Déli Hírlap, 1979. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-27 / 175. szám

Bélyeggyűjtés Julius 31-én kerül forgalomba a korábban már jelzett, az előző olimpiákat megrendező néhány városról megemlékező, 1« forint névértékű, hét bélyegből álló so­rozat. Több színű ofszetnyomás­sal az Állami Nyomdában ké­szült, 48« 300 fogazott és 1« 900 fogazat an példányban. 40 bélye­get tartalmazó ívekben. Wider­komm Ervin grafikusművész ter­ve alapján. Valamennyi bélye­gen ezüst hánérben a moszkvai olimpia emblémája látható, alat­ta az olimpiai ötkarika kék, fe­kete. sárga, piros és zöld szí­nekkel. A bélyegek egy-egy olimpiát megrendező város jel­lemző épületét, épületeit, vagy városképét ábrázolják stilizáltan. alatta a város neve az olimpia évével, az épület felett a rende­ző ország zászlója látható. A bé- l5'cgeken, címletenként emelkedő sorrendben, a következők látha­tók: a helsinki városháza, a ró­mai Colosseum, egy pagoda és az Asakusa-templom. mexikó ka- tedrálisa, Frauenkirche, montre­ali modern városrészlet. moszk­vai városrészletet és előtte a a moszkvai olimpia szimbóluma (mackó). ★ A Bukarestben megrendezésre kerülő Szocfilex nemzetközi bé­lyegkiállításon nemcsak a ma­gyar kiállítók anyagai vesznek részt, hanem számos filatelista is ellátogat oda, a MABÉOSZ szervezési osztálya és a területi irodák közreműködésével. Kezd hagyománnyá válni, hogy va­lamennyi jelentősebb hazai és külföldi (közeli) bélyegkiállítás­ra társasutazást szervez a MA­BÉOSZ. ★ Venezuela fővárosában. Cara- casban. a Kulturális Kapcsola­tok Intézete és a Magyar Fila- télia Vállalat nagyszabású kiál­lítást rendezett; a felszabadulás után megjelent bélyegeinket mu­tatták be. A látnivalókat jól egé­szítette ki venezuelai gyűjtők mags'ar anyaga amelyben sok klasszikus ritkaságunk szerepelt A látogatók körében igen nagy siker volt. a lapok pedig rész­letes tudósításban elismeréssel ír­tak bélyegeink szépségéről és változatos tematikájáról. V. GY. ■>T?VO!U # Géppel és kézzel. Épül a kisvasút új végállomásának vá­gánycsoportja. Az északi tehermentesítő út építése miatt a kisvasút jelenlegi vonalának'egy részét fel kell számolni. Az új végállomás a Dorottya utcába kerül, ahol majd új állomásépület is épül. A pályaszakasz építési munkáit a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki erdészete r^irr-. ...........- (Kiss József felvételei) STOP! KÖZLEKEDÜNK! Lillafüred — fürdő nélkül Két hét a Palotában Az időjárás kiszámíthatat­lan, a nyár nem igazi nyár. A Palotaszálló tornya a hű­vös, párás égboltot döfködi, pár perc múltán pedig — ki tudja honnan — forró leve­gőt présel a gyönyörű völgy­be az alig érzékelhető szél. Hirtelen kisüt a nap, de nincs az a bátor nyaraló, aki esőkabát, vagy diszkrét, ösz- szecsukható ernyő nélkül sé­tára indulna. Komfort lett a milliókból Az első séta, az első közös kirándulás: az üdülő és kör­nyékének bejárása. Kinigo- pulos Sztratisné, a Palota­szálló kultúrosa vezeti a tú­rát. Talán mind a háromszáz nyaralóvendég itt van: az emberek még nem ismerik a helyeket, a lehetőségeket, a hivatalos programokra ha­gyatkoznak. Jól teszik: akika programokat összeállították, egy évtizede gyakorolják mesterségüket. A kulturos egy tárlatvezető és ide­genvezető jártasságával és rutinjával beszél a szálló építéséről, történetéről, a tör­ténelmi freskókról, a törté­nelmi témájú, rendkívül de­koratív üvegíestményekről. Számokat mond, kik, mikor, mennyit költöttek a szálloda építésére és .tatarozására. És a nyaraló a jelenlegi építőipari árak ismeretében is alig akar hinni a fülé­nek: a legutolsó felújítás, amely 1977 decemberében ért véget, több tízmillió forintba került. — Mit kapott, mit élvez a beutalt ebből a tekintélyes összegből? Szabados Lászlóné főköny­ni kellett új fürdőszobákról és mellékhelyiségekről is. A fürdés — Lillafüred iga­zi gondja. A név — Lilla­füred — megtéveszti a be­utaltat: fürdési, strandolási lehetőségeket ígér. Ilyesféle pedig helyben nincs. Egyelőre. A Palotaszálló fürdőme­dencéje üresen áll, mélyén homokot kavargat a szél, partján néhány ember kós­tolgatja a munkát. Kapko­dásnak, sietésnek nyoma sincs. Az egyik vendég meg­jegyzi: „Ök pihennek csak igazán, méghozzá beutaló nélkül. Órabérért.” Nem kell tűrni a füstöt A medence átadási határ­ideje július derekán lejárt. Amíg a munka folyik, addig a park sem park. Vezetékek, csövek közt nincs otthon a pihenő ember. Még az erdők illatát sem érzi. Ezt külön­ben is gyakran elnyomja az ételszag, amely a konyha fe­lől feltartóztathatatlan hul­lámokban érkezik a környező erkélyekre és a feltúrt kert szomorkodó fái közé. — Min­dig az orromban van az egész étlap — méltatlankodik az egyik vendég. Ha beborul: az élet visz- szahúzódik a falak közé. A 2750 kötetes könyvtár egy- egy negyedét kölcsönzik ki turnusonként. A csendes, ké­nyelmes szobákban, a repre­zentatív társalgókban, az Íz­lésesen berendezett előcsar­nokban olvasnak az embe­rek: Lillafüreden nem kell lemondani kedvenc időtölté­sükről. Megy a tévé — a nem dohányzóknak külön­termet rendeztek be. Lillán megbecsülik a tiszta levegőt, sehol sem kénytelen az em­ber elviselni dohányos tár­sainak füstjét. — Nem trafikba hívtuk vendégeinket, hanem üdülő­be — mondja az egyik ét­termi felszolgáló, s láthatóan örül, hogy mindenki betartja a házirendet. A bőség zavara A vendégek a bőség leg­jobb értelemben vett zavará­val küszködnek. Nehéz vá­lasztani a rendkívül vonzó programok között. Három egész napos autóbusz-kirán­dulást hirdettek: egyet Tokaj és Sárospatak felé, egyet Aggtelekre, egyet pedig — erre még soha nem jöttek össze a jelentkezők — Kas­sára. Kirándulást szerveznek Garadnára, a Szeleía-bar- langhoz, az István-barlang- hoz, a mésztufabarlanghoz, a diósgyőri várba, a Puskapo­ros sziklához, Fehérkölápáía és városnéző sétát Miskolc­ra. Rex-, sakk- és asztalite­nisz-bajnokság, hangversenv. ismerkedési est, táncest és búcsúest, gyermekprogramok teszik színessé, változatossá a lillafüredi két hetet. Évente hét—nyolcezer em­ber tölti itt szabadságát. Az idén 7250-en élvezhetik a Pa- lotaszálló imponáló kényel­mét, vonzó, romantikus kör­nyezetét. Ennyien szidják vagy dicsérik az időjárást. Ennyi ember fogalmazza meg egyéni véleményét arról, hogy érdemes volt-e a szál­lóra költeni a tízmilliókat. A legtöbben habozás nélkül azt mondják: igen. KRAJCZÁR IMRE A kohászat első fél éve A Balkán útjain A benzin, a kemping és a szerelő Gyáregységek mérlege Mit ■ láttatok, mit hoztatok, milyen volt, hogyan közle­kedtetek? — a szokásos kér­dések ahhoz, aki egyhóna­pos külföldi kempingezésről tér haza. Hogyan is lehetne röviden elmondani a moz­galmas napok történetét, pár sorban mesélni Romániáról, Bulgáriáról, Törökországról, Görögországról, Jugoszláviá­ról?! Ezért is szorítkozik ez a rövid írás inkább gyakor­lati tanácsadásra, elsősor­ban azok részére, akik autó­jukkal ezután indulnak út­nak a Balkán felé. Itthon ijesztgettek: nem kaptok benzint Romániában, nem fogadják el az IBUSZ- nál vásárolt benzinjegyet Bulgáriában! Nem volt igaz egyik sem. Simán kaptunk román benzint, s minden bolgár benzinkútnál jó a magyar forintért vásárolt kupon. Csupán azt nézik, a bolgár benzinárelemés után vásárolták-é... Várna és Rusze között fel­hőszakadásba kerültünk. Ép­pen olyan hegyen, ahol útja­vítások is folytak. Eltört a Polskink bal hátsó laprugó­ja, a félméteres vízben a karburátoron keresztül be- vizesedett a benzin, eldugult a fúvóka, iszapos lett a szű­rő és így tovább. Utóbbi hi­bákat a Balkántourist napos­parti autóbuszszervizének szerelői hárították el — in­gyen. A rugótöréssel viszont a burgasi Lada-szervizbe kellett mennünk. Volt rugó. soron kívül szerelték, össze­sen 78 levába került. Ezt viszont a bolgár biztosító burgasi irodája (meg kellett keresni, hol van) minden aokszó nélkül kifizette a magyar cascóra! Vagyis: irt­gyen megúsztuk a rugotö- rést... Rémmeséket hallottunk itthon a török gépkocsiveze­tőkről. A helyszínen meg­győződtünk, majdnem min­őén igaz. A legtöbb magyar autós — jól teszi — csak a Londra kempingig megy. Az 10 km-re kifelé van a város- központtól, ám odáig is ve­zetni kell! Három sávon, szabálytalankodó törökök között, akik, enyhén szólva, rohannak. A Londra kemping (nagyon olcsó) — magyar tábor. Este megszámoltam: 102 autó közül 93 magyar volt... Legtöbbjük benzin­re várt. Isztambulon kívül volt benzin, Isztambulban viszont csak 4—5 naponként osztottak, külföldieknek dol­lárért, hazaiaknak jegyre. A táborban két összetört ma­gyar autó is volt. Hiába volt cascójuk, a díjtalan ja­vítással nem boldogultak... Autóval egyébként nem ér­demes a belvárosba menni. A benzin (szuper) litere 24 török líra, a busz személyen­ként 5 líráért visz be. Igaz, a buszokon közelharc folyik, az autóval viszont nehéz megállni a belvárosban. Az egyik magyar autó csomag­tartóját feltörték, kirámolták a bazár melletti utcában. A Londra kemping biztonságos, fegyveresen őrzik. Az utcá­kat. bankokat is. Legtöbbször nemigen tudtuk, vajon a gépnisztolyos katonák kire fogják olyan harciasán fegy­verüket ... ? Jól okoskodtunk. A török —görög határ török oldalán még vettünk 45 liter ben­zint. Litere 45 centbe került. Görög oldalon ugyanazért a benzinért 90 centet kellett fizetni! Emiatt utunk is rö­vidült. Csak Athénig, illetve Korintosig mentünk le, a többi tervezett utat kihagy­tuk. Theszalonikitől végig autóút vezet. Helyenként 2x2 sávos, ám inkább széles, kétsávos az út. Viszont sima. Megéri a pénzt. Egy-egy fi­zetőkapunál 30—40 drach­mát kérnek (1 dollár 36 drachma, 1 liter benzin 30— 31 drachma), ám egy jeggyel át lehet menni 3 kapun is. Akadt, aki a 'következő ka­punál nem a jegyet nyújtot­ta pecsételésre, hanem új jegyet vett. Nekik drága volt a sztráda... Hazafelé vi­szont ismét bementünk Bul­gáriába (Szófia alatt, s erre csak 80 km-el hosszabb az út Belgrád felé, mint Szkop­je irányába) s az itthon fo­rintért vett benzinjesgyel tankoltunk, úgy, hogy Jugo­szláviában nem is kellett benzint vásárolnunk. Még röviden a kempin­gekről. A Londra kemping­ben Isztambulban a három felnőttért, 2 gyermekért,, autóért és sátorért egy éj­szakára 2,5 dollárt fizettünk (I dollár hivatalosan 47 tö­rök líra. a bazárban 50 líra), Athén mellett, Rafinában 13 (!) dollárt!). A legolcsóbb görög kempingben is 50 drachmát kell egy felnőttért fizetni. A legszebb, fantasz­tikusan szép kemping Fana- riban (nem sokkal a török határ után, Komotini alatt) volt. Hiába volt drága. 3 éj­szakát el töltöttünk benne annyira jól éreztük magun­kat. S még csak annyit: Gö­rögországban lehet vadkem pingezni is. csak jól ki kel nézni a helyet. (ttylkes) velő tömören válaszol: első­sorban kényelmet és bizton­ságot. Fel kellett újítani a vízhálózatot, az elektromos vezetékeket, ki kellett cserél­ni a fűtőberendezéseket. 1930 óta nem történt érdemi kar­bantartás és felújítás, volt behoznivaló bőven. Minden szobába „bevittük” a tuso­lok Az a 8246 beutalt, aki ta­valy élvezhette a lillafüredi nyarat, sokkal komfortosabb körülmények között élt, mint a régebbi vendégek. Több az egyágyas szoba, jobban ki tudjuk elégíteni a családok igényeit. Persze, gondoskod­I # Figyelem ... (Kiss felv.) (Folytatás az 1. oldalról) A jelentés részletesen elemzi az egyes gyárrészle­gek féléves munkáját. A nagyolvasztó gyáregység te­vékenységét sok kedvezőtlen körülmény nehezítette, ezek vezettek azután oda, hogy 13 240 tonnás lemaradással zárta a fél évet a gyáregy­ség. Ugyanakkor a műszaki mutatók is romlottak. A ne­mesacél-hengerműben 5617 tonnával gyártottak többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában, s javult a faj­lagos anyagfelhasználás is. A termelési terveket teljesí­tették a csavarüzemben, s javult az anyagfelhasználás is. teljesítette gyártási, ki­készítési és kiszállítási fel­adatát a húzőüzem. Tervé­hez képest lemaradt az acél­öntődé, ezt az 50 tonnás daru nagyjavítása okozta. Csök­kent viszont az üzemben a selejt. Sikerrel oldotta meg félévi feladatait a vasöntöde. Mind a nagykovácsüzem, mind a nemesacél-kovács- üzern teljesítette feladatát az elmúlt hat hónapban, ugyan­akkor eleget tettek kiemelt, speciális járműrendeléseik­nek. az államközi rubelelszá­molású, valamint tőkés ex­portjuknak. Túlteljesítette samottgyártási tervét a tűz- állótáglagyár, s a júniusi csúcstermelés eredményeként minimálisra csökkent a zsu­gorított dolomit gyártásában bekövetkezett lemaradás. Ki­válóan dolgozott az alap- anyag-kitermelő gyáregység, például a mészkőbánya 15 ezer tonnát meghaladó túl­teljesítéssel zárta a fél évet. Nem mondható el ugyanez a közlekedésiekről, mert ko­csiállás-bírságként 14,5 mil­lió forintot kellett a kohá­szatnak kifizetnie! Nem értékelhető jónak az anyag- és energiatakarékos­ság jegyében tett vállalások teljesítése, ugyanis az egész évre vállalt 60 millió forint megtakarításnak anyagban, 29,1, energiában pedig 23,5 százaléka teljesült az első fél évben. Ezért, s egyálta­lán, hogy a Lenin Kohásza­ti Művek a korábbiakhoz hasonló kiemelkedő eredmé­nyeket produkáljon, rendkí­vüli erőfeszítésekre van szükség az év hátralevő ré­szében. A kombinált acélmű kivi­telezését alapjában véve ki­elégítőnek ítélték meg. de a tervellátottság és a \'asszei- kezetek gyártásának, beér­kezésének ütemessége to­vábbra is kívánnivalót hagy maga után. Elsősorban ez utóbbi hátráltatja a folya­matos kivitelezést. Az építés II. szakaszára megtörtént a szerződéskötés, a * japán NISSHO—IWAI Co. Ltd. üz­letház lesz a fővállalkozó; a vegyes tüzelésű elektroke- meneét a NIPPONKOKAN, a folyamatos 5 szálas öntő­művet a KOBE-STEEL cég szállítja, míg a számítógé­pes irányítás rendszereit a HITACHI, valamint az utób­bi cég együttesen készítik. A kohászati szakemberek ked­vezőnek ítélik, hogy a japá­nok 14.5 millió dollár érték­ben vállalták e munkálatok elvégzését. így biztosítottnak látszik, hogy az építés II. ütemét határidőre befejezik. T. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom