Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-12 / 162. szám

a miskolciaké a szó Gyanús mozdulatok Ésszerűen és jogszerűen — a lakásfenntartó szövetkezetekről Bizonyára széles körű érdeklődés kísérte az elmúlt napokban meg­jelent írásokat, melyek témája a lakásszövetkezetek voltak. Bizo­nyos mértékig jó, hogy felvetődött ez a téma városunkban, hiszen nem problémamentes a szövetkezetek működése. Ugyanakkor — a megjelent írások is bizonyítják — a tagok sem ismerik a szövet­kezetek működését szabályozó rendeleteket. az ezekből fakadó lehe­tőségeket, s talán a szövetkezetük sajátosságait sem. Mindezek együttesen késztettek arra, hogy a felvetett problémákra reagáljak. Mindenekelőtt azonban szeretném leszögezni, hogy mon­danivalómat konkrét — és rejtett — cím nélkül adom elő! Elsősorban nem árt tudni, hogy a szövetkezetek működési rendjét a sző vei kezetekről szóló 19<1. évi III. törvény, a végrehajtására ki­adott 30.1971. (X. 2.) Korín, számú rendelet, az ezeket módosító jogszabályok, valamint a lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. sz. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 20 1977. (V. 12.) tVAi-PÄi sz. rendelet szabályozza. Ezek a szabályok meghatározzák a szövetkezetek jogállását is, melyeit alapján a lakásszövetkezet önálló jogalanyisággal rendelkező szocialista szervezet. Ez felhatalmazza, hogy saját nevében jogOKat szerezzen, kötelezettségeket vállaljon; felperesként és alperesként perben állhat, feladatkörében önállóan gazdálkodik, vagyonával a jogszabályoknak megfelelően rendelkezik, kötelezettségei teljesíté­séért a rábízott vagyonnal felel. Nem kétséges azonban, hogy szövetkezet és szövetkezet között az tesz különbségét, hogy működésé során mennyire használja ki a jog adia lehetőségeket, milyen a gazdálkodási szervezettsége, meny­nyire lelkiismeretes az igazgatóság és a tagság. Valóban vannak job­ban és rosszabbul működő — sőt! — rosszul működő szövetkezetek. A miértre még visszatérek, de előtte a konkrét kifogásokról. Mindkét előző cikk írója kifogásolta a fizetési letiltást mint jogsértő cselekményt. Sajnos, egyik írásbój sem derül ki perdöntő bizo­nyossággal, hogy miért is kellett volna fizetnie, és milyen eljárások előzték meg a letiltás kiküldését. Ezért pro és kontra nélkül hivat­kozni kívánok a törvényerejű rendeletre, mely szerint a lakásszö­vetkezeti tagság egyik előfeltétele az is, hogy a tag írásbeli nyilat­kozatban vállalja: a fizetési kötelezettség nem teljesítése esetére a tartozásának illetményéből való letiltásához hozzájárul. Ez az a bi­zonyos engedményezési nyilatkozat. Ezen nyilatkozat végrehajtható okirat. Előzőekben már utaltam rá, hogy a lakásszövetkezet a tartozásai­ért a vagyontárgyaival és a pénzeszközeivel felel. Ha ezek a tarto­zás rendezésére nem elegendők, a közgyűlés (küldöttgyűlés) a tago­kat és a nem tag tulajdonosokat pótbefizetésre kötelezheti. Az en­gedményezési nyilatkozat alapján ez is letiltható. Itt talán szükséges megjegyezni, hogy a pótbefizetés mértékét a tagságnak előzetesen vagy tagértekezleten vagy küldöttgyűlésen kell megszavazni. Fentiek alapján kell megvizsgálni Bonta György Dankó P. u. 23. sz. alatti lakos panaszát is, ugyanis a jogszbályok megkérdőjelezik a hivatkozott idézetet a Legfelsőbb Bíróság óvásból. Jóllehet, hogy csak hasonló, de alapjaiban más esetre született az állásfoglalás. <fgy igaz Bonta György nem szövetkezeti tag. bár lakástulajdonos. A Legfelsőbb Bíróság óvása az ö perére vonatkozik. Ezt Bonla György sajnos elfelejtette megírni! A szerk.) Senkinek sem mindegy, hogy mennyi a kiadása a lakásra, ám a gazdálkodás számonkérése a tagság joga, sőt, a tagság joga az igazga­tóság megválasztása is. Élünk-e ezzel a jogunkkal? - És a többi­vel?! Vagy netán könnyebb a kibic pozíciójából csak kritizálni? Fekete Péter Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky üt Maradék üdítő— Capri cuki módra Ügy látszik, a Miskolci Vendéglátó Vállalat némely egységében is kezd divatba jönni a maradék „hasznosí­tása”. Az erre szolgáló trük­köt a magam szemével lát­tam. A napokban feleségemmel egy kólára tértünk be a Cap­ri cukiba. Egyéb üdítő nem lévén. feketeribiszke-szörp- pel kellett megelégednünk. Míg kortyolgattuk, furcsa események zajlottak körülöt­tünk. Mondtam is az asszo­nyomnak: figyelj, ha Kék fénybe illő dolgot akarsz látni! A szomszéd asztalok­ról ugyanis összeszedték a félig ürült poharakat és pa­lackokat, majd a tálcát a pultra rakta a felszolgáló. Az edénymosogató innen a belső helyiségbe vitte a kiürült poharakat, a maradékokat viszont a pulton hagyta. Most már csak ezeket figyeltük. Vajon mi lesz a sorsuk? A pult mögött a presszós­nő mellé beállt a cukrász­davezető, valamit beszélget­tek. S közben eltűntek a pultról a félig telt poharak, s üvegek. Eltűnt a presszós- nő is a pult mögül. Abból sejtettem, hogy mégis ott van valahol, hogy a vezető­nő továbbra is beszélt hozzá. Magam is a pult mögé lép­tem, s legnagyobb megrökö­nyödésemre a következő lát­vány tárult elém: a presszós­nő a pult mögött guggol, s a poharakból a palackokba töltögeti vissza a maradék üdítőt. — Mit csinál maga, kis­lány? —> szóltam rá. — Nem gondolja, hogy ez aljasság? Kértem a panaszkönyvet — azaz a Vásárlók vagy Vendégek könyvét —, mire a vezetőnő leemelte a falra akasztott füzetet, s elvitte magával az irodába. Egy ideig vártam, hogy vissza­hozza, majd szóltam a fel­szolgálónak, aki bement érte az irodába. Ám üres kézzel tért meg, egy üzenettel: a ve­zetőnő kéri, hogy menjek be hozzá. Erre persze nem vol­tam hajlandó, s miután vég­re megkaptam a könyvecs­két, beleírtam felháborító ta­pasztalatomat. Ezzel még nincs vége. Mi­után nem tudtam, hogy ‘me­lyik példányt téphetem ki a panaszkönyvből, bementem a vezetőnőhöz megkérdezni. Válasza: „Amelyiket akarja!” Aztán még megkérdezte tő­lem: „A maga üdítőjét ma­ga előtt bontották ki?” Mondtam, hogy igen. „Akkor meg miért érdekli más?” Mit mondjak? Tartok tőle, hogy nem hinné el ez a ve­zetőnő: azért érdekel, mert az ilyen ,maradékhasznosi- tás” a közegészségre veszé­lyes. S félek: legközelebb netán én is ilyet kaphatok. S. István Miskolc, Vasvári u. Utcai szemétládákat kérnek Lehet, hogy vannak mis­kolciak, akik számára már unalmas a szemét-téma. Ne­künk nem. Bennünket ugyan­is nap mint nap „felráz”. Évek óta. Amióta itt lakunk a város új lakótelepén, az Avas-délen. Itt ugyanis kevés az utcai szemétláda. Ezért aztán nemcsak a házak tö­vében, hanem a járdákon, sót, az úttesten is csúnya, Erről- jut eszembe... En csak rossz vicc­nek tartottam. Azt hittem, hogy egyedi eset. Ám az e rovat­ban július 9-én meg­jelent cikk meggyő­zött az ellenkezőjéről. Nevezetesen a pony- vafjarázsoh körüli fur- csaságokról vpii szó- januárban kaptam egy, csupán a vezeték­nevemre szóló felszó­lítást a Piac felügyelő­ségtől. hogy vagy bontsam le a ponyva­garázst, vagy kérjek helyfo'glalási engedélyt rá — 4 Ft m- egység­áron —, ellenkező esetben 5000 forint büntetést rónak ki rám, esetleg a testvé­remre, mivel öt is úgy hívják mint engem. (Keresztnév —, mint mondottam — nem volt a levélen, s azóta sem tudjuk eldönteni, hogy melyikünk kapla a felszólítást!) Eddig még rendben van a dolog. Az egészben csak az a vicc, hogy nincs és nem is volt gará­zsunk, bar nekem szándékomban van venni egyet.. . Azóta is törjük raj­ta a fejünket, hogy a fent nevezett szerv vajon miből jósolja meg. hogy a város te­rületén, ki, mikor és hol szándékozik pony­vagarázst felállítani? Ám, ha ilyen jóslássál nem foglalkozik, ak­kor legaláb.b vegye magának a fáradsá­got, hogy ■ a tulajdo­nostól kérdezze meg. van-e garázsa, vagy sem. Mert blöffölni csak a pókerben le­het. Az 5000 forintról szóló büntetések szankciójánál nem. Egy majdnem meg­büntetett, majdani ponyvagarázs tulajdo­nosa V. József Miskolc, Hoffmann Ottó u. Történetem helyszíne: a 910. sz. ABÜ-áruház (Marx Károly u. 94. sz.) Idő: júni­us 29., 14—15 óra között. Két doboz patront akar­tam venni, ám ezenkívül jó néhány apróságra támadt kedvem, s mire a pénztár­hoz kerültem, csaknem 70 forintra kerekedett a szám­lám. Fizettem, ám alig for­dultam el a pénztártól, ami­kor mellém lépett az egyik figyelő-eladó: Mutassam a táskám, mert neki az egyik vevő azt mondta, hogy ■ egy doboz konzervet, eldugtam. Nem akartam még nagyobb feltűnést kelteni, szó nélkül kipakoltam a táskámat.. — Csak ez az ócska kis kefe van benne? — fity­málta szaszonkeférnél az el­adó. S mert megkérdeztem, vajon melyik vásárló rágal­mazott meg, kissé zavartan magyarázgatta. hogy egy kek- runás, de már elment. Én is elmentem,. másnap azonban csak visszamenteni az üzletbe, hiszen annyira bántott a história, hogy jó­szerével aludni sem tudtam A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztőségé 3537 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-331 Átkelés — nemcsak turistáknak rothadó és egészségtelen „csendéleteket” láthatunk. Nem valami jó fényt vetnek izek telepünkre, amely előtt a budapesti főúton vagy Ta- íolca felé ugyancsak nagy a turistaforgalom. Kérjük az illetékeseket, hogy nézzenek szét mifelénk és segítsenek ezen a gondunkon is. A Testvérvárosok útja lakói miatta. Ekkor az áruház he­lyettes vezetőjével együtt be­szélgettünk a figyelö-eladó- yal. Kérdezem: vajon úgy nézek én ki, mint aki képes az áruházban lopni? „Meg­nyugtatlak”: nem látszik az meg senkin, hogy mire ké­pes! S elmeséltek egy szto­rit egy sportvezetőről, aki ál­lítólag 50 ezer forintot ke­res, s mégis elvitt tőlük két doboz cigarettát, fizetés nél­kül. Egyébként is — magya­rázták — a • vevők sokszor olyan gyanús mozdulatokat tesznek, mintha ... Mit lehet erre mondani? Megígértem, hogy a jövőben külön koreográfiát dolgozok ki ahhoz, hogy eljöjjek ebbe a boltba vásárolni! — pana­szolta egyik Stadion utcai olvasónk, akinek nevét — bár szerkesztőségünknek ren­delkezésére áll — érthető okoknál fogva nem közöljük. (A panasz Laczó József fotóriportert megihlette. Va- Icfioprjffiäy képzeli el a min­den gyanún felül álló vevő Vásárlásának koreográfiáját.) Vándorlás egy tölcsér fagylaltért A Tanácsház tértől a Test­vériség utcáig terjedő város­rész köztudottan zárt beépí­tésű, és több lakótelepet fog­lal magában. (Vologda lakó­telep. Győri kapu-dél és -észak. Glósz stb.). Vajon tudják-e az illetékesek, hogy az ezen a területen élő több tízezer gyermek csupán egyetlen helyre vándorolhat egy tölcsér fagylaltért? És­pedig a Tokaj étterem olda­lához. Itt egyetlen "kis telje­sítményű fagylaltgép (egyet­len kiszolgálóval) igyekszik kielégíteni a végtelen hosszú sorban türelmesen várakozó gyerekek fagylaltéhséget. Mert legközelebb csak a Szö­kőkút vagy az Éva presszó­ban juthatnak egy-egy töl­csér fagyihoz az említett vá­rosrészben lakó gyermekek. És aki úgy dönt, hogy in­kább ott vásárol, bizonyosan hamarabb hozzájut, mint a Tokajnál. Amikor minden területen igyekszünk a sorbaállást fel­számolni. miért kárhoztatjuk erre — bizony sokszor a tű­ző napon — a Szökőkút presszó és az Éva presszó kö­zött élő sok tízezer kisgye­reket? Óhatatlanul el kell gondol­kozzam azon, hogy ezen a területen viszont igen kön.v- nyű szeszes italhoz jutni. És azt is meg kell állapítanom, hogy a Prtzma presszó is csak az ivóhelyek számát szaporítja. Nem tudom, mi­ért nevezik presszónak, és miért nem italboltnak, hi­szen csak szeszes ital és ká­vé kapható ott. Sütemény és fagylalt miért nem? Hiszen az is elképzelhető, hogy a la­kótelepi halandó megkíván egy szelet süteményt vagy esetleg vasárnap a család ré­szére szeretne süteményt vá­sárolni. Miért kell neki ezért a városba utazni, ha már százezreket (milliókat?) köl­töttek egy ilyen „reprezen­tatív” létesítményre, mint a Prizma ? Handa Imréné Miskolc, Ságvári u. 2. sz. A parkok védelmében Városunk a különféle be­vételekből több millió forin­tot áldoz tereinkre és park­jainkra. Ezeket a milliókat nem szabad őrizetlenül hagy­ni. A rendeltetés szerinti használatot meg kell követel­ni, nem szabad, hogy park­jaink zöld gyepét futballpá- lyának, a frissen elültetett fiatal fácskákat, ülőpadokat futballkapunak vagy az aka­dályverseny technikai eszkö­zének tekintsék a rendeletét nem ismerő gyerekek, a gyer­mekeik csínytevéseit elnéző kedves szülők, és a maguk­ról megfeledkező felnőttek. A munkánk gyümölcsét, közös alkotásunk eredményét és városunk szépségét féltő emberek edégedetten néz­nék, ha parkjainkat park­őrök őriznék, és természete­sen időközönként a rendőr- járőr is segíthetne. Ha na­ponta csak egy-egy alkalom­mal figyelmeztetnének és urab bocsá’, szabálysértési díjat szednének, a rakoncát- lankodók biztosan megszelí­dülnének. Ma még a lakók közül ke­vesen figyelmeztetik a köz­vagyon megbecsülésére a rendet nem szeretőket, mert azok a legjobb esetben is pa­pírra nem illő szóval küldik el azt, aki rájuk szól. Ám. ha egy-egy bírság, szabály­sértési eljárás is támogatná a figyelmeztetőket, a parkok védelme közüggyé válnék. Görzsöny József Miskolc, Kuruc u. 41. VIII 1. ♦ Kis túlzás, hogy Miskolcon egyik oldalról a másikra csak hátizsákosán, tűi istafelszereléssel lehet közlekedni. Azt hiszem, nagyon sok miskolci lakos vállalna hasonló kényel­metlenséget, ha minél több úton — a korszerűsítés miatt — átmenetileg ilyen nehézségekkel kellene a gyalogosoknak „megküzdeniük". (Szabados György felvétele) És a busz megállt... A vezetőfülke ajtaját kinyitni tilos... A vezetővel beszél­getni tilos... A megállón kívül megállni tilos ... ! Ezeket a tilalmakat jól ismerik és helyeslik is azok, akik rendszeresen utaznak a városi autóbuszokon. Hiszen valóban felborulna a közlekedés rendje, ha megszegnék az ilyen tilalmakat. Adódhat azonban néha rendkívüli eset, amikor... De hadd mondjuk el a példát: Július 7-én, szombaton este háromnegyed 7 körül csupán néhány utasa volt az 1D jelzésű (GF 30-05 rendszámú) autó­busznak. A Marx tér után, a kohászat felé kanyarodva, az egyik utas — középkorú, egyszerűen öltözött asszony — aggódó arckifejezéssel, láthatóan nyugtalanul álldogált a vezetőfülke mellett. Aztán kissé félszegen bekopogott a ve­zetőhöz, s így szólt: — Ne haragudjon, de szeretném egy szívességre meg­kérni ... A vezető kíváncsian nézett rá. — Nem állna meg a tizes kapunál? ... — és magyarázat­képpen így folytatta: — Annyi baj van otthon... Már ellcéstem a gyárból és ha még a megállótól visszagyalogolok ... Az autóbusz éppen a tizes kapunál levő kanyarhoz ért. A vezető nem szólt, s a busz megállt, az asszony leszállt. A kinyíló és újra csapódó ajtóra az utasok fel sem figyel­tek. Néhány másodperces jelenet volt. Az asszony nyilván több idol nyert vele. S müszakkezdés előtt lecsillapította zaklatott idegeit. Lehet, hogy ..hivatalosan" nem dicsérnék meg a történ­tekért a gépkocsivezetőt. Humanitásból azonban minden­képpen jelesre vizsgázott. S néha-néha talán lehet ennyit oldani a merev szabályokon. R. A. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom