Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-30 / 177. szám

A jó víz kincset ér ' Beszélgetés Stéíán Márton igazgatóhelyettes-főmérnökkel A laikus csak akkor figyel fel az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tevékeny­ségére. ha árvíz van. Az idén 389 millió forintos tervet tűz­lek maguk elé. Milyen munkák elvégzését jelentik ezek a mil­liók? Ezt kérdeztük Stéfán Mártontól, az ÉVIZIG igazga­tóhely ettes-fömérn okétól. — Nem akarok a részle­tekbe menni, mert akkor egy újságoldal is kevés lenne. Sa. ját beruházási és fenntartá­si munkáink túlnyomó részé, nek kivitelezői is vagyunk, egy részét magunk tervez­zük, s elkészülés után üze­meltetjük is. Ránk hárul az árvízvédelmi töltések építé­se, a belvízvédelmi csatornák és szivattyútelepek kialakítá­sa, a folyószabályozás, víz­tározók építése, karbantartá­sa. Rendelkezünk Tokajban egy kőbányával, jelentős ví­zi szállító hajóparkunk van, emellett betonelemgyártó te­lepe is van a vállalatnak; itt a vízügyi szolgálat speciá­lis betonelemei készülnek. Tiszalökön hajójavító és -gyártó üzemünk van, s fenntartjuk az árvízvédelmi műszaki osztag telephelyét. Vállaljuk — ha más kivite­lező nem akad — halastó, községi vízmű építését, s ese­tenként szennyvíztisztító-te­lep kivitelezését is. Ugyan­akkor elvégezzük a szakigaz­gatási, vízgazdálkodás-fej­lesztési feladatainkat. Terme, lesi feladataink azt a célt szolgálják, hogy minden olyan berendezés rendelkezé­sünkre álljon, minden olyan szakembert alkalmazzunk, akikre és amikre árvíz ese­tén. belvízvédekezéskor, jég­töréskor, vízminőségkár elhá­rításakor, aszálykár elhárítá­sa esetén szükség lehet. A nyugalmi időszakban olyan technikai eszközöket gyűj­tünk és használunk, olyan dolgozókat foglalkoztatunk, akikkel a rendkívüli idősza­kok embert próbáló felada­tait eredményesen oldhatjuk meg. — Néhány számadattal érzé- keltessük talán e rendkívüli munkát . . . — Vízgazdálkodási állam- igazgatási és I. fokú vízügyi hatósági feladatainkat 11 ezer négyzetkilométeres területen látjuk el. E területen 9 vá­rosban és 463 községben egy­millió 100 ezer ember él. a nemzeti jövedelem 20 száza­lékát megtermelő északi ipar­vidék ide koncentrálódik. Te­rületünkön 490 kilométernyi folyót kezelünk. 580 kilomé­ternyi árvízvédelmi töltés — amely 130 ezer hektáron el­terülő, 60 milliárd forint ér­tékű nemzeti vagyont véd — építését, karbantartasát vé­gezzük. Megépítettünk és ke­zelünk 800 kilométernyi bel­vízi főcsatornát, 16 szivattyú- telepet. berendeztünk öntö­zésre 27 ezer hektárnyi me­zőgazdasági területet. Meg-" építettünk 40 tározót, összes­ségében 39 millió köbméter térfogattal. A területen a vízzel ellátott lakosság ará­nya 65 százalék, a szenny­vízcsatornával ellátott tele­pülések aránya 29 százalék. — A/ ivóvizei is a/. IÍVIZIG dolgozóinak köszönhetjük ja­varészt. Ügy tudjuk, itt van­nak a legégetőbb gondok . . . — Működési területünkön az ivóvíz, iparivíz és mező- gazdasági vízhasználat együt­tesen másodpercenként egy 80 köbméteres vízsugarat tenne ki. Ez azt jelenti, hogy évente mintegy 2 milliárd köbméter friss vizet haszná­lunk el. Figyelembe véve az 1950-ből rendelkezésre álló adatot, ez a mennyiség az akkorinak negyvenhatszoro­sa! Vízgondjaink valóban rendkívüliek, ugyanis a terü­leten átfolyó vizek, s, az itt eredő vizek szélsőséges járá- súak. Csapadékos időszakban az összes vízhozam eléri az 5 ezer köbmétert is másod­percenként. száraz időben vi­szont előfordul, hogy a má­sodpercenkénti 100 köbméter sincs meg! Ebből adódik is feladatunk: a nagyvizeket ká" rosodás nélkül levezetni, s amit lehet, visszatartani a kishozamű időszakra. Ehhez azonban tározók kellenek, amelyekben- egyelőre nem dúskálunk. Bizonyos segítsé­get jelenthet majd a most még csak tervekben szerep­lő Északi főcsatorna építése Emberek, gépek Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság en­gedélyezett létszám» 1890. Ebből 619 alkalmazott — 234 műszaki, 229 igazgatási és pénzügyi dolgozó, 156 pedig gátőr —, a többi fi­zikai munkás és gépke­zelő. Apropó, gépek. A vállalat 138 földmunkagé­pet — éves kapacitásuk meghaladja az ötmillió köbmétert —, 30 vízijár­müvet, 178 tehergépkocsit, különleges gépjármüvet, autóbuszt és személygép­kocsit üzemeltet.' A folyók társai: a ligetek A folyók, patakok mentén szemet gyönyörködtető kis­erdők, ligetek díszlenek. Hi­vatásuk van, feladatuk: a töltések hullámverés elleni védelme. A szaknyelv véder­dőnek nevezi. Gondozásuk, karbantartásuk ugyanúgy hozzá tartozik a vízügyesek munkájához, mint a többi védmü figyelése. Bajcsinálók Jó néhány évvel ezelőtt a vakondok, a mezei pockok és az ürgék föld alatti munká­ját is figyelniük kellett a vízügyiseknek. Ezek az apró kis jószágok kisebb kereszt­metszetű töltéseknél olyan járatokat, alagutakat tudnak fúrni, amelyek árvíz esetén csurgások előidézői lehetnek. No, nem a nagy tiszai tölté­sekre kell itt gondolni, ha­nem a jóval kisebbekre. A szakma története viszont em­lékszik még rá. hogy füstölő patronokkal kellett védekez­ni ellenük. A töltésvédelem gépesítése óta már nemigen kell tartaniuk az alattomos kis munkásoktól, mert fel­zavarták tanyáikat, s emiatt távolabbra költöztek. is, amely vagy a Tiszától in­dulna, vagy a bocsi duzzasz­tómű fölött a Hernádból ágazna ki. s Egerlövő térség gében a Kánya patakig tar­tana. — Gond van vizeink minő­ségével is . . . — Mégpedig igen sok. És itt is a tározók hiánya a döntő. Ha ugyanis mi meg­határozott vízkontingenssel rendelkezünk, akár a rend­kívüli szennyezést is mini­málisra lehet rövid szaka­1 szón belül csökkenteni higí- tóvizek biztosításával. Miért lpnne erre szükség? Aszá­lyos időben jelentős mérték­ben csökkenthető az ipari és mezőgazdasági vízfelhaszná­lás. Az viszont elképzelhe­tetlen, hogy ivóvizet ne szol­gáltassunk, vagy a minőség miatt még iparivíznek se le­hessen azt felhasználni. Ezért is 1985—90 között el kell ér­ni : tőlünk tisztábban távoz­zon a víz, mint ahogy hoz­zánk érkezik! Ehhez persze jelentős szennyvíztisztító-be­ruházások szükségesek, de az utóbbi évek tendenciája — mind a városokat, mind az igen szennyező ipari lé­tesítményeket tekintve — igen biztató. — Végül: kárelhárítási tevé­kenységükben melyek most a legfontosabb feladataink? — Mindenekelőtt a Tisza és a Bodrog töltéseinek meg­erősítése. amire a tavaszi rendkívüli árvíz fokozottan felhívta a figyelmünket. Je­lenleg is építjük a Tisza töl­tését a kiskörei vízlépcsőtől, s e munkálatok meggyorsí­tása érdekében Leninváros- tól szembe is megkezdtük a munkálatokat. Ugyancsak fo­lyik a bodrogközi Bodrog- gátak erősítése, amit jövőre ugyanitt a Tiszán is elvég­zőnk. A VI. ötéves tervidő­szakban a Sajó és a Hernád leggyengébb pontjainak erő­sítése lesz kiemelt felada­tunk. Tanácsi beruházásban meg kell oldanunk a Bod­rog jobbparti töltéseinek erő­sítését, valamint a Sajó és a Hernád völgyében a nyílt ártérre települt községek körgátas védelmét, e mun­kálatok várhatóan az ;dén megkezdődnek. Ugyanakkor folyamatban van a bodrog­közi és taktaközi belvíz- rendszerek rekonstrukciója és a fejlesztés előkészítése, így felsorolva is rendkívül jelentős feladatok, hát még akkor, ha egy újabb árvízre gondolunk ... TÖTH ZOLTÁN + Ha kánikula lenne, akár hűsítőnek is szánhatnánk e fel­vételt. így azonban csak illusztráció egy különleges munká­hoz. A vízügyi robbantóosztag jégrobbantáshoz készül a Ti­szán (Kerényi László felvétele) A jeget törő Jégvirág nyáron A hajó kapitánya Bodolai Albert. A hajó neve: Jégivrág. Megkülönböztető száma; IX. Életkora: nagyon fiatal. Már­mint a hajóé, A kapitány már több éve járja a Tiszát; úgy ismeri a folyó felső szakaszat, mint a tenyerét. Reped, csattog a jég a ha­jó nem is olyan nagy teste alatt. A törött jégtáblák egy­más hegyén-hátán menekül­nek a mindent „elpusztító” Jégvirág elől. Az erős hul­lám is töri őket. — Döngö- lőt előkészíteni... A jég túl­ságosan vastag ...! — És a hajó táncol. Az orr. és far­részen körmozgást végző lengősúlyt helyeztek el. ez adja a különös táncoló moz­gást a hajónak. S a legvas­tagabb jég is“ megadja ma­gát. Kép a télről, a téli Tiszá­ról. Zúzmarába öltöztek a fák, a folyó zajlik. De mit csinál a jégtörő nyáron ? — Vontat — mondja a ka­pitány. — Uszályokat. Követ hozunk a tokaji bányából... S a 400 lóerős motor fel­bőg. figyelmeztető jelzés fut végig a vízen, a parton. A vasmacska már felhúzva, s a Jégvirág IX. méltóságtel­jesen elindul... I! az fra-iíi Valamiképpen úgy szok­tuk meg, hogy a vizügye- sekröl olyankor írunk, ha próbára tesz az időjárás, ha valahol valamilyen ve­szély fenyeget, ha sok, vagy éppen kevés a viz. Ezúttal „békeidőben" láto­gattunk el hozzájuk, tud­ván, hogy a tavaszi árvizek ellen az igazi védekezés már most megkezdődött, hogy a csendesnek hitt hétköznapok sürgető fel­adatokkal gazdagok, hogy nemcsak a vizek áradása­kor kötelezők a határidők, hogy a gátőr nemcsak sé­tál a gáton, s hogy a víz­mércék adatai naponta lesznek fontos térképekké. A mindentudó úszókotró Hajóépítők Ha elöregszik a védelmi erdő, sakktáblaszerűen újra­telepítik. De a „technológia" szerves részeként metszik a fákat, s a rőzsekötegek ugyancsak az árvízvédelem­nél szolgálnak. Vizeink hűséges kísérői jól élnek a nedvdús talajban, s kritikus időben meg is há­lálják az aszálykor kapott táplálékot. A gáton Valamikor sokat horgásztam a Kőrösön, vagy két kilo­méterrel Üjiráz fölött. Akkor még gyalogolni kellett az út­hoz, és ha úgy kínálta a víz, ha ígért a másnap hajnal, ak­kor a gátőrhöz adott néhány órányi menedéket. Űjirázon voltam 1970-ben is. Ha lefeküdtünk a gáton, ak­kor pontosán átláttunk a falu tornyának ablakán. Ha le­nyújtottuk a kezünket a gátról, akkor azokban a napokban a Kőrösig ért. Homokzsák bordák, búvárok rakta fólia har­colt az akkor már kilátástalannal. A gát egy helyütt hossz­irányban megszakadt, kettévált, mintha kés szelte volna el. Akkor már mindenki elment a faluból, a gáton se marad­tak csak a katonák és a vízügyesek. S Tóth Mihály bácsi, hajdani házigazdám, e válságos napokban mindennap le­kerékpározott a faluba, és ahány udvar volt, annyi helyre szórt magot az aprójószágnak, hogy élő'jószágot találjon, aki visszajön, ha az ember győzött és nem a víz... Ott, Űjirázon az ember győzött 1970-ben. Ugyanabban az évben jártam a Szamoshát elpusztult fal­cait. Malterszagú nyüzsgés volt a megcsendesült víz partja, de a fülig sáros vízügyesek már a térképet rajzolták a má­hoz. És jártam arra megint, idén, amikor minden korábbinál nagyobb volt a víz. Nyoma sem volt izgalomnak, nyoma sem volt félelemnek, és országhatártól országhatárig, szinte terel­ték. engedelmessé szelídítették a vizet. Nem tudom, hány S. Tóth Mihály kellett ehhez, de mostanában minden nagy vízkor eszembe jut az ember, aki magot szórt a jószágnak, hogy épen maradt házában élet fogadja. Sokan vannak, név­telenek, Munkájukat szolgálatnak mondják, és mi akkor fe­deznénk fel őket, ha egyszer nem állnának ott a helyükön. B. G. Kevesen tudják, de Miskolc- tól nem is olyan messze, Ti­szalökön is építenek hajókat. Jó negyedszázada, hogy átad­ták a vízerőművet, s húsz esztendeje, hogy a hatalmas építmény félárnyckában ki­csiny üzem húzódik meg. A név közös: Vízlépcső és Hajó­javító Üzem. Szikrát szór az ívhegesztő, messzire visszhangzik a kala­pács hangja a vason. Ebből hajó' lesz? Lemezek összehe- gesztve, minden lehet még belőle! — A bordázat... —, s hogy hallgatunk, még hozzá­teszik: — Ott ringatózik a vízen a társa. Pár hete ké­szült el, ez is olyan lesz. Néz­zük meg azt közelebbről, s hasonlítsuk össze. Nincs hasonlóság. De emez is olyan lesz. Ha olyan, el­fogadjuk ... — Kicsiny üzem valóban — mondja a helyettes veze­tő, Kovács Gábor. — Száz- harmincöten vagyunk itt ha­jójavítók, hajókászítők. S hogy mi is tulajdonképpen a feladatunk? Reparáljuk áz ÉVIZIG uszályait, jégtörőit, s 200 tonnás uszályokat is ké­szítünk. Mondanám, elég lassan. De megértem, szükség van egy uszály megépítéséhez 6—8 hónapra. A monstrum — ki­csit túlzás ez a szó. hisz van ettől sokkal nagyobb úszóal­kalmatosság is — 38 méter hosszú, szabadban kell ösz- szeszerelni. Időjárás! A fes­téshez jó festék kell, ami saj­nos. gyakran nincs, s hát jó idő is! S van még más is! Egy újabb alkotás. Ez nem uszály, ez hajó! Büszkén mutatja a vezetőhelyettes: ez az első. Űszókotró. Merülése csekéíy, s az iszap, a nádlörmelék réme lesz. Mindent tud. amit egy kotróhajónak tudni kell. Rendeléssel el is látták, a gyártókat. Építik hát az új Üzemcsarnokot. A kis üzem évente csak­nem 26 millió forintot hoz az ÉVÍZIG-nek. I. S. Pazarolunk Szinte hihetetlennek tű­nik, de igaz: 1970-ben Miskolc város minden la­kója naponta 200 liter vi­zet fogyasztott, ma vi­szont már 400 liter a napi „fejadag”. Borsod megye valamennyi városában egy évtized alatt 100—150 li­terrel emelkedett az egy főre eső vízfogyasztás. Iyen mértékű emelkedést viszont sem vízháttérrel, sem vízmüvekkel nem bír az ÉVIZIG. Ezért szükséges takarékoskodni a vízzel is. A legnagyobb fogyasztók egyébként a csöpögő csapok, W. C.- tartáiyok ugyanis az össz- fogyasztás egynegyede a rossz szerelvények szám­lájára írható. Pedig mind­össze néhány perces bö- rö/ésí munkával megelőz­hető lenne a vízpazarlás... i * Több éves lengerészélet után Zemlényi István kapitány lett az ÉVIZIG hajózási felelőse. (Sólymos László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom