Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-16 / 165. szám
Nem vagyok „1NC0NNU’ ! a miskolciaké a szó Avasi falanszter — avagy a szocialista együttélés írott és íratlan szabályai Ha bekapcsoljuk a rádiót, televíziót, kézbe veszünk egy újságot, folyóiratot, biztosan találunk benne a környezetvédelemmel, zajártalommal foglalkozó cikket, előadást. Ezzel szemben a gyakorlatban azt tapasztaljuk, mintha ezek a fogalmak teljesen elvont, minden realitást nélkülöző eszme- futtatások lennének, olyan petárdák, amelyek felröppennek, szétpukkannak, szétszórják csillagcsóváikat, azután nyomtalanul eltűnnek a semmiben! Közismert tény', hogy korunk urbanizációs folyamatában szükségszerű és egyetlen ellensúlyozó tényező a zöldterületek létesítése. Csak ezek képesek feloldani a beton épülettömb-halmazok sivár egyhangúságát, ezek azok a katalizátorok, melyek a milliárdos költséggel létrehozott lakótelepek kaszárnyajellegét képesek megváltoztatni. Az avasi lakótelepen épülő házgyári lakások — különösen annak II. ütemében (a kivitelezés minőségének egyre csökkenő hiányosságaitól eltekintve) — valóban szépek, kény elmesek, korszerűek. Mindezek ellenére ezek a lakások „csak lakások”, de nem otthonok! Márpedig az embernek otthonra van szüksége! Olyan otthonokra, amelyekben a minden igényt kielégítő komforteilátottság mellett a békés nyugalmat, a mindennap végzett munka fáradtságának kipihenéséhez, a fizikai és szellemi regenerálódáshoz szükséges körülményeket is megtalálják! Sajnos, ezek a feltételek hiányoznak, és ez két tényezőre vezethető vissza: — A műszaki tervezés fogyatékosságaira (erről már nagyon sokan, sokfelé szóltak, ezért ezt a tényezőt most ne részletezzük; — a szocialista együttélés legalapvetőbb normáinak be nem tartására. A szocialista együttélésnek vannak írott és íratlan szabályai. Az írott szabályokat az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet, 51. és 52. §-a tartalmazza, az íratlan szabályokat az egyes emberek emberi méltósága és jóérzése kellene hogy diktálja. Sem ez, sem amaz nem működik hatékonyan! Az előbbinek nincs aki érvényt szerezzen, nincs aki ellenőrizze betartását, az utóbbi pedig némelyekből teljesen hiányzik! így azután vannak, akik műhelyt rendeztek be, és reggeltől estig, hétköznap és ünnepnap rendületlenül ko- pácsolnak. Mások ügy vélik, hogy a lakás berendezési tárgyainak karbantartása nem a bérlő, hanem a bérbeadó feladata, és legkevésbé sem zavarja őket, hogy a WC, vagy a kifolyócsap úgy berreg, mintha nyergesvontatók közlekednének, s éjnek idején felverik az egész házat. Nagyobb figyelmet kíván Hygieia! Köztudott, hogy a KÖJÁL rendkívül szigorú előírások betartását követeli meg az élelmiszercikkek előállítóitól, igy többek között a cukrászoktól is. Ennek ellenére, azt tapasztalom — s nyilván nem vagyok egyedül ezzel a tapasztalattal —. hogy a sütemények alsó héja gyakorta ehetetlen, fekete foltokkal tarkított, rossz ízű. Szerintem vagy rozsdásak a tepsik, vagy nem eléggé tiszták. Következmény: a legszebb sütemények alsó héját is le kell vágni. Ebbe a témakörbe vág az is, hogy sok helyen találkozhatunk főző asszonyokkal — étkezdékben, hidegbüfékben stb. —. akiknek a haja nincs kendővel lekötve. Még a tévé műsorában — Főzőcske, de okosan — sem fordítanak erre gondot. Pedig igencsak ízléstelen a látvány, amikor lengö- lobogó hajjal áll a gyúrótábla vagy a tűzhely mellé valaki. Alapvető hiányosságok ezek. Hygieia nagyobb figyelmet érdemel! Berényi Ferenené Miskolc, Katowice u. 36. sz. A Móricz Zsigmond ünnepi sorozatok ellenére sem pályázom levelemmel írói babérokra, hiszen irodalmi tevékenységem csupán a rokoni kapcsolatok ápolásáig terjed. Igaz, a családi levelezésben sem tündöklőm, mert inkább kapni szeretek levelet, mint írni. Viszont úgy tűnik: a posta hozzá akar segíteni rokoni kapcsolataim felszámolásához, ne legyen levelezési gondom sem. Már a múlt évben elkezdődött ez az „akció”, amikoris a Szegeden lakó testvérbátyám két szabályosan címzett levelét kapta vissza azzal, hogy ismeretlen helyre költöztem. Majd a 2700 forintról szóló postautalványom találta meg a szomszédom, mivel az ö portájára, a csupasz földre dobták le. Egész nap ázott a földön, s csak másnap reggel — munkába menet — vették véletlenül észre ... Az én házamon — de a szomszédén is — ragyogó tábla jelzi a házszámot. A kapunk — ebadta kis unokám jóvoltából — tárva- nyitva áll legtöbbször. Bár lehet, hogy az érettségizett pénzespostás olyannyira „új” volt a környéken, hogy még nem tudta, milyen is a postaláda, azt sem, hogy a húszas szám nem huszonkettő, valamint azt sem, hogy a pénzesutalvány értesítő részét nem szabad az istenre bízni, mert ö nem alkalmazottja a postának. A mellékelt levelet (fotónk dokumentáljá. A szerk.) július 2-án kaptam vissza egy másik levélben, amellyel érdekes módon megtaláltak. Ezúton is kikérem magamnak: nem vagyok INCONNU, azaz ismeretlen. Huszonnyolc eve lakom egy helyben. Az öreg postásunk — aki 33 évig járta ezt a környéket — még spiccesen is ránk talált, bár nem volt érettségije. Most meg szinte sorozatban válók ismeretlenné a posta számára. Sok millióan zokszó nélkül megtanultunk „hollóul”, „To- shibául”, van szép iránytűs jelmondatunk is. („A levél iránytűje az irányítószám’.') Már csak olyan kézbesítő kell, aki tudja, hogy a húsz az nem huszonkettő, s ha már eljut odáig, megkérdezi, ki lakik ott. Molnár Sándor rokkantnyugdíjas, Miskolc, Kinizsi u. 22. \ annak, akik tökéletesen el tudják magukat vonatkoztatni a közösségtől, helyesebben attól a ténytől, hogy rajtuk kívül még néhány (30—200) család él ugyanabban a/, épületben. Ezek a nap bármely órájában, az ablakon át vagy a loggiáról dobják le a szemetet, üres üveget, sőt nyomda- festéket nem tűrő hulladékokat is. Bőségesen öntözik virá„Rázós” kérdés Délutánonként rendszeresen elsétálok az avasi lakótelep mellett, a tapolcai elágazás útvonalán, ameddig a Tapolcára vezető úttest közelében haladó járda a gyalogolást lehetővé teszi. Ezen az útvogaikat, mit sem törődve azzal, hogy az alattuk levő loggián frissen mosott babakelengye szárad, tiszta ágyneműt szellőztetnek, vagy kiültek egy kis friss levegőt szívni. Hát igen, a fegyelemmel, a sz.ocialista együttéléssel még egy kis baj van! Végre ezen a téren is tennünk kellene valamit. Hiszen államunk aligha azért fektet miliiárdokat egy- egy lakótelep, városrész minden kényelemmel felszerelt lakásainak építésébe, hogy azok, akiknek végre megadatott az ígéretes lehetőség egy otthon megteremtésére, akár alacsonyabb színvonal elfogadása árán is, kézzel-lábbal meneküljenek azok miatt, akik nem értékelik azt, amihez hozzájutottak. És ezeket a problémákat csak intézményesen lehet — és kell! — felszámolni, mert a közvetlen figyelmeztetés haragot, bosszút, pereskedési szül, s még áldatlanabb állapotokat teremt. A műszaki tervezésnek pedig célszerű lenne felülvizsgálnia telepítési koncepcióját, s minél gyorsabban pótolni, kiigazítani azokat a hiányosságokat, amelyeknek megszüntetése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy emberek, családok ezrei ne csak szép és korszerű lakásokhoz, hanem esztétikus, otthonteremtő környezethez is hozzájuthassanak. Váradi Pál, Miskolc ELADHATJÁK-E AZ ABSNICLIT? V. E. miskolci olvasónk bosszankodik amiatt, mert a disznósajtot — két üzletben is — csak cikkbe vágták, holott ő szeletelve kérte volna. Véleménye szerint rendelet írja elő, hogy a töltelékáru végeit — az úgynevezett absniclit — nem szabad eladni, kimérni. Kérdé- se: vonatkozik-e ez a disznósajtra is? A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztály vezetője, Kiss János válasza: a rendelkezés csak a szalámikra és felvágottfélékre vonatkozik, a disznósajtra nem. Egyébként — mint mondotta — ezt eddig még nem is kifogásolta senki. Kicserélték! MEDDIG VAN NYITVA A VASGYÁRI VASÁRCSARNOK? VÁLLALAT FIÓKÜZLETE KÖZPONT* BUDAPEST V. KEN MÜNttK! R U. 26# Egy éven belül kétszer tették szóvá rovatunkban olvasóink, hogy a Halszaküzlet Bajcsy-Zsilinszky úti bejáratánál rossz helyesírással tüntették fel a fióküzlet központjának címét a táblán. A legutóbbi „reklamációt” követő napokban örömmel vettük az üzletvezető tájékoztatását; központink végre kicserélte a táblát. íme! ..A délelőttös műszak végén gyakorta bosszankodunk amiatt, hogy hiába megyünk a vasgyári piac Vásárcsarnokába, mert mire mi kijövünk a műszakból, az már bezárt. Nem lehetne meghosszabbítani a nyitva- tartását? — kérdezték az LKM-ből többen is. Mint kiderült, a kérdezők rosszul vannak' informálva. A vasgyári Vásárcsarnok A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Leveleim: Déli Hírlap szerkesztősége SS?: Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út is. Telefonszám: 18-221 ugyanis a délelőttös műszak végén még javában nyitva van, hiszen csak 17 órakor zárnak. Igaz, viszont, hogy a délutáni órákban már nincs olyan áruválaszték, mint a reggeli vagy délelőtti időszakban. VAN-E VIDÉKEN IS HÁZTÓL-HÁZIG? „Gyakran hallottam a reklámot, amely a háztól- házig szállító szolgálatot ajánlja az állampolgároknak. Mivel most szükségem volna e szolgáltatásra, elmentem az edelényi vasútállomásra, s megkérdeztem: miként lehet ezt igénybe venni? Azt válaszolták: ilyen csak a nagyobb városokban van, ők csupán expresszáruként vehetik fel a darabárut. Persze az állomásig ebben az esetben nekem kell valamilyen módon eljuttatnom a szállítandó portékát. Vajon igaz az, hogy vidékre nem érvényes a háztól-házig?” — kérdezte M. A. olvasónk. A 3. sz. Volán Gömöri pályaudvari darabái'us körzeti irodájának forgalmistája, Prókai Imre válaszolt: háztól-házig szállítási szolgáltatás vidéken is van. Csakhogy ezt nem a vasút, hanem a Volán biztosítja. Ede- lény például a miskolci — Gömöri pályaudvari — körzeti irodához tartozik, tehát itt kell megrendelni a szállítást. Bár, hetenként többször is összeszedik a megrendelt darabárut, jó tudni, hogy az ütemterv szerint minden kedden szállítanak Edelényből a Gömöri pályaudvarig árut. Innen, természetesen vasúton továbbítják rendeltetési helyére. (Kár, hogy a vidéki vasútállomáson ezt nem tudják!) nalon — a gyalogjáró mellett — van egy trafóház. Mellette a főidből vastag és vékony kábelek végei kígyóznak a felszínre. Egyik kábel' nek a vége sincs szigetelőszalaggal vagy egyéb módon lezárva. A fémerek szabadon vannak, olyan állapotban, mint amikor elvágták a kábeleket. Természetesen ném vagyok annyira naív, hogy áram alatt levő — szakmai kifejezéssel —, élő erősáramú kábeleknek gondoljam ókét, hiszen, ha azok lennének, már sok tragédia történt volna azóta, mert ez az állapot már hosszú hónapok óta fennáll Hogy miért lett volna tragédia okozója az emlékezetem szerint három vastag és egy vékony, szigeteletlen végű kábel? Igen egyszerű a következtetés azok számára, akik ismerik a lakótelepet. Azon a környéken, ahol ezek a szigeteletlen végű, „döglött” kábelek meredeznek ki a földből, naponta igen sok játszó gyerek nyüzsög, és — gondolom — többen megpróbálták, hogy a földből kinyúló fémvezetékek vajon ráznak-e? Természetesen nem ráznak, igy különösebb bajt sem okoznak, csupán nem nyújtanak rendezettségre valló esztétikus lát' ványt. Hogy miért teszem mégis szóvá ezt a? ártatlannak látszó semmi' séget? Csupán azért, mert az önmagában ártalmatlan, „döglött” ká' belügynek szerintem lehetnek nagyon komoly pedagógiai következményei is. Az a kisgyerek, aki tapasztalta, hogy a kábelben levő fémes — köznyelven csupasz — vezeték nem ráz, esetleg megpróbálhatja egy gondatlanul karbantartott, szigetelés nélküli, áram alatt tartott, erősáramú vezetéken is. Nem egy ilyen, vagy hasonló tragikus kimenetelű gyermekbaleset történt már. A Magyar Villamos Művek Ismeretterjesztő filmekkel igyekszik tudatosítani, hogy a vezetékek érintése életveszélyes. Ne bizo- nyítsák hát ennek ellenkezőjét a trafóház közvetlen közelében levő, szigeteletlen, illetve lezáratlan fémes kábelvégek. Ez annál is indokoltabb lenne mert a járda másik oldalán, közvetlenül a járda mellett sorakozó közvilágítási vasbetonoszlopsor csatlakozó szekrénykéinek ajtaja több oszlopon elvetemedett. Az alacsonyan levő csatlakozószekrénybe pedig akár egy ötéves gyermek is könnyűszerrel belenyúlhat, csupán játékból, megpróbálni, hogy az ottani vezetékek ráznak-e? így vált bennem az előbb csak egyszerű rendetlenségnek vélt téma egyszerre „rázós” kérdéssé. HORVATH DEZSŐ Miskolc, Felszabadítók útja 24. sz. Kátyú is van, gödör is van Sok-sok — sárral-latyak- kal lefröcskölt — járókelő nevében is kérem az arra illetékeseket. hogy javíttassák ki a Szemere u. 4—10., illetve 3—7. sz. házak előtt a kátyus-gödrös úttestet. Ezekben a gödrökben ugyanis az esővíz, a latyak megáll, s az ott közlekedő nagy számú gépkocsi óhatatlanul is a járdára, a járókelők ruházatára förcsköli a szennyet. S nemcsak esős időben okoz bosszantó kellemetlenséget, a kátyús úttest. A gödrökön athaladó gépkocsik, különösen pedig a pótkocsis teherautók száraz időben is elviselhetetlenek, ugyanis akkora zajt okoznak, hogy rázkódik tőle a lakóépület. Vajon miért hagyták ki ezt az alig 150 méteres szakaszt a legutóbbi felújításból? S ha netán nem jutott volna rá költség, vajon miért nem gondoskodnak róla, hogy legalább „bestoppolják” a gödröket ? Dr, Páldi Sándor Miskolc, Szemere u. 8. sz.
