Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-30 / 203. szám

± f Portré, név nélkül 111. Magantlan eldöntöttem., © Cérnadömping... A Pamutnyomóipari Vállalat Újpesti \ Cérnagyárában varró- és kézimunka cérnákat gyártanak j mintegy háromezer variációban. Termékeik hatvan száza- 1 lékát tőkés országokban értékesítik. Az üzemben a terve- f zettaél ezerkétszáz tonnával több varrócérnát állítanak elő és az 1980-ig tervezett tőkés exportot is túlteljesítik (Hadas János felvétele) A miskolci rádióban A három tölgyfa belföld ÖNKÉNTES ÁPOLÓNŐK. Nemzetközi konferencia kez­dődött tegnap Dobogókőn, a Nimród-szállóban az európai országok Vöröskereszt-szer­vezetei képviselőinek rész­vételével. A kétnapos tanács­kozáson 15 ország küldöttei vitatják meg a Vöröskereszt és az önkéntes ápolónőkép­zés kapcsolatát. Az egészség- védelemben egyre nagyobb az önkéntes ápolónők szere­pe, a házi betegápolásban, a szociális gondozásban, a kör­nyezetvédelemben, az anya- és gyermekggondozásban és az egészségügyi felvilágosí­tásban csakúgy, mint az el­sősegélynyújtásban segítsé­gük nélkülözhetetlen. TÖMEGES HALPUSZTULÁS. A Mecsek hegyei között fekvő ku- vácsszénájai horgásztavon tö­meges halpusztulás történt. A hirtelen fellépett oxigénhiány ■ következtében körülbelül 30 má­zsa keszeg, süllő, balin, és — kisebb részben — ponty ment veszendőbe. A horgászok vész­jelzése nyomán a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság azonnal riadót rendelt el és nagy erő­vel hozzáfogott a mentési mun­kálatokhoz. A szomszédos Her­man Ottó-tóból friss vizet en­gedtek az oxigénhiányos tóba, nagy teljesítményű szivattyúk­kal levegőt bocsátottak a vízbe, és megtörtént a szükséges ké­miai beavatkozás. Most szak­emberek vizsgálják a halpusz­tulás okait. A jelek szerint az történt, hogy a tóban rendkívüli mértékben elszaporodott a ko- vásalga, majd hirtelen — rob­banásszerűen — elpusztult, és a lebomlás közben elvonta az oxi­gén túlnyomó részét a vízből. Ehhez járult egy heves időjárási frontbetörést követő légnyomás- csökkenés. HOLLAND FILMHÉT. Os- car-díjas alkotás is szerepel a szeptember 13-a és 19-e között Budapesten első ízben megrendezendő holland film­hét tervezett műsorán. A Tol­di és a Horizont filmszínház­ban hét, egész estét betöltő játékfilmet, valamint tz rö- vidfiimet láthatnak majd a filmbarátok. GÉPKOCSI-N VEREMÉN YBE- TtlTKÖNYVEK SORSOLÁSA. Tegnap megkezdődött a gépko- csi-nyereménybetétkönyvek idei harmadik, kétnapos sorsolása a MÉM Kossuth Lajos téri kul­túrtermében. Az első napi húzá­son a Budapesten április 30-ig váltott és július 31-én még ér­vényben volt ötezer és tízezer forintos betétkönyvekre 379 nye­reményautó jutott. Ma a vidé­ken váltott könyvek tulajdono­sai között 617 személygépkocsit sorsolnak ki. A kétnapos húzás összesített eredményét — a 996 n\ ereményautó betétkönyvének számait tartalmazó jegyzéket — pénteken teszik közzé. ANYAKÖNYVI HÍREK SZÜLETETT: Bakó Andrásnak és Erdei Má­riának Mária; Kótai Gyulának és Dósa Zsanétnak Beáta Zsa­nett; Tóth Istvánnak és Vasas Ilonának Tünde; Varga Károly- nak és Bari Szilviának Károly; Tóth Zoltánnak és Révész Má­riának Tamás; Bencze János­nak és Korbély Piroska Ágnes­nek Andrea; Horváth Istvánnak és Bari Katalinnak Richárd; Lámer Lászlónak és Kalas Ju­liannának Nóra; Megyesi Ist­vánnak és Zelenyák Magdolná­nak István Gábor Batykó Jó­zsefnek és Török Mária Erzsé­betnek Zsuzsa: Palásti Károly Imrének és Iván Évának Éva; Pelles Ferencnek és Varga Eri­kának Orsolya; Nemes Bertalan­nak és Kajtor Juliannának Ma­riann ; Kerékgyártó Lászlónak és Kovács Annának Piroska és Ibo­lya; Steer Elemérnek és Tóth Évának Csaba; Helgert Gyulá­nak és Varga Máriának Tímea; Várkonyi László Istvánnak és Radóczi Erzsébetnek Kornél; Bán Lászlónak és Urbán Má­riának Gréta; Nagy Bálintnak és Tőzsér Mária Cecíliának Pé­ter; Turóczi Barnabásnak és Hornyak Margitnak Gitta nevű gyermeke. Mély fájdalommal tudat­juk mindazokkal, akik is­merték és szerették, hogy PÉNZES MÁRTON ZOLTÁN gépésztechnikus rövid beteség után, 33 éves korában elhunyt.. Temeté­se 1979. szeptember 1-én, 11 órakor. a Szent­pét'éri kapui - ■ uj “ temető1 ra­vatalozójából. . ' Gyászoló szülei A nevelőtiszt jellemzésé­ből: „Az elítélt varrodában dolgo­zott. Munkájával, teljesítményé­vel hiánytalanul meg voltunk elégedve. Letéti pénzét (keres­ményét)’ kb. 15 ezer forintot, családjának hazaküldte.” — Hogyan lehetséges az, hogy ennyire sikerült meg­őriznie frisseségét, életked­vét? — Most megint úgy ér­zem, felemásan fog hatni az, ha elmondom, hogy bennem, akinek csak egyetlen mun­kahelyem volt, a börtönben mégis a munka tartotta a lelket. Kiszámoltam, hogyha jól dolgozom, mennyit ke­reshetek, és nagyon ráhaj­tottam a munkára. Szeret­tem és tudtam is varrni. Ott „bent” megkerestem három­négyezer forintot, ami rette­netesen nagy szó... Húsz­ezer forinttal szabadultam, s amint lehetett, rögtön taka­rékba tettem. Aztán — pe­dig egészségem miatt nem lett volna kötelező — ne­kiindultam munkát keresni. Szerettem volna elmenni varrónőnek, de nem sikerült, így most már lassan egy éve az élelmiszeripari üzemben vagyok takarítónő. Abban a bizonyos élelmi- szeripari üzemben értetlenül fogadták szándékunkat. Ne írjanak róla, mondták, ne kerüljön az újságba újra a neve. Munkájára, viselkedé­sére semmi panasz nincsen. Nekünk nem az a fontos, ki, hogyan élt, mit csinált az­előtt. Nálunk az számít, ki hogyan végzi el a munkáját. Nem érünk rá, de nem is akarunk mással foglalkozni. Végül is sikerült Kovács Antal (a név költött) üzem­vezetőt meggyőznünk, s ta­lálkozni vele. — Semmi rosszat nem tu­dok mondani róla, csak jót. Hozzánk egy másik üzem­részből került át. Ott sokkal jobbak a körülmények, s csak egy műszak van. Ná­lunk viszont 50—60 fokos a meleg, csúszós a padló, ne­héz a munka. Igaz, többet is keresünk. Én az első perc­től kezdve meg voltam elé­gedve a munkájával. Éppen ezért most, amikor lehetőség volt a bérfejlesztésre, a ma­ximumot adtam neki, há­rom forintot. — A múltjáról mit tudott? — Amikor átkerült hoz­zám, hallottam valamit sut­togni, később pedig a párt­fogójával is beszéltem. Be­hívattam az .irodába, s ő őszintén elmondott mindent. Közöltem vele, hogy figye­lemmel fogom kísérni a sor­sát, s ha valami panasza van, nyugodtan forduljon hozzám, segítek, ha módomban áll. Én is a magam keservessé­géből lettem azzá, ami va­gyok. » A megyei bíróság hivatá­sos pártfogója: — Lassan egy éve is lesz, hogy utoljára szabadult. Az a véleményem, biztosan meg­gondolta magát, hiszen azóta rendesen dolgozik. Sőt egy bűnügyben éppen ő volt az, aki feljelentést tett a rend­őrségen. Érthetetlennek és sajnálatosnak tartjuk, hogy az egyik háziipari szövetke­zet nem alkalmazta varrónő­nek, hiszen rendkívül ügye­sen dolgozik. Mi bizalommal vagyunk iránta: engedélyez­tünk számára egy külföldi utazást is. — Nagy forróságban, pá­rában, forró vízzel dolgo­zom. Mégsem érzem rosszul ott magam. A munkatársaim is olyanok, mint én, jókedé- lyűek, tréfálkozóak. Még so­ha egyetlen szót sem hal­lottam a hátam mögött, min­denki szemtől szembe be­szél, s szerintem ez így he­lyes. A múltkor brigádki­rándulást rendeztek, én fél­revonultam, mert arra gon­doltam, nem hívnak. Aztán egyszer csak szólnak: készül­jön, magának is velünk kell jönnie. Jól éreztük magun­kat, sokat énekeltünk, és igazán jólesett, hogy én is ott lehetek velük. — Ügy érezzük a szavai­ból: végleg felhagyott ko­rábbi életével. Így van? — Én már annyiszor és annyi mindenkinek megígér­tem. hogy megjavulok sza­badulásom után. Aztán min­dig rossz útra kerültem. Nem az a fontos, hogy mit ígér meg az ember, hanem az, mit határozott el belül. Én azokat a lopásokat valahogy élveztem, talán már mond­tam, sohasem féltem. Eldön­töttem magamban: ennek a szenvedélynek vége. Semmi­vé foszlik, mint a köd, ha kisüt a nap. Nem vagyok egyedül, van elfoglaltságom munka után is. Az unokák­ra vigyázok, én úgy mon­dom: inspekciózom. Az egyik legalább olyan kis huncut, mint én voltam annak ide­jén. Nagyon szeretem, és mindent megteszek azért, ne­hogy, még véletlenül se le­hessen olyan az élete, mint amilyen az enyém volt * (Eddig tartott volna „név­telen” portrém, ám amikor újra elolvastam, kétségek tá­madtak bennem. Vajon való­ban megváltozik-e riport­alanyom? Egy év hosszú, de rövid idő is lehet. Mi min­denesetre most hittünk „Re­pülős Gizinek”. Csak rajta múlik, hogy ne kelljen csalódnunk benne.) A szerdai, augusztus 29-i délutáni rádióműsorban har­mincöt perccel korábban je­lentkezett a miskolci harang­játék, a Magyar Rádió Mis­kolc körzeti és nemzetiségi adójának szignálja, mégsem miskolci, illetve miskolci adó­ból sugárzott műsort hallhat­tunk: a Kossuth-adó prog­ramjában hangzott el A há- róm tölgyfa című félórás em­lékműsor, a miskolci adó és a kassai szlovák rádióstúdió munkatársainak közös pro­duktuma. Augusztus 29-e a szlovák nemzeti felkelés harminc- ötödik évfordulója. Az ösz- szeállítás az 1944-es beszter­cebányai augusztus 29-ét idézte meg sokszínűén. A miskolci és a kassai rádió­sok — Dobog Béla, Franti- sek Gomulcsak, Nagy Ist­ván és Selmeczy Romola, valamint a műsort szerkesz­tő Paulovits Ágoston — a riporteri színességnek, a tör­ténészi hitelességnek és a dokumentumok cáfolhatat- lanságának jó ötvözetét ta­lálták meg. Megszólaltatták az egykori partizánokat, a híres Peiőfi-brigád egykori harcosait, egyéb személyes élményekkel gazdag tanú­kat és részvevőket, az egy­kori besztercebányai rádió­nál közreműködőket és több­ségben magyar, ritkábban szlovák nyelven — alámon­dott magyar szövegfordítás­sal — megannyi mozaik­szemcséből rakódott össze * igen érzékletesen az a har­mincöt év előtti hősi au­gusztus. Több egykori parti­zán arról is szólt, miként lett ellenállóvá, hogyan ve­zetett útja a fegyveres par­tizánharchoz. Az emlékezé­sek sorát egy hősi halált halt lőcsei partizán — nyu­godt életben fogtechnikus — utolsó, mintegy végakarat­szerű levele zárta, melyet özvegye ismertetett meg a rádiósokkal. A sok-sok sze­mélyes élménnyel gazdag emlékezések, a megélt ese­mények emlékétől fűtött vallomások e hősi esemény fontos dokumentumai, s bi­zonyára több kisebb-nagyobb adalékkal gazdagítják a szlo­vák felkelésre vonatkozó ed­digi ismereteinket, A műsor utolsó néhány perce, a mai besztercebá­nyaiak emlékezései talán már kicsit közhelyesebbek- nek tűntek az előzőek után, de a hangsúly nem is eze­ken a riporttöredékeken volt, hanem az előzőkön, a kortársi emlékezéseken. Azo­kat pedig kitűnően készí- ! tették el a műsor alkotói. A miskolci stúdió eddigi történetében — tudomásunk szerint — az első ilyen nagy­szabású és nemzetközi jelle­gű összeállítást hallhattuk. A f stúdió mind új, nemzetiségi j feladatainak, mind interna­cionalista teendőinek dicsé­retesen megfelelt. (benedek) (Végre) UDVARDY JÓZSEF Mai kommentárunk: Tiszta, rendes oyár Életünk jelentős részét az üzemben, a gyárban, a hivatalban töltjük. Nem mindegy tehát, milyen állapotban vár bennünket. A DIGÉP-ben felismerték, hegy a tiszta, rendes gyárban jobban érzi magát a munkás, a mérnök, a vezető, s például a külföldi üzletkötő, átvevő is kedvezőbb véleményt formál a neki dolgozó, szállító cégről. Felismerték, s tettek a rendért, tisztaságért. Ma­gam is szemtanúja voltam, amikor a tavaszi kommunista műsza­kon a hivatalbeli, igazgatósági nődolgozók szocialista brigádja talajt egyengetett, virágot ültetett a gyárudvaron. A virágok pom­páznak, illatoznak, üdévé varázsolják a környéket... Nem könnyű tisztaságot, rendet teremteni, s még nehezebb megőrizni. Mert akadnak még ma is — talán nem is kevesen — olyanok, akik a tiszta gyárudvaron is eldobják a papírt, bele­gázolnak a virágágyásba, nem törődnek azzal, amivel mások fá­radoztak, fáradoznak. Szerencsére - éppen a DIGÉP-ben tapasz­taltam a minap — olyan dolgozók is vannak, akik rászólnak, rá mernek szólni a szemeteiére. Közeleg az őszi nagytakarítások ideje. Milyen jó lenne, ha minden vállalatnál úgy készülnének erre, mint a gépgyáriak, akik­nek tulajdonképpen sok tennivalójuk nincs is már - legalábbis a főútvonalakon -, legfeljebb a megteremtett tisztaság, rend megőrzése. A tiszta udvar, tiszta lakás rendes embereket feltéte­lez a magyar gondolkodásban, és igaz ez a gyárak, vállalatok esetében is. Az a kollektíva, amely képes összefogni a szép külső megteremtéséért, nagyobb tettekre is képes. Ny. I. 1>ELI HÍRLAP. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Miskolc városi Bizottságának potitHsa1 napilapja. — Főszerkesztő: CSALa LÁSZLÓ. Szerkesztőség: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út IS., 3521 »ostaeim: Miskolc 3301. Pf.: 39. Telefonközpont. 36-132, 16-072. 35-330. Titkárság 18-223; belpolitikai rovat: 18-224; várospolitika; 18-225: kultúrpolitika: 18-226; sportrovat: 18-222; levelezés: 18-231 — Kiadja: a Borsod megyei Lapkiadó Vállalat. Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15., 3521. Postacím: Miskolc 8501. Pf.: 179. — Felelős kiadó: VERES MIHÁLY Telefon: 86-131. — Hirdetésfelvétel: Miskolc. Széchenyi út 15—17., 3525. Telefon; 16-213. — Terjeszti a Magyar Posta. Kapható: a hírlapáru­soknál Előfizethető: a hlrlapkézbesitő postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hőnapra 30 forint, negyedévre 90 forint egy évre 360 forint. — Index: 23 951. — Készült: a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalatnál. Felelős vezető: KILIAN BELA. — ISSN #188-0209 MOSZKVA. Alekszej Ko­szigin szovjet kormányfő a szovjet—amerikai kapcsola­tokról, a SALT—II. szerző­dés kérdéseiről folytatott tegnap délután eszmecserét az amerikai szenátorok cso­portjával, amely a Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége elnö- tartózkodik a Szovjetunió­ban. Koszigin rámutatott ar­ra, hogy Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió Legfel­sőbb tanácsa Elnöksége elnö­kének és Jimmy Cartcrnek, az Egyesült Államok elnöké­nek bécsi találkozója rend­kívüli jelentőségű eredmé­nyeket hozott. A szovjet kor­mányfő aláhúzta; a találko­zón született megállapodá­sok következetes végrehajtá­sa egyaránt szolgálja a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok érdekeit, valamint a nemzetközi biztonság megszi­lárdítását. SZÓFIA. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács el­nöke tegnap Várnában fo­gadta Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkárát. A baráti, lég­körben lezajlott találkozón jelen volt Georgi Petkov, a Bolgár Hazafias Front Or­szágos Tanácsánk titkára. NEW YORK. 1 Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnap Libanon kérésére ülést tar­tott. Ghasszan Tueni, Liba­non állandó ENSZ-képvise- lő.je Kurt W'aldheim ENSZ- főtitkárhoz intézett, a BT összehívását kérő memoran­dumában közölte; az Izrael meg-meg újuló fegyveres provokációi nyomán kiélező­dött libanoni helyzet haté­kony intézkedéseket sürget. NEVADA. Közös angol— amerikai atomrobbantási kí­sérletet hajtottak végre teg­nap a nevadai kísérleti tele­pen — jelentette be az ame­rikai hadügyminisztérium. A jelentés szerint egy 20 és 50 kilotonna közti erősségű szer­kezetet robbantottak fel ez alkalommal angol kérésre, az 1958-as angol—amerikai katonai együttműködési szer­ződés keretében. TEL-AVIV. Az izraeli rá­dió jelentése szerint Izrael hármas találkozót javasolt szeptember 17—18-ra Wa­shingtonban az Egyesült Ál­lamok, Egyiptom és Izrael között. A javaslatot Izrael washingtoni nagykövete még hétfőn acUa át Cyrus Vance amerikai külügyminiszternek. Feltételezések szerint egy újabb Carter—Szadat—Begin összejövetel szerepel a javas­latban. BUKAREST. A Scintéia tegnapi száma elnöki ren­deletét közölt, amely sze­mélycseréket jelent be. Fel­mentették tisztségéből Suzana Gadea oktatás- és nevelés­ügyi minisztert. Utódjává Aneta Spornicot nevezték ki, ő eddig munkaügyi minisz­terhelyettesként tevékenyke­dett. Suzana Gadea a szo­cialista művelődési és neve­lési tanács elnöke lett, mi­után ebből a tisztségéből föl­mentették Miu Dobrascut. Az Országos Vízügyi Tanács élén is változás történt: más megbízatása miatt felmen­tették az Országos Vízügyi Tanács elnöki tisztségéből Florin Jorgulescut és a ta­nács új elnökévé Ion Iliescut nevezték ki. Az elnöki ren­delet értelmében a külügy­minisztérium új államtitkára Aurel Duma lett. Cornel Onescut felmentették az Ál­lami Tervbizottság első el­nökhelyettesi tisztségéből és kinevezték a néptanácsok kérdéseivel foglalkozó tanács első elnökhelyettesévé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom