műkor­csolyázók, jégtánco­sok, — „profikká” váltak. Hogy miiyen kitűnő erőkből áíiolt a 30 tagú együttes, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tagjait nyomban szerződtette a híres Bécsi Jégrevü, vala­mint a legnagyobb olasz jégrevütársulat, de többen eljutottak a leghíresebb nyu­gat-németországi és amerikai jégszínhá­zakba is. A Magyar Jégrevü fennállásának évei­ben fénykorát élte a hazai jégsport is. A fiatalok számára vonzerő volt ez az együttes, sokan pe­dig előadásaik meg­tekintése után kap­tak kedvet a ver­senyszerű korcsolyá­záshoz. Most nincs hazai társulat, s a sportág is épp csak hogy létezik. De ki­ürülnek az utcák, ha a televízió külföldi korcsolyaversenyeket közvetít. Lehet, hogy az Ukrán Jégrevü mostani vendégsze­replése ismét kedve­ző hatással lesz erre a látványos sportág­ra, s talán egyszer ismét lesz Magyar Jégrevü? Könnyebb a kánikula... (Fényes Tamás felvétele) ' Szégyen volt színésznek lenni A színészi hivatás, ami ma sok ezer kislány és kisfiú vágyainak csúcspontja, vala­mikor szégyenletes dolog volt. Például Moliére-t még csak maginak XIV. Lajos királynak személyes közben­járására temették el meg­szentelt földbe — de éjsza­ka! Más színészek azonban nem részesedtek ilyen sze­rencsében. Adrienne Lecov- reur színésznőt a legnagyobb titokban temették el felszen- teletlen földbe, papi segéd­let nélkül. Elnökségi ülés Diósgyőrben Labdarúgás, birkózás, gazdálkodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom