Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)
1979-08-27 / 200. szám
T*ktfk ázó him diplomázni Lesz-e orvos vidékre? „A napi gyógyítási g.va # Nem adok belőle... Dunyák György (Miskolc, Iván u. 45. III. em. 3.) olvasónk jelvétele a KISZ Miskolc városi Bizottsága és a Déli Hírlap gyermekévi pályázatára érkezett. korlatban lépten-nyomon meggyőződik róla az ember, mennyire hiányzik vidékről az örvös. Sokszor olyan bajjal hoznak a klinikára gyereket, amit otthon is meggyógyíthattak volna. Ha lett volna hozzá szakorvos.’’ A kijelentés a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. számú gyermek- klinikájának ifjú tanársegédjétől ered. Nyomban hozzáteszi: nem is akad olyan medikus, aki kétségbe vonná ezt. Sőt, mondja is, hogy kell vidékre is az orvos, de — nyomban hozzáteszi — miért éppen én? Az idei pályázatok első tapasztalatai ugyanfcsak erről a íelíogásról árulkodnak, íme, néhány példa: Bacs megye meghirdetett 45 állására 1. a borsodi 65-re 5, a zalai 32-re 3, a vasi 27-re összesen 2 jelentkező volt. A többség budapesti állást, lehetőleg úgynevezett nagy ■szakmában — belgyógyászaton, gyermekgyógyászaton, sebészeten, - szülészeten — igyekezett elnyerni. Egy-egy állást — például az épülő dél-pesti kórházban — olykor hetvenen is. Hasonló létszámú jelentkezőre akad példa vidéken Is. De egészen más, indítékkal. Előfordult például, hogy 40—50-en pályáztak meg egyetlen állást. Félreértés ne essék: az elutasítás biztos tudatában. A felmentés reményében. Közelebbről: a Bács megyei Har- tán hirdetett állásra 32 fogorvos jelentkezett. Odamenni azonban csak egyetlenegy akart. A többi tehát a kinevezés veszélye nélkül pályázhatott. Hogy mi ebjien a..pláne”? Három visszautasított pulyá_ zatial a tarsolyában elérheti a Hiss diplomás, amit akart: felrAentést a pályázat alól. És akinek van megfelelő anyagi kitartása, képes kivárni az időt, amikor elnyerheti a kiszemelt állást. Ennek az ügyeskedésnek két tényező kedvez. Az egyik — ez érthető — a jelölt szociális helyzete. Érthető, ha a fővárosban végzett családos medikus viszolyog feladni lakását, és két gyerekkel, esetleg nem orvos házastársával nyakába venni az országot. Nem beszélve arról, hogy a vidéki állások közül csak a körzeti és a fogorvosi beosztás garantál lakást. Ez a szempont, a családos helyzet az idén megfelelő — a tanulmányi eredménnyel azonos — értékű lett a rangsorolásban. A másik tényező — az egyetemi rangsorolás semmibevétele. Mert erre is akad példa, olyasmi, hogy az egyetem által javasolt első három helyett a 15. vagy a 20. helyre soroltat alkalmazzák. Az igazsághoz tartozik, hogy az idén a rendelet szerint a munkahely köteles elfogadhatóan indokolni, ha nem az első három közül választ. Az utóbbi körülmény — amennyiben * következetesen érvényesül is — valamelyest helyreállíthatja a pályázati rendszer megtépázott tekintélyét. Mert a gyakori kivételek, a protekciógyanús eltérések a szabályoktól köny- nyen elaltatják a kötelességtudatot azokban is. akik értve, érezve a társadalmi szükségletet, vidéken is szívesen gyógyítanának. Jöhet a vendég Hazánkban változatlanul tart az idegenforgalmi főszezon: jelenleg is. körülbelül 130 ezer. külföldi tölti szabadságát az ország üdülőkörzeteiben, amelyeknek szállodáiban, fizetővendégszállásain, kempingjeiben továbbra is, többnyire telt ház van. A jelentések arra utalnak, hogy az üdülőcentrumokban augusztus utolsó he- tfe is”mozgalmas lesz; jó ellátás, változatos programok várják a vendégeket. Szűcsverseny A VIII. miskolci ipari kiállításon és vásáron szakmai I. díjban részesült a Miskolci Szűcsipari Szövetkezet azért a, különlegesen szép nutria- bundáért, amelyet Pap p László, a szövetkezet exportrészlegének vezetője és Papp Lászlóné készített. — Nagyon örülünk a mintegy 62 000 forint értékű bunda sikerének, és ez az öröm újabb sikerek elérésére ösztönzi dolgozóinkat — ha Holtuk Fekete Szilárdtól, a szövetkezet elnökétől. — Szeptember végén ugyanis Szegeden lesz az országos szabászverseny, amelyet immár hagyományosan kétévente rendeznek meg, s most eere ké- szüiünik. A írótokéi szécsöket heten képviselik ezen a versenyen. Aránylag ifjú emberek (a legidősebb 37 éves, a többiek 20—25 édesek), de már eddig is kitűnő szakembereknek bizonyultak, L. M. fonákja Hej, Rozmaring, Rozmaring! Miniszterkataszter Képtelen dolognak tűnhet silier-, vágy éppen slágerlistát fölállítani egy olyan mezőnyben, ahol a miniszterek versengenek. Szokatlan is. illetlen is. tekintélysértonek is tűnhet. Ám. vállalva a kockázatul, kijelentem, hogy ezen a képleien és képzeletbeli slágerlistán most a munkaügyi miniszter ve- ■zet. A legtöbbet ő szerepel a nyilvánosság előtt, az ő mondataira nagyon odafigyelnek ... Kétségkívül közrejátszik ebben személyes varázsa is: ami’lefordítva annyit .jelent, hogy szókimondó, talpraesett, s országos dolgainkban is ember szól az emberhez. Újkori- történelmünk kezdetén á kohókat felügyelő miniszter volt az első az egyenlők között. Később, már jóval túl az ..Arccal a vasút felé!"-időszak korszakán, a közlekedési miniszter vezette a listát. Bondor József építési-országlási ciklusában vitathatatlan, hpgy kié volt a pálma, olyannyira, hogy még a kabaréban is gyakran kifigurázták, megbecsülték. A hazai íarmerkorszak és a ruházati rekonstrukció hajnalán a könnyűipari miniszter szerepelt legtöbbet a nyilvánosság előtt, majd a pénzügyminiszter következett. Jelenleg — véleményem szerint — a munkaügyi tárca került az érdeklődés középpontjába. Nemcsak azért, mert Trethon Ferenc szimpatikus egyéniség. A gazdasági-társadalmi szituáció olyan, hogy alkalmi fellángolások után ez a tárca, ennek képviselője a listavezető, amely, illetve aki az ember—gép; munkavállaló és munkáltató; egyéni érdek és társadalmi érdek halálának legkritikusabb pontján áll. Kezdetben a vándormadarak szapulásának kapcsán került előtérbe, aztán a kötelező munkaerő-közvetítés ürügyén. Később a krónikus munkaerőhiány miatt, de emlegették azért is. mert pazaroljuk a szorgos kezeket. (Emlékezhetünk a dörgedelmekre-: Magyarországon egymillió anyagmozgató van, s — mint egy jelszó vált ismertté, hogy — a gyárkapukon belül a munkaerő-kihasználás 20—25 százalékkal marad alatta a kívánatosnak.) Manapság rájöttek, rájöttünk ara, hogy gondjaink zöme a termelésből ered (ettől csak időnként tántorítottak el bennünket demagóg frázisokra és a világpiaci helyzetre hivatkozó magyarázatok), s problémáink megoldása, boldogulásunk forrása is a termelésben keresendő. A termelés a kulcskérdés. Az a termelés, ahol nem a traktort énekeljük meg. hanem a traktorost. Az a gyáravatás, ahol nem az új gépet ünnepeljük, hanem az új gépen többet és jobbat produkáló munkást. Emberközpontú társadalmunkban az értékteremtő* humanizálására törekszünk; bíráljuk a futószalagot, a lélekölő munkát, a csak kézzel, ésszel, de szívvel nem végzett emberi tevékenységet. Az ilyen elemzések és törekvések tanulságára épít a szocialista munkaverseny, a Dolgozz hibát lartul!-munkarendszer. a Munkád mellé add a neved-ak- ció. A termelés és a termelési statisztika mögött ott áll atz ember-. Ezt tudtuk eddig is. De most egyre-inkább bebizonyosodik, hogy legnagyobb tartalékaink az emberek ambíciója, nak, munkakedvéne. alkotó-teremtő szándékának okos fel- használásában vannak. Magyarország- kis ország, kevés nyers, anyaggal, máig ható történelmi-gazdasági örökséggel, de — amint azt. a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert mondotta — szellemi nagyhatalom. Ezzel az aranynál értékesebb kinccsel keH jobban sáfárkodnunk. S ezért is terelődött a figyelem és a közérdeklődés az eddiginél is jobban az alkotó, teremtő, gondolkodó emberre. Ezért is van ázsiója a munkaügyi tárcának, ezért is lehet a korábbinál nagyobb súlya a munkaügyi miniszter véleményének. Megállapításunkat ne árnyékolja be az a tény, hogy némelyik gyárban kötelező (de józan megfontoláson alapuló, ésszerű) átcsoportosítást hajt», na-k végre. Nem kormolhat azok zúgolódása sem, akik a kényelmes, ötlettelen, gazdaságtalan munkát kénytelenek elhagyni egy más, újfajta minőséggel mért tevékenységért-. Mert ugyan bosszankodhatunk, ha az Árhivatal elnöke kér szót a nagy nyilvánosság előtt... De nekünk most a mtm- kaügyi miniszterre kell figyelni. BRACKÖ ISTVAW Az elmaradt sztori Hz avasi kilátó jövője Miskolcon már előfordult, hogy elfelejtették kiszállítani a halottat a temetőbe a gyászszertartás napján. Országos visszhangot, pontosabban: visszatetszést váltott ki annak idején ez a sajnálatos mulasztás. (Hoífi Géza is foglalkozott vele.) Nem szívesen emlékezünk rá — jóllehet egyetlen adminisztrátor „feledékenységéről” volt szó —, s ha most mégis felelevenítem a régi történetet, jó okom van rá. A minap elpanaszoíta egyik olvasónk, hogyan járt a Rozmaring nevű virágbolttal. Meghalt idős édesanyja és a többi testvér, valamint a rokonság nevében ő rendelte meg az említett üzletben a koszorúkat, s a gyászcsokrot. A szertartás 10 órakor kezdődött a Mindszenti temetőben, azért már kilenc órára kérte a virágokat. A koszorúk azonban csak akkor érkeztek meg, amikor az édesanyját már elhantolták. Akkor is csak azért — mondja a panaszos —, mert az egyik hozzátartozó telefonált, majd kocsiba ült és utánajárt a dolgoknak. Kiderült, hogy a kollekciót nem a Mindszentibe. hanem a városi temetőbe szállították ki. Ez azért is érthetetlen — tette hozzá a joggal felháborodott olvasó —, mert a megrendelőlapra pontosan rávezették a gyász- szertartás helyét is. Arról tehát szó sem lehetett, hogy felzaklatott lelkiállapotában rossz címet diktált be, vagy félreértették a bolt dolgozói. A panasz nyomán elmentem a virágboltba és meghallgattam a másik felet, a Rozmaring' vezetőhelyettesét rs. Ö volt szolgálatban, amikor a kínos eset történt, Könnybelábadt szeme ‘ is bizonyította, őszintén sajnálja a dolgot. De nem érzik vétkesnek magukat. A koszorúkat és a csokrot ugyanis idejében elkészítették és útnak is indították azzal a nyugdíjas bácsival, aki rendszeresen lebonyolítja az ilyen szállításokat. Külső munkatársuk végezte hát felületesen a dolgát. Pedig szép pénzt kap egy-egy fuvarért, mint a bolt egyik dolgozója megjegyezte, van olyan hónap, amikor többet keres, mint ők. Ráadásul előre kéri a járandóságot, a szóban forgó esetben az összesen 2570' forint értékű kollekcióért 180 forint ütötte a markát. Felelősségre vonásáról aligha lehet szó, legfeljebb annyit tehet a virágbolt vezetősége, hogy a továbbiakban nem tart igényt a munkájára. Megkérdeztem, hogy miért nem az üzlet alkalmazottai végzik a szállítást, hiszen az a pénz, amit most az alkalmi munkásnak kifizetnek, jól jönne nekik is. ugyanakkor — hasonló esetben — legalább felelősségre lehetne vonni valakit. A válasz: erre nincs mód, mert munkaidőben nem hagyhatják el a boltot, nem tehetnek szert mellékjövedelemre. Ami megtörtént, azon már nem lehet segíteni. Legfeljebb bocsánatot kérhetnek a kárvallottaktól a Rozmaring eladói. (Miután közöltem velük. hogy hol találhatják meg az illetőt, ezt meg is ígérték.) Kérdés: hogyan lehet elejét venni a hasonló eseteknek? Alkalmi munkásokban marfapság nincs nagy választék. Egy időben gyakran találkoztam — a Mindszenti temető közelében lakom — egy koszorúkat cipelő idős párral. Falnak, villanyoszlopnak ütődve támolyogtak végig a Munkácsy utcán. A benyakalt féldecik egyszer vidám énekszóra, máskor harsány káromkodásra késztették őket. Nem állítom, hogy a Rozmaring megbízottjai voltak, még kevésbé azt, hogy a rezesorrú párocska férfitagja azonos azzal a nyugdíjassal, aki most eltévesztette a „házszámot”. Mindössze azt akarom ezzel mondani, hogy nehéz lesz megfelelő embert találni a virágbolt vezetőjének a ko- szorúszállílásra. Nem egészen világos előttem az sem, miért nem derült ki a városi temetőbe érkezése után azonnal, hogy a koszorúk, illetve a csokor rendeltetési helye máshol van. Senkinek sem kell átvenni, aláírással, pecséttel elismerni a szállítólevélen a nemegyszer ezreket érő küldeményt? A temetkezés sokba kerül és nagy terheket rak a zaklatott idegállapótban lévő hozzátartozók vállára az adminisztratív eljárás is. Fokozott felelősség terheli tehát mindazokat a vállalatokat, intézményeket, melyek így. vagy úgy. közreműködnek a gyászszertartások lebonyolításában. Semmit sein szabad a véletlenre bízni — a Rozmaring gazdáinak sem! (békés) V/ »vast kilátó városunk szimbóluma. Ki tudná megszámolni, hogy plaketteken és emléktárgyakon hányszor jelenítették már meg. Ki tudja, hány ezer, tízezer Miskolcra látogató vendég vitte már magával emlék gyanánt. A sziluett képe megmarad, de a kilátó — közelről, illetve az ottani vendéglátóhely színvonaláról marad-e az idegenben szép emlék': Jő néhány héttel ezelőtt Tisztasági őrjáraton című írásunkban foglalkoztunk városunk eme nevezetes helyével. Később azt is megígértük, hogy- az illetékes vállalatok vezetőit keressük meg, hogy választ adjanak arra, mi módon szeretnének változtatni idegenforgalmi helyeink környezeti higiéniáján, az avasi kilátó gazdája a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat. Ez alkalommal Nyíri István igazgatót kerestük fel. AZ A HÍR JÁRJA... Szerte a városban az a hír járja, hogy az Avasi kilátó szerkezetét már kikezdte az idő, s egyes részei veszélyesek. Ezzel a hírrel szemben megnyugtató választ kaptunk. A Miskolci Ingatlan- kezelő Vállalathoz is eljutott ennek a híre, csak azt nem sikerült név szerint kideríteni, hogy kik voltak azok a ..szakemberek”, akik a veszélyt jelezték. A vállalat vezetői is szerettek volna tiszta képet kapni és több módon próbálkoztak a felülvizsgálattal. A hibaelhárítás: üzem két dolgozója válalta a nagy attrakciót, azaz, hogy megmássza a torony csúcsát (Óvatossági okokból erről a múlt évi nagy manőverről nem szereztünk tudomást.) Csak szűkebb szakember- gárda drukkolt a két hibaelhárítónak, akik a torony csúcsán lengtek. Megállapították, hogy a hír nem fedi a valóságot, a torony csúcsa olyan masszívan áll, hogy azt egy erősebb vihar sem képes ledönteni. S ha már fent voltak, felszerelték a csúcsra az akadályfényt is, am! eddig nem égett, s azóta is jelzi a pilótáknak a magasságot. Az viszont nem képezi vita tárgyát, hogy a kilátóra ráférne egy alapos felújítás. Ennek tervei az előkészítés stádiumában vannak. A torony eredeti tervezője elkerült a Középület Tervező Vállalattól, de eredetileg öt szerették volna megkérni a íelújtás terveinek elkészítésére. A város főépítészének közreműködésével viszont sikerült elérni, hogy a Középület Tervező Vállalat elvallatta a torony felújítás, programjának elkészítését, s az eredeti tervezőt konzulensként fogják felkérni. Mivel tervezési szerződés még nincs, így 1980-ban nem kerülhet sor a rekonstrukcióra. A másik fogas kérdés lesz a munkához kivitelezőt találni. A presszó felújítása az üzemeltető. azaz a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat feladata lesz. Természetesen praktikus lenne lebonyolítani a vendéglátóhely modernizálását !s az újjáépítéssel egyidőben. így kellene bekapcsolódnia a tervkészítésbe a vendéglátósoknak is. AMÍG MEGFIATALODIK Ezek szerint még néhány évet várnunk kell arra, hogy Miskolc szimbóluma megfiatalodjék. De a környezet tisztaságára addig is adni kell. Mivel a kilátó első emeleti terasza közterületnek számít — mindenki látogathatja —, így a köztisztasági vállalatnak kellene gondoskodnia a tisztán tartásáról is. Jó néhány szemétgyűjtő elhelyezésére volna szükség, hogy a kilátó reflektorainak fémkosarát ne ljukának használják a vendégek. O. £. 4
