Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-10 / 160. szám

Leninvúrosban és Budapesten # A ..fürgébb” utasok elöz&nlötték az első autóbuszokat, de — a foto bizonysága sze rint — a hátrább álló járműveken ülőhely is bőven akad. Sietni sem kell... Az utasoknak is nehéz Vasutasok autóbuszon A vonatkocsim száma: GF 22—26. riven vagonszám persze nincs a MÁV leltár­könyveiben. és most hónapo­kig mégis van. A GF 22—26-os rendszá­mú autóbusz 23 társával együtt vonatként közlekedik Tárcái és Nyíregyháza kö­zölt. A vonatpótló autóbu­szok közlekedtetése persze nem ritka dolog. Ritka vi­szont. hogy ilyen huzamos időn át (június 1-től szep­tember közepéig) és ilyen nagy távon (40 kilométer) járjanak. Az autóbuszokat a hármas és az ötös Volán Vállalat adja. Visszatérő utasaként e buszoknak, tu­dom: nehez itt most vasutas­nak lenni. .... Példázat öt gyerekkel Írtam, mert mondták: nehéz ott vasutasnak lenni. A példázat­tal különben együtt utaztam. Egy mama jött, öt kicsi gye­rekkel. Két kalauz segítette őket a buszra. Reggel volt, amikor mindenki siet. Alig indultunk el, Pistike rosszul lett. Megálltunk. Később Évike lett rosszul, aztán Karcsikáuak kellett a legköze­lebbi bokor menedékéhez rohan­nia. Kilencszer álltunk meg To­kajig. Az utasok, legalább fele miskolci, előbb elnézően moso­lyogtak, aztán clkomorodtak, vé­gül kínjukban nevettek. Tokaj után viszont kitört a botrány. Ki-ki természetének megfelelő hangon szapulta a vas­utat, a vasutasokat. Hallgatta mindezt ötven utas, és egy szem kalauz, aki egyformán volt vét­len az öt gyerekben, de abban is, hogy a pálya felújítása (erről egyébként irtunk), halaszthatat> lanná lett. Példázat? Tény: eze­ket, a munkájukat jól ellátó vasutasokat és társaikat, az autóbuszvezetőket, annyi meg­fontolatlan átok éri, hogy napon­ta megnyerhetnének tíz becsület­sértési pert. Nem a sok csomag­gal utazók, nem a sok gyerme­kes édesanyákkal átszállók szid­ják őket, hanem általában elé­gedetlenkednek az utasok. A buszvezetők mondják: állan­dóan ellenőrzik őket, nem a ve­zetésüket, hanem az udvarias­ságot. Ténv az is: erre a mun­kára külön válogatták őket, Tatabányáról Tógába Mérnökök, technikusok utaztak tegnap Tatabányáról Togóba. hogy üzembe helyez­zék a Magyarországról szál­lított iszapdúsító művet. A Tatabányai Szénbányák szak. emberei építették fel az af­rikai állam fővárosa. Lome közelében egy foszfátbánya részére a korszerű iszapdúsí- tót, ámélynek segítségével visszanyerik a hulladékiszap­ban levő értékes nyersfosz­fát kilencven százalékát. Az új dúsítómű berendezéseit már kipróbálták, s a hétfőn Togóba utazott szakemberek irányításával megkezdik a foszfát dúsítását. ahogyan a vonatpótlóként köz­lekedő autóbuszokat is külön válogatták. A pilóták között van. aki az utasok rossz kedve miatt már hazakérte magát. A vasutas? Ö nem dolgozni megy. ő szolgál. Szolgálja az öt gyereket, de kényszerű módon most szolgálnia kell a türelmet­lenséget is. Elindul a karaván A kényszerű helyzetben a vasút mindent megtesz a le­hetséges kényelemért. A mindennapi valóság? A cso- mughadsereggel rohanó utas, a késésért nyugtalan, az ülő­helyért riadozó. a kapatos, aki minden megállóban le- szállna egy-egy sörért, és a tájékozatlan, aki e tájon is idegen és mindenért riado- zik. Ott a másért mérges, aki az első fékezéskor állatnak becézi á sofőrt, mert az a közúti forgalom parancsa szerint fékezett. Ott a kraké- ler. aki rágyújt, mert sze­rinte a busz is vonat. Ott a kiránduló, aki a vasúton énekelhetne, de akire itt rá­szólnak. A buszkaraván bőségesen méretezett, de egy csuklós autóbuszon 31 ülőhely és UHJ-nál több állóhely van. A karaván így is csak néhány vonatnál nem kínál ülőhe­lyet. Ügy tűnik, hogy a vas­út igyekszik az utastól szí­vességet kérni. A tájékozta­tás már Miskolcon kezdődik, Nyíregyházán szinte tökéle­tes. de pont ott, ahol nagyon fontos lenne. Tarcalon hibát­lan és mégis rossz. Beérke­zik a vonat, a hangosbeszélő kiabálja, hogy átszállás az autóbuszokra, amelyek azon­nal indulnak. Autóbusz vi­szont sehol. Rémült családok kétségbeesetten keresik a buszokat. Rossz tájékoz­tatás? Az. de a hangosbeszé­lőt is kezelő forgalmistának a buszokat már fogadnia kell az állomás mögötti té­ren, következésképp előbb olvassa be az előle gyártott szöveget. Az előírtat, hiszen a MÁV majdnem olyan, mint a katonaság. Ezen a rendszeren a nehéz körülmé­nyekhez ügyesen alkalmaz­kodó MÁV-nak azért változ­tatnia kellene... Az a csésze feketekávé Reggel 7 órakor a nyíregyházi állomáson találkoztam Hubas Já- nosnéval, ő a Volán 3. számú Vállalatánál dolgozik, most Nyír. egyházán nyaral. Kávét vitt a „fiúknak’’, a miskolci, kazinc­barcikai, sátoraljaújhelyi gép- vezetőknek, mert úgymond, hiá­ba jó a szállás Tarcalon, hiába jó házigazda a MÁ.V,. a gépko­csivezetők szolgálata is nehéz. A miskolci gépkocsivezetők éppen úton voltak. így Nyíregyházán a kávé a vasutasoké lett. Tévedés ne essék: nem pénzért való ká­vé ez, hanem a kedvesség vil- lanyrezsóján főtt. Posta Pál vonatvezető, aki ne­kem ehhez az íráshoz sokat se­gített, mondta, hogy ennek a kemény szolgálatnak az egyik nagy öröme: kerekasztal nélkül ugyan, de összejött két Volán­vállalat és a MÁV, összebarát­kozott :>0—50—100 ember. .,Hét” Molnár Sándor jegyke­zelő a kávét és a türelmesebb utasokat dicsérte. A vasutasok itt két szolgálat között két órát aludtak. A mi gépkocsivezető­ink nagy éjszakát, majdnem öt. órát aludhattak végig. A kávé öröm volt, az utasok türelme viszont kenyér lehetne, ami nél­kül tudyalevőleg nem él meg az ember, ö mondta különben, hogy nagyon pontosan tudják: az utasoknak is nehéz. * Én szerelném mondani, hogy nekik nehezebb. Mi, miskolciak nagyon sokan utazunk arra. Valamennyien egy-egy korty kávét sem vi­hetünk, de nekik kínálhat­juk a nehézségeket megértő türelmünket. A felújított pá­lyán ugyanis 120 kilométer­rel mehetnek majd a vona­tok. És ez nemcsak vasutas­öröm lesz. Utasöröm is. (bartha) Pályázati felhívás A KISZ Miskolc városi Bizottsága és a Déli Hírlap szerkesztő­sége pályázatot hirdet a nemzetközi gyermekév alkalmából. Pá­lyázni két kategóriában lehet: 1. Gyermekekről készült (legalább 13x18-as nagyságú) fotókkal, 2. Gyermekek (14 éves korig) által készített rajzokkal. (Ezek ne legyenek kisebbek az iskolai rajzlap méreténél.) A pályázat 1979. július elsején kezdődöttt, és október 30-án ér véget. A szerkesztőség a megfelelő szintet elért fotót és rajzot közli az újságban. A beérkezett összes pályaműből a magyar sajtó napján, december 7-én kiállítást rendez a belvárosi iskolá­ban, s ugyanitt adja át a dijakat. Pályadijak (mindkét kategóriában külön-külön): I. díj: 2500 Ft-os, II. dij: 1500 Ft-os, III. díj: 1000 Ft-os vásárlási utalvány. A képeket és rajzokat (a név és lakcím pontos feltüntetésével) a következő címre küldjék a pályázók: Déli Hírlap, 3527 Miskolc, Bajcsy-Zs. út 15. Pf: 39. Nemzetközi ifjúsági vötöskereszles találkozó A gyermekek nemzetközi éve alkalmából a Magyar Vöröskereszt országos veze­tősége nemzetközi ifjúsági vöröskeresztes tanácskozást és táborozást rendez július 14. és 28. között Leninváros- ban, illetve Budapesten. A kéthetes táborozásra 14 országból érkeznek gyerme­kek. A találkozó célja a né­pek közötti barátság és együttműködés elmélyítése. A magyar gyermekek és ve­zetőik július 14-én, szomba­ton. míg a külföldi résztve­vők 16-án, hétfőn délelőtt érkeznek. A kéthetes tábo­rozás alatt Leninvárosban három előadást tartanak a gyerekek részére, „Mit te­hetnek az ifjú vöröskeresz­tesek a kisebbek, a gyerme­kek érdekében?”, „Az ifjú vöröskeresztesek részvétele az idősek gondozásában, a szociális gondozó munká­ban”, „Mit tehetnek az ifjú vöröskeresztesek a béke vé­delmében?” címmel. Az elő­adásokat követően szekció­üléseken folytatnak eszme­cserét a hallottakról a részt­vevők, akik kirándulásokat is tesznek és gyermekintéz­ményeket látogatnak meg a megye több helységében. Lesznek sportversenyek, kultui'ális rendezvények, nemzetközi estek is. A tábo­rozás július 24-től 28-ig Bu­dapesten folytatódik, ahol szintén gazdag program vár­ja a vöröskeresztes táboro­zás résztvevőit. Emberek a tetőn Bizonyára ismert az évülhetetlen tanulsagu mese. mely szerint az álruhás király így faggatja az egyszerű, ám rop­pant bölcs szántóvetőt: Mennyi még a harminckettő? Mesz- szi-e még a messzi? A talányos kérdéseket és a kérdésekre adott válaszokat csak ők ketten értik, s kell is magyarázkodnia az inkognitó- ját levető királynak a kíváncsi, de tájékozatlan udvaroncok előtt. Ehhez fogható az a kérdés, amely azt firtatja, hány óra a nyolc óra, azaz: mennyi fér egy műszakba? A cseles talányra cselesebbnél cselesebb felelet kínálkozik, s mind­addig facsarhatnánk a szavakat, amíg rá nem jövünk, hogy létünk (jobb létünk!) a tét, s a bőrünkre megy a játék. Okos és szakszerű kimutatások arról győznek meg, hogy a jelen­legi munkaerőhiány (amelyet a hiánypszichózis indukál) fikció. Gyárat építeni, beruházási döntést hozni, száz vagy ezer embert átcsoportosítani szinte egyik napról a másikra lehet. De varázsütésre nem teremthető több szakmunkás. Azzal kell gazdálkodnunk, számolnunk, amink van. Évek óta tartja magát az a számításon, s külföldi összehasonlítá­son alapuló adat, hogy a gyárkapun belüli munkaerő (izom. ész, ambíció) teljesítményének egynegyede kihasználatlan. Nemrégiben a borsodi, miskolci vállalatoknál végeztek fel­mérést. Ebből kiderül, hogy a ténylegesen ledolgozott mun­kanap egy órával rövidebb. mint a tényleges műszak. A be­tegség, legális és illegális távoliét téríti el a valóságost'a le­hetségestől. De ez még mind csak kimutatás. Papír van ró­la. Mérhető és számon kérhető. De arról már sokkal nehe­zebb egzakt bizonyítványt kiállítani, hogy a ténylegesen el­számolható munkaidőben mennyi és milyen érték, társadal­mi hasznosság termelődik, különös tekintettel az üresjárat­ra, a lógásra, a felesleges mozdulatra, az anyagra várva, vagy a sült galambra lesve. A ház, ahol lakom, egy hosszú, egyszintes üzletsorra néz. Három évvel ezelőtt avatták, a környékbeliek nagy örö­mére. Van itt fodrász és presszó, zöldségbolt és tejivó. A mai szokásokat követve lapostetős, s a mennyezetet (vagy álmennyezetet) kátránypapírral és vízhatlan fóliával vonták be. Magam is láttam, hogy a tető beázik. Mit lehet tenni? A minap megszállta a vízáteresztő platót egy csapat ember. De nem kátránypapírt és nem fóliát ragasztanak. A lyukas tetőszerkezet fölé faállványzatot ácsoltak, és azt bevonták valami csudafényes féméi. Öröm nézni a megújulást, s nem sajnálom az aranykezű mesterektől a fizetést, sőt még a pré­miumot sem. Ök igazán értik a dolgukat. De ha arra gon­dolok, hogy — nyilván nem filléres órabérért — végered­ményben olyan munkát végeznek, amely felesleges, amelyet korábban valaki rosszul végzett el, akkor már nem koccin­tanák tiszta szívből a tető újbóli avatásának ünnepségén. Nem őket hibáztatom én. A tetőfedők teszik a dolgukat. Bar tudják, sejthetik, hogy mulasztást pótolnak. Vajon ez a tu­dat mennyit von le az alkotómunka öröméből? S mennyibe került ez a kétszeri tetőfedés a vállalatnak, a népgazdaság­nak, nekünk? S végezetül az ismételt kérdés. Mennyi fér egy műszakba? Csak tudnám, mit'válaszolna erre a tetőn serénykedő, ki­rakatban dolgozó ember.... B. I. Hírünk az országban Tallózás lapokbaa, folyóiratokban A Móricz-centenárium ser­kentette kutató kedv olyan lappangó dokumentumokat is felderített, amelyek nemcsak a főszereplő teljesebb megis­meréséhez segítenek hozzá, hanem emberi kapcsolatairól is számos új adalékot szol­gáltatnak. A Magyar Nemzet július 8-i, vasárnapi száma például olyan Móricz-levelet közöl, amely egy méltatlanul elfelejtett borsodi költőre irányítja a figyelmet. EGY ELFELEJTETT BORSODI KÖLTŐ A becses irat 1928 elején kelt. Móricz Zsigmond az ak­kor igen ígéretes tehetség­ként számon tartott Simon Andor érdekében írta (akit a kortárs közvélemény Illyés Gyula, Szabó Lőrinc nevével együtt emlegetett). Álomföld című kötetéről Móricz közölt elismerő ismertetőt a Nyu­gatban. Simon Andor Sajó- kazán született, az ottani bá­nyavidéken volt bányatiszt­viselő. A bányászfiatalok fel­kérésére vállalta egy műked­velő előadásuk megrendezé­sét. Emiatt a csendőrök ház­kutatást tartottak nála, s mi­vel 1919-es nyomtatványokat találtak könyvei között, le­tartóztatták. Édesanyja Mó­ricz Zsigmondhoz fordult se­gítségért fia ügyében. Móricz dr. Holies Pál miskolci ügy­védet — első felesége révén sógorát — ajánlotta a fiatal költő védőjének. Az ő közre­működésével sikerült szabad­lábra helyeztetni Simon An­dort. „Najy kár, ho^y a költő nem­sokára elhallgatott, s könyveinek Írását mások könyveinek gondo­zásával — köpésével — cserélte fel... Az idős költő ma is könyvkötőként dolgozik ... s iratai rendezésekor találta meg Móricz Zsigmond levelét.’* Simon Andort közvetle­nebb családi kapcsolat is fűzte Móricz Zsigmondhoz: feleségül vette leányát, Gyön­gyit. E házasság révén Mó­ricz rokoni szállal is kötődött Borsodhoz. A TÖRPEFALVAK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI A kéthavonként megjelenő Területi Statisztika című szakfolyóirat idei 3. száma tanulmányt közöl „A Borsod- Abaúj-Zemplén megyei tör­pefalvakban élők népesedési helyzete és életkörülményei” címmel. Megyénkben tavaly 124 olyan települést tartottak nyilván, ahol a lakosság szá­ma 500 fő alatt volt. Ezek közül „#3 község lakossága nem éri el a 300 főt,... ll községben 100 fő alatt van ... A kisebb községekben az életkörülmények igen lassan változnak, a népes­ségszám állandóan csökken.” Bár a csökkenés üteme 1976 óta mérséklődést mutat, folytatódik a népesség elöre­gedése. ..Alsógagyon, Felsögagyon, Kányban, Felsőregmecen ... az öregek aránya már az 50—«0 százalékot is meghaladja .. .*» Biztató viszont, hogy az újonnan épített lakások szá­ma 1976-tól némi emelkedést mutat. „Az újonnan létesült lakások általában korszerűek, több szo­bával épüljek, s egvre több ren­delkezik fürdőszobával, vízveze­tékkel ... A lakások vízellátásé* sok helven házi vízvezetékkel oldják meg.” Súlyosbodó gond azonban az egészségügyi ellátás, „az orvosi körzetek sokszor éve­kig állnak üresen ’. ,.A . .. törpe'alvakban maradó1' számára .. . elsősorban a közle­kedési és hírközlési feltételeken szükséges javítani.” összeállította: BEKECZ JÓZSEF Meis tárolható a liszt? Egyik legkevésbé romlé­kony élelmiszer-alapanya­gunk, a liszt bizonyos táro­lásának időtartamát vizsgál­ják Székesfehérvárott, a ga­bonaipari termékek minőse­gének ellenőrzésére szakoso­dott Fejér megyei Élelmi­szer-ellenőrző és Vegyvizs­gáló Intézetben. A közel­múltban kezdődött, s tizen­nyolc hónapig tartó kísérlet célja, hogy megállapítsák: meddig tartható el teljes biztonsággal, károsodás nél­kül, és milyen tulajdonságok, kémiai változások jellemzők rá a különböző vizsgálati időpontokban. A vizsgálandó anyagot — az eredmény tel­jes megbízhatósága érdeké­ben — az ország különböző pontjain tárolják, átlagos, raktárainkra, boltjainkra jel­lemző körülmények között. A kísérletet az tette szüksé­gessé, hogy az élelmiszer- törvény előírása szerint 1981- től a liszteszacskókon is fel kell tüntetni a íogyasztható- ság határidejét. A szakembe. rek szerint, előreláthatóan 6 —8 hónap között alakul az az időtartam, ameddig károsodás nélkül tárolható, raktározható a liszt. Honismereti akadémia Salgótarjánban tegnap meg­kezdődött a Hazafias Nép- . front országos honismereti I akadémiája. Fő témájául — I hatvanadik évfordulója al­kalmából — a Magyar Ta­nácsköztársaság máig útjelző eredményeit, vívmányait, ta­nulságait, a két világháború közti és a felszabadulás utá­ni Magyarországra gyakorolt hatását választották.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom